Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-12 / 7. szám

1899. február 12. TOLNA VABMEQYU. 3. Bátran cselekedte ezt, mert szent meggyőző­dése, hogy szava bármily gyenge és erőtelen, még sem lesz: kiáltó szó a — pusztában ! Hiszen Bezerédj István neve örökre fényes és ragyogó a magyar nemzet történetében. Ideálisabb, szeretettől rajongóbb lelket keve­set szült e föld. Nagyobb sikereket értek el politi­kában, de nemesebb tűz, a haza sorsán való ön­zetlenebb töprengés és férfias tett-vágy nem igen hevitette politikus szivét. Élete : örök törekvés a közjóra, szava, tettei: örök igazság, cselekvésének minden rugója az önzetlenség, a haza java. Nagy mint emberbarát, puritán, mint — hazafi. Feltámadásunk, újjászületésünk dicső korsza­kának egyik hérosza ő ! Ideális leikével századdal előre álmodik s összes köztevékenységével siet megvalósitani ezt a sok szép álmot. Páratlanul tevékeny, mint közgazda, képzett, praktikus, de nem egyoldalú, mert nincs tevékenységi tér, a hol alkotásokra szomjazó lelke javítani valót ne találna. Küzd minden nemesért. Védi az édes honi nyelvet, a csenevész ipart, meghonosítja a selyem­tenyésztést, a kisdedóvásnak első előharcosa, küzd a halálbüntetés ellen, a nők jogáért, a lelkiismereti szabadságért, látnoki szeme előre látja a szociális bajokat, de nemes lelke már tépelődik is az orvos­szereken. És hogyha mindez érdemnek még nem volna elég, ő az a legelső magyar nemes, ki a jobbágyságnak visszaadja emberi jogát, méltóságát s velük méltányos szerződésre lépve : felszabadítja őket, s államfentartó tényezőül : polgárokul adja a hazának. Az ő önzetlenül nemes alakja az, a mely kész lemondani százados jogokról, hogy a legsar­kalatosabb polgári kötelesség, a közteherviselésnek legelső, valóban nemes kezdeményezője legyen. Ennek a nagy, kimagasló férfiúnak ragyogó tettei megadták már a halhatatlanságot s mi most a szobor ércében is megakarjuk adni. Ezért fordulunk a magyar haza minden pol­gárához, ezért jövünk a tek. igazgatósághoz is. Bezerédj István tiszteletreméltó tevékenységet fejtett ki a hazai pénzintézetek létesítése, általában a magyar hitelügy fejlesztése körül is. S mivel tud­juk, hogy pénzintézeteink legtöbbjének már mintegy programmját képezi a valóban hazafias ügyek fel­karolása, mély tisztelettel kérjük a tek. Igazgató­ságot, hogy jótékony célra szánt {dereiből a Be­zerédj István halhatatlan emlékének szánt emlék­szoborra is juttasson valamit, s ne csak egyszer és mindenkorra cselekedje ezt, hanem legalább pár évig, mig a szobor létesül, jótékonysági rovatának terhére továbbra is vegye pártfogásába hazafias ügyünket. Szebb hazafias célt nem egyhamar segít meg, igazabb érdemet nem egyhamar jutalmaz meg vele ! Kegyes adományának hozzám juttatását kérve, Kiváló tiszteletem s hazafias üdvözletem nyil­vánításával vagyok Szegzárdon, 1899. évi február hó 3*án. Kész szolgája Fördős Vilmos, a Bezerédj szoborbizottság elnöke. Hírek. — Kanonoki előléptetés. A szegzárdi szüle­tésű dr. Szeredy József, a pécsi székeskáptalannál idősb mesterkanonok a tolnai főesperességre lép- tettetett elő. — Ösztöndíj-adományozások. A gróf Styrum- Lymburg-féle alapítvány választmánya múlt kedden D'óry Pál alispán elnöklete alatt ülést tartott, s ez alkalommal a honvédhadapródiskolai növendékek részére létesített 200 frtos ösztöndíjat az egyedül folyamodó Fördős Gézának, a többi középiskolai ösztöndíjakat pedig gróf Messey de Bielle András­nak (120 ín), Szentiványi Miklósnak (120 frt), Babits Mihálynak (100 frt), Szegedy Józsefnek (100 frt) és Petrich Ferencnek (100 frt) adományozták. — Vasúti áthelyezések. Radnóti Ödön állo- másfőnök-helyettes, önálló állomási főnökké Kurdra; BedS Simon kurdi állomásfőnök Döbröközre helyez­tettek át. — Littke István ujdombovári forgalmi hivatalnok és Wohl Károly bonyhádi hivatalnok kölcsönösen