Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-08 / 2. szám
1 IX. évfolyam. 2. szám. Szegzárd, 1899. január 8. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 írt — kr. 3 » — » I » 50 » . . 12 * POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulujdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mértékeién megállapított I árszabály szerint számíttatnak. Társasköreink. Az újév első két hetében tartják meg társasköreink évi közgyűléseiket, melyen beszámolnak az elmúlt év eseményeiről és megejtik a tisztujitásokat is. Társasköreink, társadalmi egyleteink működéséről, s vagyoni állásukról készített mérlegeikből visszatükröződik társas életünk állapota is. Ezek azok a hévmérők, a melyekből következtetni lehet társaséletünk élénkségére, társas viszonyaink egészséges vagy beteg állapotára, és közvetve meg lehet tudnunk azt is, hogy a kulturális haladás minő fokára emelkedett közéletünk. Haladt-e vagy visszaesést mutat? Consolidálódtak-e társas érintkezésünk viszonyai, vagy ziláltabbaká váltak ? Azért érdemes szemlét tartani társasköreink beszámolói fölött. Átlag véve vármegyénk területén a társas élet eléggé élénk és fejlődési stádiumban van ; mert vidéki városainkban, sőt fajainkban is egyre szaporodnak az egyletek és mindenféle körök, a régiek közül pedig csak kevés szünteti be pályafutását. Ezúttal speciálisan csak a szegzárdi társaskörök fölött óhajtunk szemlét tartani és megyei székvárosunk társaséletének állapotát ezekből folyólag némi megjegyzésekkel kisérni. Első és fő társadalmi testület Szegzárdon a már félszázadnál nagyobb múlttal biró szegzárdi kaszinó, mely csak az utóbbi néhány év alatt kezdett olyan színvonalra emelkedni, a minőnek ilyen nagy intelligenciával biró városban hiányoznia nem szabad. Félszázadon át sok nemes eszmének volt letéteményese; sok üdvös tervnek kezdeményezője és megvalósítója. De részint az alkalmatlan helyiség, részint a tekintélyesebb elemek közönye vagy zárkózottsága nein engedte oda fejlődni, hogy működése, tevékenysége nagyobb eredményt tudott volna fölmutatni társaséletünk élénkítése, s az együvé való elemek tömörülése érdekében. A csöndes stagnálás állapotában sinlő- dött hosszú évtizedeken keresztül ; a nagyobb arányokban űzött kártyajátéknál egyébbről alig volt nevezetes ; az e körül fölmerült élmények és néha szomorú történetek elbeszélése révén vett csak tudomást róluk a nagy közönség és az, a ki a 32 levelű bibliának nem lévén nagy barátja, szórakozás nyújtás hiányában nem igen kereste föl szűk és kényelmetlen helyiségeit. A nyári évszakban tartottak néha táncestélyeket is, de ezeknek sem igen volt közönsége, azért később már nagy ritkán vállalkoztak ily estélyek rendezésére. A ten- gődés ily állapotában természetesen a kaszinó anyagi viszonyai is rossz lábon állottak. A tagdijak nagyon lanyhán folytak be, s behajtásukkal nem igen fáradoztak. Fölszerelése hiányos, szegényes volt, úgy hogy kényelmet uem igen talált ott az, a kit nem a kártya élvezete vonzott oda. így aztán a társas érintkezés élénkké, kellemessé tételére éppen nem volt alkalmas abban a régi állapotban. Uj aera kezdődött a kaszinó történetében akkor, midőn a mostani tágas, kényelmes helyiségbe költözött. Meg is lett ennek az üdvös eredménye; a tagok száma hirtelen emelkedett, s jóval magasabb tagdijak mellett is szívesen keresték föl az uj hajlékot, mert megfelelő helyiségben az igényeket kielégítő bútorzatot és fölszerelést találtak, a mi kellemessé tette az ott tartózkodást. A kaszinó az utóbbi néhány év alatt annyira megerősödött, hogy ma már ne- gyedfélszáz tagja van s évi költségvetése jóval meghaladja a hatezer forintot. A tagok minden irányú kényelméről mindjob ban gondoskodnak a vezetésével