Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-19 / 12. szám

2 TOLNA VÁRMEGYE. 1899. március 19. bérbeadása ; a szegzárdi mértékhitelesitő iroda áta­lányának felemelése; gróf Apponyi Sándor házi gyógyszertár engedélyezése iránti kérvényének be­mutatása; a megyebizottsági tag választások alkal­mával megbízatásukról lemondott választási elnökök helyettesítése; a Nagy Mányok község határában létező mocsarak megszüntetése; a tolnai községi iskola államosítása ; a szegzárd—bátaszéki vicinális közút érdekcsoportjának feloszlatása ; Mozolán Já­nos volt utkaparó özvegyének segélyezése ; Mutt- nyánszky Alajos járási Írnok jutalomdíjának újból történendő megállapitása, stb. tárgyában. Az 1898. évi számadások a vármegyei köz­alapokról. Árvaszéki előterjesztések. Tiszti ügyészi vélemények a községek külön­féle ügyeiben. Felső-Iregh község birtokosságának szerve­zési szabályzata. — Hacker Ignác orvostudor ok­levelének kihirdetése. — Községi költségvetések és számadások. — Időközben beérkezett tárgyak. — Legnagyobb pótadójuk van várme­gyénk területén a következő községeknek : Murga 83 °/0, Nak 19%, Bátaszék 61%, Palatinen 62%, G'órbö 60%. E nagymérvű megterhelésnek oka: Murga és Palatincza községeknél a törzsvagyon teljes hiánya mellett adóalapjuk csekélysége ; Bá- taszéknél a vasúti hozzájárulás törlesztése, habár e község pótadója az előző évhez képest 472%'kai csökkent; Nak községnél egy községház vételárá­nak törlesztése; Görbő községnél pedig annak nagyközséggé alakulása. A vármegyei szabadelvüpárt tisztelgése P 6 r C z e 1 Dezső házelnöknél és Széli Kálmán miniszterelnöknél. Múlt számunkban már táviratban közöltük a vármegyei szabadelvüpárt budapesti utjának főbb mozzanatait, ezúttal részletesebben számolunk be az érdekes tisztelgésről. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül azt az Íz­léstelen és otromba közleményt, a mely a vármegyei szabadelvüpártnak Szegzárdon megtartott üléséről a «M a g y a r o r s z á g»-ban megjelent. A hány szó, annyi ferdítés és valótlanság. Tolnavármegyében nincsen Írni és olvasni tudó egyén, tartozzék bár­milyen párthoz, a ki nem jóizü mosolygással olvasta végig ezt a cikkelyt, a melyben el van mondva, hogy milyen keservesen és nehezen sikerült Per- c z e 1 Dezső érdekében ezt a tisztelgést inrcenálni. Nem hisszük, hogy létezik Magyarországon még egy vármegye, a mely az ő szülötte iránt me­legebb ragaszkodással és őszintébb tisztelettel vi­seltetik, mint épen Tolnavármegye közönsége, párt és osztálykülönbség nélkül, P e r c z e 1 Dezső iránt. Annyira szilárd és erős az a kapocs, a mely Tolna­vármegyét P e r c z e 1 Dezsőhöz fűzi, a kölcsönös, kipróbált érzelmekben annyi bensőség, közvetlenség és igazság rejlik, hogy azokat meggyengiteni vagy lazítani semmi a világon nem képes. Legkevésbbé lehet pedig ezt a viszonyt hazugságokkal megbolygatni. A vármegyei szabadelvüpárt na k, de mondhatni a vái megye egész közönségének, úgy azon a bizonyos pártértekezleten, mint azon kívül, P e r c z e 1 Dezső kiváló egyénisége puritán jelleme és politikai karaktere iránt érzett tisztelete és elisme­rése oly spontán alakban és annyi lelkesedéssel nyilatkozott meg, hogy ama ép oly durva, mint elejétől végig valótlan hírlapi közlemény vármegye- szerte általános megbotránkozást keltett. U ána jártunk a dolognak, hogy ki lehet az a «szegzárdi levelező», ki ilyen rossz­akaratú és elferdite t kö/.leményekkel traktálja a lapját. De első perctől kezdve úgyszólván kizártnak tartottuk, hogy idevaló embertől származzék az a közlemény. És föltevésünkben nem is csalatkoz­tunk. A M—g. állandó itteni levelezője maga siet kijelenteni, hogy az ő tudósítását teljesen «elfer­dítve» közölték; hogy a megjelent közlemény­nek tartalmáról ő is felháborodással szer­zett tudomást. A «szegzárdi levelező», kinek tol­lba adta a M—g a szóban forgó tudósítást, ebből az alkalomból a köve'kező levelet intézte a »Ma­gyarország« szerkesztőségéhez : A «Magyarország» tek. Szerkesztőségének Budapesten. Tekintetes