Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-15 / 42. szám
ártana Budapestnek, egyúttal az a gabonaforgalom, a melynek lebonyolítása most oly nehézségekbe ütközik, előmozdittatnék. Egy waggon rakománynak ezen vármegyékből való szállítása 25—30 írttal többe kerül, mint kerülne akkor, ha ezen híd kiépíttetnék. Baross Gábor már 1891-ben, midőn Győrben beszámolóját tartotta, a leghatározottabban állást foglalt a mellett, hogy a baja-báttaszéki hid mentül előbb létesittessék. Baross foganatosította volna is e kijelentést, ha korai halála őt abban meg nem akadályozza. Foganatosította volna, mert nem csak a belforgalom, nem csak a vármegyék közti direkt közlekedés mozdittatnék elő. A t. kereskedelmi miniszter ur a statisztikai adatokból nagyon jól tudja, hogy Svájczba a nyersterményeknek óriási bevitele van s ez tisztán Oroszországra szorítkozik. Nem a közel szomszéd .monarchiából veszi e terményeket, hanem Oroszországból, a mit a szállítási díjtételek drágasága okoz. A baja-báttaszéki hid felépítése által direkt összeköttetés létesittetnék Svájczczal, Tirollal, Stájerországgal s igy gabonánk jó minősége folytán legalább részben kiszorittatnék az orosz konkurencia. Ezeket a fontos közgazdasági érdekeket tartotta szem előtt Baross, midőn a leghatározottabban kijelentette, hogy ezen hid létesítése okvetlenül szükséges. Javasolja : «Utasittassék a kereskedelmi miniszter a baja-báttaszéki dunai áthidalás ügyében haladéktalanul az előmunkálatokat foganatosítani.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy Pichler t. képviselő ur iménti felszólalására néhány észrevételt tegyek. Tagadhatatlanul úgy van, hogy ez a kérdés már 30 éves és az a sok mindenféle kísérlet és erőfeszítés, mely ennek érdekében történt, eddigelé nagyon sok nehézségre talált, a mely nehézségek egy része az én felfogásom szerint most már el van oszlatva. Különösen egy elvi jelentőségű nagy kérdés volt eddig útjában, a melyet mindenki szemügyre kell, hogy vegyen, ki magyar forgalmi politikát követ. Ez az volt, hogy egy ilyen áthidalás a forgalmat leterelné Fiume felé s Budapestnek kereskedelmi jelentőségét csökkentené. Én nem vagyok ezen a nézeten. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek következtében tehát nem foglalhatom el ezt az álláspontot. Nem vonom kétségbe, hogy némi hatással még lehet Budapestre, ámbár azon pontos felvételek és számitások, melyeket e tekintetben előterjesztettem magamnak, bennem azt a meggyőződést érlelték meg, hogy ez az áthidalás Budapest forgalmát nem fogja veszélyeztetni. Különben is azt hiszem, hogy az a centralizáció, melyet eddig Budapest érdekében forgalmi politikában méltán és szükségszerüleg követtünk, most már körülbelül eljutott arra a pontra, hogy a vidéki városok fejlődését ennek feltétlenül alárendelni nem kell. Ep azért annál objektivebben figyelmeztetheti úgy az érdekelteket, mint azokat, a kik egyáltalán ebben az ügyben buzgólkodnak, hogy ők egy másik túlzásba esnek, midőn oly roppant nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek az áthidalásnak, a melyikei pedig ez már a jelenlegi helyzetben és a jelenlegi konjunktúrák közt egyáltalában nem bír. Mindjárt röviden megmondom, hogy miért. Ez a küzdelem a Bajánál lévő áthidalás mellett oly körülmények közt kezdődött, a mikor ez az ügy csakugyan megérdemelte azt a súlyt, melyet a mozgalom megindítói neki tulajdonítottak. Azonban időközben a vasúthálózatnak, különösen pedig a tarifa politikának fejlődése oda jutott, hogy ez az áthidalás egyrészt nem is birt többé azzal a hátránynyal Budapestre, mint azelőtt, másrészt nem bir nemzetközi és országos szempontból azzal a jelentőséggel, a melyet neki eddig tulajdonítottak. Nem bir egyfelől azért, mert a határőrvidéki vasutak kiépíttettek, másfelől, mert a sziszeki geage megvan és a tarifa-politikának oly eszközei varnak, melyek segélyével nagy távolságokat képes elenyésztetni. De nem bir oly jelentőséggel azért sem, mert azok a távolságok, melyeket