megbízott faktorok; a többféle szórakozás föltételeit igyekeznek megszerezni. A vidéken párját ritkító nyári helyiséget, díszes pavülont alkottak, mely a tavaszi, nyári és őszi esős vagy zord időben is bármikor lehetővé teszi azt, hogy benne táncestélyeket, mulatságokat rendezhessenek; TÁRCA. Önkéntes adózók. Hajdan mikor adót kertek, Járt a botnak boldog vége, S bár repült a végrehajtó: Nem fizettek — csali a zeit szí Boldog világ! — ma nem hajtják, Hűl az adó azért mégis, Hja, vérébe a maggarnak: Ha nem muszáj, hát — azcit is! Boánál• István. A Ralph Boxer szerencséje. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — A Canon-Street egy uj házának tüenhntodik emeletén laktam. New-Sangley, Texas állam egyik egszeLb városa. Tizenhét évvel ezelőtt ezen a terűle en csak három hordó whyski és egy Tim nevű yankee volt található. Ezen szerény kezdetből fejlődött ilyen rövid idő alatt e pompás város. Gargon lakásom nem voh ugyan valami tágas, de fekvése annál magasabb vult. Nem is mulasztottam el ezt a körülményt hitelezőim tudomására hozni, a kik tudták felőlem, hogy látogatásaik 1 alkalmával soha sem engedem meg azt, hogy ismét az ajtón távozzanak. Bér fejében ötven dollárt fizettem havonkint. Én ezt egy kissé sokaltam ugyan, de sajátságos módon a háziasszonyom nem. Mert háziasszonyom volt, még pedig özvegy s 56 éves, végre pedig rézbőrü, mint az egy indián hölgyhöz illik is. Néhai első férje scalpkereskedő volt. Rémitő bátorságánál fogva a Nagy Kanyaró nak nevezték. Az általa lekanyarintott fejbőröket kevés bé vitéz harcosoknak adta volt el, a kik aztáii ilyenformán ép úgy hireskedtek odahaza, mint Európában a kocavadászok a vásárolt nyulakkal. Ezen üzlet igen jól ment, s igy a Nagy Kanyaró rengeteg vagyonra tett szert. Szerencsétlenségére Timmel s 3 hordó whyskijével akart kikezdeni. Ez volt veszte, mert Tim nagyon jól tudta, hogy a kért fél liter whyski csak ürügy volt, s hogy a Nagy Kanyarónak az ő szőke fürteire fáj a foga. Mialatt az indián harcos poharát felhajtó!ta, Tim hátulról a nyakába döfte bowy kését úgy, hogy a vad indián meg se ihatta pálinkáját; két decire való még a pohárban is maradt. — Hiába, egy yankee mindenre gondol! A legsajátságosabb a dologban azonban a«, hogy Timnek tulajdonkép csak parókája volt s igy a Nagy Kanyaró minden komoly ok nélkül lehel e ki nemes leiké'. Tim erre lehúzta áldozatának fejbőrét s részvéte jeléül elvitte azt a bus özvegynek, sőt még a kezét is megkérte. A bánatos asszony engedett a bátor férfi kérésének. A legösszeillőbb pár lett belőlük, mert az asszony is parókát hordott, mivelhogy kapzsi férje előtt a hitves fürtéi sem voltak szentek. Timet három év előtt egy képviselő-testületi ülésen agyonlőtték s igy a bájos özvegy most már én rám vetette a szemét. Igen, úgy van! Feltűnően barátságos volt hozzám, sőt néha tolakodó is. Valahányszor- a szerkesztőségbe mentem, mindig meglesett s velem együtt szállt a liftbe. Mi'yen könnyen szerezhetett volna erre tanút s akkor végem van: el kellett volna őt vennem, mert szigorú ám az amerikai törvény nagyon ! Megkérdeztem a szerkesztőt, hogy mit tegyek ? De ő, a ki ezelőtt kazánfűtő volt, ilyen kényes kérdésben útba nem igazíthatott, igy hát John Batterhez, a leghíresebb ügyvédhez mentem. Benyitok az irodába. John Batter dühösen néz reám. — Jó reggelt Miszter! — szólék. — Ot dollár. — Volt a mogorva válasz. — Jó reggelt Miszter! — szólék újra. — Öt dollár! — szólt még dühösebben. Leteltem az asztalra öt dollárt1 — Jó reggel Miszter — mondá már most ő is. — Mit akar ? — Beszélni szeretnék Miszterrel. — Huszonöt do'lár. — De . . . — Huszonöt dollár, god dam! — ordított rám s a mellette fekvő bulldogg revolverrel babrált. Lefizettem a huszonöt dollárt.
