Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-10 / 15. szám

6. _________________________________ A Garay albumról. Mult számunkban közöltük a Garay albumra vonatkozó előfizetési felhívást; azóta alkalmunk volt a készülő album kézirataiba betekinteni; közönsé­günk tájékoztatására röviden elmondjuk az érdekes­nek ígérkező könyvnek tartalmát. A Garay albumot Percei Dezső bel­ügyminiszter, emelkedett, hazafias szavakkal nyitja meg. — Jókai Mór a koszorús iró pompás visz- szaemlékezést közöl: >Kont a kemény vitézről«, vagyis inkább ennek óriási hatásáról. Ezután Garay érdemeinek általános mélta­tása jön a szerkesztő tollából, a szöveg között Garay nak három különböző arcképével, s rövi­den közölve lesz a költő életrajza is. V á r a d y Antal pályanyertes ódája után jön a magyar íróknak egész serege, hogy Garaynak a megérdemelt igazságot kiszolgáltassa. A p p o n y i Albert gróf, Kossuth Ferenc egy-egy szellemes mondással áldoznak a költő em­lékének. Rákosi Jenő meleg hangú hosszabb le­velében igazi virtuozitással rajzolja a költő érdemét és karakterét. Zichy Antal az akadémia oszt. el­nöke fiatalos lángolással verset ir Garay szobrára, Bartók Lajos lángoló lelkesedéssel dicsőíti Ront költőjét s az ifjúsághoz szól, hogy hű legyen a szabadság eszméjéhez. Pompásabbnál pompásabb költemények vannak: Szabolcska Mihálytól, E n d r ő d y Sándortól, Szabó Endrétől, P ó s a Lajostól, R á t k a y Lászlótól, S á n t h a Károlytól, B o r z s á k Endrétől, Horváth.. Böskétől, V e- ' s z e 1 e y Károlytól, stb. T o 11 h Ödön, R o b o z István, L e n k e y Lajos, dr. Leopold Kornél, B o r z s á k Endre, Lévai Dezső szellemesen.meg- irt apróbb közleményekkel élénkítik az album tar­talmát. Dr. Ferenczy József Garay életirója tartalmas cikket ir »Garay János, mint lyrikusról,« K.á Imán Dezső pompás képét adja az úgynevezett »Ötvenés éveknek«, Wosinsky Mór »Garay szülővárosának régmúltját« mondja el, kapcsolatosan a költőnek Szegzárdra vonatkozó költeményeivel. Garay Antal a költő testvérje érdekes epizódot beszél el Garay gyermek koráról, Leopold Samu »Garay János politikai eszméiről« ir érdekes közleményt. B o d a Vilmos mint a régi idők hiva­tott krónikása elmondja a szobor eszméjének kelet­kezését. Bodnár István hosszasabban megírja a szobor egész történetét. Szárnovszkyról s magáról a szoborról a szerkesztőn kívül S z i k s z a y F'erenc, Párisban élő festőművész franciás elmésséggel cseveg. Önálló cikkek vannak még a könyvben» A fóthi Garay házról«, dr. Ompolyi Mátray Ernőtől; »Garayjános és a Csapó családról«. Székely Ferenciül. Bodnár Ist­ván Háry Jánosról és humoráról, Székely Ferenc. »A prüsszentő diákról ir«, Darnay Kálmán »Rö­gös pályán« címmel kommentárt közöl Garaynak egy kiadóhoz intézett leveléről. — Régi és uj dol­gok Garay életéből cimmel a szerkesztő sok érde­kes epizódot gyűjtött össze Garay életéből. Közli többek közt Garay iskolai bizonyítványát, a Garayt ért kitüntetéseket, Garaynak gimnazista korában írott eddig ismeretlen meséit. A költő összekötteté­sét Petőfi Sándorral s ebben pár nagyon érde­kes s teljesen uj adat kerül nyilvánosság elé, — dr. Erdélyi Pál a nagynevű széptani Írónak, Erdélyi Jánosnak fia a két költő baráti viszonyáról ir. »A Vörösmarty és Garay« cimü cikkben Garay­nak Vörösmartyhoz intézett eddig kiadatlan köszönő levele, s Wesselényi Miklósnak egy nyilvános­ságra még szintén nem került érdekes levéltöredéke lát napvilágot Vörösmarty Béla államtitkár ur szívességéből. — Végül »Garay János levelei« cimmel a szerkesztő hosszabb cikkében