Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-13 / 33. szám

4.

TOLNA VAEMEGYE.

1899. augusztus 13.

— A muzeumegyesületi tagok a vármegyei közgyűlés határozata értelmében a múzeumot kedden és szombaton délután 2—5 óráig beléptidíj lefizetése nélkül tekinthetik meg. Csütörtökön délután 2—4 és vasárnap délelőtt 8—11-ig pedig a nem tagok is ingyen meglátogathatják a múzeumot. Vidéki egyesületi tagok a hét bármely napján ingyen megtekinthetik a múzeumot.

— Esküvő. Dr. Mayer Gyula, szegzárdi fiatal ügyvéd jövő szombaton tartja esküvőjét Tolnán Eisenbarth Ilona kisasszonynyal, Eisenbarth Gyula ottani kereskedő leányával.

— Szerb püspök Szegzárdon. Dr. Bogdáno- vics Lucián, a fiatal szentendrei szerb püspök, múlt csütörtökön Grábóczról Szegzárdra érkezett és Krcsmarik Pál kir. ügyésznek egy napig vendége volt. Itt találkozott dr. Pápé Dénes közjegyzőhelyettessel is, ki Baján iskolatársa volt a ritka szép és magyar érzelmű püspöknek.

— Kaszinó estély. Jövő szombaton, augusztus hó 19-én kaszinóestély lesz, melyre az itt időző tisztikart is meghívják. Az estélyen a katonazenekar is közre fog működni.

— Az ügyvédi kamara köréből. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Grosch József gyönki ügyvédet, elhalálozása következtében, az ügyvédek lajstromából törölte s irodája részére gondnokul dr. Keck László gyönki ügyvédet rendelte ki. Közhírré teszi továbbá, hogy dr. Raics Lázár mohácsi ügyvédet az 1899. évi 90/11. alatt hozott és a nmlt. m. kir. Curia által 1899. évi 350/fegy. sz. alatt helybenhagyott végzéssel, az 1887 : 28. t. c. 4. §. b) pontja alapján, az ügyvédség gyakorlatától a pécsi kir. törvényszéknél 1898. évi 7908/B. sz. alatt ellene folyamatban levő büntetőper végérvényes befejezéséig felfüggesztette.

— A vármegyei muzeum részére a muzeum egyesület következő tárgyakat vásárolta meg: a Zsolnay-fé\& majolika gyűjteményből 5 drbot 20 frt 75 krért, az iparművészeti egyesülettől Arany János mellszobrát 35 írtért, Hollós Béla csendélet! festményét 45 frtért, Szelinovics Bódogtól 207 drb bronz, kelta és népvándorláskori leletet 109 forint 50 krért.

— Kántortanitó választás Bölcskón. E hó

8-án ment végbe a kántortanitó választás Bölcskén, mely alkalommal Hajas Ede miszlai kántortanitó választatott meg ez állásra.

— Előléptetések a postánál. Folyó hó 1-én a posta- és távirdaigazgatóságoknál tömeges előléptetések történtek; megyénk területén Schvarcz Vilmos és Lang Bódog posta- és távirdatiszteket léptették elő.

— Huszonötév után. Szép ünnepély folyt le szombaton Baján. Az ottani főgimnáziumban 1874- ben érettségizett iskolatársak tartották huszonötéves találkozójukat. Jelen voltak : Türr Antal bácsmegyei főszámvevő, Szabó Ferenc szegzárdi főgimnáziumi tanár, Brandeisz Ferenc bonyhádi takarékpénztári titkár, dr. Schmidt Oszkár kiskéri községi orvos, dr. Molnár István budapesti főgimnáziumi tanár, Reitterschmidt Endre máv. ellenőr Budapeslen, Thury Ferenc bajai rendőrkapitány, Tessényi József fajszi jegyző, Várkonyi Sándor szegzárdi tanító és lapunk kiadóhivatalának vezetője, Rokkenstein Nándor gákovai plébános, Dezső Lajos p. m. számellenőr Újpesten, dr. Szvetkovics Péter zombori ügyvéd és dr. Margalits Ede egyetemi tanár, az ünneplőknek volt magyar irodalom tanára. Délelőtt 10 órakor Rokkenstein Nándor volt tábori pap, Evetovics J. káplán, Majthényi Géza pesti piarista tanár és Petres János segédlete mellett fényes gyászmisét mondott az elhunyt iskolatársakért és tanárokért. Mise után a városi közönség, a tanári kar, a papság és az egyetemi hallgatók tömeges részvétele mellett megkoszorúzták Tóth Kálmán szobrát, a hol dr. Margalits Ede egyetemi tanár tartott gyönyörű beszédet. Innen kivonultak a temetőbe, a hol dr. Molnár István beszéde kíséretében megkoszorúzták az egykori tanár, Berényi Dániel apát sírját. Délután Baja város fényes bankettet rendezett az iskolatársak tiszteletére.

