Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-14 / 20. szám
20. szám lX. évfolyam. Szegzárd, 1899. május 14. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: 3Dr. LEOPOLD HOHUTÉL. SZÉKELY FEEENC. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 írt — fcr. Fél évre ... 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... I? > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hiratalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Magyar udvari élet. Nincs törvény, mely királyunknak azt rendelné, hogy az esztendőből csak egy napot is Magyarországon töltsön. Bölcfc intézkedése Magyarország törvényeinek, hogy nem intézkedik a magyar király itt időzéséről. Az érzelem és a mély kormányzói belátás vonzza hát haza a magyar királyt abból a másik, idegen államból, melybe szintén kötelességei szólítják. Most is az érzelem hozta haza királyunkat s ugyancsak érzelmei és a mély uralkodói belátás szólította vele Ferenc Ferdinand királyi herceget. Királyunk mindég kereste az érintkezést a magyarországi politikai és társadalmi körökkel. Ennek köszönhető legnagyobb mértékben, hogy a kölcsönös megismerés folytán harminc esztendőnél hosszabb idő óta zavartalan és tökéletes a harmónia az uralkodó és Magyar- ország között. A fejedelem ismeri népét, népének minden rétegét, a nép ismeri fejedelmét, a fejedelmének érzelmeit és gondolatvilágát. Ez teremti meg azt a páratlan összhangot, mely nép és fejedelem közt megvan. Ennek az összhangnak a megteremtéséért és fejlesztéséért hozta magával királyunk Ferenc Ferdinand királyi herceget, a ki a megmásithatlan alkotmányos alaptörvények szerint utódja lészen egykor I. Ferenc József királyunknak. A magyar szent korona majdan Ferenc Ferdinánd királyi herceg homlokát fogja ékesíteni, ezért látunk olyan nagy momentumot abban, hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceg eljött hozzánk és álladalmi és társadalmi köreinkkel szoros érintkezésbe lépett. A látogatásnak nyilvánvalóan tendenciája volt; állami és társadalmi tényezőink értesítést nyertek jó előre, hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceg szivesen ismerkednék meg velünk. Az a nagyszabású audien- czia, melyet a budavári Stöckl-épületben a királyi herceg tartott, odavonzotta politikai és társadalmi életünk vezető alakjait. Módja nyílt megismernie a királyi hercegnek azt a szellemet, melyben politikai és társadalmi életünk halad. Különösen jólesett látnunk, hogy a királyi herceg nem maradt meg a hivatalos érintkezés korlátái között, hanem spontánul túllépett azokon és iparkodott társadalmi kapcsokat is létesíteni. Mindjárt érkezése napján felkereste az elnöklő magyar társadalmi élet egyik központját a Parkklubbot, melyben fesztelenül érintkezhetett a királyi herceg legelőkelőbb világunkkal, azokkal a társadalmi körökkel, melyekkel mint uralkodó egykoron legtöbbet fog érintkezni. Bízunk benne, hogy a benyomások, í melyeket a királyi herceg szerzett, kedvezők ránk nézve. Azok az elemek, melyekkel a királyi herceg a Parkklubban összeköttetésbe jutott, méltán képviselhetik társadalmunkat, melynek többi előkelő rétegeit is megismerhette az adott audencián a királyi hereeg. Volt Ferencz Ferdinánd királyi herceg | itt időzésének egy másik kiemelkedő momentuma is. Szintén a Parkklubban játszódott le ez az esemény is, mely szintén azt tanúsította, hogy mennyire meg tudott barátkozni a királyi herceg közéleti világunkkal. A királyi herceg tiszteletére a magyar kormányelnök a Parkklubban diszebédet abott. Az a kitüntetés, mely ezzel Széli Kálmán kormányelnököt érte, szokatlan és szinte példa nélkül való. Bizonyára társadalmunk iránt való becsülését akarta kifejezni a királyi herceg azzal, hogy eljött erre a lakomára, melyen különben kiskörű, de a legválogatottabb társaságot látta együtt. Az udvar itt időzése máskor is esemény közéletünkben és mozgást, pezsgést teremt