Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-07 / 19. szám
6. TOLNA VÁRMEGYE. 1899. május 7. 445. szám kih. V—a. Másolat. Magyar kir. belügyminiszter. Tolnavármegye közönségének Szegzárdon. A vármegye alispánjának 1898. évi junius hó 30-án 2Q7. kih. sz. alatt keit II. fokú ítélete, mely szerint a központi járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával Schloss Lajos szegzárdi lakos, borkereskedő : 1. mesterséges bor gyártása által elkövetett s az 1893. évi XXIII. t. c. 2. §-ába ütköző kihágás miatt u. e. t. c. 6. §-a alapján 5 napi elzárásban és 150 frt pénzbüntetésben, nem íizethetés esetén még 15 napi elzárásban; 2. törköly bornak előirt jelzés nélkül raktározása és 3. ugyancsak törkölybor külön raktározásának elmulasztása által elkövetett s az 53.850/97. sz. kereskedelmi miniszteri rendelet 10. §-ának c) illetőleg a) pontjába ütköző kihágások miatt ezen miniszteri rendelet hivatkozott szakaszának utolsó bekezdése alapján 50 frt összbüntetésben, nem fizethetés esetén 5 napi elzárásban ; 4. mesterséges bor forgalomba hozatala miatt az 1893. évi XXIII. t. c. 5. §-ának b) pontja alapján 200 forint pénzbüntetésben, nem fizethetés esetén 20 napi elzárásban, továbbá 112 forint 57 kr vegyvizsgálati, 5 frt 36 kr borminta szállítási és 30 forint 25 kr eljárási, nemkülönben a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el; s kimondatott, hogy a szegzárdi borellenőrző bizottság által az 1897. évi november 27 én megtartott helyszíni eljárás alkalmával összeirt s 1898. évi március hó 12-én zár alá vett borok panaszlott költségére de- naturálandók, ennek megtörténtével elkobzandók s Szegzárd község szegénya'apja javára értékesítendő, köteleztetett továbbá panaszlott a zár alá vétel alkalmával hiányzott 12094 liter bornak literenként 18 krban megállapított értéke fejében 2176 forint 92 krt Szegzárd község szegényalapja javára megfizetni, végül az ítélet jogerőre emelkedése után az illetékes borellenőrző bizottsággal, a boritaladó kiszabása végett pedig az illetékes kir. pénzügyigazgatósággal közöltetni és egy hét leforgása alatt a «Tolnavármegye» és «Tolnamegyei Közlöny» helyi, a «Budapesti Hírlap» és «Pesti Hírlap» budapesti | lapokban panaszlott költségén egy Ízben közzétételi rendeltetett, az elmarasztalt, s a szegzárdi borellenőrző bizottság által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván ; az Ítéletnek az 1893. évi XX11I. t. c. 6. § ára fektete t részében vétkesség és minősítés tekintetében indokainál fogva helyben- hagyatik, büntetés mérvét megállapító részében ellenben megváltoztattatik, s panaszlott büntetése az I. fokú ítéletben kiszabott 15 napi elzárásban és 150 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetén még 15 napi elzárásban állapittatik meg. A büntetés a kihágás nagyobb mérve, nevezetesen azon körülmény miatt, hogy panaszlott pincéjében talált borkészletnek körülbelül fele mesterségesnek bizonyult, volt a fenti mértékben megállapítandó. Panaszlott ugyanis a mesterséges bor gyártását nemcsak az állal követte el, hogy a szegzárdi vasúti állomáshoz 19 darab hordóban kiszállított 118 72 liternyi fehér és siller borba saját beismerése szerint is 20 hektoliter törkölybort kevert, hanem az által is, hogy az 1897. évi november hó 27-én megtartott helyszíni vizsgálat alkalmával a W. I., W. A. és W. 5. jelzéssel ellátott, nemkülönben a «Munkásbor» címmel megjelölt hordóbeli borok és a vett minták alapján a budapesti állandó borvizsgáló szakértő bizottság véleménye szerint mesterségeseknek nyilváníttattak; hogy pedig ezen borokat maga panaszlott készítette, beigazolást nyert az I. fokú ítélet indokolásában felhozott bizonyítékok szerint is, de különösen azon oknál fogva, mert tudomással birt arról, hogy Szegzárd