— Lemondás. Wagner Andor, megyei köz- igazgatási fogalmazó gyakornok ezen állásáról lemondott. mert a szegzárdi kir. törvényszékhez kineveztetett joggyakornokká.

— A varmegyei muzeum egyesületbe újabban rendes tagokul beléptek : Nemes Győző szegzárdi tanító és Heckmann István vasúti hivatalnok.

— A szegzárdi kaszinó múlt szombaton tartott választmányi ülésén döntötték el a vállalkozóra vonatkozó ál lejtés eredményét. Két aján'at érkezett ; egyik Dány Károly a fiumei Lloyd társulat volt vállalkozója, ki 650 frt évi bérösszeget Ígért és Marksz Ferenc eddigi vendéglős, ki 500 frt évi bért ajánlott. A választmány 12 szavazattal 6 ellenében Marksz ajánlatát fogadta el s vele fogja megkötni 6 évre a szerződést.

—- II. Lajos király halála. A Csele-patak melletti restaurált emlékoszlopnak II. Lajos magyar király halálát ábrázoló és Kiss György szobrász által vésett domborművének bronzba öntése már megtörtént s az illető gyár e hó l én adta a művet hajóra — Mohácsra leendő szállítás végett. — Az ezen művészi kivitelű dombormű által kiegészített emlékoszlopot az emlékmű bizottság augusztus 29-én, a mohácsi vész s a szerencsétlen II. Lajos király vizbefulásának évforduló napján adja át a város gondozásába.

— Ajándék a múzeumnak. Szkicsák Sándor tengeliczi tanitó a vármegyei múzeumnak ajándékozta Gyöngyösy István 1690. évben Lőcsén kiadott «Rosa Koszorú« cimü művének másolatát.— Domsits Antónia urhölgy Szegzárdról Petőfi életnagysága mellszobrát ajándékozta a vármegyei múzeumnak, s ezt szép levél kíséretében tudatta Wosinsky Mórral, a muzeum igazgatójával azon kérés mellett, hogy a szobrot a tanuló ifjúság által évenkint tartandó március 15-diki ünnepélyre engedjék át. «Hadd koszoruzzák meg — írja az ajándékozó — a lánglelkü költő szobrát, ki imádta hazáját és védelmezte az elnyomott nép jogát. — Fényes szelleme lelkesítse őket a jó, az igaz és nemesért hevülni.« Végh Sándorné öt Kossuth-bankót, Koch Ede villányi plébános magyar motivumu kis kobakot, Tóth Irma urhölgy 2 drb Caruspénzt ajándékoztak.

— Uj kaszinótagok. A szegzárdi kaszinó múlt szombati ülésén uj tagokul fölvétettek: Balog József belvárosi segédlelkész, Dobay Ferenc oki. gyógyszerész és Kökényest József árvaszéki segédiktató.

— Visszahelyezett biró. Nagy József naki bíró, hivatalos hatalommal való visszaélés és könnyű testisértés vétségével volt vádolva, s e miatt állásától fölfüggesztetett. Minthogy azonban a törvényszék a vád alól fölmentette, a közigazgatási bizottság állásába visszahelyezte s a felfüggesztés tartamára visszatartott fizetésének 1/3 -át részére kiutalványozta.

— Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter P. Bencze János szegzárdi lakost a szegzárdi állami főgimnáziumhoz rendes iskolaszolgává nevezte ki.

— Büvészestóly a Kaszinóban. A szegzárdi kaszinó pavilonjában múlt pénteken este Morelli bűvész sikerült előadást rendezett. A Rácz József igazgató által kezdeményezett előadásra a pavilion teljesen megtellett közönséggel s nagy tetszéssel kisérték a bűvész pompás mutatványait, melyek csakugyan érdemesek a megtekintésre. Az ezermesternek mondható Morelli még hatással tud ügyes kuplékat is énekelni. Állandó derültség és tetszés kisérte nagy ügyességgel előadott mutatványait.

— Kivételes nősülósi engedélyek. A honvédelmi miniszter a védkötelezettség fentartása mellett kivételes nősülési engedélyt adott Pruzsina András mözsi, Nagy Kalocsa János bencepusztai lakosoknak.

— Az utasok bora. A m. kir. pénzügyminiszter 1899. évi 17366. számú elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy az utasok valamely községbe saját használatukra behozott s ott le nem rakott boraik ntán boritaladót fizetni nem kötelesek.

— Hová megyünk, hisz ez nem a szent-mik- lósi út !-— De biz az uram, felelt a kocsis, de nem az országút, majd ott a bösztöri csárdánál rátérünk.

