Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-09 / 15. szám
TOLNAVÁRMEGYE. isteni tiszteletek a naptár szerinti ünnepnapok szigorú betartásával mindig felváltva t. i. egyszer magyarul, azután németül tartassanak. Fájdalom — a Vizitának ezen előírása ellen a régi plébánosok sokszor vétettek azzal, hogy a főünnepek mindig német nyelvre essenek, a kisebb vagy második napra eső ünnepek pedig magyarul tartassanak. — Ennek is voltak olyan okai, melyeket apró pénzre is fellehetett váltani. Az uj plébános Fekete Ágoston azonban, hi- ven az előírás betartására tett esküjéhez, azt megszegni nem volt hajlandó s igy történt most, hogy mivel a naptár szerint virágvasárnap német nyelvre esett, a nagypénteknek magyar nyelven kelle;t megtartatnia. Ezt a megelőző vasárnap ki is hirdette. A tolnai németek azonban — ismert asszony- izgatúikkal élükön, kik már egyszer megégették körmüket — összeesküvést szőttek ezen rend ellen és kiadták titokban a jelszót, hogy ha ez igy fog történni, akkor nagypénteken országos botrányt rendeznek a templomban. Ez meg is történt, le- moshatatlan szégyenére a községnek. Ugyanis reggel 8 órakor egy bevezető magyar ének elhangzása után fellépett a szószékre Liebelt Feretic segédlelkész és csak ennyit mondhatott : Dicsértessék a Jézus Krisztus ! — Erre a zsúfolásig megtelt templomban egy kikiáltott jelszóra felugrott vagy 200—300 német, apraja-nagyja, íiatalja-vénje, asszonyok-férfiak vegyest és hangos kiabálással <nur naus, nur nans* kitódultak a templomból. Egyszerre fülsiketiő lárma, zsibongás, röhögés, köpködés; mint egy óriási rajzó darázsfészek hangzott a templom belseje. Szitkozódás, fenyegetés sűrűn volt hallható. A pap vagy 10 percig megmeredve állt a szószéken, ajkán egy szót nem birt kiejteni a gyalázatos látványra és végre is elhagyta a szószéket. A tömeg az utcán szembeszállt mind a plébánossal, mind a két segédlel- készszel és egyiket kidobással, másikat füleinek kihúzásával, harmadikat a szószékről való ledobással és megk'óvezéssel fenyegették, sőt néhányan várták a jelszót, mikor emeljék ökleiket lelkiatyjuk meg- ütésére. Voltak olyan durvák is, a kik per «te« kiabáltak papjukra, mások ismét visszaszaladtak a templomba, hogy körülnézzenek, van-e még benn valaki, és mikor azt még mindig nagy számban — bár megritkulva látták, hangosan elkiáltották magukat, hogy hát «ugasson most az a vastag vörös ennek a pár t. . . . s magyarnak, ha akar.» Egy másik csoport visszarontott a templomba, lekapta a szent keresztet a falról és azzal, mint buzgó és gyászbaborult katolikusok körmenetet rendeztek a város végén levő Kálváriához minden pap és kántori kiséret nélkül. Az utcán található gyermekeket felküldötték a toronyba, hogy kelepeljenek. A tüntető csoport gyalázatos viselkedésének mentségéül azt hozza fel, hogy már 100 év óta mindég német volt a nagypéntek, miért lett most 1899. április 9. Éhes volt nagyon, hát megpróbálta, hátha eljuthatna oda a buja füvü zöld rétig, a mi ott nyúlt el az orra előtt. Térdre vágódott, kinyújtotta a nyakát, fölbiggyesztette tajtékos ajakát. Hiába volt minden. Hogy az egész napot haszontalan rettenetes erőlködéssel töltötte, kimerült belé a vén pára. Az éhseg csikarta, kínozta annál inkább, mert hogy ott nyúlt el előtte a töméntelen zöld ennivaló. A kamasz vissza se jött már akkor nap. El- csavargott az erdőben, madárfészek-keresni. Másnap aztán megjött. Coco elgyöngülten hevert a földön. Hogy meglátta a gyereket, föltá- pászkodott; várta, hogy elvigye onnan valahára másfelé. De a paraszt fickó csak épen hogy közelébe somfondált s végig nézett rajta, azzal ez orrára hajított egy marok földet és fütyülve ott hagyta ismét. A ló azon álló hetyében nézte addig, a