Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-28 / 22. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

2.

juk, a következő 1727-ben junius 8-án pedig Szi- geth-Gyarmaton házasságra lépettt gyulai Gaál Katalinnal. Már ez időben jeles tehetségei, tanultsága és szorgalma által mindinkább emelkedett. — Már 1727-ben Tolnamegyében Lápafö benépesített pusztát bírta, és ez évben a nevezett vármegye által is a régi adószedői számadások megvizsgálásával bizatott meg. Majd közhivatalokra adván magát, Tolna vármegyében 1732-ben al-, 1733/4-ben főjegyzőül kineveztetett, 1735-ben pedig mint főjegyző Tolnamegye birtokos urai nevében a kir. kamarával teendő alku és kiegyenlítések végett a neoa- quistikai bizottsághoz, mint megyei megbízott megválasztatott; ugyancsak ez évben az 1715. évi 8. törvény cikk értelmében tartott nádori gyülekezetre követül küldetett; 1737-ben első alispánnak választatott, és mint ilyen ama nevezetes 1741. és 1751. évi országgyűlésen Tolna vármegyét, mint annak követe képviselte. Polgári érdemei és előmenetele mellett családja megalapítására is szerencsével működött; vállalkozó szelleménél fogva a külföldi nagyobb kereskedési házakkal, (miről a német, olasz levelek most is a családi levéltárban állanak) nevezetesebb viszonyokban állván, habár külföldi ügynöke által nagy összegben megkárosittatott, mégis széles kereskedelmi vállalatai folytán hitele s értéke mindinkább nevekedvén, nagyobbszerü szerzeményeket tett.

Ugyanis Bosnyák Tamás magvaszakadtén Ju- rassin György tihanyi vajda, Gyurgyenics György és Nagy András 1666. évi január 13án Zala, Veszprém, Tolna, Somogy, Pozsega és Verőce megyékben fekvő jelentékeny birtokokra királyi adományt nyertek ; ezen birtok azon részét, melyek Jurassin Györgynek hasonnevű (iára szálltak, az említett fiú, ifj. Jurassin György, hogy magát a török fogságból kiválthassa, Kéthelyi János tihanyi kapitánynak, nejének Novak Annának és leányainak Évának és Juliannának és örököseiknek a veszprémi káptalan előtt örökösen bevallotta; nevezetesen a Tolna, Veszprém, Pozsega és Szerém vármegyében fekvő Bosnyák-jogu birtokait, miután ezen Gyurgyenics György és Nagy András által adományban nyert birtokok felét Kéthelyi János már úgyis a nevezett örökösöktől megszerezte és birta is; de ezenfölül bevallotta Kéthelyi Jánosnak ezen birtokait is, névszerint Vies falut és a hozzá tartozó három pusztát Pócsát, Géczit és Csicsolt Somogy vármegyében, melyeket atyja id. Gyurgyenics György hasonló módon Posárptól annak feje-váltsága fejében szerzet^. Kéthelyi János által szerzett ezen birtokok annak leányaira: Évára Kersnerics Mihály- néra és Juliannára, Somogyi Ádámnéra szállottak.

Kersnerics Mihálynak ismét örököse lön leánya Kersnerics Anna Mária, báró Schilson János Mihályné, és ezeknek fiuk báró Schilson Keresztély Ágoston, ki miután Kéthelyi Julianna Somogyi Ádámné örököseivel megosztozol, nemcsak a Kéthelyi Éva-féle jószágokat, hanem azon birtokait is. melyeket néhai Morgay Miklóstól külön örökfelvallás és illetőleg a királyi tábla előtt lefolyt perben egyesség mellett nyert, úgymint egész Bonyhádot, az egész szerdahelyi és szent-dömöt'óri pusztákkal egyetemben 1743-ban Gaál Sándor és Öry máskép Pordányi Lászlónak és Perczel Józsefnek örök áron eladta. Nyomban pedig a két vevőtárs is részét Perczel Józsefre és ennek nejére, gyulai Gaál Katalinra átírta, illetőleg átengedte és igy az egész b. Schilson féle birtokösszeg Perczel József birtokába került. Perczel I. József az ekképen szerzett birtokra nézve a Kéthelyi Julianna-féle Somogyi, Rifáts, Kun, Kajdacsy és Kliegl örökösökkel elsőbbségi jogcímen indított per folytán 1744. julius 23-án, valamint ezekkel, úgy gr. Mercy tábornokkal, (ki akkor a mostani gr. Apponyi-léle birtokok nagy részét birta és a báró Schilson-féle némely birtokokhoz tolnamegyei Hidegkút helységhez és Csicsó és Csérnél pusztákhoz igényt tartott) valamint a királyi ügy-igazgatóval is 1744. julius 31-én egyezségre lépvén és erre nézve királyi beleegyezés is járulván, 1745. junius 15-én maga s fimaradéka részére Mária Terézia királyasszonytól királyi helybenhagyó, illetőleg adománylevelet nyert, elősorolt érdemeinél fogva, főleg azon tekintetből is, mivel az ezen jószágokban netalán lappangó királyi jognak fejében 3000 frtot a királyi kincstárba befizetett; továbbá azért is különösen, mert a maga nevére nyert nádori adomány levélbeni jogaitól elállott s az abban érintett jószágból a báró Schilson-íé\e rokonoknak részüket tekintve visszaváltást megengedte; de ezen felül Hidegkút nevezetű helységre úgy Csérnél, Csicsó pusztákra nézve jogairól lemondva, ezen jószágot a kir. kincstárnak örökre átengedte. Eképen Perczel József az érintett királyi adomány-levélnél fogva a bonyhádi e/önév megadása mellett, Tolnamegyében fekvő Bonyhád helység és Szerdahely nevű puszta felének, az egész csücskei, széplaki pusztáknak, Czikó és Maj'os helységeknek, Baranya megyében pedig Ofalu és Eszter pusztáknak és Zsibrik benépesített pusztának birtokos ura lön és azokba 1745. szept. 23-án a pannonhegyi convent által a férfi maradékra nézve örökösen, a leányágra nézve pedig usque ad vires investitarum summarum ünnepélyesen beiktat!atott. Perczel József érdemeihez tartozik még az is, hogy ő a birtokában lévő Czikó helységben iskolát, paplakot és a családi sirbolttal elT A R C A.