lettek áthelyezve. — Jubileum, draiber Todor kir. törvényszéki irodatiszt 50 éves államszolgálatának évfordulóján, folyó hó 18-án tiszttársai bankettet rendeznek a kaszinó nagytermében. A banketten — mint hall­juk — részt fog venni a kir. törvényszék összes személyzete, élén Selcz József kir. törvényszéki el­nökkel, az ügyvédi kar és a társhatóságok tagjai közül is számosán, valamint az ünnepelt nagyszámú tisztelői. — Állami iskola Tolnán. A közoktatásügyi miniszter értesítette vármegyénk közigazgatási bi­zottságát, hogy a tolnai községi iskolát haj­landó államivá átalakitani jelentéktelen kikö­tések mellett; ha a község ezen föltételeket elfo­gadja, akkor a jövő iskolai évben a községi is­kola már államivá fog átalakíttatni s a tanítók is állami szolgálatba vétetnek át. — Az egyházmegyéből. Heindl Vilmos segéd­lelkészt Kővágó-Szőllősről Harcra kisegítőnek küldte a főpásztor, Palóc Jánost Harcról Püspök-Szent- Erzsébetre helyezte át kápláni minőségben. A val­lásalap kegyuraságához tartozó baari plébániára a kegyuraság képviseletében a kultuszminiszter Rei­ner Ferenc ottani adminisztrátort mutatta be a me­gyés püspöknek kánoni beruházás végett. — A Marsó Ede plébános halálával megüresedett valpói plébánia adminisztrátoraivá Jozies József és Erőss Károly ottani segédlelkészek neveztettek ki. — Trinn János, tolna-varasdi plébánost, a napokban iktatta be plébániájába — püspöki megbízás foly­tán — Streicher Péter, hőgyészi esperesplébános. — Ó és Uj-Dombovár állomásainak szétvá­lasztása. A magy. kir. államvasutak igazgatósága Ó- és Uj-Dombovár állomásait február 1-én elvá­lasztotta és önálló állomás főnökségekké szervezte. O-Dombovár állomás főnökévé, Singer Benő ellen­őrt, Uj-Dombovár állomásfőnökévé pedig Rozits Endre döbröközi állomásfőnököt nevezte ki. Az el­választás tisztán forgalmi szempontból történt, az áru le- és feladása továbbra is O-Dombovár állo­máson eszközöltetik. — Pályázat pénzügyőri fővigyázói állásra­A szegzárdi pénzügyigazgatóság 14 napi határidő­vel pályázatot hirdetett két pénzügyőri fővigyázói állásra. Javadalmazás : 1 frt 10 kr zsold, évi 50 frt egyenruha illetmény és mellékjárandóságok. — Budapest-mohács-3zarajevoi vasút. A Bu­dapest-mohács-szarajevoi vasút Bátaszék —Monostor közti vonalának február 14—17. közötti napokban lesz a közigazgatási bejárása. Ez a vonalrész, mint Budapestről megbízható forrásból értesülünk, már a jövő évben ki lesz építve. Mohácson nagyobb indóház építése van tervbe véve, mely a város közforgalmi s közgazdasági érdekeinek nagy len­dületet lesz hivatva adni. A vasútnak Mohács— Monostor közti iránya végleg még nincs megálla­pítva. — Adományok a szegzárdi népkonyhára. A népkonyhára adakoztak: Leitersdorfer József Szegzárd 5 frt, Mayer János Szegzárd 2 frt, Tóth Károlyné Szegzárd 5 Ét, Hirschfeld Ignátz Szeg­zárd 5 frt, Erdős Gáborné Bátaszék 1 zsák bab, gróf Apponyi Géza uradalma Hőgyész 2 drb birka és 2 zsák burgonya, Fischhof Károly Szegzárd 10 klgr. köleskása és 5 klgr. konyhasó. — Ezen ke­gyes adományokat számos szegényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szegzárd. 1899. feb­ruár 12. Bezerédj Pál s. k. borban fürdött, hölgyeivel együtt. Maximus, szinte I római császár naponként egy maga egy akó bort ivott meg. A harminc éves háborúban Wallenstein, hires fővezér mindennap ittas volt, s tisztikara mindennap részegre itta le magát s a legénység is reggeltől estig folyvást dorbézolt. Attila soha nem ivott bort, de fő-emberei na­ponként dobzódtak; honfoglaló őseink pedig, a mint a honfoglalás nagy munkájában küzdöttek, minden megnyert csata után nagy áldomást ittak. Béla király névtelen jegyzője hátrahagyott iratai­ban tiz olyan országos áldomásról beszél, a me­lyekben daliás őseink egészen a sárga földig itták le magukat. A későbbi századokban még jóiban elterjedt a tivornyazás