érdekes ké­pet állít össze Garay leveleiből s ezek közül néhá­nyat egész terjedelemben közöl. S közli a világhírű művésznek, Zichy Mihálynak, a Garay-díszkiadás ügyében írott érdekes leveleit is. Ez nagyjából az album jelenlegi tartalma De az érdekes kéziratok még egyre érkeznek, igy bár működik a szerkesztői piros ceruza is, hogy a felette érdekes közlemények megrövidítve, helyet adjanak a még érdekesebbeknek, az albumot még igy is meg kell toldani nehány ívvel. A mi pedig a művészi illusztrációkat illeti, azokról elég annyit elmondani, hogy Zichy Mi­hály és Garay Ákos az »Obsitoshoz«, Csók az »Anyához«, Faragó a »Fehér ruhás leányhoz«, Márk »Bátori Erzsébethez«, Szikszay a »Csa­ládi képekhez«, Auerbach L. a »Zarándokhoz« készítettek jobbnál jobb illusztrációkat. A»Konthoz« is valószínűleg lesz illusztráció. A cimlap megrajzo­lására pedig V a s z a r y János festőművész vállal­kozott. A Garay album a költőén kívül arcképét közli még Garay egykori Mecénásának : Csapó Vilmosnak, dr. Ferenczy Józsefnek, Garay életirójának, — s közölve a Garay szoborbizottság tagjainak névsorát, középen hozza F ö r d ő s Vilmos szoborbizottsági elnök arcképét. Kézirat hasonmások lesznek Garay Jánostól (Részlet Szent Lászlóból, Csapóhoz írott diákköri levele, szüleihez intézett levele stb.) Perczel Dezső, Jókai Mór, Apponyi Albert, Kossuth Ferenc, Erdélyi ______TOLNÁVÁRMEGTF. Já nos stb. kéziratai szintén facsimilében jelennek meg- . . Ezekből látszik, hogy a 2 frtnyi előfizetési ar egyátalán nem sok a felette érdekes könyvért. A díszkötésü példány ára 4 frt. Aki a Garay albumot megszerezni óhajtja, az e hó 15-ig forduljon a Garay szoborbizottsághoz. Előfizetéseket készséggel közvetít a > 'loltiavármegye« szerkesztősége is. — A műből felesleges példányok nyomva nem lesznek. VADÁSZAT. — Solymászat Ki gondolna erre manap­ság az Express, Riffle, Pieper, a füstnélküli puska­por és expansiv-golyó korszakában; pedig valamikor a vadászat nemes sportja ebben érte el tökélyét s ma is százezrei az embereknek vadásznak lóháton sólyommal. A sólyomvadász'at eredete ősrégi, a ha­gyományok szerint már Krisztus előtt is űzték. Európában a hatodik században Krisztus után kez­dett szokásba jönnni, idővel oly annyira, hogy az agdai zsinat indíttatva érezte magát, a papokat el­tiltani ezen időtöltéstől, igaz, hogy kevés eredmény­nyel, mert a főpapok azután is szorgalmasan űzték! A solymászat a középkorban élte fénykorát s csak a tizennyolcadik században kezdte divatját múlni, ma már csak Angliában és Hollandiában, néhány főúri birtokon szokásos, maga boldogult Rudolf trónörökös is vadászott sólyommal galambokra Lon­don közelében. Legnagyobb mérvben űzték és űzik a solymászatot Középázsia népei, különösen a perzsa sach és udvara, azonkívül a Sahara beduinjai. El­ejtenek sólymokkal mindenféle vadat a fogolytól a a gazelláig, s használják az összes gyorsröptü ra­gadozó madarakat a karvalytól a királysasig. A vadászatra használandó sólymot 1—2 éves korában kell megfogni s először is megszeliditeni. E célból fejét bőrsapkába dugják s éles karmait börlábbelivel teszik ártalmatlanokká. Idővel a madár az éhség hatása alatt megtanul oktatója kezén enni, majd minél távolabbról odarepülni. Mikor már any- nyira szelid, hogy sebesen lovagló mestere kezén is nyugodtan megül, kezdődik a tanítás. Ennek min­den egyes fázisát leírni hosszadalmas volna. Eleinte megölt galambokat dobnak fel s az éhes madarat utánna eresztik, ha lecsap rá és eltalálja, egy keve­set engednek neki enni, ha el akarna szökni, a lá­bára