Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-12 / 11. szám

1899. március 12.

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

érzések és benyomások könnyen megtéríthető hatásától.

Mindössze is csak egy rövid és elfogulatlan történelmi visszapillantás és vonatkozás lesz az, a mit mondani fogok.

A ki t. Uraim nemzetünk politikai életének és fejlődésének szép történetét honfiúi gond és figyelemmel kiséri, kora századoktól máig, az bizonyára talál ott feljegyezve dúló csatákat a nemzeti létért és az elveknek és honszeretetnek lelkes harcait — a szellem fegyvereivel. Találhatja ott leverő képét az ádáz pártoskodásnak és az egyéni érdekharcoknak dicstelen mérkőzéseit is.

De oly nagyjelentőségű és következésük és horderejűkben oly végzetesen kiszámithatatlan ráz- kódtatásokat, mint a minők nemzetünk politikai tömbjét a közelmúltban megingatták, olyanokat alig fog találhatni.

Mert a múltnak küzdelmei T. Uraim nagy részt vagy egyszerű diadalai voltak a nemzeti erőnek a haza szent földjéért, vagy pedig magasztos szellemi harcok voltak állambontó külérdekekkel.

Az elsőben — hála a magyarok istenének — győzött fajunk nemzetfentartó ereje, emezek ellen pedig erős védgátakat emelt az állambölcsesség.

De, hogy úgy, mint most korunkban, midőn a társadalom forrongása az emberiség létével mélyen összeforrt szervezetek, minők a haza és a vallás felbontására irányuló tév tanok egész áradatát hozza felszínre, hogy akkor, mikor a gyakran jogosulatlan partikuláris aspiratiók egyre erősebben ingatják az eddigi igazságok és eszmények alapjait, hogy ily időben T. Uraim az emberi szenvedélyek vihara vált volna vagy váljék az államélet és politikai működés mozgató erejévé, vagy hogy bármily hangzatos jelszavak mellett is a nemzeti és állami működés törvényes folyamának meg- akasztása legyen egyedüli eszköze a politikai sikernek, ily időt, ily ese'et T. Uraim fel nem jegyzett.

A következtetést az elfogulatlan hazafiui érzésre bízom és csak azt mondom, hogy a szabad- elviipárt nyugodt önérzettel nézhet az igaz biró : a történelem ítélete elé.

Az országos szabadelvüpárt kiállta a dúló harcot vereség nélkül; — mert a letolyt küzdelemben T. Uraim nincs győző, nincs legyőzött. A kik győzni véltek, azok kockáztatták a parlamentarizmus szent palládiumát, a mi siker esetében is súlyos vereség lett volna ; — a kiket pedig legyőzőiteknek hirdet az egyoldalú és elfogult párt ítélkezés, az a párt T. Uraim itt áll integritásának egész teljességében, mint a Kárpátok bérezés bástyája.

Bízzuk azért T. Uraim az ítéletet az igaz, a megvesztegethetetlen történelemre; az majd egyA Bach-korszak alatt egyizben boldogult atyámmal Becsben időzvén, találkoztunk Apponyi gróffal, ki atyámat, mint ifjúkori barátját szívélyesen üdvözölve — rögtön politizált! «Nemrég — mondá — báró Bach miniszternél jártam, mások érdekében, egy bizonyos ügy kedvező elintézésére kérve őt. «Ich kann nicht!» Ismédé folyton, vállait vonogatva. Engedje meg Ecxellentiád, hogy erre egy adomával szolgáljak, — mondám neki. A paraszt ember gyónni ment, de midőn a bünbocsána- tot kérte, a gyóntató pap csak azt hajtogató : Ich kann nicht, ich kann nicht 1 Végre kifakadt a panaszt: Was hockst denn da, Wenn' Du nicht kannst!

Történelmileg ismeretes azon hazafias szereplés, melyet az ó-conservativek az alkotmány visszaszerzése érdekében kifejtettek. A siker egyik következménye lön Apponyi kinevezése országbíróvá. Ezen minőségben egy fontos családi perünk elintézésénél elnökölve, közvetlen az ülés után a következő, kegyeletes jószivéről tanúskodó sorokat irta : «Pest. Márc. 21 -kén 63. Idősb Csapó Vilmos tisztelt barátomnak ! A mint előre láttam, fiadnak ügye a főtörvényszéki határozatoknak helybenhagyásával döntetett el. Midőn ezt örömmel tudatom veled, nem hallgathatom el, mennyi szép és kedves emléket ébresztett bennem az ügynek tárgyalása ! Boldog időket éltünk akkor, eléggé nem tisztelhető jeles emberek körében. Isten áldjon ! hiv barátod Apponyi György.

koron, ha a tények és azok absolut igazsága ki fog bontakozni az emberi szenvedélyek takarójából, a történelem majd ki fogja deríteni az indokok tisztaságát és az állásfog'alások jogosultságát és ki fogja mutatni T. Uraim, hogy a támadás volt-e igazabb honfi-erény, vagy a támadtatás kitartása ?

