Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-08 / 2. szám

2.

TOLNA VÁBMEOYE.

1899. január 8.

ezenkívül szépen gondozott, tágas kerti helyiség áll a tagok rendelkezésére.

Hogy a régi, rendezetlen állapotból egyszerre ily nagy kényelmet nyújtó helyiségben, a modern követelményeknek és finomult igényeknek megfelelő berendezéssel igyekszik a tagok jogos és méltányos kívánalmait kielégíteni: ez természetesen terhesnek látszó kiadásokra és hitelműveletekre kényszeritette ; de ez szerintünk csak múló baj, a kezdet nehézségeivel együtt jár; ha azonban néhány év múlva, okszerű takarékosság mellett az anyagi ügyeket is teljesen rendbe hozzák, akkor ily tekintélyes költségvetéssel, a minő a jelenlegi is, bizonyára rohamos léptekkel haladhat a kaszinó a virágzás oly magas fokára, mely egy va- gyonilag is erős s a társadalmi igényeket minden tekintetben kielégítő, tekintélyes erkölcsi testületté emeli, s eléri vágyainak azt a beteljesülését, mely a saját külön épületének megszerzésében, «az én házam az én váram» nagy jelentőségű jelszavában összpontosul.

A kaszinó mai viszonyai tehát nem nyújtanak okot arra, hogy a pesszimizmus szemüvegén keresztül ítéljük meg a most átmenetinek jelezhető, s jelenleg még nem éppen kedvező vagyoni állását. Véleményünk szerint néhány év múlva könnyen kilábolhat a reá nehezülő terhekből s aztán zavartalanul elégítheti ki a társadalom fokozódó igényeit is.

A tisztviselői társaskör — a mint halljuk — feloszlófélben van. Ez előrelátható volt, mert a mint megalakulásának és rövid életű működésének szimptomáiból gyanítani * 1 lehetett: már kezdetben sem birt az élet- képesség föltételeivel. Ilyen kisebb vidéki városban, a minő Szegzárd, a tisztviselők külön társas-egyletére nem igen van szükség, mert ennek tagjai a kaszinó és polgári olvasókör kebelében könnyen helyet foglalhatnak ; s igy ha a közel jövőben csakugyan feloszlik: akkor tagjai az előbb emlitett két egylet körében fognak megoszlani, a mi ezek megerősödésére szolgál.

A kereskedelmi kaszinó rövid fenállása óta is életerősnek bizonyult, s tapintatos vezetés mellett fokozatosan meg fog erősödni, mert élénken érzett közszükséget pótol kereskedő és magasabb képzettségű iparos osztályunk körében.

A polgári olvasókör életképes és a kisebb igényű közönség részére nélkülözhetetlen egyesület. Igazolja ezt hosszú múltja és rendezett vagyoni viszonya. Ma már saját épületeinek kibővítését tervezi, s ha ezt megvalósítja, akkor teljesen megszerzi azon követelményeket, melyek ily irányú egyesület jövő fejlődésének erős biztosítékát képezik.

Nagyon kívánatos, hogy társas köreink céltudatosan haladva, gócpontjaivá váljanak a magyar nemzeti társadalom megalkotására irányzott, régi keletű és nagy fontosságú küzdelmeinknek, mert e nélkül, »mind oldott kéve, széthull nemzetünk !»

VÁRMEGYE.

— A vármegyei pénzkezelés megváltoztatása tárgyában hozott múlt évi október havi közgyűlési határozatot a belügyminiszter jóváhagyta; s ennek folytán a vármegyei házipénztár és gyámpénztár szétválasztatik s a Styrum-féle alapítvány is ezentúl a házi pénztárba bevonatik és rendes ellenőrzés mellett a vármegyei pénzalapokhoz hasonló módon fog kezeltetni. Tottk Ödön bizottsági tagnak erre vonatkozó föllebbezését elutasította a belügyminiszter. A szervezés folytán szükségessé vált uj állások helyettesítéséről vármegyénk főispánja a napokban fog intézkedni.

