Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-12 / 7. szám
1899. február 12. TOLNA VABMEQYU. 3. Bátran cselekedte ezt, mert szent meggyőződése, hogy szava bármily gyenge és erőtelen, még sem lesz: kiáltó szó a — pusztában ! Hiszen Bezerédj István neve örökre fényes és ragyogó a magyar nemzet történetében. Ideálisabb, szeretettől rajongóbb lelket keveset szült e föld. Nagyobb sikereket értek el politikában, de nemesebb tűz, a haza sorsán való önzetlenebb töprengés és férfias tett-vágy nem igen hevitette politikus szivét. Élete : örök törekvés a közjóra, szava, tettei: örök igazság, cselekvésének minden rugója az önzetlenség, a haza java. Nagy mint emberbarát, puritán, mint — hazafi. Feltámadásunk, újjászületésünk dicső korszakának egyik hérosza ő ! Ideális leikével századdal előre álmodik s összes köztevékenységével siet megvalósitani ezt a sok szép álmot. Páratlanul tevékeny, mint közgazda, képzett, praktikus, de nem egyoldalú, mert nincs tevékenységi tér, a hol alkotásokra szomjazó lelke javítani valót ne találna. Küzd minden nemesért. Védi az édes honi nyelvet, a csenevész ipart, meghonosítja a selyemtenyésztést, a kisdedóvásnak első előharcosa, küzd a halálbüntetés ellen, a nők jogáért, a lelkiismereti szabadságért, látnoki szeme előre látja a szociális bajokat, de nemes lelke már tépelődik is az orvosszereken. És hogyha mindez érdemnek még nem volna elég, ő az a legelső magyar nemes, ki a jobbágyságnak visszaadja emberi jogát, méltóságát s velük méltányos szerződésre lépve : felszabadítja őket, s államfentartó tényezőül : polgárokul adja a hazának. Az ő önzetlenül nemes alakja az, a mely kész lemondani százados jogokról, hogy a legsarkalatosabb polgári kötelesség, a közteherviselésnek legelső, valóban nemes kezdeményezője legyen. Ennek a nagy, kimagasló férfiúnak ragyogó tettei megadták már a halhatatlanságot s mi most a szobor ércében is megakarjuk adni. Ezért fordulunk a magyar haza minden polgárához, ezért jövünk a tek. igazgatósághoz is. Bezerédj István tiszteletreméltó tevékenységet fejtett ki a hazai pénzintézetek létesítése, általában a magyar hitelügy fejlesztése körül is. S mivel tudjuk, hogy pénzintézeteink legtöbbjének már mintegy programmját képezi a valóban hazafias ügyek felkarolása, mély tisztelettel kérjük a tek. Igazgatóságot, hogy jótékony célra szánt {dereiből a Bezerédj István halhatatlan emlékének szánt emlékszoborra is juttasson valamit, s ne csak egyszer és mindenkorra cselekedje ezt, hanem legalább pár évig, mig a szobor létesül, jótékonysági rovatának terhére továbbra is vegye pártfogásába hazafias ügyünket. Szebb hazafias célt nem egyhamar segít meg, igazabb érdemet nem egyhamar jutalmaz meg vele ! Kegyes adományának hozzám juttatását kérve, Kiváló tiszteletem s hazafias üdvözletem nyilvánításával vagyok Szegzárdon, 1899. évi február hó 3*án. Kész szolgája Fördős Vilmos, a Bezerédj szoborbizottság elnöke. Hírek. — Kanonoki előléptetés. A szegzárdi születésű dr. Szeredy József, a pécsi székeskáptalannál idősb mesterkanonok a tolnai főesperességre lép- tettetett elő. — Ösztöndíj-adományozások. A gróf Styrum- Lymburg-féle alapítvány választmánya múlt kedden D'óry Pál alispán elnöklete alatt ülést tartott, s ez alkalommal a honvédhadapródiskolai növendékek részére létesített 200 frtos ösztöndíjat az egyedül folyamodó Fördős Gézának, a többi középiskolai ösztöndíjakat pedig gróf Messey de Bielle Andrásnak (120 ín), Szentiványi Miklósnak (120 frt), Babits Mihálynak (100 frt), Szegedy Józsefnek (100 frt) és Petrich Ferencnek (100 frt) adományozták. — Vasúti áthelyezések. Radnóti Ödön állo- másfőnök-helyettes, önálló állomási főnökké Kurdra; BedS Simon kurdi állomásfőnök Döbröközre helyeztettek át. — Littke István ujdombovári forgalmi hivatalnok és Wohl Károly bonyhádi