vidékén néhány év óta a termelők szokásba vették a borok vizezését, ennek dacára ezen vizezett borodat ösz- szevásárolta s azokat — e körülményt tudva, természetes olasz borokkal keverte össze, ezen összekeverés á.tal pedig a borok természetes jellegüket elveszítvén, azok az 1893: XXIII. t. c. végrehajtása tárgyában kiadott 53.850/97. sz. kereskedelemügyi miniszteri rendelet 2. § a értelmében panaszlott által már mesterséges borokkal meghamisitot- taknak tekintendők, nem változtatván a hamisítás lényegén mit sem az, vájjon a bőrgyártás csupán csak tiszta viz segélyével, avagy pedig már tudva | hamisított bor keverése által vitetik-e véghez. Panaszlottnak a fehér és siller borok törkölv- borral történt összekeverésére nézve nem fogadható el azon védekezése, hogy ezt Kohn Salamon megrendelője utasítása folytán s csak azért tette, mert a szóban levő vegyülék tisztán cognacgyártási célokra szolgált, miután az 1893: XXIII. t. c. 1. § a világosan kijelenti, hogy mesterséges bort készíteni és forgalomba hozni tilos, tekintet nélkül arra, hogy a mesterséges bor mily célra állíttatott elő. Az ítéletnek a 2-od, illetőleg 3-ad sorban említett kihágásra vonatkozó része, nevezetesen az, mely panaszlottat törkölybornak nem megfelelő jelzéssel történt ellátása, valamint szabálytalan raktározása miatt bünteti, helybenhagyaíik, azonban mi- nősitcsre nézve oly eltéréssel, hogy az első helyen említett kihágás az 1893: XXIII. t. c. 3. §-ába ütközvén, panaszlott az idézett törvény 5. §-ának a) pontja alapján marasztaltatik el és pedig 25 forint pénzbüntetésben, nem fizethetés esetén 3 napi elzárásban, mig a 2-od sorban említett kihágás miatt az idézett törvény végrehaj'ása tárgyában 53.850/97. sz. alatt kiadott kereskedelemügyi miniszteri rendelet 10. §-ának utolsó bekezdése értelmében szintén 25 frt pénzbüntetésben, nem íizethetés esetén 3 napi elzárásban. Ezen imént kiszabott pénzbüntetések 15 nap, különbeni végrehajtás terhe alatt fizetendők s az 1892 : XXVII. t. c. 3. §-ábin jelzett célokra fordítandók. Azon körülmény pedig, hogy panaszlott pincéiben levő törkölyborok «Munkásbor» felírással voltak ellátva, az idézett törvény 3. § ába ütközik s minthogy nem okvetlenül következik, az említett felírásból az, mintha «Munkásbor* alatt csak tör- külybor lenne érthető, miután valamely, kizárólag munkások céljaira szolgáló bor esetleg silány minőségű természetes vagy pedig seprőbor is lehet s mert munkásbort sem a törvény sem a végrehajtási rendelet nem ismer. Az ítéletnek az 1893: XXIII. t. c. 5. §-ának b) pontjára állapított része szintén helyben hagya- tik, mert panaszlott az 1898. évi március hó 12-én felvett jegyzőkönyv szerint beismerte, hogy a budapesti állandó borvizsgáló szakértő bizottság által mesterséges bornak nyilvánított italokból hiányzó mennyiséget időközben eladta, de azt is beismerte panaszlott, hogy a szegzárdi vasúti állomáshoz 19 darab hordóban kiszál 1 i'ott fehér és siller borokat a törköly borral összevegyittette és igy összeve- gyitve szállította Kohn Salamonnak. Kétségtelen tehát, hogy mikor ezen italokat elszállította, azok már össze voltak vegyítve, vagyis mesterséges borok voltak. Panaszlott különben az 1897. év nov. 28-án felvett jegyzőkönyv szerint beismerte, hogy az említett italok az összevegyítés után is (vagyis akkor is, a mikor azok már mesterséges borok voltak) az ő tulajdonát képezték. Ezen beismerése tehát kétségtelenné teszi, hogy mikor azt eladta, mesterséges bort hozott forgalomba és megdönti azt a későbbi állítását, hogy ő a természetes bort és a törkölybort külön-külön adta volna el. Az ítéletnek egyéb rendelkezései helyben- hagyatnak oly kiigazítással, illetőleg kiegészítéssel, hogy a vegyvizsgálati díjak panaszlott ellenében nem 