Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-06 / 32. szám

TOLNA VÁRBfEGYFl. 7. Majd haza bocsájtották ; téli időben kopott vékony katona ruhában gyalogolt Pápára, ahol ré­szint tanult, részint vidéki társulatoknál szinész- kedve két évet töltött, Pápán Jókai Mór és Orlai Petrich Soma voltak legjobb barátai. Tanulását folytatni akarta, de szinészi szenvedélye nem en­gedte. Játszott Fehérvárott, Kecskeméten, Pozsony­ban, ahol szomorú napokat élt. De nem csüggedt. Költeményei már ismertté tették nevét, sőt foly­vást tanult, tanulmányozott. Pesten a Kisfaludy- társaság regény fordításokkal bízta meg, — de nem volt nyugta, újra színész lett, s betegen ért Debreczenbe, ahol ugy-ahogy felépülve 1844-ben ismét Pestre ment, ahol már a lapokba dolgozott. A «Nemzeti Kör« kiadta verseinek első gyűjtemé­nyét. Hire, neve egyre nevelkedett s midőn 1844-ben összes költeményeit kiadta, már az egész közön­ségnek kedvence volt, s két felvidéki útjában min­denütt lelkesedéssel és ünnepélyekkel fogadták. E közben folyton művelve magát, megtanult franciául, angolul. 1847-ben nőül vette Szendrey Júliát. — 1848-ban követjelöltül lépett fel a fülöpszállási vá­lasztó-kerületben, — ott az Alföldön, a hova szive, lelke mindenhonnan vissza-vissza vágyott; — és ott történt meg a hallatlan boirány, hogy Petőfi Sándort, az országnak akkor már legnagyobb lyri- kusát, az egész nemzet büszkeségét, a március 15-ének egyik megteremtőjét, saját földiéi, az ál­tala annyiszor megénekelt kiskunsági lakosok, párt­szenvedélytől felbőszülve Kun-Szent-Miklóson agyon akarták verni. Úgy kellett neki menekülnie. Petőfi 1848. előtt itt e vidéken is tartózko­dott. Több Ízben volt vendége az ősi Sass-fészek- nek Borjádon. Még ezelőtt húsz esztendővel is megvolt az a szederfa, a melyen Pákh Albertlal szederészni szokott, s még ma is meg van az az ősi kard, amelyet megénekelt. »Őseinknek véres kardja, Fogason függ, rozsda marja.» 1848., végén belépett a hadseregbe s Bem oldalán mint kapitány, majd mint őrnagy harcolt. Vitézül viselte magát Dévánál, Szász-Sebesnél. —• Utoljára segesvári csatában látták, 1849. jul. 31-én. Bizonnyal ott esett el, s társaival nyugszik közös sírban. A nemzet sokáig nem hitte Petőfi halálát. De a lant nem szólalt meg többé, — s most, midőn halálának évfordulóját ünnepeljük, lehetetlenség igazat nem adni Jókainak, a ki legújabb, a mai ünnepekre irt költeményében igy ir : »Csirát ver a földből az eltemetett mag, Minden mi halott, föltárnád ez évben, Csak téged hagy-e az uj kor a mélyben Csak te maradsz-e halva magad ? Oh, élve ha volnál büszke dalodtól Lángra lobogna a két haza most. Hallgatsz. Bizonyítja halálodat ez. Hű keresőd sírodon tapos. Óh halva bizonnyal a dalnok.» * * * Halva a dalnok, ott pihen a segesvári csa­tatéren, ott folyt ki az ifjúi vér szivéből, — de neve, lelke, szelleme, dalai élnek s élni fognak buzdítva, lelkesítve az utódokat. Petőfi dicsősége az évek haladtával még ed­dig mindig nőtt. És jól mondja egy költő társa: » ............Az évek haladó terhével Me ly minket elaggit, te gyarapodsz névvel, A mit adtál, abból semmi sincs elveszve Firól fira szállsz te, mint egy közös eszme. Tegyük e napon az emlékezet babér koszo­rúját a költő sírjára, s kérjük a magyarok Istenét, hogy a költő dalai Kárpátoktól-Adriáig minden szívben viszhangra találáljanak. Hogy éljen a költő emlékezete a szabad hazában, szabad nemzet szi­vében addig, mig a földön magyar él, — az idők­nek véghetetlenségéig! Úgy legyen ! Zombán a Petőfi ünnep első része a ka- tbolikus templomban folyt le, a melyen megjelent a környék egész intelligenciája. Az ünnepi istentisz­telet után Razgha Lajos plébános beszédben mél­tatta a nagy költőt s annyira magával ragadta a közönséget, hogy beszédének végét az összes je­lenlévők állva hallgatták végig. A délután folya­mán a Pejacsevics-féle