Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-16 / 16. szám

16, szám

IX. évfolyam.

Szegzárd, 1899. április 16.

TOLNAVÁRMEGYE

Előfizetési ár :

Egész évre . . 6 frt — kr.

Fél évre ... 3 » — »

Negyed évre . . I » 50 »

Egy szám ára . . . ! ? »

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- i hivatalon kívül elfogad Krammer Yil- i mos könyvkereskedése Szegzárdon. !

POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

Dr. LEOPOLD KOHNÉL.

Segédszerkesztő :

SZÉKELY FEBENC.

Kéziratok vissza nem adatnak.

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékel'en megéllapitott árszabály szerint számíttatnak.

dgrvaiMiBii ti éiwirKTiinm—r

4 takarékpénztárak reformja.

Évtizedek óta alig volt hazánkban tar- tósabb és jelentősebb mozgalom, mint most, midőn országszerte a takarékpénztárak reformjáról Írnak és beszélnek az emberek. — Joggal. — A takarékpénztárak — különösen a vidéki takaréktárak — ebben az országban az egyedüli tárházak, melyekből a gazdasági termelésre szolgáló öszszes eszközök származnak.

Ez az oka annak, hogy a takarék- pénztári intézmény nálunk sajátságos jelleget öltött. — Sehol a világon nem fejlődtek a takaréktárak annyira szabadon és oly erőteljesen, mint nálunk. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy takarékpénztáraink mindegyike valóságos bank, ennek minden eszközeivel felruházva és hasonló működésre alkalmas. — Mi sem természetesebb, mint, hogy a nem mindennapi zavarok által megfélemlített társadalomban általános mozgalom támadt akkor, midőn észrevették, hogy különféle csodaorvosok a nézetük szerint beteg testen mélyreható műtéteket akarnak végrehajtani.

Népünk józanságáról és az intéző körök bölcs belátásáról tesz tanúságot, hogy kereken visszautasittattak mindama javaslatok, melyek szerint takarékpénztáraink szervezetében lényeges változtatások lettek volna létesítendők. Mert, dacára a legutóbbi időkben előfordult sajnos visszaéléseknek, meg kell maradnunk a mellett, hogy Magyar- országon a takarékpénztári intézmény csoda- szerű erős alapon áll, hogy úgy azok con- ceptiója, mint fejlődése meg nem dönthető gazdasági elveken nyugszik, és hogy hazánkat nagyobb veszély alig fenyegethetné, mintha ezen legjelentősebb és legfontosabb gazdasági tényező szervezetében erőszakos, a szabadság eszméjével ellentétes átalakulások történnének.

Minden ilyen átalakítás súlyos következményeket vonna maga után, melyek a gazdasági és társadalmi körök legtávolabbi pontjaiban is érezhetők volnának és melyekkel — ha radikálisak — egyszersmind a hazai produkciónak radikális elfajulása járna. Már pedig semmi sem veszélyesebb, mintha a nemzetgazdaság lassú, de szemmel látható fejlődése hirtelen és rohamosan megszakad és átmenet nélkül uj irány felé te- reltetik.

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy hazai termelésünk a takarékpénztárakkal a legszorosabban össze van nőve, és hogy sehol sem kell nagyobb óvatossággal cselekedni, mint ott, a hol a nemzeti munka alapföltételéről van szó. Hangsúlyozzuk továbbá, hogy gondviselésszerü szerencsének tartjuk, hogy a takarékpénztári intézmény éppen nálunk az államhatalom közbenjárása nélkül fejlődött ki, és nagyobb baj nem érhetné az országot, mint ha az állam ólomkarja ezen intézményre is ránehezednék. A befolyásos személyiségeknek bámulatraméltó józan és praktikus felfogása éppen abban nyilvánult, hogy a takarékpénztárak autonómiája ellen intézett minden támadást viszszautasitottak és hatalmas, meg nem cáfolható érvekkel kimutatták azon javaslatok haszontalanságát, melyeknek célja volt segítségül hivni a szabadalmazott mentőt, melynek nálunk miniszter, főváros vagy rendőrség a neve.

Az elmondottak után bizonyára senki sem fogja szándékaimat meggyanúsítani, ha én is — ki saját tapasztalataim nyomán vélem ismerni takarékpénztárainkat — azon nézetemnek adok kifejezést, hogy a takarékpénztárak egészséges fejlődése dacára az idők folyamán némely fogyatékosságok és szervezeti hibák mégis keletkeztek és hogy itt az ideje lassan és óvatosan — a mennyire emberektől telik — ezek orvoslását megkísérelni.

Igaz, hogy a hibák és gyógyitószerek megállapításából hamar ki fog tűnni, hogy ezen cikk irója jogi szemüvegen keresztül pillantott bele a takarékpénztárak gépezetébe és hogy jogi patikából szedi azt a gyógyfüvet, melylyel a betegséget gyógyítani akarja: de talán nem is egészen felesleges, ha azon koncertből, mely ezidő- szerint a takarékpénztárak thémáját variálja, oly hang is kihallatszik, mely a törvényre és törvényes intézkedésekre utal, mert minden körülmények között áll az, hogy csak azon autonómia bir biztos alappal, nyújt üdvös eredményt, mely a törvény garanciáival van körülbástyázva.

