Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-23 / 17. szám

4.

TOLNA YÁEMEGYE.

1899. április 23.

— Urkocsisok cim alatt a «Pesti Napló» múlt vasárnapi számában érdekes tárca jelent meg. Sok, nevezetes magyar urkocsisról szólva, Döry Jánosról, megyénk egykor legelső gavallérjáról, ki egyik kerületünk országgyűlési képviselője is volt, s kit jóizü tréfáiról és sikerült adomáiról az egész ország úri közönsége ismert, a következőket irja:

«Hires volt Döry János, mindenkinek Jdhkó bátyja, a ki akkora helyen meg tudott fordulni a négyesével, mint egy kiterített zsebkendő.

Döry sógora volt Schmerlingnek, a mindenható miniszternek, de a régi 48-as honvéd, meg az osztrák államférfi nem igen szívelhették egymást. Mindamellett le-lejött Schmerling Döry tolnamegyei birtokára és ilyenkor János bátyánk, igazi magyar uihoz illően, sohasem sértette meg az ősi vendégjogot.

Történt egy alkalommal, hogy Schmerling megint lejött Tolnába és megszállt a sógora kastélyában. Pipaszó, nyájas beszéd, hozzá egy-egy pohárka finom szegzárdi mellett repültek az órák és a magas kamásliju, hűvös diplomata egészen nekimelegedett. Végre kijelentette Schmerling, hogy Jankónál nincs derekabb ember a széles geográfiái fogalomban, — nem volt akkor Magyarország — hogy ő biz kinevezi beamternek.

— Engem ugyan nem, — pattogott jobba- házi Döry János, és rögtön megvillant a terv fejében, hogy magára haragítja a sógorát.

A bő ebéd után sétakocsizást proponált, a mire csakhamar ráállt a miniszter. Legszebb négy lovát fogatta be s mintha a lábuk nem is érte volna a földet, mesebeli repülés volt a menésük. A gazdájuk váltig bontogatta azért a selyem su- hogót, és minden eresztékében ropogott a sárga sandlaufer, a hogy vitte az a négy táltos.

Schmerling egy kicsit már szédülni is érezte a fejét, — biztatta Jánost, fordulnának meg.

— Ember kezében van a gyeplő, — vágta azonban vissza büszkén a nemes ur.

Egyszer aztán, egy nagy kanyarodónál, úgy nekifaralt a sandlaufer egy kőrakásnak, hogy recsegve, ropogva borult fel, a szerszám dirib-darabra szakadt és kimarjuk kézzel jajgatott az excellen- ciás ur a szép, fehér tolnai utón. Szakramentezett is irgalmatlanul. Hogy miért nem a kocsissal hajtatott inkább János, meg hogy még dicsekedni is mert, hogy ember kezében van a gyeplő !

Néhai való jó Döry János pedig a legnagyobb flegmával nézve a toporzékoló sógort, foghegyről csak ennyit mondott:

— Igen ám, de nem vittem embert, csak németet.

Schmerling úgy megharagudott ezért a vastag gorombaságért, hogy még aznap otthagyta Döryt, örökre lemondva protegálásáról.

így beszélte el János bátyánk, hogy szabadult meg a beamterségtől, akkor, mikor már a Styrum-Lymburg-féle alapítvány menedékházában volt. De jókedvét haláláig sem vesztette el a régi Magyarországnak ez a tipikus alakja.

— Államhivatalnokok iskolai adója. A rom. kath. egyházközség a tantestülettel egyetértve az államhivatalnokokra fizetésük 25%-a erejéig iskolai adót rovott ki. E miatt mórt nagy a felháborodás az államhivatalnokok között, akik az egyházközség ezen megadóztatása ellen felsőbb helyen keresnek igazságot.

— Váradi Antal párbaja. A závodi születésű Váradi Antal dr.-nak, a Nemzeti Színház dramaturgjának, a Garay óda pályanyertes költőjének kardpárbaja volt egy fővárosi vívóteremben. Segédei : Hentaller Lajos és Clair Vilmos voltak, ellenfele pedig egy törvényszéki jegyző. A párviadalban Váradi Antal dr. sértetlen maradt, a másik fél azonban súlyos sebet kapott.

— Pótvásár Ozorán. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy Ozora község és az ottani vásárbérlő kérelmére a március hó 27-ére esett, de elmaradt országos állatvásár helyett május hó fi-án pót- állatvásár tartassák.

— Öngyilkosság. Becker János jómódú gazdaember Bonyhádon gyógyithatlan betegsége következtében fölakasztotta magát. Az öngyilkos 48 éves volt.

— Elhunyt plébános. Németh János nyugalmazott agárdi plébános, aranymisés áldozár haláláról érkezett hir. Az elhunyt 1814-ben született, 1836-ban szentelték pappá, 1853-ban Mözsön lett plébános, 1864-ben Grábóczon s még ugyanazon évben Agárdon. Nyugalomba 1879-ben vonult, a mely idő óta Duna-Földváron élte csöndes napjait. A pécsi egyházmegye papjai közül csak a hosszu- hetényi plébános volt idősebb, mint ő.