parkban sikerült népünne- pfet rendeztek a helybeli tüzoltózenekar közremű­ködésével. Beszédet tartott Fahn László gazdatiszt, mig Horváth Katalin Endrődy Sándor alkalmi ódá­1899. augusztus 6. ját szavalta el. Ekkor dr. Hacker Ignác lépett az emelvényre s német nyelven kezdte meg beszédét — a jelenlevő német nyelvű közönség kérésére, azonban — mint mondották, ők is értenek magya- j rul, sőt magyarnak tartják magukat — a hallgató­ság dörgő éljenzése közben magyarul fejezte be. Végül még a Hymnust énekelte el a daloskor. __________VIDÉK, Simo ntornya. Simontornyán az iparos ifjúság Liptaiféle ká­véház kerti helyiségében julius 30-án nyári mulat­ságot rendezett; amely a csepergős idő dacára is igen jól sikerült; a vidám hangulat csak másnap reggel 7 órakor engedte szétoszolni a mulatókat. Jelen voltak, asszonyok: Lipovniczky Istvánná, Hekmann Emilné, Puch Istvánná (Sár-Szent-Miklós), Szalay Ferencné, Pordan Jánosné, Gábris Andrásné, Horváth Istvánné, Sarenyech Pálné, Tömör Istvánná (Sár-Egres), Kolinger Andrásné, Kronstán Jánosné, Sáfár Ferencné (Czecze), Katona Istvánné, Karnics Józsefné, Nagy Istvánné, Farkas Istvánné stb. — Leányok : Dobokai N., Sáfár N. (Czecze), Pusztay Mariska, Takács Katica, Puch Annuska, Beleznay Margitka, Gábris Margitka, Pordán Jutiska, Tömör N. (Sár-Egres), Liptay Mariska, Spitzer Mariska és Róza, Morvay Mariska, Krátky Erzsiké, Gahó Ka­tica, Nagy Annuska, Csősz Mariska és Juliska, Németh Ágota, Damoniczki N., Konstán Irmuska, I Fodor Mariska, Badics Irmuska stb. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél véglárgyalásra ki­tűzött bűnügyek: 1899. évi augusztus hó 8 án. Nagy Györgyné és társai, lopás miatt. 1899. évi augusztus hó 10-én. Nagy Ferenc és társa lopás ; — Zubonyai János és társai lopás; Tóth Menyhért lopás; Pesti József rágalmazás; Patai István, lopás miatt. 1899. angusztus hó 12-én, Karczeli János lopás; Lutt Borbála és társa magzatelhajtás ; Nagy András súlyos tésti sértés ; Szalai György sikkasztás; Horváth József okiratha- misitás: Kaszás Károly vagyonrougálás miatt. — Negyven ember a vádlottak padján. Folyó hó 8-án a helybeli kir. törvényszék büntető tanácsa végtárgyalást tart, a palota nagy tanács­termében, a Nagy Györgyné és társai tolvaj szö­vetség bűnügyében, — melyben részint mint tettes, részint mint bűnrészes, részint mint orgazda 40 ember van vád alá helyezve. — A végtárgyalás igen érdekesnek Ígérkezik. Hallgató közönség csak jegy mellett bocsáttatik a tárgya'ási terembe. — A jegyeket folyó hó 7-ikén délután, s 8-ikán reg­gel adja ki Fajik Gáspár, a büntető-tanács jegyzője. IRODALOiW. — Dunántúl. A Magyar Kerékpáros Szö­vetség csinos kis zsebkönyvet adott ki, amely ke­rékpárosok számára úgyszólván nélkülözhetetlen. Ez az első magyar kerékpáros útikönyv, befjue vannak a Dunántúl összes kerekpáron bejárható fő­útvonalai, számszerint 92,800 kilométerről. A pár hónap múlva megjelenő Dunántúl II. a járható mel- lékutvonalakat fogja tartalmazni; a két könyvecs­kében összesen 168 u'vonal lesz. Utána meg fog­nak jelenni. A könyvet a Magyar Kerékpáros Szö­vetség tagjai ingyen kapják, a két forintos csekély évi tagdíj ellenében, akik ezenkívül még igen sok előnyt élveznek. Az útikönyvek főmunkatársa Bláthy O. Titus főmérnök. A szerkesztésben résztvettek: Balogh Benedek tanár, Dióssy Ede, Gillemot Fe­renc, Földváry Tibor, Kleindin Hugó és Tóth Lajos, a ki a szép térképeket rajzolta. KÖZGAZDASÁG. — A tojáskereskedés a baromfikereske- reskedés folyományát képezi, a ki tehát az előbbire iparigazolványnyal bir, az utóbbira uj iparigazol­ványra szüksége nincsen. (M. kir. kereskedelemügyi miniszter 1899. évi 27716 sz. határozata.) — Felső borászati tanfolyam. A székes- j fővárosban szervezett felsőbb szőlő- és borgazda­sági tanfolyamra az 1899—1900-iki tanévre hallga­tók felvétele céljából pályázatot nyitott a