Nos igen, fogyatékosságok és kórsági tünetek mutatkoztak a takarékpénztáraknál és szemmel látható, hogy a közönség bizalma ezen pénzintézetek iránt némileg megcsappant. A takarékpénztári részvény korántsem olyan kedvelt és keresett árucikk, mint a milyen volt ezelőtt egy évtizeddel; í a nagy betétek a fővárosi intézetekbe ván- j dorolnak. Ez pedig igen nagy baj, mert a mi az organikus világban a levegő és a viz, az a kereskedelemi világban a bizalom, mely nélkül különösen pénzintézetek meg nem élhetnek. Mik okai ezen szomorú jelenségnek ?

A beavatottak főleg a következőkre utalnak :

A takarékpénztárak vagyona, mondják, nincs helyes viszonyban azok működési sphaerájával, többet markolnak, mint a mennyit fogniok szabad volna; a kezelésükre bízott idegen vagyon kevéssé stabilis, csekély mértékben maradandó, illékony természetű, oly annyira, érzékeny, hogy a gazdasági áramlatok okozta legkisebb fuvallat által is mozgásba jön ; az intézetek activái között nagyösszegü olyan tételek szerepelnek, melyek alig folyósithatók, mint- egy meggyökösödtek, úgy szólván megmerevedtek és ilyképpen nagy ellentétet képeznek és viszás arányban vannak azon nagyon is mozgó tőkékkel, melyek emezeknek alapját képezik; hogy az activáknak egy másik categóriája sok rossz, szuette anyagot tartalmaz ; hogy bonyodalmak eseteiben törvényeink, főleg csődtörvényünk intézkedései a bajt inkább növelik, semhogy enyhítenék stb.

Hát ez bizony szép sorozata a feleségeknek ! Hogy ilyen állapotok mellett általános az óhaj, hogy reformokat kell életbe léptetni, azt csodálni nem lehet.

De hát miből álljon a reform.

Legelsőbben a keresked. törv. 157. szakaszát tartom kibővitendőnek. Ebben fel van sorolva mindaz, a mit a részvénytársaság alapszabályaiban meg kell állapítani. Ez a törvényszakasz veszedelmesen hézagos. Ha ugyanis tekintetbe vesszük, hogy ugyanazon törvény 174. szakasza szerint minden egyes részvényest kereseti jog illet a közgyűlési határozal ellen, ha az alapszabályokkal ellenkezik, szembetűnő, hogy ezen jognak csak úgy van értelme és tartalma, ha az alapszabályok nemcsak alaki, a társaság szervezetére vonatkozó intézkedést tartalmaznak, hanem magukban foglalják azon lényeges princípiumokat, melyek értelmében az üzletet vezetni kell.

A kisebbségek jogait tehát ki kell terjeszteni, még pedig úgy, hogy az alapszabályokba a kereseti jog biztosítása céljából kötelezőleg felveendők :

azon elvek, melyek szerint a betétek kezelendők ;

megállapítandó, milyen betétek fordit- hatók kölcsönügyletekre és miket kelljen ovadékképes papírokban elhelyezni;

megállapítandó az alapszabályokban a jelzálogüzlet terjedelme, mire nézve bázisul szolgálhatnának a társaság alaptőkéje és tartalékai talán úgy, hogy legfeljebb azok fele része lenne ezen üzletágra fordítható, ezzel kapcsolatosan meghatározandók azon elvek, melyek szerint a jelzálogul szolgáló ingatlanok értéke és az erre alapított kölcsönösszeg mennyisége megállapítható lenne;

ingatlanok szerzéséhez qualificalt többség kivántatnék alapszabályszerüleg, mégis a jelzálogüzlettel kapcsolatos vételi ügyletek kivételével;

kimondandó, hogy a váltóescompte az aláírásokat illetőleg — az osztrák-magyar bank elvei szerint történik, hogy férj és feleség, valamint a társascégek tagjainak aláírásai egy aláírásnak tekintendők;

megkívánnám továbbá, hogy rendeleti utón megállapittatnék egy mérlegformula, mely egyszerű, mindenki által könnyen megérthető számolási elveken nyugodván, pótolná a jelenleg használatban levő komplikált, csakis szakemberek áital megértett mérlegformulákat; ezen egyszerű schema a hazai takarékpénztárak által egyformán használtatnék az egybehasonlitás könnyeb- sége céljából és havonként lenne megfelelő módon közzéteendő ;

az alapszabályba felveendő, hogy e felügyelői bizottság legalább öt, az intézet székhelyén lakó, lehetőleg a könyveléshez értő vagyonos egyénekből álljon, hogy a mostani törvényes intézkedéssel ellentétben necsak a «bizottság,» hanem minden felügyelő egyenként is gyakorolhatja a törvény által biztosított jogokat, hogy kötelessége minden hónapban legalább egyszer vizsgálatot tartani és ezen alkalommal felügyelni arra, hogy az alapszabályok intézkedései betartatnak-e, mire nézve a szemléről felvett jegyzőkönyvben nyilatkozni tar-