egész Európában, s az európai né­pek közül a mi nemzetünk volt az, a mely a bor­ivásbán és dorbézolásban nagyon kitüntette magát. A mohácsi vész előtt az egész ország ivott. Ur és jobbágy egyaránt. Mintha csak lakodalomra készültek volna. II. Lajos király és hitvese Mária királyné, dacára, hogy sokszor az ebédre való húst kontóra hozatták — naponként hatszor étkeztek, s az egész éjjelt mulatozásban töltötték el. Hiteles történetírók beszélik, hogy Solimán török császár azért merte magát elhatározni a Magyarország el­leni hadjáratra, mert erősen hitte, hogy a része­geskedésbe m#rült országot könnyen legyőzheti. A mint hogy meg is történt, s innét származott a közmondás: «Sokat ártott a magyarnak a torok, meg a török.» Érdekes dolgokat mondanak el Cserei Mihály, Bethlen Miklós, br. Apor Péter a XVII. század ! mértékletlen borivásáról. Ritka volt Magyar- és Erdélyországban a józan életű úri ember, s a ki ilyen volt, azt «Bornemissza» névvel csúfolták. — Ilyen Bornemisszának nevezték magát Bethlen Mik­lóst is, a ki pedig, saját vallomása szerint is, maga naponként öt pint bort ivott meg és senki házánál annyi részeg ember nem fordult meg, mint az övénél. A halotti torok dorbézolása is ebből a korszak­ból való. Egy erdélyi mágnásnak a leánya meny­asszony korában halt meg. A főur a mit a lako­dalomra szánt, ráfordította a «-zomotorjray s mivel örömében nem rúghatott be, berúgott bánatában. Példáját követte az egész tisztességtevő, gyászos gyülekezet. Abban az időben óriás nagyságú cserép- kancsóbán hordták fel a bort; az ivófazekak pedig három «ejtelesek» voltak. Volt olyan ur is, a ki a borhűtőt vert ezüstből csináltatta. Gróf Apor Ist­ván ezüst bor-hütője olyan nagy volt, hogy egy hat esztendős gyerek könnyen megfürödhetett benne. A II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt megszűnt az óriási ivás. Úgy látszik, hogy a nagy eszmék az embereket átalakították. A szabadság- harc alatt 1698—1712. a szatmári békekötésig nem olvasunk olyan tivornyákról, mint a minőkről Cse­rei, Apor és Bethlen beszélnek ; Bercsényi, vak Bottyán, beéri Balogh Ádám nem voltak nagy ivók, csak Ocskay László volt rengeteg lump em­ber, a ki bírta a bort rengeteg módon. Megemlít­jük még, hogy a «Rákóczianum» alatt az ellensé­ges részről Heister generális volt, a ki minden adott alkalommal leitta magát. A Rákóczi fé'e szabadságharc után a búba merült nemzet, sehonnan se látott vigasztalást s egyetlenegy csillagsugárt sem. Búfelejtésül csak csendesen ivott nagyoka'. A XIX. században már pedig végképpen el­tűntek azok a tivornyák, a melyek azelőtt divatoz­tak, s ha helylyel-közzel itt vagy amott vendégség, lakodalom, keresztelés, búcsú, vásár, névnap alkal­mával a magyar ember többet bevett is a szoká­sos jóból: nem csináltak az emberek belőle dicső­séget s a mindennapi részegséget ez a kor el­itélte. A Józsa Gyuri és a Keglevich-féle orgiák ese­mény számba mentek, s a közvélemény nem igen mulatott rajtuk. A közmondás azt mondja: «Hogy a pokol­ban esik néha vásár.» És ez jól is van, de azt mondom, hogy ha ez mindennap megesnék, az már nem jól volna. A zivatar, dörgés, villámlás szükségesek oly­kor-olykor, de ha mindennap dörgés, villámlás, zi­vatar volna : ki vetne, ki aratna, ki csépelne. így van ez a borral való barátkozásban is. Az idegek mindennapi felfokozása, felizgatása árt az egész­ségnek, de kellő időben egy kis olyan zivatar, a mely nem tesz semmiben kárt, nem szokott az egészségnek megártani. Sok volna rendre elősorolnom azt, hogy a szesznek milyen különböző hatása van az emberre. Háromféle szesz van, a mely nem rontja meg, persze mértékkel élvezve az emberi szervezetet. A jó bor, a sör és a jó' rum. Ez utóbbiról mi nem beszélhetünk sokat, mert először is a mi éghajla­tunk alatt élő emberek nincsenek arra teremtve,

Next

/
Oldalképek
Tartalom