íold- mivelésügyi miniszter. A tanfolyam célja az, hogy az arra felve,t hallgatók a szőlőmivelésben és gya­j korlati alapon olyan mértékben képeztessenek ki, hogy a tanfolyamnak sikeres bevégeztével e szak- i mában akár az állami szolgálatban való alkalma- | zásra, akár uradalmak, nagyobb birtokosok, egye­sületek, szövetkezetek, vagy ily célra alakult válla- ! latok által létesített nagyobb kiterjedésű szőlők, szőlőoltovány- és szőlővesszőtermelési üzemek és borpincék önálló kezelésére képesítve legyenek. Az előadások az egy egész évre kiterjedő tanfolyamon folyó évi november hóban kezdődnek. Ezt megelő­zőleg azonban a tanfolyamra felvettek kötelesek 4—6 hetet gyakorlat végett annál a vincellérisko­lánál, vagy azon az állami szőlőtelepen tölteni a melyhez e célból utaltatni fognak. A tanfolyamra oly pályázók vétetnek fel, a kik : la magyaróvári gazdasági akadémiát, vagy a hazai gazdasági tan­intézetek valamelyikét jelesen végezték; 2 ép és erős testalkattal bírnak s egészségesek és ezt ha­tósági orvosi bizonyitványnyal igazolják. A tanfo­lyam tandíjmentes s a felvett hallgató csak saját ellátásáról tartozik gondoskodni. Szegényebb sorsú és kitűnő vagy jeles bizonyítványokkal rendelkező folyamodók egész vagy fél állami ösztöndíjban is részesülhetnek. Egy egész ösztöndíj havi 50 frt, az egész éven át tehát 600 frt; a félösztöndij pedig havonkint 25 frt, az egész éven át tehát 300 frt. Az ösztöndíj a tanfolyam egész tartalma alatt elő- leges havi részletekben szolgáltatik ki. A fölszerelt s a földmivelésügyi miniszterhez cimzendő folya­modvány legkésőbben f. é. augusztns hó 20-ig annak a gazdasági tanintézetnek (magyaróvári gaz­dasági akadémiának) igazgatóságánál nyújtandó be, a melytől a folyamodó végbizonyítványát kapta. — Becsületsértés az iparos segéd el­len. Az iparlörvény részletesen felsorolja azokat az eseteket, melyekben úgy a szolgálatadónak, mint a segédeknek jogában van a szolgálati viszonyt előzetes fölmondás nélkül felbontani. Ezek közt sze­repel az az eset is, ha a szolgálatadó vagy hozzá­tartozói közül valaki becsületében sérti a segédet.. A Kúria azonban legutóbb arra az álláspontra he­1 lyezkedett, hogy az alárendelt viszonynál fogva, j melybén a segéd szolgálatadójához áll, elkerülhe­tetlen a mindennapi életben, hogy a hanyag se­gédnek néha-néha oly kifejezéseket juttatnak, me­lyek más körülmények közt mindenesetre becsület­sértők, de ha a szolgálati viszonyban is annak mi­nősítenék, tűrhetetlen állapot állana elő, a mennyi­ben gyakran megfosztaná a szo'gálatadót annak lehetőségétől, hogy vé kés segédjével szemben erélyes, habár rideg fellépésével is, megvédje ér­dekeit. Ebből a felfogásból kiindulva mondotta ki a kir. Kúria 101/1899. számú ítéletében, hogy a szolgálatadónak az a szemrehányása, hogy a se­gédje nem számolt el teljesen a neki átadott ösz- szeggel s azt le akarja tagadni, még nem tekint­hető oly becsületsértésnek, mely feljogosítaná a se­gédet arra, hogy állását felmondás nélkül oda­hagyja. — Állategészségügyi kimutatás. A föld­mivelésügyi miniszter a vármegyénk területén elő­fordult ragadós állati betegségek julius 26-án kon­statált állásáról a következő kimutatást tette közzé. Takonykor: Bonyhád 1 udvar. 7enyészbéuaság és hólyagos kiütés: Szálka 8 udvar, összesen 1 község 8 udv. Sertésorbánc : Felső-Iiegh 14 u., Majsa 1 ud­var, összeseu 2 község 15 udvar. Sertésvész: Agárd 1 udv., Bonyhád 1 uvd., Bölcske 1 udv., Döripatlan 1 udvar, Duna-Földvár 7 udvar, Eledény 1 udvar, Felső-Iregh 1 udvar, Gerjen 1 udv., Gindli-Család 2 udv., Grábócz 23 u., Izmény 1 udv., Kocsola 30 u., Kónyi 23 u., Majsa 1 u., Medina 1 u., Miszla 1 u., Mözs 1 u., Nagy- Dorog 3 u., N.-Szokoly 10 u., Őcsény 1 u., Pálfa 14 udv., Szemcsecsehi 1 u., Tevel 1 udvar, Tolna 5 udv., Udvari 1 u., Uj-Dombovár 4 u., összesen 26 község.

Next

/
Oldalképek
Tartalom