mig csak el nem tűnt előle ; azután, hogy érezte, úgy is hiába iparkodnék a füvesig jutni, oldal terült megint, behunyta a szemét. Másnap Zidore nem jött vissza. Mikor azután harmadnapra oda lépett Coco elé, a melyik elterülten feküdt még egyre, észrevette, hogy a vén ló kimúlt. magyar? Hát ha 100 év óta igy volt, az is csak a mellett bizonyít, hogy az előbbi plébánosok legalább is 50-szer kijátszották a magyart, mert az csak lehetetlenség, hogy a naptár 100 évig úgy szerkesztessék, hogy a nagypéntek mindig német napra essék, ha a sorrendet híven betartották volna. Emlék a tüntetésnek, a vallásos érzület ily mély sülyedésének azonban nemcsak a személyeskedő oldalát kell latolgatni, hanem úgy kell azt tekinteni, mint a magyar állameszme, a magyar nyelv felsőbbsége ellen való botrányos tüntetést. Nem akarják megtűrni, hogy Magyarország valaha Magyarország legyen, sőt erőszakkal meggátolják azt, hogy a magyar saját nyelvén imádhassa Istenét. A dolognak folytatása is lesz, mert az izga- tókat a törvény szigora fogja sújtani, sőt interpellate készül a képviselőházhoz is részint a vallás és szolgái szent ténykedésének megháboritásaért, részint az ország hivatalos nyelve, a magyar nyelv ellen elkövetett merénylet példás megtorlásáért. Milyen lehet ezen embereknek szivük, mikor előtte való napokon még mind meggyóntak és áldoztak és már másnap elkövették azt a minősithet- len botrányt a templomban és a templom környékén. Üres hivalkodás ajkukon a vallásossággal, de szivükben az ördögök ütötték fel sátorfájukat. — Ezek elfelejtették az írás szavait, mely pedig a templomban is legalább 10 példányban kivan függesztve, hogy: ifaj a botránkoztatónak.-» A feltámadást és ünnepeket különben csendőrök fedezete mellett ünnepeltük meg. Az izgatok nevei a plébánián fel vannak jegyezve. ____________________________1. — c. Hí rek. — Húsvéti ájtatosságok. A Feltámadás ünnepét városunkban is a szokott kegyelettel és pompával ünnepelték meg. A feltámadási körmenetnek jó idő kedvezett s nagy számú ájtatos hivő vett részt a magasztos egyházi aktuson. Husvét vasárnap a 11 Y2 órai isteni tiszteleten Klieber György karnagy vezetése alatt az önkéntes templomi énekkar megható egyházi énekeket adott elő s gyönyörű énekök nagyban emelte a közönség áhitatos hangulatát. — Személyi hir. Báró Schell József ti kár, a br. Augusz örökösök képviselője, ki néhai br. Au- gusz Autal egyik unokáját, gróf Zsigray leányt vette nőül, a múlt héten néhány napig Szegzárdon időzött s megtekintette a szegzárdi birtokot. — A miniszterelnök családi öröme. Széli Kálmán miniszterelnök leánya Ilona, férjezett Bernrieder Jánosné nagycsütörtökön egészséges leánygyermeknek adott életet a rátóti kastélyban. Ez a boldog fiatal párnak második gyermeke. Elégedetten végignézett rajta, mint a ki jól végezte dolgát; de el is csodálkozott rajta ugyanakkor, hogy vége van már. Rúgott rajta egyet, fölemelte, majd leejtette egyik lábát, ráült aztán; úgy ült rajta, hogy szemével rámeredt a fűre, hogy nem gondolt semmire. Visszament utóbb a tanyára, de egyet sem szóllott az esetről senkinek, mert csavarogni akart még egyet. Másnap megint elnézett Cocohoz. Hogy közelébe ért a helynek, hollók röpködtek fel előtte. Töméntelen légy sétált a hullán, züminöfiésükkel megtelt a levegő. A tanyán erre azután elmondta az esetet. A szegény pára olyan vén volt, hogy senki se csodálkozott a híren. A gazda rászólt két szolgára : — Fogjatok ásót, oszt .kaparjátok el ott, a hol van. És a két legény ugyanabban a helyében ásta el, a hol megölte az éhség. És bátran, vigan zölden hajtott ki a fü a Coco testén. — A Bezerédj Pál dicsérete. A földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával Darányi