kötött zsineggel visszarántják. Majd ismétlik a dolgot élő, de kissé kurtított szárnyú galambbal. Azután kutyával foglyot keresnek s ha felrepül, a sólymot utánna vetik, ha elhibázza, kézben tartott galambbal vissza csalogatják. Minden újabb lecke után megetetik s lesapkázzák a madarat, hogy kellőképen megemészthesse a tanultakat. Később ki­tömött nyúl hátán etetik a sólymot, a nyulat azután kerekekre alkalmazzák s emberrel, majd lóval gyor­san huzatják, s a sólyom megtanul a gyorsan ha­ladó nyúl hátára röpülni, hogy az oda erősített húst megegye. A középkorban nagyon szerettek kócsagra vadászni, hogy a sólymot erre dresszirozhassák, tartottak gémeket, ezek lábára súlyokat kötöttek, nyakukat bőrrel védték, hogy a sólyom karmaival veszélyes sebet ne üthessen, csőrük bőrtokban volt, hogy viszont a sólyom élete veszélyeztetve ne le­gyen ; ily módon utóbbi megtanulta a nálánál jóval nagyobb madarat elfogni. Ha azután a jól kitanitott sólyom szabadon eresztve megpillantotta a kócsag­gémet, föléje igyekezett emelkedni s a védőleg fe­léje tartott hegyes csőrt ügyesen kikerülve lecsa­pott rá. Ha sikerült a csapás és a két madár együtt leesett a földre, a vadász szétválasztotta őket. Ha a gém nem szenvedett súlyosabb sérülést, akkor rendszerint csak éktollait húzták ki, lábára kis karikát erősitettek, melyen a vadászat helye és napja volt olvasható, aztán szabadon bocsátották. Némelyik ily módon 2—3 karikához jutott, a mi azután, ha vadász évek múltán a sajátjára ismert, nagy érdeket kölcsönzött a dolognak. Az arabok gazellákra is vadásznak lóháton nagyobb sólymok­kal, azonban kutyák segélyével, mert a sólyom, ha rácsap a gazellára, csak hátráltatja futásában, azután a kutyák elfogják s az utánnok vágtató va­dász leszúrja a vadat. A solymászat csak egészen sik, erdőnélküli vidéken űzhető sikerrel. — Április Valamint a közönséges polgári nap­tárban, úgy a vadászok speciális naptárában is minden hónapnak meg van a maga «uralkodó csillagzata». A március egész Közép-Európában a snepf-hónap, de már a többi hónapok nem mindegyikére lehet ilyet általánosságban és kategorice állítani, mert ez a vidékek vadviszonyaitól függ. Mégis, ha ama kozmopolitikus álláspontra helyezkedünk, mely a vadászat terén, akár sport-, akár természettudományi szempontból tekintsük azt, uralkodik, ki kell jelen­tenünk, hogy az április hónap «uralkodó csillag­zata», dacára annak, hogy már őzbakot is szabad lőni, a siketfajd. Igaz, hogy vármegyénkben ezen nemes vad nem fordul elő, de nem kell messze mennünk, még a Dunántúlnak is Steierországgal határos várme­gyéiben gyakori. Ilyenkor van a dürgés ideje, mely alkalommal a hajnal előtt hallható szerelmi ömlengések egyes strófáinál «süket és vak» kakasnak elejtése egyike a legszebb vadászélvezetnek. 1898. április 10. ^törvénykezés. A szegziírtli kir. törvéDyszéknél végtárgyalásra ki­tűzöd bűnügyek: 1898. évi április hó 13-án. Horváth Mihályné ellen lopás miatt. Id. Czeiner József ellen okirathamisitás miatt. Vig József, Kis Gere Péter ellen sikkasztás miatt. Kelemen Vendel ellen gondatlanságból okozott súlyos testi sértés miatt. Ágoston Gáspár ellen rablás miatt. 