— A vármegyei muzeum-egyesületbe mint már jeleztük, dr. Stockinger László, budapesti kir. aljárásbiró is belépett alapitó tagnak ; a 100 frtnyi tagdijat beküldő levelében a tudományos és kulturális mozgalmak iránt lelkesülő albiró a többi közt a következőket irja: «Adja Isten, hogy megyénk nagy történeti múltjának emlékei és műkincsei, vármegyénk népeinek eredeti, sajátságos gondolatvilágát és ízlését feltüntető, s jövőben a inűizlés ki- fejlesztésére annyira becses néprajzi, házi és műipari tárgyak minél teljesebb gyűjteményben méltó oltalmat nyerjenek mielőbb édes mindnyájunk tanulságára és büszkeségére.»

— A műkedvelői előadás jövedelme. A szegzárdi általános ipartestület által múlt vasárnap rendezett műkedvelői előadáson a bevétel 195 frt 60 krra rúgott, ebből a 61 frt 90 kr kiadás leszá- mitása után maradt tiszta jövedelem 133 frt 70 kr. Ezen összegnek felét, 66 frt 85 krt, az ipartestület, a r. kath. ovodát és gyermekmenhelyet fentartó egyesületnek engedte át. A legutóbbi előadáson felülfizettek N. N. 2 frt, N. N. 20 kr, Salamon Miksa 50 kr, Kunesz Ádám 10 kr, Haudinger Imre 20 kr. Jegyét megváltotta Simontsits Elemér 1 frttal.

— Szövetkezetek Tolnamegyében. 1. FelsS- Iregh községben Szemcse-Csehi csatlakozásával, dr. Fehér Soma körorvos kezdeményezésére, folyó hó 2-án alakult meg a szövetkezet 41 taggal, kik összesen 124 üzletrészt jegyeztek 6200 korona értékben. Igazgatók lettek : dr. Fehér Soma körorvos, Stollár István, Császár István, Forner János iparosok, Donnenberg Béla kereskedő, Simon Mihály, Füry Horváth Józséí, ifj. Deák József, Zrínyi István földmivesek, Bárdi Manó vendéglős. Fel - ügyelő-bizottsági tagok : Merbl Fülöp és Weisz Simon kereskedők, Végh János gyógyszerész. Könyvelő Kertész Izidor tanitó, pénztárnok Barta János íöldmives. — Kély községi szövetkezet még folyó évi február hó 7-én alakult meg 95 taggal s 189 üzletrészszel, melyek összértéke 9450 korona. Az igazgatóság tagjai : Maier Ferenc, Glökner Béla, Mautz Vilmos, Hartman Henrik, Heckmann János. Lening György, Kőler János, a felügyelő-bizottságé pedig: Knig Gyula, Rühl Henrik, Weisz Konrád, Dürr Henrik. Könyvelő Szeiff Elemér, pénztárnok Ruhl György. — Nagy-Szokolyban folyó évi április hó 13-án községi hitelszövetkezet alakult, melynek igazgatósági tagjai: Halom Vince, Nagy Ferenc, Sári Józsel, Papp Károly, Dobos István, Szűcs István, M. Papp Sándor nagys/okolyi lakosok. — Alsó-Nánán folyó évi április hó 11-én tejszövetkezet alakult, melynek igazgatósági tagjai: Fridrich Jakab, Theuerle Henrik, Knittel Jakab, Mokler János, Kunst András és Müller Jakab. A szövetkezetnek ez idő szerint 151 tagja van, 197 üzletrészszel.

— Névmagyarosítások. A belügyminiszter megengedte, hogy a hőgyészi születésű Schaffer Ilona, a dunaföldvári születésű Schaffer Géza, a tolnai születésű Schaffer Árpád, s a bonyhádi születésű Schaffer Aranka és Piroska vezetéknevöket i Szab adó SD-nx, kiskorú Moravek Imre, Ferenc és Gizella decsi lakosok «Mátrai* ra, Bittér István faddi születésű államvasuti pályaőr pedig «Berényit -re változtathassák.

— Tűzveszélyes gyufa. Egy újfajta gyufa kezd forgalomba jönni, melynek terjesztését tűzveszélyes tulajdonságánál fogva félelemmel kell fogadnunk. E gyufa impregnált papirszálakra kombinált svéd gyufa volna s azon egyedüli előnye, hogy csak saját dobozán gyújtható, azon rossz tulajdonsággal bir, hogy a meggyuladt papirszál — eldobva is teljesen végig ég, akár a földre esik is, s ott hol a kellő óvatosság hiányzik, különösen faluhelyeken a csűrök és kazalok körül, a gyufa könnyen válhatik tüzesetek okozóivá. «A Tűzoltók Közlönye» emeli e kifogásokat az újfajta papir- gyufa ellen s tagadhatlan, hogy a kifogások sok alappal bírnak.