Szerkesztőség ! Felháborodással olvastam a «Magyarország» múlt pénteken megjelent számában a iolnamegyei szabadelvüpárt gyűléséről küldött tárgyilagos tudó­sításom teljes elferditését és olyan szatirikus kiszi- nezését, a mi a valóságnak éppen nem felel meg. Miután Szegzárdon és az egész megyében tudva van, hogy én vagyok a «Magyarország» szegzárdi levelezője, nekem is tulajdonítják azt a bizonyos közleményt. Tehát tisztelettel arra kérem a tekin­tetes Szerkesztőséget, hogy vagy jelentse ki a lap­ban, miszerint nem én Írtam a «Tolnamegyeiek Széli Kálmánnál» cimü kis közleményt, vagy pedig megszűntein a «Magyarország» levelezője lenni. Szegzárdon, 1899. évi március hó 15-én. Kész szolgájuk : Horváth Ignác s. k. r. levelező. Magának a tisztelgésnek részletei programm- szerüleg folytak le. Szombaton délután pont két órakor fogadta P e r c z e 1 Dezső házelnök a kül­döttséget, a képviselőház elnöki szobájában. A kül­döttség tagjai voltak a lapunk utolsó számában már felsoroltakon kívül: Mádi Kovács György, nyug. tábornok, valóságos belső titkos tanácsos, gróf Széchenyi Bertalan főrendiházi jegyző, Rassovszky Julián főszolgabíró, Simontornyá- ról: B e r e c z k István, K e m p n e r István és Löwy Jakab, Hőgyészről: Klimes Antal, Téry Emil, R a u s z Antal, Stalle nberger József, Stockinger Vince és Klemencsics József, Regölyből : K e r b o 11 István, Nagy-Székelyből : Lohmann bátyánk, a régi elvhü szabadelvüpárti választó és még két polgártársa. A 65 tagú kül­döttség fölvonulása impozáns képet nyújtott. Bernrieder József pártelnök a következő beszédet intézte Perczel Dezsőhöz ; Nagyméltóságu Házelnök ur 1 A tolnamegyei szabadelvüpárt engedve sugal­latának, egyhangú határozattal küldött bennünket ide, megyénk szeretett fiához, pártunk egyik büsz­keségéhez, hogy kijelentsük nagyméltóságod iránti tiszteletünk, igaz szeretetünk és tántorithatatlan bi­zalmunkat. Sajnálattal nélkülözzük nagyméltóságodat a belügyek élén, hol a törvény keretén belül, me­gyéje iránti jó indulatát mindig érvényre juttatá. De annál nagyobb örömünk atTelett, hogy az ország szabadelvű vezérférfiainak bizalma szivünk érzelmeivel találkozott és nagyméltóságodat azon állásra választotta, mely nem csak egyike a legma­gasabb alkotmányos állásoknak, de a legszebb és legmagasztosabb a szabadelvű eszmék szolgála ában. Régi és igaz valóság az, hogy kiváló férfiak­nak, mindig sok irigye és sok ellensége van. Nagyméltóságod sincs ennek hijjával, de hála Isten barátainak száma még jóval több. Azért is kedves nekünk e küldetés, hogy mi, kik szabad és független honpolgárok vagyunk, kik majd egy fél századot éltünk át nagyméltóságod­dal, kik egyenes jellemének férfias tisztaságát min­dég nagyrabecsültük, kik, majd 30 éves közpályá­jának ismertük minden mozzanatát, ezáltal ismét alkalmunk nyilt nagyméltóságod iránti tántoríthatat­lan bizalmunknak és meleg ragaszkodásunknak új­ból is tanujelét adni. Adjon az Isten nagyméltóságodnak erőt, egész­séget, hogy magas állásában tisztelői és barátai, szeretett hazánk jólétének, boldogságának előmoz­dításában még sokáig tisztelhessék. A zajos éljenekkel fogadott beszéd után Per- c z e 1 Dezső meghatva mondott köszönetét. Beszé­dében utalt ama eltörölhefetlen emlékekre, a melyek őt úgy közszolgálati idejéből, mint vármegyénk közéletében való egyéb aktiv szereplési idejéből Tol­navármegye közönségéhez fűzik. Érdekes visszaem­lékezések fölsorolásával foglalkozott beszédében, melynek során rámutatott amaz okokra, a melyek a belügyminiszteri állásáról való megválása és a képviselőházi elnökség elfogadására bírták, végül pedig meleg szavakban fejezte ki a megjelenőknek, a figyelem és ragaszkodás e szép jeléért, köszöne­tét. A beszéd befejezése után az összes megjelen­tekkel társalgásba bocsátkozott és délután 6 órára az országos kaszinóba ebédre hívta a küldött­ség tagjait. A képviselőházból a miniszterelnöki pa­lotába ment át a küldöttség. A fogadtatás a dísz­teremben történt. Alig hogy a küldöttség félkörben elfoglalta