—KS8*—

Perczel Móriczról. *

Irta : Eötvös Károly.

Katona, de forradalmi. Hevenyészett katona, de lángeszű. Rögtönzött függetlenségi harcunknak minden tábornoka képzettebb katona volt, mint ő. De töhbször egyik se ütközött, több csatát egyik se nyert. Igaz, hogy vesztett is csatákat. Gerillacsatározásra teremtette őt a gondviselés. Csak a sors véletlene volt, hogy mindig sik földön csatázott. Ha a magyar faj hegyek között lakik s ha a a sors őt és seregeit hegyek közé segíti : függetlenségi harcunk éveken, tán évtizedeken át tart.

Nemcsak verekedni tudott, hanem hadsereget toborzani, összeállítani s fölszerelni is. Kettőt állított össze. Az elsőt 1848. szeptemberben. Ezt elnevezte Zrinyi-csapatnak. A másodikat 1849. év tavaszán az orosz betörés ellen. Erélye, vakmerősége rajongó lelkesülése oly erős volt, hogy hozzá senki se hasonlított. A mesés napkelet hősei rajonglak úgy vallásukért s küzdöttek, véreztek s éltek-haltak úgy hitükért, mint ő a szabadságért s hazánk függetlenségéért.

Rajongását be tudta oltani hiveibe is. Midőn második seregét túl a Dunán összetoborzotta; egy franciskánus barát volt toborzó segítsége. A keresztes háborúk nem ismertek rajongóbb barátot. Gas* Az «Egyetértés» május 25-iki számából vesszük át ezt a gyönyörű közleményt, melyet Eötvös Károly az ö mesteri tollával és az őt jellemző művészi formában irt meg. A szerk.

parich Kiüt volt a barát neve. 1854-ben akasztották fel Pozsonyban. Mikor ez Zalában toborzott önkényteseket Perczel részére, azt mondta a hallgatóknak :

— Két fiát küldte hozzánk az Isten. Az egyik volt Jézus Krisztus minden nemzet számára, a másik volt Perczel Móric a magyar nemzet számára. Most elviszlek benneteket ehhez, azután majd amahhoz.

így tudta lelkesíteni embereit.

*

A katonai tudomány ma már nagy tudomány. Ha tábornok akar lenni valaki, annak egész könyvtárt kell tudnia. És azonkivül egész ifjú- és férfikorái katonaságnál s hadi gyakorlatoknál töltenie. A hogy hegedüvirtuóz senki nem lehet hamarosan : úgy nem lehet tábornok se.

Igaz : Perczel Móric volt katona.

Tizenhat éves korában beadta apja a tüzérekhez s mint hadapród szolgált ott tizenkilenc éves koráig. Mit tanulhat az ember tizenkilenc éves koráig ? Ha nagy Napóleon tizenkilenc éves korában el ment volna valahova falusi segédjegy/.őnek vagy adóhivatali számtisztnek : lehetett volna-e 88 éves korában generális egyszerre ?