Én T. Uraim részemről inkább kitárom mellemet az ily támadásnak, semhogy használjam a fegyvert, melylyel a küzdelem vivatott.

A vihar különben T. Uraim ma már elvonult és hála nemzetünk jó géniuszának, a koronás király bölcsességének és a tényezők hazafias áldozatkészségének : a béke napja újból felragyogott politikai világunkban és napról-napra növekedő joggal reményelhetjük, hogy a sivár személyi harcot az elvek nemes vitája fogja felváltani.

A pártélet visszatért rendes és természetes medrébe és a pártok visszatérhetnek eszményeik és kötelességeikhez.

Alig van pártközület hazánkban T. Uraim, melyet a lefolyt politikai harc közvetlenebben érintett volna, mint a tolnavármegyei szabadelvüpár- tot; mert éppen a mi sorainkból vált ki és indult fényes politikai útjára az a férfiú T. Uraim, ki államférfim nagy képességeivel elért magas kormányzati polcán, ott állt az ádáz harc legelső arcvonalában, a semmiféle politikai pártállás által nem menthető személyes támadások villámai között rendületlenül.

A mi körünkből vált ki T. Uraim az a férfiú, kinek politikai bátorsága harci jelszó volt a lefolyt küzdelemben és a kinek politikai biztos magatartása a helyreállott parlamenti békének zálogát képezi.

E férfiú T. Uraim Perczel Dezső, a bonyhádi választókerület képviselője — és ma a magyar képviselőház elnöke.

Lényének kiválóságát, magas szellemének erejét méltatta a király, midőn közvetlen tanácsosai sorába emelte; de mindennél legfényesebben és leglelkesitőbben fejezte ki elismerését, bizalmát iránta a nemzet egyeteme akkor, midőn képviselői túlnyomó többségének szavazatával alkotmányos szervezetünk legdíszesebb állására helyezve a képviselőház elnökévé választotta.

Az államférfim életpálya e két fényes állomásának megjelölése már magában elégséges arra T. Uraim, hogy a ki nem elfogult és el nem zárkózik a nagy hazafiui érdemek elismerése elől; felismerje és megbecsülje az ily élet politikai és erkölcsi értékét és jelentőségét.

De a hatalomnak, legyen az király vagy nemzet méltatása: politikai jutalom T. Uraim, mely a legderekabb és legnemesebb férfiak ambícióját is kielégíti.

Perczel Dezső nemes lényének legfőbb és legnemesebb díszét azonban lelkületének alapelemei: a jóság és embers/eretet képezik.

Az ő derék szivében tehát a király és nemzet lelkesítő örökbecsű méltatása mellett bizonyára meg van a főhely őrizve — a hü társak szeretete és igaz tisztelete számára is.

Nem volnánk tehát hivek polgári eszményeink és politikai tradíciónkhoz t. értekezlet, ha mi, kik tanúi voltunk nemes élete egész folyásának s kik szorongó szeretettel kisértük a lefolyt harcban, egy percig is késlekednénk legteljesebb elismerésünk kijelentésével.

Azért T. Uraim indítványozom, hogy a tolnavármegyei szabadelvüpárt mai gyűlése mondja ki, hogy Perczel Dezső iránt eddigi kiváló politikai működéséért a legteljesebb elismerés és ragaszkodással viseltetik, jelenben elfoglalt diszes állásában pedig, mint a képviselőház elnökét igaz honfitársi örömmel és bizalommal üdvözli.

Határozza el egyúttal azt is, hogy nehogy hű elismerésünk a puszlában elhangzó szó legyon, és hogy elhallassék az politikai életünk minden spharáiba: jelenlevő tagtársai köréből vármegyénk jeles fiához küldöttséget alakit és azon hű társi megbizással küldi el, hogy adják át Perczel Dezsőnek hálás elismerésünk kijelentését és biztosítsák őt mindannyiunk forró szeretetéről, határtalan ragaszkodásunkról és hazafiui nemes szivébe helyezett törhetlen bizalmunkról.