hivatalnok kölcsönösen lettek áthelyezve. — Jubileum, draiber Todor kir. törvényszéki irodatiszt 50 éves államszolgálatának évfordulóján, folyó hó 18-án tiszttársai bankettet rendeznek a kaszinó nagytermében. A banketten — mint halljuk — részt fog venni a kir. törvényszék összes személyzete, élén Selcz József kir. törvényszéki elnökkel, az ügyvédi kar és a társhatóságok tagjai közül is számosán, valamint az ünnepelt nagyszámú tisztelői. — Állami iskola Tolnán. A közoktatásügyi miniszter értesítette vármegyénk közigazgatási bizottságát, hogy a tolnai községi iskolát hajlandó államivá átalakitani jelentéktelen kikötések mellett; ha a község ezen föltételeket elfogadja, akkor a jövő iskolai évben a községi iskola már államivá fog átalakíttatni s a tanítók is állami szolgálatba vétetnek át. — Az egyházmegyéből. Heindl Vilmos segédlelkészt Kővágó-Szőllősről Harcra kisegítőnek küldte a főpásztor, Palóc Jánost Harcról Püspök-Szent- Erzsébetre helyezte át kápláni minőségben. A vallásalap kegyuraságához tartozó baari plébániára a kegyuraság képviseletében a kultuszminiszter Reiner Ferenc ottani adminisztrátort mutatta be a megyés püspöknek kánoni beruházás végett. — A Marsó Ede plébános halálával megüresedett valpói plébánia adminisztrátoraivá Jozies József és Erőss Károly ottani segédlelkészek neveztettek ki. — Trinn János, tolna-varasdi plébánost, a napokban iktatta be plébániájába — püspöki megbízás folytán — Streicher Péter, hőgyészi esperesplébános. — Ó és Uj-Dombovár állomásainak szétválasztása. A magy. kir. államvasutak igazgatósága Ó- és Uj-Dombovár állomásait február 1-én elválasztotta és önálló állomás főnökségekké szervezte. O-Dombovár állomás főnökévé, Singer Benő ellenőrt, Uj-Dombovár állomásfőnökévé pedig Rozits Endre döbröközi állomásfőnököt nevezte ki. Az elválasztás tisztán forgalmi szempontból történt, az áru le- és feladása továbbra is O-Dombovár állomáson eszközöltetik. — Pályázat pénzügyőri fővigyázói állásraA szegzárdi pénzügyigazgatóság 14 napi határidővel pályázatot hirdetett két pénzügyőri fővigyázói állásra. Javadalmazás : 1 frt 10 kr zsold, évi 50 frt egyenruha illetmény és mellékjárandóságok. — Budapest-mohács-3zarajevoi vasút. A Budapest-mohács-szarajevoi vasút Bátaszék —Monostor közti vonalának február 14—17. közötti napokban lesz a közigazgatási bejárása. Ez a vonalrész, mint Budapestről megbízható forrásból értesülünk, már a jövő évben ki lesz építve. Mohácson nagyobb indóház építése van tervbe véve, mely a város közforgalmi s közgazdasági érdekeinek nagy lendületet lesz hivatva adni. A vasútnak Mohács— Monostor közti iránya végleg még nincs megállapítva. — Adományok a szegzárdi népkonyhára. A népkonyhára adakoztak: Leitersdorfer József Szegzárd 5 frt, Mayer János Szegzárd 2 frt, Tóth Károlyné Szegzárd 5 Ét, Hirschfeld Ignátz Szegzárd 5 frt, Erdős Gáborné Bátaszék 1 zsák bab, gróf Apponyi Géza uradalma Hőgyész 2 drb birka és 2 zsák burgonya, Fischhof Károly Szegzárd 10 klgr. köleskása és 5 klgr. konyhasó. — Ezen kegyes adományokat számos szegényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szegzárd. 1899. február 12. Bezerédj Pál s. k. borban fürdött, hölgyeivel együtt. Maximus, szinte I római császár naponként egy maga egy akó bort ivott meg. A harminc éves háborúban Wallenstein, hires fővezér mindennap ittas volt, s tisztikara mindennap részegre itta le magát s a legénység is reggeltől estig folyvást dorbézolt. Attila soha nem ivott bort, de fő-emberei naponként dobzódtak; honfoglaló őseink pedig, a mint a honfoglalás nagy munkájában küzdöttek, minden megnyert csata után nagy áldomást ittak. Béla király névtelen jegyzője hátrahagyott irataiban tiz olyan országos áldomásról beszél, a melyekben daliás őseink egészen a sárga földig itták le magukat. A későbbi századokban még jóiban