Perczel 1811-ben született s 1830-ban már elhagyta a katonaságot. Azután gazda lett, majd megyei esküdt. 1836-ban simontornyai szolgabiró, 1843-ban tolnamegyei követ, 1848. szeptemberben még táblabiró és képviselő s októberben már generális. Október 7-én már Róth és Philippovich osztrák tábornokok hadtestét körülkerítette, elfogta és lefegyverezle egy harmadrésznyi ujoncsereggel, mint a mekkora az osztrák sereg volt.

látott 17 és fél öl magas tornyu kath. egyházat építtette, a toronyba Stájerországból harangokat hozatott és a templomot minden szükségletekkel ellátta; miért is már 1757. november 26-án a pécsi püspökség által a kegyúri joggal megtiszteltetett, mit azonban ő akkor el nem fogadott. Később azonban a család, nevezetesen az 1811. junius 8-án és 1828. évi május 18—19-iki egyházi látogatási oklevelek szerint a kegyúri jogot — mi előbb világos kötelezettség gyanánt lekötve nem volt — önkénytesen elvállalták. Perczel meghalt 1768. augusztus 4-én és az általa 1763-ban emlékirattal is díszítve építtetett cikói családi sírboltba eltemettetett. így lett I. József a bonyhádi ág alapítója. Nejétől gyulai Gaál Katalintól tizenhat gyermeke született, kik közül azonban nagyobb kort csak nyolc gyermeke ért.

Józsefnek egyik fia volt Gábor, völgységi járási főszolgabíró 1774-ben. Nőül vette Döry Rózát; egyik gyermekük volt Sándor, ki a br. Vécsey ezredben mint hadnagy a csatatéren öt sebet kapott. 1800-ban vármegyénk nemesi fölkelőseregének századossá volt. Meghalt Bécsben 1861. május 10-én, 83-ik évében. Két neje volt: Kajdacsy Erzse és Né- methy Anna, s ezektől 19 gyermeke született, kik közül fölemlitjük Istvánt, aki később kecskeméti cs. kir. főnök volt; Imrét, ki szinlén szolnoki cs. kir. főnök volt; Etelka (Vojnics Barnabásné), Sándor honvédőrnagy, Miklós honvédezredes, volt baranyai főispán és képviselő, jelenleg Baján lakik, Pál, honvédkapitány, László szintén honvéd tiszt volt; Ferenc mint honvédkapitány Budavár ostrománál esett el; Béla, vármegyénk alispánja volt 1848—49-ben ; az alkotmányosság visszaállítása után képviselő, utóbb képviselőházi elnök, igazságügyminiszter, majd cu- riai elnök. (Az ő fia Perczel Dezső volt belügymi- hiszter, a képviselőház elnöke.) Leányai közül: Mária, Bárány Sándorné, Erzse, Bartal Györgyné, ki ikertestvére volt a budavári hősnek: Ferencnek; Ilona, Bartal Pálné; Perczel Móric, a most elhunyt hős honvédtábornok, ki 1811-ben november

14-én Bonyhádon, a Perczelek ősfészkében született. Keresztatyjai Messey gróf és Philips gróf voltak, két menekült francia.

Perczel Móric már gyermekkorában élénk képzelődést s komoly gondolkozást tanúsított. Tanítója hazánk egyik legnagyobb költője, Vörösmarty volt. Midőn egykor II. fíákóczy Ferenc képe előtt annak dicső tetteit magyarázta a lelkesült tanító, a tiz éves tanítvány elragadtatva tett fogadást, hogy életét ő is a haza és a nép fölszabadítására fogja szentelni, miként Rákóczy tévé.

1899. május 28.

így van megírva a törtéi,etben. De ezt már magam is láttam.

*

Az is érdekes : mért hagyta ott, mint tizenkilenc éves siheder a katonaságot.

Kiütött az 1830-iki lengyel forradalom. Perczel Móric elkezdte katonatársait először oktatni, azután lelkesíteni, azután összeesküvésre felbujtani.

A lengyel hős nemzet és szabad, az orosz zsoldos és rabszolga. A lengyel védi hazáját és szabadságát, az orosz eltiporja a népeket és azok szabadságát. A világ minden nemzete elhagy!a a lengyelt. Legyünk mi különbek a világ minden nemzeténél. Mi magyarok vagyunk. Előre bajtársak. Szökjünk ki a hős lengyelek segítségére. — így beszélt.

Kétszáz ifjú katonát toborzott bajtársai között De nem sikerült az összeesküvés. Elfogták, hadi- törvényszék elé állították, halálra ítélték.

Hogyne ítélték volna ? Van-e katonának nagyobb bűne ennél ? Kivált a régi osztrák felfogás szerint.

Pestmegye közbelépett. A jó nádort, József főherceget megrohanták. Egyebek közt Fdy András is fölment hozzá könyörögni az ifjúért. — Végre megkegyelmeztek neki, de úgy elcsapták a hadseregtől, hogy oda többé a lábát soha be nem tehette.

Az igaz, hogy nem is nagyon törekedett rá.

Volt egy Opitz nevű német tüzér-hadapród barátja és összeesküvő társa. Ez már magas tüzértiszti rangban volt Szent-Tamás sáncai közt, mikor e sáncokat Perczel Móric elfoglalta Opitz megsebesült s fogolylyá lett. Perczel kegyetlenül ka-