a t. kép4. ____________________________________ vi selő ur felemlített, geograíiailag állanak ugyan, azonban tarifa-képződés szempontjából nem oly nagymérvűek, mint a hogy azt a t. képviselő ur feltüntette. Az előttem fekvő kimutatások szerint igenis különbséget tesz ez az áthidalás és pedig körülbelül — merem állítani — a távolságban 8 — 13 percentig, a tarifában 6—11 percentig; épen ez bizonyítja az áthidalás jogosultságát, de azt is, hogy a nemzetközi és országos forgalom szempontjából az ügy nem bir azzal a jelentőséggel, a melyet neki tulajdonítottak. Mert a ki figyelemmel kiséri a tarifaképződést, azt fogja találni, hogy legfeljebb a forgalomnak azon része megy az esetleg kiépítendő uj irányban, a mely körülbelül a Váradtól Kőrösig lehúzott vonalra és azon túl eső keleti részekre vonatkozik; sőt ezt sem veszi igénybe, mert vannak bizonyos cikkek, különösen a viziszállitás idején, a mikor a forgalom nagyrészben nem ezt az utat követi. Azonban kétségtelen, hogy különösen ezen megyék szempontjából az áthidalásnak szintén jelentősége van és e szempontból is kell, hogy figyelemre méltassuk ennek az áthidalásnak jogosultságát. De ne méltóztassék azt venni, hogy itt csak arról van szó, hogy például Baján egy hidat kell építeni. Ennek konzekvenciái i vannak. Először azt a két helyi vasutat, a | Szabadka—bajait, valamint báttaszék—-zákány it át kell alakítani és egyúttal a tovább fekvő pályákon megfelelő munkálatokat tenni. Ez pedig nem jelentéktelen összegbe kerül. Én tehát oda konkludálok, hogy először engem a hid létesítése tekintetében nem vezet a félelem, vagy aggodalom a nemzetközi, vagy az ; országos forgalmi politika szempontjából,; és másodszor, hogy épen ezért elismerem a helyi érdekeltség jo- gosult kívánságát. Engem tehát a dolog tanulmányozásában nem fog akadályozni semmiféle, sem országos, sem melléktekintet, mert ez a kívánság meggyőződésem szerint teljesen jogosult; csak egyetlen egy körülmény akadályoz és ez a pénz. (Mozgás a baloldalon.) Ha e tekintetben rendelkezésemre nem fogok pénzt kapni, nem leszek abban a helyzetben, hogy valamit tehessek. Továbbá ki kell emelnem egész lojálisán, hogy a sorrend tekintetében ez elölt vannak feladatok a vasútépítés terén, a melyeket részben a törvény világosan reám szab. Ott vannak például a székely vasút és ennek a kiágazásai, másodszor némely összeköttetések, például a surányi és az érsekujvár— komáromi, a melyeket nem téveszthetek szem elől. Méltóztassék tehát nyilatkozatomat úgy felfogni, hogy igenis ezt elő kell készíteni, egyúttal azonban a sorrendet, valamint a fedezet kérdését is szemügyre kell venni. És épen azért, mert igy áll a dolog, kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát egyszerűen elfogadni. A ház ilyen értelemben határozott. TOLNA VÁRMEGYE. __________ Hí rek. — Erzsébet királyné emlékének megörökítésére építendő «Örök imádás» temploma részére gróf Széchenyi Sándorné ő nagyméltóságához a múlt héten a következő adományok érkeztek; Paksi elöljáróság . . . 3 frt 50 kr. Szegzárdi posta- és táv70 irda hivatal .... 5 » » Tolnai plébánia utólagos templomi gyűjtése . . 2 » — » Várdombi tempi, gyűjt . — » 85 Györkő F. plébános . . 1 » — » Kis-Vejkei elöljáróság . 4 » — » Összesen . 17 frt 05 kr. Múlt számunkban közölt gyűjtés......................... 1138 frt 98 kr. Együtt . 1165 frt 03 kr. — Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor vármegyénk főispánja, gyöngélkedése miatt a tegnapi megyei közgyűlésen nem vehetett részt, s azon őt vármegyénk alispánja helyettesítette. — Bérmálás. H e t y e y Sámuel pécsi püspök — mint már emlitettük — folyó hó 3-tól 13-ig a dombóvári járás területén bérmált és pedig 6-án Kurdon, 7-én Döbröközön, 9-én Gyula-Jovánczán, 10-én Kocsolán, 11-én Szakoson, 12-én Nakon, és 13-án Dombovárott. Nagy István főszolgabíró szabadságát megszakítván 5-én Dombóvárra érkezett és innét Kurdra ment, hogy a püspököt útjában kisérje Szakosig, onnan Nakra és Nakról Dombóvárra