miniszter Bezerédj Pálról a következő jellemző nyilatkozatot tette; Meg kell emlékeznem e pontnál Benyovszky gr. képviselő ur felszólalásáról, ki azt ajánlja nekem, hogy a gyümölcstenyésztés érdekében való agitációra a hivatalos kereten kívül keressek egy Bezerédj Pálhoz megfelelő egyént. Igen könnyű ezt tanácsolni a képviselő urnák, de mutasson nekem egy másik Bezerédj Pált. (Úgy van ! Úgy van ! Élénk tetszés.) És azt hiszem t. képviselőház, hogy ha Bezerédj Pálokat keresünk, akkor nekünk nappal is lámpával kell járnunk. (Úgy van ! Ügy vaa !) Nagyon kívánatos volna, hogy akadjanak ilyen férfiak, de kevesen vannak, kik egész életüket, annak minden önzetlenségét, minden fáradságát és ambícióját egy ügynek szentelik, pedig meg vagyok győződve, hogy igen sokat lehetne igy elérni. — Negyvennyolcas ünnepély. Az állami fő- gymnasium az 1848 iki törvények megalkotásának em'ékére április n-én (kedden) d. e. fél 10 órakor az intézet tornacsarnokában ünnepélyt rendez, a melyre a szülőket, az iskola és ifjúság barátjait is szívesen látja. Az ünnepély tárgysorozata a következő : 1. Hymnus Vörösmartytól, szavalja Hay- pál V. 2. Hymnus Erkeltől. 3. 1848 emlékezete (költemény), szavalja Holub J. 4. Tavasz, Atten- hafertól 5. Az igazgató beszéde. 6. Ima a hazáért Erkel F.-től. 7. Kossuth 1848. jul. 11 -iki beszédéből, elmondja Csötönyi J. 8. Induló Abt F.ltől. 9. Világosnál Gyulai P.-tól, szavalja Lunova J. 10. Nemzeti zászló Hnber K.-tól. 11. Petőfi visszatér Váradi A.-tói, szavalja Tóth P. 12. Tied vagyok, tied hazám Doppler K.-tól. 13. A magyar: Beck— Radótól, szavalja Fövényessy P. 14. Lirályhymnus Hoífer K.-tól. Az énekdarabokat az intézeti ifjúság énekli. — Államsegély. A közoktatásügyi miniszter Niederland Ferenc lajvérpusztai tanító fizetésének 400 frtra való kiegészítésére államsegélyt utalványozott. — A megyéspüspök pályázata. Heiyey Sámuel megyéspüspök pályázatot hirdet valláserkölcsi do'gozatokra. A pályaművek julius hó végéig hozzá küldendők le s a legjobbakat tiszteletdijban fogja részesíteni s a nép számára kinyomatja. A pályatételek a következők: 1. Hogyan mutassuk ki hódolatainkat a 19-ik század végén és a 20-ik század hajna’án a Megváltó Jézus iránt és Krisztus Urunk földi hely'artója, a római pápa iránt? — 2. Mivel tartozik az ezeréves Magyarország az Isteni Gondviselésnek és apostoli szentszéknek ? — 3. A keresztény vallás üdvös eredményei Magyarországon. — 4. A magyar szentek rövid története a nép s ámára. — A .jVereshaju“ másodszor. A szegzárdi általános ipartestület műkedvelői által húsvéthétfőn előadott népszínművet ma estére a »Szegzárd Szálló» nagytermében közkívánatra megismétlik. A pompásan sikerült műkedvelői előadásról lapunk más helyén emlékezünk meg, ezúttal csak figyelmeztetjük az érdeklődőket, hogy jegyeket a pénztárnál és Róth Sándor ur varrógép- üzletébén lehet előre váltani. Az első három sorban ülőhely 80 kr, a többi sorban 50 kr, földszinti állóhely 40 kr, karzat 20 kr. — Ejegyzések. Honig Albert Józsefmajorról eljegyezte Weisz Melanie kisasszonyt Nagy-Kuni' zsáról. — Öllé Mihály, szegzárd-városi adónyilvántartó eljegyezte llivert Ignác szegzárdi butorrak- táros kedves leányát: Etelkát. — A vármegyei muzeum egyletbe újabban alapitó tagul belépett dr. Sto/anger László, budapesti kir. aljárásbiró, rendes tagul pedig Engel Mór oki. mérnök, szegzárdi lakos. — Tanítói korpótlek. A közoktatásügyi miniszter Somogyi István és Széchéry Lajos duna- földvári ev. ref., Dely Gyula és Fere?iczy József bölcskei ev. ref., Fazekas Pál és Siidi Zsigmond madocsai ev. ref., s végül Müller Imre mórágyi ev. ref. tanítók ö ödéves korpótlékát államsegélyként kiutalványozta. _____________________________________3._