társadalmi életünkben, kivált annak legelőkelőbb rétegeiben. Az idén bár a gyász miatt a nagyobb udvari ünnepségek elmaradtak, mégis százszoros súlya van az udvar eljöttének, mert Magyarország leendő királyát is itt üdvözölhettük. T A R C A. —+SS*— SÖTÉTBEN * Az ín időm . . . Sötétben, egyedül. Az est vak árnyba von zeget-zugot . . . Fölszitom az égő zsarátnokot. Nincs most számomra tér, nincs messzeség, A lerótt mesgye sohasem elég; Szárnyas saruval járom a hegyet, A tengeren hullámháton megyek. Látok mesébe illő szépeket, S hallok zsolozsmás szűzi éneket, Minőt soha sem hallott senkisem. . . Majd örökzöld füzérrel ékítem A szerelem holdsütte csarnokát, S az igazságnak nyitok palotát. Varázseesettel festem meg a fényt; Az űrbe rejtett bolygók ezreit, S a szivárvány titkos szineit. Nincsen sehol fakó köd, szürkeség, Tüzes pompában csillog már az ég. Izzóbb, szinesb nem futja meg körit: A lilaszin s a vörös megtörik Zománcozott szikrázó homokon . . . Az ablakhoz szorítom homlokom. Hogy ily puha s fényes most a világ, Didereg-e még a kis penészvirág, Ki itt a sarkon jó szivekre vár ? Csak az a kolduslány ne sírna már ! * Megjelent az »Uj Idők» május 7-iki számában. S im jö ezüst ködben, arany kocsin, Bús <vézna testén drága szép ruha, Karján lenfürtü, szőke bábuja. Alamizsnát már senkitől sem kór, Eldurvult, kérges kis keze fehér. Üdén, mosolygó szemmel néz ide: Szabad gyermeknek, vígnak lennie . . . Egyszerre, mintha mélybe hullanék, S elvesztené csodás napját az ég; Mozgás lepi el a szomszéd szobát, A lámpát gyújtották meg odaát. Riadtan dörzsölöm meg a szemem : Valamit álmodhattam — azt hiszem . . . Molnárné Kornis Aranka. A művészet és müipar pártolásáról. — A »TOLNAVÁRMEGYlíi eredeti tárcája. — Minden ember — álljon ez a műveltség bármily csekély fokán is — bir hajlammal a nemesebb élvezetek iránt. Az illés első fogalmai már akkor kezdődnek, mikor a dolgok közt összehasonlításokat teszünk. A gyermek bábuzása, agyagból gyúrt alakjai, azon szokása, hogy a felnőtteket utánozza, világosan mutatják, hogy alakitó képességét már kiskorában is érzi az ember magában. — Az ausztráliai vad ember, ki magát mindenféle tarka színekkel bemázolja, bőrét szeszélyes figurákkal bevagdossa, falevelet, tollat, virágot és cifra rongyokat szed magára, tagadhatlan bizonyságot tesz ar. ól, hogy a természettel nincs megelégedve, annak dolgába avatkozik s jól vagy rosszul azon változtatást igyekszik tenni. Mily hosszú ut van a pápuák öltözéke és a párisi divat — vagy az eszkimók kunyhói és a bécsi Ring palotái között! Pedig egy és ugyanazon ösztön hozza létre, csakhogy a műveltség különböző fokán. A nomádnépek együgyü dalai szintúgy a költői érzelem szüleményei, mint Pefrarca, Heine vagy Petőfi dalai. Az egyptomiak hajdani nagyságáról a piramisok s azok hieroglifjei beszélnek. A perzsák, asszírok, babiloniak egykori műveltségéről a fenmaradt romok tesznek tanúságot. Egy-egy görög szobortöredéket, egy darabka Este t edényt történelmi ereklyeként tekintenek ma is mindazon nemzeteknél, kik a mívelődás utján haladni óhajtanak s minden fenmaradt darabot, mint a míveltség ősanyjának termékét drágaság gyanánt őriznek. — A rómaiak és arabok hatalmával fejlődött azok ipara és művészete. — S habár kihaltak ez egykoron nagy nemzetek : az építészeti romok, a szobrászati töredékek, a festészeti darabok megkopott foltjai, az iparágak egyes kis forgácsai, mind hajdani dicsőségükről tanúskodnak. Minden műveltebb nemzet produkált sajátságos építészeti stilt, a magyar még nem. Művészeti ipaiunk az annak előmozdításával megbízott tényezők leglelkesebb tevékenysége dacára sem tud eléggé megerősödni. — Az orsz. iparművészeti társulat, iparművészeli szakiskola, iparművészeti kiállítások hathatósan segitik elő a műipar fellendülését. Van elegendő a műipar dolgában előrehaladt világvárosokban képzett szakemberünk, ki munkássága