112 frt 37 krban, hanem az országos m. kir. chemiai intézet és központi vegykisérleti állomás által bemutatott díjjegyzék szerint 112 frt 7 krban állapittatik meg s az ítélet jogerőre emelkedése után a II. fokú Ítéletben felsorolt lapok mellett még a «Borászati Lapok»-ban (Budapest, Üllői-ut 25.) is panaszlott saját költségére egy ízben közzététetni, nemkülönben a többször idézett végrehajtási rendelet 24, illetőleg 35. §§-ai értelmében az illetékes borellenőrző, valamint az állandó borvizsgáló szakértő bizottsággal közöltetni rendeltetik. Erről a vármegye közönsége m. é. augusztus 11-én 406. és folyó évi március 13-án 212/k;h. sz. alatt kelt alispáni jelentésekre, az előbbi jelentés csatolmányainak visszaküldése mellett, további eljárás végett értesittetik. Budapesten, 1899. évi március 30-án. A miniszter meghagyásából : Dr. SÉLLEY SÁNDOR s. k. miniszteri tanácsos. 339/1899. kih. Jelen másolat hiteléül. Szegzárd, 1899 május 2. BAJÓ PÁL, szolgabiró. 3240. sz./tlkvi 1899. Árverési hirdetmény. A szegzárdi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság részéről közhirré tétetik, hogy a «Tolnavidéki takarékpénztár» végrehajtatónak, özv. Merk Jánosné sz. Glaub Teréz végrehajtást szenvedő ellen, 150 frt tőke és járulékai iránti végrehajtási ügyében, a szegzárdi kir. törvényszék területén fekvő, s a tolnai 78. sz. telekjegyzőkönyvben 81/a/l. hrszámu ház, ndvarrnl 400 frt kikiáltási árban, 1899. évi junius hó 12-éu délelőtt 10 órakor Tolna község házánál megtartandó árverésen eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozók, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10°/o-át bánatpénz fejében letenni, a vételárt pedig 2 egyenlő részletben 6 °/o‘os kamatokkal a szegzárdi kir. adóhivatalnál lefizetni kötelesek, és hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt e telekkönyvi hatóságnál és Tolna község elöljáróságánál megtekinthetők. Szegzárdon, a kir. törvényszék tlkvi osztályánál, 1899. évi március hó 29-én. ALDOR ÖDÖN, kir. törvényszéki albiró. 196. szam/vh. 1899. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi IX. t. c. 102. §-a érteimében e/.ennel közhirré teszi, hogy a gyönki kir. járásbíróság 1899. évi V. 95/1. számú végzése következtében Téry Emil ügyvéd által képviselt Stern és Renner prágai eég javára, Strausz Márkus hőgyészi lakos ellen, 163 frt 51 kr s jár. erejéig 1899. évi március hó 8-án ioganatositott kielégítési végrehajtás u'ján lefoglalt és 349 forint 95 krajcárra becsült 6 hordó borból álló ingóságok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a gyöuki kir. járásbíróság 1899. évi V. 95/’. számú végzése folytán 163 forint 51 kr tőkekövetelés, ennek 1899, évi február hó 1. napjától járó 6% kamatai, '/3°/0 váltó dij és eddig összesen 29 forint 75 krban biróilag már megállapított költségek erejéig Högyészen alperesek lakásán leendő eszközlésére 1899. évi május hó 17-ik napjának d. u. 3 órája határidőül kitiizetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóság az 1881. évi LX. t. c. 107. és 108. §-a értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén beesáron alul is el fognak adatni, Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták s azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t. o. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Gyönkön, 1899. május hó 4-én. LAKI LÁSZLÓ, kir. jbir. végrehajtó. HIRDETÉSEK Szőlővessző eladás. Leszállított áron maradék, de kitűnő minőségű, hibátlan fajtiszta szőlővessző eladó, helyben tisztogatatlanul 1 frt ezre. 50.000 darab. 30.000 » Olasz rizling . Nemes kadarka . Burgundi . . . 20.000 » Ezerjó .... 10.000 » Oportó .... 10.000 » Veltelini . . . 25.000 » Tolna-Tamási, 1899. május 5. MADARÁSZ JÁNOS dúsi homokszőlőtelepe. (2525. 1—2.)