— Hát miért nem megyünk az országúton ?

— Megparancsolták, hogy ne azon vigyem az urat.

Én elhallgattam, meg nem foghatván, miért történt ez? mikor már jó messze haladlunk, véletlenül az országút felé pillantottam, s láttam nagy távolban az én zászlómmal a szent-miklósi és lacz- házi kocsikat, meilyek mind az én embereimet vitték. Ekkor világosodtam föl . . . igy jálszottak ki, hogy embereimmel ne találkozzam. Irtóztató dühhel értem haza. Délfelé visszajöttek a szent-miklósiak és laczháziak hasonló dühhel, s ők beszélték el, mi történt velők.

Már mikor Szabadszállás felé mentek, a bösztöri csárdánál egy ember igy fogadta őket a pap fiának nevében :

— A ki nem Petőfi, ide jöjjön és egyék, igyék, a ki pedig Petőfi, be ne menjen Szabad- szállásra, mert mind agyonverik 1

Embereim közül egyetlenegy sem tántorodott el, sem a csábitásra, sem az ijesztésre. Szabad- szálláshoz érvén, a város végén azzal fogadták őket a helybeliek, hogy Petőfi már eltávozott, ő maga kérte a tanácsot összetett kezekkel, hogy csak vitessék el őt; — de azért be ne vigyék

azt a zászlót, mellyen Petőfi neve van, mert mihelyt egy lépést tesznek vele, végok van.’; Barátom, kinél szállva vagyok, többed magával bement a városházhoz, kitudakolni a dolog mibenlétét. A mint nevemet említette, rákiáltottak, hogy ki ne mondja nevemet, mert halál fia lesz. Hirtelen zaj támadf, hogy a város végén összeütköztek a helybeliek és a szent-miklósiak. Erre a bennlevő szent-miklósiak kifutottak társaik véde'mére, de a hir szerencsére csak koholmány volt. Tanácskoztak mit tegyenek, bemenjenek-e vagy sem ? az odavalók föl voltak fegyverkezve puskákkal, kardokkal, | sőt kaszákkal és vasvillákkal is. Jött egy deputatió a városháztól, meliy azt á litotta, hogy nincsenek felfegyverkezve; jött másik deputatió, melly azt mond1 a, hogy bemehe nek bizton, mert már lerakták a fegyvert. E nyilatkozattal elismerték, hogy csakugyan föl voltak fegyverkezve, s az én embereim, kiknél még bot sem volt, azt mondván, hogy a mint letették, föl is vehetik ismét a fegyvereiket, visszafordultak, de azon szándokkal, hogy ha engem még utolérnek, visszavisznek magukkal a választásra, ha mindjájukat lelövöldözik es agyonverik is. Szerencsére, csak itt Szentmiklóson találkoztak már velem, hol csendre és rendre intettem őket, azzal biztatván, hogy a törvény majd elégtételt ad nekik, amiben nem kételkedem.

Szabadszálláson egy hanggal, szavazás nélkül kikiáltották követnek a pap fiát, egy gőgös és buta embert, ki azon felül Szluha teremtménye.

Ekkép ment végbe a követválasztás. Nem hamisítottam egy tényt sem, de csak egy szót sem, isten engem úgy segéljen ezen és a más világon !

És azok, kik igy ellenem lázitották a népet, örökké azt beszélték, hogy én lázitottam, én vagyok a lázitó. Hah, ha lázitottam volna, ezóta a szentmiklósi és szabadszállási kaputosok csontjai szétszórva hevernének. Ez csak egy két szómba került volna, de én voltam, aki mindig csillapítottam, rendre intettem a népet, én gátoltam meg az összeütközéseket.

Sohasem ostromolta szemtelenebbül a becsületességet és igazságot a gazemberség, mint ezen esetben. Azzal kezdték, hogy gyülöhté tegyenek a nép előtt nyomtatott proclamatióm által, mit tolakodásnak magyaráztak. Ezzel nem boldogulván, azt hozták föl, hogy republicans vagyok. «Soha se bánjuk mi, ha republicanus is», felelt a nép, «hadd legyen, azért követünk lesz.» «Ez azon ember, szóltak elleneim, ki ellensége ministeriumunk- nak és királyunknak!» erre a nép úgy válaszolt: «Nem bánjuk mi akárkinek az ellensége, de minekünk barátunk, azért követ lesz. A ministerek és a király nagy urak, lesz elég barátjuk az országgyűlésen ; nekünk pedig vagy lesz, vagy sem,» Midőn az effélék sem használtak, kezdtek becstele- niteni, hogy én ollyan ember vagyok, kinek már Pesten nem is szabad szólnia, kit Pestről kitiltottak, kinek megbuktatását, bezáratását, agyonvere- tését jó szívvel fogja venni a ministerium és as