Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-15 / 42. szám

IX. évfolyam. 42, szám. Szegzárd, 1899. október 15. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Előfizetési r.r Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 irt — .Ír. 3 * — » I > 50 » . . I? » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krummer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. umSSSBT Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. 1000 millió. Állami költségvetésünk, melyet Lukács László pénzügyminiszter a múlt héten tett le a képviselőház asztalára, a jövő évi elő­irányzat szerint úgy a bevételekben, mint a kiadásokban elérte már az ezer millió koronát. Valóban óriási összeg. Kétségtelen bi­zonyítéka ezen 1000 millió annak a rend­kívüli haladásnak, a melyet hazánk az állami élet minden terén 1867. óta tett. Kulturá­lis és közgazdasági téren egyaránt bámu­latos az eddigi fejlődés és haladás. És az igényeknek minden irányban való állandó és fokozatos emelkedése s azoknak kielégí­tése dacára, államháztartásunk egyensúlya szilárd alapokon nyugszik. Így dacára an­nak, hogy a múlt évben 11.730,000 forint előre nem látott kiadás merült fel, mely előirányzati hiányr.yal szemben folyó bevé­tel nem állott rendelkezésre, mégis 1898- ban az államháztartás eredménye 34,736,000 írttal volt kedvezőbb, mint az előirányzat, jóllehet az 1898-ik év gazdasági szempont­ból nem tartozott a kedvező évek közé. Ezen múlt évi tekintélyes többlet, úgyszin­tén az évről-évre jelentkező készpénz fölös­legek és államháztartásunknak állandó egyen­súlya fényes jele annak, hogy Magyarorszá­gon az adóképesség, dacára a r.ehcz viszo­nyoknak, nem csökkent, hogy gazdasági életünk immár megizmosodott s megszilár­dult és hogy államgazdaságunk szervezete j egészséges alapokon nyugszik. Lukács László pénzügyminiszter az ő hatalmas, három órás pénzügyi beszédében, melyben az államháztartás fejlődéséről, az j ország közállapotáról és gazdasági helyze­téről tartott alapos előadást, megemléke- : zett arról a korszakot' alkotó reformmüröl is, melynek előmunkálatai most vannak fo­lyamatban és a melynek megvalósítása nagy szükséget képez, a tervezett adóreform alap­elveiről. A reform az adókezelés egységes, \ igazságos és lehetőleg olcsó rendezésére tö­rekszik. Közhelyesléssel és közmegnyugvással találkozott az adóreformnak két kiindu­lási pontja. Az egyik, hogy a reformnak semmi körülmények között sem szabad állami ház­tartásunknak nagy áldozatok árán, súlyos viszonyok közepette is biztosított egyensú­lyát érinteni, a másik, hogy az adőviselési teher egyenletes megosztásával a legszegé­nyebb osztályok mindennemű adók viselése alól mentes ittessenek. A reform az adókulcs leszállítása mel­lett az adóalapok igazságos megtalálására törekszik. A progresszív kereseti adó elvének al­kalmazásával bizonyos magasabb jövedelmek magasabb százalék szerint adóztatnának meg, míg bizonyos legcsekélyebb jövedelmek — a miniszter javaslata szerint 300 forint évi jövedelem lenne ezen minimális évi jöve­delem — az adótehertől teljesen mentesek maradnának. Ezenkívül az általános jövedelmi pótadót és a fejadót törölni kívánja a tervezett reform. A jövedelmi pótadó eltörlése az adókulcs leszállítása nélkül is hat millió forint teher­csökkenést jelent a földbirtok javára, de ja­vára lesz továbbá a földbirtoknak a katasz­ternek időről-időre való revíziója is, a mely a földadót az eddiginél arányosabban és igaz­ságosabban fogja szabályozni. A házbéradó és házosztály adó között épen a vagyonosabb osztály előnyére jelenleg fenn­álló aránytalanság szintén meg fog szűnni. Az adókezelés is egyszerűbb és áttekint­hetőbb lesz, mint eddig volt. A pénzügyminiszter programmját, amely a mostani adózási rendszernek összes bajait felöleli és megjelöli egyúttal a javitás esz­közeit és módját, a mely az adóteher csök­kentése és emelése nélkül, igazságos, méltá­nyos és arányldgos iparkodik lenni, széles ez országban mindenki őszinte örömmel üd­vözölte. Vajha ezen közgazdasági és szociál­politikai szempontból egyaránt kiválóan fon­tos és üdvös reform a parlament mostani békekorszakában mielőbb megvalósulna. TAR C A.