— A birtokhatár megjelöléséről vármegyénk által alkotott szabályrendeletet a földmi- velésügyi miniszter jóváhagyta.

— Borhamisítási kihágási ügyben, ha

a zár alá vett borok mesterségeseknek nyilváníttatnak és időközben felhasználtatnak: azok forgalomba hozatala által elkövetett kihágás megállapítandó. (M. kir. belügyminiszter 1398. évi 2097. sz. elvi jelentőségű határozata.

— Fegyvergyakorlatok és a hivatalnokok. A belügyminiszter körrendeletét intézett a törvényhatóságokhoz, melyben arra figyelmezteti őket, hogy azon hivatalnokok helyettesítéséről, kik a honvédség állományihoz tartoznak s fegyvergyakorlatra bevonulni kötelesek, időről-időre kellő időben gondoskodjanak, mert a honvédelmi miniszter ezután nem hajlandó ezeket a bevonulás alól fölmenteni azon a címen, hogy a hivatalokban nélkülözhetetlenek. Eddig ugyanis évről-évre növekedett az ilyen címen kérvényezők száma, s ez indította a honvédelmi minisztert arra az intézkedésre, hogy a fölmentések számát megszorítsa és csak egyes, különös méltánylást érdemlő esetekben adjon helyet a kéréseknek.

— A vaj- és tojáskereskedésre nézve egy fölmerült esetben a földmivelésügyi miniszter 1898. évi 84965. szám alatt következő elvi jelentőségű határozatot hozta :

D é b e s z Jakab vegyeskereskedő és Oren- stein Jakab gyönki lakosok ellen vajkereskedésnek iparigazolvány nélkül való üzése miatt indított ipar kihágási ügyben az alispán ur részéről f. évi szeptember hó 27-én 289/kih. szám alatt hozott másodfokú Ítéletet, mely D é b e s z Jakabot az 1884: XVII. t. c. 156. §. a) pontja alapján 10 frt pénzbüntetéssel, illetve megfelelő elzárással bünteti, ellenben az elsőfokú ítéletnek 0 r e n s t e i n Jakabra vonatkozó büntető részét felebbezés hiányában érintetlenül hagyja, D é b e s z Jakab részéről a törvényes határidőben bejelentett felfolyamodás következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági ítéletet, meg nem felebbezett részében érintetlenül, a D é b e s z Jakabra vonatkozó megfelebbezett részében pedig ezennel harmadfokulag helybenhagyom. Mert a vegyeskereskedők ebbéli üzletük körében külön bejelentés nélkül vaj- és tojás elárusitásával is foglalkozhatnak ugyan, a tárgyalási iratokból azonban kiderül, hogy D é b e s z Jakab az általa nagyban összevásárolt vajat nem gyönki üzletében, hanem Budapestre adta el, s igy a vajkereskedéssel nem bejelentett vegyeskereskedésének üzletkörében foglalkozott, ennélfogva a vajkereskedésre az 1884. évi XVII. t. c. 4. §-a értelmében külön iparigazolványt tartozott volna váltani.

— Szőlővessző levágása ás elidegenítése miatt indított ügy elbírálására a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (M. kir. minisztertanács 1898. augusztus 23-án hozott határozata.)

— Tanácsot kérnék Miszteríől arra nézve ...

— ütvén dollár!

Már nem is szóltam semmit, csak fizettem.

— Akar hát valamit, beszéljen, mit áll itt, mint egy nebraskai bölény?

— Úgy rémlik előttem, ön Rhinoceros, mintha nem csak azért jöttem volna ide, hogy 60 dollárt fizessek. Persze, hogy akarok valamit.

Elmondtam ügyemet. John Batter mélyen elgondolkozva vakarta üstökét. Végre egy hirtelen mozdulattal felriadt, úgy hogy felrúgta a ká1 yhát.

— Hm hm! A háziasszony nagyon barátságos? Tudja, hogy mit legyen?

— Nem tudom én.

— No hát ne fizessen neki házbért 1

Meg voltam lepve a tanács egyszerűsége és zseniálitása felett.