helyét, belépett a terembe : Széli Kál­mán, Magyarország miniszterelnöke. A küldöttség szónoka ezen a helyen is Bernrieder József pártelnök volt, a ki a következő beszéddel üdvö­zölte az uj miniszterelnököt: Nagyméltóságu Miniszterelnök Ur ! A tolnamegyei szabadelvüpárt eljött, hogy Nagyméltóságod iránti igaz és őszinte tiszteletének kifejezést adjon. Azon párt ez, mely minden egyes tagjának szive mélyében gyökeret vert azon hit, hogy sze­retett hazájának boldogsága, csakis a halhatatlan emlékű nagy hazánkfia, Deák Ferenc által kibontott szabadelvű eszmék zászlója alatt érhető el. A közel múltban lezajlott politikai események szomorú és nyomasztó hatása alatt legjobbjaink is csüggeteg tekintettel aggódva néztek maguk körül, mig végre szeretett Királyunk bölcsessége és igaz alkotmányos érzése a nemzet pártkülönbség nélküli bizalmával párosulva Nagyméltőságodban találta meg azon férfiút, ki a politikai bonyodalmak közepette hazafias önfeláldozással, bölcs és tapintatos módon oldotta meg a nehéz feladatot és igy szivünk mé­lyében gyökerező ama zászlót, izmos karral oly ma­gasra emelte, hogy annak szeplőtlen tisztaságát egész Európa láthatja és látni is fogja mindörökké, mert annak gyökerei, az igaz, tiszta, önzetlen haza­szeretetből merítik éltető erejüket. Adjon az Isten Nagyméltóságodnak hosszú éveken át erőt, egészséget, hogy szeretett hazánk dicsőségére, önzetlen hazafias érzések által vezérelt kipróbált bölcsességét, szeretett hazánk javára, még sokáig szentelhesse. Bernrieder beszédére hosszasan, egész programmbeszéd alakjában válaszolt a miniszterel­nök, megköszönte a küldöttségnek megjelenését, a melyet — úgymond — nagyon becsesnek és érté­kesnek tekint. Nehéz viszonyok közt, nagy küzdel­mek után, melyek a parlament egyensúlyát megza­varták és nehéz elhatározással foglalta el e helyet, a melyre 0 Felsége kegyes parancsa és a politikai helyzet alakulása folytán állott. Ismeri a reá vára­kozó feladatok nagyságát, a helyzet nehézségét és erői fogyatékosságát, de kötelessége volt, hisz a kötelesség teljesítése elől soha nem tért ki, erre a helyre állani, a hol gyenge erejéhez képest a leg­jobb intenciókkal és mindenkor meggyőződése sze­rint fogja elvállalt kötelességeit teljesíteni. Az ő hit­vallása ismeretes, azt nem kell részletesebben fej­tegetnie. Magában az országgyűlésen programmját már talán a kelleténél is részletesebben előadta. De azért ment bele annyira a részletekbe, hogy politi­kai irányát minden részletében és homály kizárásá­val ismertesse mindenki előtt és midőn az ország bizalmát kéri, tudja mindenki, mi áll azon a zász­lón, melyet ő tart kezében. Meggyőződése, hogy abból a válságból, a melybe jutottunk, egyedül az általa helyesnek tartott békés kibontakozásnak útja vezethet ki. Ezen ut pacifikálhatta egyedül a parla­menti zavarokat. Célja a béke és a nyugalom helyre­állítása nemcsak a parlamentben, hanem az ország­ban mindenütt és eképpen a közügyeknek tárgyila­gos és szenvedélytelen menetét biztosítani. Két osz­lopon nyugszik az ő politikája, ennek két sarkté­tele : tántorít hatatlan ragaszkodás az 1867. XII. t.-c. lies, annak védelmezése és intakt fentartása, másrészt pedig a határozott, hamis it halat lan sza­badelvű irányzatnak követése és szabadelvű intéz­ményeknek fejlesztése. Még egyszer ismétli köszö­netét, melyet nem egyszerű udvariassági szólam­nak kér tekinteni, hanem őszintén érzett, hálás kö­szönetnek, kérve a pártnak politikai bizalmát és jó­akaratát. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a miniszterelnök a küldöttség minden egyes tagjával, kiket gróf Széchenyi Sándor főispán és Bér n- r i e d e r József pártelnök mutattak be, szívélyesen kezet szorított. Délután hat órakor találkoztak a küldöttség tagjai az Országos Kaszinó fényes termeiben, a hol P e r c z e 1 Dezső, mint házigazda, a nála meg­szokott szeretetreméltósággal fogadta a megjelente­ket. — A nagy fehér teremben szolgálták fel a ki­tűnő ebédet, melynek étrendje a következő volt:

Next

/
Oldalképek
Tartalom