--­Emlék. A múltba kerül minden a világon. Az idők árja soha nem pihen, A bánat is úgy száll cl, mint az álom, S fátyol borul reá ja szelíden. Csak a fájó emlék mi megmarad még De több bánat annak nyomán se kél, Mint a mennyi üdvöt rejt az az emlék, Mely elmúlt kéjről, mámorról regél. .. YESXELEI KÁROLY. A Ralph Boxer további szerencséje. — A »TOLNAVÁRMEGYE* eredeti tárcája. — Azt hiszem emlékeznek még arra, hogy fele­ségemet, betűöntő gyáram ellopása miatt elzárat­tam. No de ha nem is emlékeznének azzal sem tö­rődöm sokat; a fődolog az, hogy a rézbőrü indus hölgy zár alatt van. ' Ezt a kedvező alkalmat felhasználva, lehető­leg mindent visszaloptam, ámde mert tizenhat eme­letes házamat csak úgy zsebre nem vághattam, kénytelen voltam azt előbb eladni abban a remény­ben, hogy az ezer dolláros bankjegyek kisebb he­lyen is elférnek. Ez a feltevés valószínűleg bevált volna, ha azon bosszantó ténynyel nem álltam volna szemben, hogy a ház tulajdonkép kiváló gonddal őrzött élelpáromé volt. De az ilyen cse­kélységen itt Amerikában, valamire való okos em­ber, — a kik közé én, Ralph Boxer is tartozom — meg nem akad. Beállítottam tehát a telekkönyv­vezetőhöz s kértem, hogy irná át a házat az én nevemre. De elutasított, mivelhogy kérvényem nem volt kellőleg felszerelve. Erre elővettem explodáló lövegekkel spékelt revolveremet — hogy azt a fo- j lyamodványhoz csatoljam — de erre szükség még j sem volt, mert a telekkönyvvezető ezen bizonyíték felmutatása után, kérelmem jogosságát rögtön be­látta s kívánságomnak lekötelező nyájassággal ele- ! get is tett. A házat most már eladtam kenyeres pajtá­somnak, Jam Schmithnek, a kinek a sorát az ur- ! isten ugyancsak fölvitte. A zenélő kerékpárokkal óriási vagyont szerzett magának. A vételár fél­millió dollár volt, mely összeg három hónap alatt volt fizetendő. A házból afféle nagyszerű amerikai hotel lett. A háztetőn vasút járt; kétezer szoba volt benne, télikert, sőt még poloska is. De elmúlt a három hónap s én pénzt csak nem láttam. Bepöröltem hát a barátomat, a gaz­embert.' Megint ellátogattam ügyvédemhez, Mr. Tom Sanglerhez, a ki megint csak öt dollárt kért egy «jó reggelért 1» Kijelentettem, hogy ismerem e vic­ceket s hogy ez alkalommal revolveremet is elhoz­tam. Erre aztán tárt karokkal fogadott a gazember. Megbeszéltük ügyünket s oda lyukadtunk ki, hogy nehezen lehet majd a követelésből valamit beva- salni, mert gazember barátom úgy megterhelte a házat adóssággal, hogy azt visszavenni érdemes alig volt. Végre azt az ajánlatot tettem Mr. San- glernek, hogy ha követelésemet behajtja, a fele az övé lesz. Ennek következtében ügyvédem addig szutyongatta Smithet, mig ez az örökös zaklatást megunva, az egész követelés leiében vele kiegye­zett. Persze ilyenformán én egy centet sem kap­tam, mert az akasztófáravaló ügyvéd azt állította, hogy ajánlatom értelmében a pörös összeg fele az övé. O a maga felét megkapta, én meg menjek keresni a magam felét, ha tetszik, a pokolba is. Erre a disznóságra egy lövéssel akartam felelni, de mig fegyveremért haza siettem, a gazember a kedvemért már egy aknát készittetett az udvarban s igy én hozzá nem férhettem. Úgy boszultam hát meg magamat, hogy szo­bát béreltem Smith szállójában s véletlenségből meggyujtottam a függönyöket. Ha olvastak már valamit Amerikáról, úgy tudni fogják, hogy itt minden en gros és gyorsan megy. Itt nincs vasúti szerencsétlenség háromezer haláleseten alul, itt szél soha sincs, csak cyclon, a minek tízezer ember s ötszáz hajó esik áldozatul. Ha egy cseléd a vízvezetéki csapot nyitva felejti, biztosan vizbeful egynéhány ezer ember s omlik össze egy tucat város. Hideg csak olyan van, hogy a villamos láng is megfagy; meleg pedig olyan,

Next

/
Oldalképek
Tartalom