Reich Oszkár szolgabiró kisérte a főpásztort. — A vármegye elismerése. A tegnap tartott megyegyülésen az alispán időszaki jelentéséből kifolyólag Buday Gyula volt csendőr szakaszparancsnoknak, itteni sikeres működéséért és kiváló érdemeiért a törvényhatóság jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. — A bíróság köréből. Abay Leo kir. törvényszéki biró szabadságáról folyó hó 13-án visszatért és hivatalát elfoglalta. — Kiss Károly kir. törvényszéki biró az elmúlt hét folyamán szüretelés közben lábán súlyos csontzijzódást szenvedett úgy, hogy hetekig akadályozva lesz hivatali teendői végzésében. Betegsége alatt a polgári felebbviteli tanácsban Abay Leó kir. törv. biró helyettesíti. — Államsegély. A közoktatásügyi miniszter a tolnai községi kisdedóvoda és két állandó menedékház fentartási szükségleteinek részbeni fedezésére 400 forint államsegélyt utalványozott. — Sikerült vizsgálat. Dr. Pesthy Pál kiváló tehetségű kir. törvényszéki aljegyző az elmúlt hét folyamán a jogtudományi államvizsgálatot a budapesti tud. egyetemen kitűnő sikerrel letette.-— Az esküdtek otthona. A szegzárdi kir. törvényszéknél az esküdtszéki eljárás életbelépés folytán szükségesnek mutatkozott építkezések már csaknem teljesen befejeződtek. Készen áll az esküdtek tanácsszobája és most még csak a belső átalakításokon dolgoznak. — A vármegyei múzeumnak Sándor József törvényszéki aljegyző 49 drb különtéle régi pénzt, Budapest főváros pedig régészeti kiadványait adományozta. — Az ipartanács tagjai. A vármegye területén működő ipartanács a törvény értelmében az folyó évi október 1-től 1900. évi szeptember 30-ig terjedő időszakra újjáalakítandó lévén : a közigazgatási bizottság rendes tagokká megválasztotta Mehrwerlh Ferenc kereskedőt és André István iparost, póttagokká pedig Ferdinand József kereskedőt és Ferner Mihály iparost. — Esküvő. Öllé Mihály, Szegzárd-városi adóügyi nyilvántartó múlt kedden esküdött örök hűséget Hiverth Etel kisasszonynak, Hiverth Ignácz szegzárdi iparos leányának. — Pályázat. A szegzárdi pénzügyigazgatóságnál megüresedett számtiszti állásra két heti határidővel pályázat van hirdetve. — Nyugalomba vonuló jegyzők. Csatáry Aladár bátaszéki II. jegyző és Németh Ferenc bedeghi jegyző — nem mondtak le állásukról, mint azt lapunk múlt számában téves értesülés folytán közöltük, hanem nyugalmaztatásukért folyamodtak. — Hymen. Dr. Orosz Endre, budapesti ügy- \éd, kir. közjegyző helyettes, a dunaföldváti járás volt főszolgabirája, eljegyezte unokanővérét Orosz Máriát. — Kaszinó estély. A szegzárdi kaszinóban múlt szerdán táncestély volt, melyen kevés hölgy vett részt; férfi közönség elegendő volt, s igy jó kedvben nem volt hiány ; a jelen levők igen jól mulattak s csak hajnal felé távoztak az estélyről. — Mütanrendőri bejárás. Az ujdómbovári vasúti állomás kibővítési munkálataira nézve a mű- tanrendőri bejárás múlt pénteken ment végbe. — A közigazgatási bizottság részéről ezen aktuson Jeszenszky Andor, Perszina Alfréd és Nagy István főszolgabíró vettek részt. — Tanitóválasztás. A palatincai tanítói állásra Harsányt Szilvia lemondása folytán az egyedül pályázó Kölbly Antónia okleveles óvónő választatott meg ; a választás megerősítése végett a köz- igazgatási bizottság fölterjesztést intézett a közoktatásügyi miniszterhez. — A budapesti kertészeti kiállításon Gyérey Richárd ozorai kertészete konyhakerti terményekért állami ezüst éremmel lett kitüntetve, műkertésze : IVeng József pedig a gróf Zichy Ferencz-féle 100 koronás tiszteletdíjat kapta. — Friss gyümölcsökért Gyérey Richárd szintén kapott kitüntetést. — Tanítói korpótlék. A közoktatásügyi miniszter Szabó József, szegzárdi ev. ref. tanító ötödéves korpótlékát államsegélyként kiutaiványozta. — A baranyavármegyei alispánnak, korinai Károlynak, ki a folyó évben magyarosította meg nevét, — hasznos közszolgálata alatt szerzett érdemei elismeréséül O Felsége a magyar nemességet a «baranyavári» előnévvel adományozta, 1899. október 15.