Ez jó tanács annál is inkább, mert hajlamaimmal megegyezik.

Mr. Batter elorditotta magát :

Fizessen még 10 dollárt azért, ho y nyomorult véleményét meghallgattam.

És meg kellett a 10 dollárt fizetnem, különben lelőtt volna a gazember. Szerencsétlenségemre revolveremben nem volt töltés, mivel azokat útközben mind kilőttem egy házalóra, a ki elég szemtelen volt egy szimpla esernyőért tizenöt dollárt kérni. Oh milyen gazemberek vannak a világon 1

A tanácsot mindazonáltal megfogadtam s annak hatékonyságáról csakhamar alkalmam volt meggyőződni.

A vén sárkány fokozatos lehűlést mutatott. Végre hat havi nem fizetés után egyszer utamat állta:

— Ralph Boxer ön egy nyomorult 1

— Tudomásul vétetik.

— És mikor fizettetik ?

— Efölött érett megfontolás után fogok gondolkodni, Madame.

Feleletre már nem vártam, sőt sietve álltam odébb. Bútorom nem volt s ruhaneműm csak egy bovi-késből s egy 24 lövetű bulldogg revolverből állt, a költözködés tehát gondot nem okozott. Különben is 210 dollárt nyertem ez üzleten. Szerkesztőmmel nemsokára összekülönböztem. Egy vezércikkben azt Írtam a miniszterelnökről, hogy «ocsmány akasztófáravaló.» O a kéziratban az «ocsmányt» törölte s csak az akasztófáravalót hagyta meg. Kijelentettem, hogy én, Ralph Boxer az olyan lapnál, mely a kormány szolgálatába szegődök, meg nem maradhatok.

Ráértem tehát sétálni. Egyszer találkoztam Jam Smi/htel, a ki régi kenyeres pajtásom volt, abból az időből, mikor a Déli Vasút építésénél együtt ástuk az árkokat. Jelenleg a Zene-Konzer- vatorium igazgatója. Egy eszmém támadt.

— Jam — kérdem — van-e pénzed ?

— Van, Ralph ! — S ezzel 3 dollárt húzott elő zsebéből.

—■ Well! — mondám — akkor hát építünk egy gyárat.

Előadtam lervemet. Tudvalevő ugyanis, hogy a sioux indiánoknál a választási törvény még telette hiányos, s igy a választásoknál rengeteg a visszaélés. A mostani főnök, a Kigyóbőrü-Pipa is csak erőszaknak köszönheti méltóságát. Többek között felgyújtott egy egész erdőt, csakhogy az ellenfél választói kellő időben meg ne jelenhessenek. Mindeme disznóság megszüntetése a sioux hazafiak szemében a legégetőbb kérdés volt. Mi sem természetesebb tehát, hogy egy oly lapnak, mely e nagy reform érdekét képviselné, rendkivüii jövője lenne. Csakhogy a sioux indiánoknak egészen más betűik vannak; inkább rajzolnak ők, mintsem írnak. Például egy pók az á betűt jelenti, egy bölény köröm b-t, a jobb szem c-t, a bal szem d-t. egy sanda szem meg az r betűt. Mind e dolI gokat persze ismerni kell. Szükség volna tehát egy betűöntő gyárra, a mely ezeket az Írásjeleket előállítaná. Tény, hogy ennél jövedelmezőbb vállalko- | zás nem is akadhatott volna.

Jam el volt ragadtatva.

Nagymérvű agilációt indítottunk meg tehát a vadak között, s nemsokára együtt volt a szük- i séges tőke jelentékeny része. Igaz, hogy az expedíció nem volt veszélytelen, mert én csak hét foggal s fél füllel kerültem haza. Jani szerencsésebb í volt, az csak orrát hagyta emlékbe egy szép asz- I szonvnál.

Ebből látszik, hogy mennyire szükséges az uralkodó párt erőszakoskodásának megszüntetése. Igaz, hogy minekünk ehhez semmi közünk sem i volt, de hát az embernek utóvégre élnie is kell.