elterjedt a tivornyazás egész Európában, s az európai népek közül a mi nemzetünk volt az, a mely a borivásbán és dorbézolásban nagyon kitüntette magát. A mohácsi vész előtt az egész ország ivott. Ur és jobbágy egyaránt. Mintha csak lakodalomra készültek volna. II. Lajos király és hitvese Mária királyné, dacára, hogy sokszor az ebédre való húst kontóra hozatták — naponként hatszor étkeztek, s az egész éjjelt mulatozásban töltötték el. Hiteles történetírók beszélik, hogy Solimán török császár azért merte magát elhatározni a Magyarország elleni hadjáratra, mert erősen hitte, hogy a részegeskedésbe m#rült országot könnyen legyőzheti. A mint hogy meg is történt, s innét származott a közmondás: «Sokat ártott a magyarnak a torok, meg a török.» Érdekes dolgokat mondanak el Cserei Mihály, Bethlen Miklós, br. Apor Péter a XVII. század ! mértékletlen borivásáról. Ritka volt Magyar- és Erdélyországban a józan életű úri ember, s a ki ilyen volt, azt «Bornemissza» névvel csúfolták. — Ilyen Bornemisszának nevezték magát Bethlen Miklóst is, a ki pedig, saját vallomása szerint is, maga naponként öt pint bort ivott meg és senki házánál annyi részeg ember nem fordult meg, mint az övénél. A halotti torok dorbézolása is ebből a korszakból való. Egy erdélyi mágnásnak a leánya menyasszony korában halt meg. A főur a mit a lakodalomra szánt, ráfordította a «-zomotorjray s mivel örömében nem rúghatott be, berúgott bánatában. Példáját követte az egész tisztességtevő, gyászos gyülekezet. Abban az időben óriás nagyságú cserép- kancsóbán hordták fel a bort; az ivófazekak pedig három «ejtelesek» voltak. Volt olyan ur is, a ki a borhűtőt vert ezüstből csináltatta. Gróf Apor István ezüst bor-hütője olyan nagy volt, hogy egy hat esztendős gyerek könnyen megfürödhetett benne. A II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt megszűnt az óriási ivás. Úgy látszik, hogy a nagy eszmék az embereket átalakították. A szabadság- harc alatt 1698—1712. a szatmári békekötésig nem olvasunk olyan tivornyákról, mint a minőkről Cserei, Apor és Bethlen beszélnek ; Bercsényi, vak Bottyán, beéri Balogh Ádám nem voltak nagy ivók, csak Ocskay László volt rengeteg lump ember, a ki bírta a bort rengeteg módon. Megemlítjük még, hogy a «Rákóczianum» alatt az ellenséges részről Heister generális volt, a ki minden adott alkalommal leitta magát. A Rákóczi fé'e szabadságharc után a búba merült nemzet, sehonnan se látott vigasztalást s egyetlenegy csillagsugárt sem. Búfelejtésül csak csendesen ivott nagyoka'. A XIX. században már pedig végképpen eltűntek azok a tivornyák, a melyek azelőtt divatoztak, s ha helylyel-közzel itt vagy amott vendégség, lakodalom, keresztelés, búcsú, vásár, névnap alkalmával a magyar ember többet bevett is a szokásos jóból: nem csináltak az emberek belőle dicsőséget s a mindennapi részegséget ez a kor elitélte. A Józsa Gyuri és a Keglevich-féle orgiák esemény számba mentek, s a közvélemény nem igen mulatott rajtuk. A közmondás azt mondja: «Hogy a pokolban esik néha vásár.» És ez jól is van, de azt mondom, hogy ha ez mindennap megesnék, az már nem jól volna. A zivatar, dörgés, villámlás szükségesek olykor-olykor, de ha mindennap dörgés, villámlás, zivatar volna : ki vetne, ki aratna, ki csépelne. így van ez a borral való barátkozásban is. Az idegek mindennapi felfokozása, felizgatása árt az egészségnek, de kellő időben egy kis olyan zivatar, a mely nem tesz semmiben kárt, nem szokott az egészségnek megártani. Sok volna rendre elősorolnom azt, hogy a szesznek milyen különböző hatása van az emberre. Háromféle szesz van, a mely nem rontja meg, persze mértékkel élvezve az emberi szervezetet. A jó bor, a sör és a jó' rum. Ez utóbbiról mi nem beszélhetünk sokat, mert először is a mi éghajlatunk alatt élő emberek nincsenek arra teremtve,