Tisztelettel kérem a t. értekezletet, hogy ezen indítványomat elfogadni méltóztassék.

Éljen Perczel Dezső !

Az értekezlet egyhangú lelkesedéssel fogadta el a beterjesztett indítványt és kimondotta, hogy Perczel Dezső képviselőházi elnököt, a vármegye kitűnő liát, a bonyhádi kerület szabadelvüpárti képviselőjét abból az alkalomból, hogy a belügyminiszteri állástól megvált és a képviselőház elnökévé választatott, Budapestre menesztendő küldöttség utján üdvözli és a párt tántoríthatatlan ragaszkodásáról biztosítja. Totth Ödön után Döry Dénes főrendiházi tag emelkedett fel szólásra, és annak kijelentése után, hogy a Totth Ödön indítványát szivvel-lélekkel pártolja, azt az indítványt terjesztette elő. hogy a vármegyei szabadelvüpárt nevében Perczel Dezsőnél megjelenő küldöttség egyidejűleg tisztelegjen az uj kormány elnökénél, Széli Kálmán miniszterelnöknél is, kinek úgy eddigi politikai múltja, mint pedig programm- beszéde teljes garanciát nyújt arra nézve, hogy az ország ügyeit változatlanul igazi szabadelvű szellemben fogja intézni.

Az értekezlet zajos helyesléssel fogadta el ezen indítványt is. Sztankovánszky János lelkes szavakban arra hívta fel a megjelenteket, hogy a küldöttségben minél számosabban vegyenek részt, Döry Pál pedig zajos helyeslés közben azt indítványozta, hogy Totth Ödön végrehajtó bizottsági tagnak nagy szabású, gyönyörű beszédének megtartásáért jegyzőkönyvileg fejezze ki köszönetét.

Totth Ödön indítványára a értekezlet a központi végrehajtó bizottságba az elhunyt Szigetit Gábor helyébe Steineker Ferenc kir. tanácsost választotta, de egyúttal az értekezlet határozatilag utasította a központi végrehajtó bizottságot, hogy a pártnak az egész vármegyében való újabb szervezkedése céljából az előkészítő munkálatokat a kerületi végrehajtó bizottságok közreműködésével mielőbb foganatosítsa.

Ezek után dr. Kiss Ernő szólalt fel, a ki magvas és szép beszédében arra hívta fel a párttagokat, hogy ne elégedjenek meg azzal, hogy itt nagyobb időközökben megjelennek, hanem az itt bennünk felgyűlt lelkesedést adják tovább, hogy az minél nagyobb körben gyújtsa lángra a közügyek iránt érdeklődőket s hogy politikai hitvallásunk igazsága áthassa a társadalom minden rétegét.

A vidéki pártkörök — úgymond — azok a gyökérszálak, melyek a közvélemény talajába erősitik a törzset, az országos szabadelvüpártot. A mi kötelességünk a közszellemet, a nép politikai jogainak gyakorlását helyes, hazafias irányba terelni.

Tegye meg mindenki a maga szükebb vagy tágabb körében azt, a mit tehet.

Az, hogy ma az országos párt erősebb, mint valaha volt és hogy ma csend van, nem teszi feleslegessé munkánkat, mert a mint a békepontozatok végre lesznek hajtva s a szabadelvűpárt kormánya a függőben levő nagy kérdések megoldásába kezd, ismét újra kezdődik a harc. Felkelnek majd a nemzetiségek, a scciálisták, a néppárt és az ó-reakciónárius és internácionális politikájukkal nem annyira az országgyűlésen, mint azon kívül fognak izgatni.

Hogy ezen harcból győzelmesen kerüljön ki a párt, szükséges, hogy az egész magyar közvélemény támogassa.

Az éljenzéssel fogadott beszéd után dr. Leopold Kornél biz. jegyző bemutatta dr. Kämmerer Ernő országgyűlési képviselő táviratát, a melyben elmaradását kimentve ! az értekezleten hozandó határozatokhoz való csatlakozását jelentette, valamint többeknek, köztük Bartal Béla cs. és kir. kamarásnak beérkezett üdvözlő iiatát.

A Perczel Dezső házelnök és Széli Kálmán miniszterelnöknél Bernrieder József pártelnök vezetése mellett tisztelgő küldöttségnek tagjai, következők: gróf Széchenyi Sándor, mádi Kovách György, Döry Dénes, Csapó Vilmos, Sztankovánszky János,

N