— Ruhátlan szálloda-személyzet. H'ógyészen történt a múlt héten ez a nem mindennapi történet. Reggel midőn a vendégek édes álmukból fölébredtek s tovább menni igyekeztek volna, furcsa meglepetésre ébredtek. Hiába prüszköltek, hiába lármáztak, hiába nyomorították agyon a kis villa mos csengők fehér pontját — a szobapincér csak nem jött. De nem jött a többi sem. A vendégek a vizes palackot, a szappanos csészéket vagdalták az ablakokba bosszúságukban, de ezzel csak legfeljebb saját számlájuk nagyságát emelték — de még mindig pincér nélkül. Úgy történt a dolog, hogy csütörtökön éijel a pincér-személyzet és a vendégek összes ruháit egy csavargó szabólegény ellopta. Reggel, a hogy fölkeltek, nem bírtak felöltözködni. A ruhatolvaj szabósegédet másnap a csendőrség Szakcson elfogta : K o r o d i n Gábornak hívják, detfai illetőségű. A lopott ruhákat hiánytalanul megtalálták nála. Egy kis időre most a gyönki jáaásbiróság fogházának vendége lesz.

— Megmérgezte magát, lakács Terézia férj. Szőke Ferencné szegzárdi fiatal asszony folyó hó 16-án hajnalban patkányméreggel megmérgezte magát. Beszállították a Ferenc-közkórházba. Tettének oka ismeretlen.

— A daltársulatok visszaélései ellen a

belügyminiszter körrendeletét bocsátott ki a törvényhatóságokhoz, melyben arra utasította a törvényhatóságokat, hogy a helyi hatóságok a daltársulati előadásokat éber figyelemmel kisérjék s amennyiben arról győződnének meg, hogy az engedélytől eltérőleg színpadok számára irt és egész estéket betöltő színművek adatnak elő, az illető daltársulati igazgatótól a belügyminiszteri engedélyt vonják be és a törvényhatóság utján ő hozzá ter- jeszszék föl.

— A Dunába esett. Molnár István dunapa- taji lakos folyó hó 15-én a Dunába esett. Holttestét még ez időig nem találták meg.

— Enyhítő körülmény. Borlopásért csíptek el egy somogymegyei atyafit. A könyörü'etes biró enyhítő körülményt akart kicsikarni a sógortól.

— Ugyan mondja csak, mit hozhat fel mentségére ?

A vádlott hallgat; végre megnyúlt ábrázattal bökte ki :

— Savanyu volt, mint az ecet.

— Az ál varrógép-kereskedő. Gyimóthy Jákó villányi fűszer-, vas- és varrógép-kereskedő egyik bécsi tudakozódó iroda által értesült arról, hogy Felső-lreghen valaki az ő nevével követ el visszaéléseket és az ő neye alatt élvez a gyárosoknál hitelt Elhitette azokkal, hogy Gyimóthy Jákó fióküzletet tart Felső-lreghen, majd posta cheque utján ígérte a fizetés teljesítését, levélpapirosain kényelmesen Gyimóthy Jákó villányi kereskedő postatakarékpénztári és cheque számláját tüntetve föl, mint a melyen a fizetést eszközölni fogja. Gyimóthy Já- konak fogalma sincsen arról, ki használja ily utón föl az ő nevét, csak annyit tudott meg épen a tudakozódó iroda révén, hogy ennek a másik Gyimóthy Jákónak, a kit valószínűleg egészen másként hívnak, Székesfehérvár az otthona és Vaszary Gyula pécsi rendőrfőkapitánynál tett az esetről jelentést, kérve szives közreműködését, hogy a hatóság puhatolja ki az ál Gyimóthy Jákónak érdekes személyiségét, hogy szembe álljon vele, megkérdezendő : ki ő és merre van hazája.

— Görbe ul a boldogsághoz. Egy szerelmes pár szökéséről beszélnek most egyik szomszédos városunkban az «illetékes helyen.» Ez az illetékes hely pedig nem más, mint a rendőrség, a hová az ügy került. Ugyanis egy jó házból való fiatalember, ki legutóbb Eszéken volt, beleszeretett egy ottani kereskedő leányába és minden hosszas előkészület nélkül megszöktette a kis angyalt. A szép leányt szülei nem akarták a fiatalemberhez adni s ezért fordultak a szökéshez. A szülők persze feljelentést tettek a fiatalember ellen, hanem a leány annyira ragaszkodik szerelmeséhez, hogy az elválásról nem akar tudni sem s ha a szerelmi históriának lesz is folytatása, az nem a rendőrségnél fog megtörténni. Ugyanis a rendőrség tudósította a szülőket, hogy ne — izéljenek, hanem egyezzenek bele és adják oda a leányt a fiatalembernek.

— A rézkrajcárok vége. Az 1 és 1/3 krajcárosoknak is vége lesz nemsokára, hogy egyszers- mindenkorra helyet adjanak a két és egy filléreseknek. A pénzügyminisztérium már intézkedett, hogy a krajcárok a magánforgalomban csakis ez év junius 30-ikáig fogadhatók el. Ez időtől fogva december 31-ig csakis adóhivataloknál lehet velők fizetést teljesíteni. De december 31-ike után azonban már sehol sem fogadják el és értéküket teljesen elveszítik.