1898. évi április hó 14-én. Gaszner Péter, Heringer Nándor, Wirth Péter, Gaszner Péterné, Heringer Nándorné, Mayer Já- nosné, Mayer János, Mayer Ádám, Scholcz György, Lemez Györgyné, Wirth István, Faith Ádám és Kern Ferenc ellen mások elleni erőszak miatt. — A vitéz faddi legények. Báli János faddi lakos 1896. szeptember hó 20-án békésen iddogált a korcsmában. Estére járván az idő, las­sacskán haza ballagott, de id. Hostyánszky András, ifj. Hostyánszky András, Szupils Vendel, Hostyánszky József és Haszeg József ok nélkül útját állták és durva passzióból úgy elverték, hogy öt és fél hóna­pig volt beteg. A kir. törvényszék a folyó hó 24-én tartott végtárgyaláson id. Hostyánszky Andrást, a verekedő társulat főkolomposát egy évi börtönre, a többieket kilenc havi börtönre és egyetemleg vala­mennyieket 50 frt kártérítési összeg megfizetésére ítélte. T A N Ü G Y. — Képesítéssel nem biró tanítók nyug­díjügye. lihanyi Domokos tantelügyelő ur fölkért bennünket a közoktatásügyi miniszter folyó évi 3122. számú körrendeletének közzétételére, mely szerint elhatározta, hogy azon képesítő oklevéllel nem' biró tanítóknak, kik a tanítói nyugdíjintézetbe való fölvételük iránt az 1877. évi 5716. sz. kör­rendelet alapján, legnagyobb részt saját hibájukon kívül eddig még nem jelentkeztek, megfelelő alkal­mat nyújtsanak arra, kngy a nyugdíjintézmény ál­dásait maguk és hozzátartozóik részére még most is biztosíthassák, — az 1868-évtől fogva az 1875. évi 32. t. cikk életbe léptéig nyilvános iskolákban tanitói állomáson alkalmazott, de képesitő oklevéllel nem biró tanítóknak a nyugdíjintézetbe való fölvétel iránti jelentkezésére folyó évi julius hú ij-ig ter­jedő záros határidőt engedélyezett, s ezzel egyúttal az 1877. évi 5716. számú körrendeletét végleg ha­tályon kívül helyezte. , KÖZGAZDASÁG. — Állategészségügyi kimutatás. A föld- mivelésügyi miniszter a vármegyénk területén előfor­dult ragadós állati betegségek március 30-án constatált állásáról következő kimutatást tette közzé: Veszettség: Grábóc 1 udvar, Hidegkút 1 udvar, Gyönk 1 udvar, Mórágy 1 u., Murga 1 u., Tamási 2 u., Tótkeszi 1 u., összesen 7 község 7 udvar. Takonykor és bőr- féreg Kis-Székely 1 udvar, lenyészbénaság és hó­lyagos kiütés-. Apáthil u., Kis-Dorogh 23 udvar, Kis- Vejke 27udvar, Lengyel 54 u., Nagy-Vejke 6 u., Zá- vod 26 udvar, összesen 5 község 136 udvar. Ser­tésvész : Bonyhád, Ó-Dombovár, Madocsa, Majsa, Medina, Nagy-Szokoly, Szemcse-Csehi, Udvari, Uj- Dombovár, összesen 9 község. — A mezőgazdasági termények, termé­kek és cikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895. évi XLV1. t. c. végrehajtása tárgyában a földmivelésügyi miniszter újból felhívta a vármegyét, hogy a törvény hatályosabb végrehajtása érdekében a területén levő összes elsőfokú hatóságokat hala­déktalanul utasítsa, miszerint ezen ellenőrzést mind­azon helyeken, hol ezen termények, termékek és cikkek áruitatnak, előállittatnak vagy az ezek előál­lítására szükséges anyagok raktároztatnak, úgyszin­tén vásárokon vagymás nyilvános helyeken, hol ilye­nek kínáltainak vagy árusittatnak, minél gyakrabban, de különösen minden év tavaszán és őszén foganato­sítsák s mihelyt az ilyen ellenőrzési szemle alkal­mával gyanujok támad, vagy oly ténykörülménye­ket észlelnek, melyek kihágás fenforgását teszik valószínűvé, a szabályszerű vizsgálatot s ennek kap­csán indokolt esetben a büntető eljárást hivatott végrehajtási rendelete 24. és következő §-ai sze­rint haladéktalanul indítsák meg. A szegzárdi anyakönyvi hivatal értesítése. folyó évi április 2-től április 9-ig : Született: 2 fiú és 4 leánygyermek. Kihirdetve: Tóth Simon József — Kovács Évával, Csötönyi Sándor — Török Sárával, Csötönyi Péter — Kocza Juliannával, Anzló Imre — Steiner Erzsébettel. Meghalt: Prandner Józsefné sz. Nagy Erzsébet, Glancz Sarolta, Fehér János, Simon Ferencné sz. Horváth Anna, Sándor János, Bene János, Bogdán Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom