Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-02 / 27. szám

27. szám. IX. évfolyam. Szegzárd, 1899. julius 2. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL,. SZÉKELY- FERENC. Előfizetési ár : Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 frt — kr. 3 » — » I . 50 > . . 12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hiratalon kívül elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi résiét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer- [ kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékefien megállapított | árszabály szerint ezámittatnak. Magyar iparpolitika. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter, úgy látszik, legkomolyabban be akarja váltani azt, amit az ország színe előtt ígért, midőn munkásságának irányadó­jául ő is azt a jeligét tűzte ki: »Mélyeb­ben kell szántani.» Azt az uj rendszert, mely ebben a jeligében kifejezésre jut, a miniszter kevesebb sürgősséggel, de annál határozottabb meggondoltsággal szándék­szik megvalósítani s hiven e rendszer kö­vetelményeihez előbb az alapozás munkáját látja el, mielőtt hozzáfog az építkezéshez. A magyar iparfejlesztési politika dol­gáról szólunk ezúttal. Húsz évek óta unos- untalan emlegetik az iparfejlesztést a köz­véleményben és a szakkörökben egyaránt s kétségkívül figyelemreméltó eredmények is mutatkoznak ezen a téren, melyek azt ta­núsítják, hogy viszonyaink az ipar fejlesz­tésére határozottan alkalmasak. — Ámde mindaz, ami ebben a tekintetben történt, nagy mértékben magán viseli az alkalom- szerűség jellegét; a hazai gyárak folytonos szaporodása amily örvendetes, tagadhatat­lanul éppen olyan kevéssé rendszeres. A magyar állam mindeddig feltétlenül támo­gatottminden iparfejlesztési törekvést, majd­nem egészen megvizsgálatlanul hagyva azt, vájjon az uj iparág létokozati összefüggés­ben van-e viszonyainkkal s megteremtése hiányt pótol-e, avagy hivatást teljesit-e azokért a nagy áldozatokért, melyeket reá fordítunk. Ez az állapot s a rendszeresség hiá­nyából támadt egyéb körülmények már Dániel Ernő báró miniszterségének utolsó idejében éreztették kellemetlen befolyásu­kat. Ez okból történt az egész iparpolitika újjászervezésének első lépése gyanánt a mi­nisztérium iparfejlesztési szakosztályának re­organizálása, úgy, hogy Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter, amikor tárcájá­nak vezetését átvette, az uj iparpolitika ve­zérkarának élén munkakészen ott találta azt a kipróbált erőt7 mely a gyakorlati élet minden stádiumán keresztül szerezte meg elismert hivatoftságát a reá bízott nagy feladatok betöltésére. Az olyan gya­korlati államférfiak, mint amilyen az uj mi­niszter, kétségkívül legjobban tudnak dol­gozni olyan ugyancsak gyakorlati szakem­berek segítségével, mint amilyen Szterényi József s ilyen harmonikus munka révén jut­hat az ország igazán becses munka-ered­ményhez. A miniszter intencióit rögtön meg­érti az ilyen szaktanácsadó s ekként lehe­tővé válik, hogy a miniszter elvi elhatáro­zásai csakhamar megvalósuljanak gyakorlati intézkedések képében. A Hegedűs Sándor jeligéjében rejlő nagy igazságok a hatalmas ügykörü kor­T A R C A. —im*— Mindennapi történet. Mr. Raylton. Kedves Nelly, roppant szomorú voltam, hogy nem találkozhattam vasárnap magával. Remélem, nem várakozott reám sokáig, mivelhogy esett az eső. Eljöhetne ma este nyolc órakor a Márvány­kapuhoz, volna valami mondani valóm. Ugy-e eljön Nellyke? Megteszi? — Várja György. A tűk egyhangú csattogása szünetelt egy pil­lanatra a varróban, mikor Nelly átvette a levelet s halkan átolvasta. A délutáni nap bevetődő su­garai megvilágították a különben homályos szobát, mig a félig nyitott ablakon behatoló füst és por még jobban megmérgezték a már amúgy is tisztá­talan levegőt. «Volna valami mondani valóm!» A leány szive hangosan dobogott, mikor e szavakat ol­vasta és halovány, vérszegény orcáit egy pilla­natra elfutotta a vér. — Mi mondani valója lehet neki ? Egy külvárosi táncteremben találkoztak; az­után eljött egyszer hozzájuk és azóta együtt jártak sétálni. Egyszer ki is rándultak Oxfordba; egy ba­rátja adott neki két utijegyet. De Nelly nem volt tisztában a saját érzelmeivel, igyekezett gondol­kozni, mialatt folytatta munkáját. Ő volt az első, a ki foglalkozott vele; az első, a ki sétára hivla. Egyszer egy este, mikor az utcasarkon elbúcsúz­tak, a férfi megcsókolta. És a mint igy gondolko­zott, visszaidézve emlékezetébe levelének azt a bi­zonyos mondását, egyszerre a feleségének képzelte magát. Az ő felesége ! Szűk házacskában, egy kis kerttel a ház előtt, mert szerette a virágokat és otthon is gondosan megmivelte azt a keskeny kis fö'dcsikot, a mi a házukhoz tartozott. Gondolatai még a tűjénél is gyorsabban repültek. «Valami mondani valóm volna !» Takaréko­san kellene élniük, mert ő nem gazdag. Egyszer elmondta neki bizalmasan, hogy csak harminc shil­linget keres hetenkint, de hogy a főnöke kará­csonyra fizetésemelést Ígért. Olcsó kis ebédeket főzne neki és ő bent a városban egy péküzletben reggeliznék. Már előre elképzelte, hogy milyen örömet okozna neki, ha meg'epné kedvenc ételeivel és mi­lyen boldogan élnének együtt. A gondolatai igy elragadták, mig szorgalma­san vart : még mosolygott és boldog volt. Végre az óra hetet ütött, felkelt, hogy el- , menjen. Mivel a varróban nem volt hely, a hol a | lányok megmosakodhattak volna, titkon bemártotta I köténye sarkát a vizes kancsóba és úgy, a hogy, megmosakodott. — Jösz velem, Nelly ? — kérdezte őt egy kövér, piros arcú leány. — Nem kedvesem, — felelt Nelly és körül- I tekintett, hogy meggyőződjék, nem-e hallgatják a mányzati csoport sok ágazatai közül leg­először az iparfejlesztés terén érvényesülnek. A miniszter, mielőtt megindítaná az ipar- fejlesztés nagy akcióját az egész vonalon, előbb feltétlen bizonyossággal ismerni akarja a magyar ipar állapotát s minden korülmé- nyeit, hogy aztán ennek a megismerésnek nyomán helyesen állapíthassa meg az ipar- fejlesztés irányát, módját, méreteit, eszkö­zeit s általában mindazt, a mi a kitűzött cél felé vezethet. Röviden: a miniszter iparstatisztikát akar, az adatoknak olyan egybefoglalását, mely egyrészt megbízható, másrészt világos és teljes betenkintést ad iparunk minden viszonyaiba. A magyar közvéleményt alighanem meglepi az, hogy Hegedűs Sándor iparsta­tisztikát akar csináltatni. Felmerül a kérdés : hát eddig nem volt iparstatisztikánk ? Bi­zony nem. És a közvélemény méltán csu- dálkozik azon, hogy miként lehetett mind­eddig iparpolitikát csinálni iparstatisztika nélkül; hogyan tudhattuk feladatunkat s célunkat, a mikor nem ismertük állapotun­kat. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ez oly óriási hiány, melyet sürgősen s még nagy áldozatok árán is pólolni kell; épp ezért a szakkörök, a melyek mindeddig sú­lyosan érezték az iparstatisztika hiányának nagy hátrányait, valóságos lelkesedéssel fo­gadták Hegedűs Sándor elhatározását, mely- lyel kimondotta: legyen magyar iparsta­tisztika. többiek, azután súgva folytatta: Találkozni fogok Györgygyel, Polly. — Ah, — felelt Polly kissé szárazon — kép­zelem, hogy ő irta azt a levelet ? Nelly kissé elpirult és bólintott a fejével. Polly ránézett és aztán mondá : — Hát jó éjszakát, kedvesem és a mint el­fordult, olyanformán húzta fel a vállát, a mi egy cseppet sem volt hizelgő a távollevő Györgyre nézve. Nelly felvette a kalapját, rávette a kabátját, lekefélte a ruháját és azu án jó éjt kivánva a sza­básznőnek, a keskeny lépcsőn lement az utcára. Az utcára érve, kihúzott a zsebéből egy pár szineha- gyott bőrkeztyüt és felhúzta a kezeire, melyek for­másak és kicsinyek voltak ugyan, de melyeknek az ujjait a tűk kegyetlenül összeszurkálták. Nem szívesen húzta fel a keztyüt fent a műhelyben, mert a lányok nevettek rajta és gúnyolták hiúsá­gát. De György szere'te, ha keztyüt viselt és az igazat megvallva, ő maga is tudta, hogy kezei fe­hérek s meg akarta kímélni őket. Egy kis udvaron keresztül kijutott a Holborn- utra, innen a Márványkapuig hosszú az ut olyan­nak, a ki egyfolytában varrt tizenegy órahosszat. De ritkán futót1 a a pénz kocsira és ha most fel is kapaszkodik egy omnibuszra, korán érkeznék oda. így tehát gyalog vágott neki az útnak. Az Oxford stret-en egy férfi merően a szeme közé nézett és azután megfordulva, két lépésnyi Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom