Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-10 / 28. szám
TOLNA VAKMEGYR 5 1898. julius 10. _________V I D E K. Högyész. A hogy eszi önkéntes tűzoltó egylet 1898. évi julius hó 17-ik napján raéltóságos gróf Apponyi Géza «Nyúlás« nevű erdejében táncmulatságot rendez. A mulatság kezdete délután 5 órakor. Beléptidíj : személyjegy 60 kr, családjegy 1 írt 50 kr. A tiszta jövedelem az egylet céljaira fordittatik. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kedvezőtlen idő esetén a mulatság a nagyvendéglő helyiségeiben fog megtartatni. T A N Ü G Y. — A szegzárdi polgári fiúiskola huszonkettedik évi értesítőjét adta ki az idén Kram mer János, az intézetnek kezdettől fogva való igazgatója. A tartalmas értesítő ezúttal az intézet virágzó állapotáról tanúskodik, s igazolja lapunkban annak idején közzé tett fejtegetésünket, hogy a közönség szükségét érzi a gimnázium mellett is a polgári iskolának, azért növendékei mindig lesznek elegendő számmal. Az intézet egy évi történetéről és állapotáról gondosan beszámol az értesítő. Beiratkozott az év elején 188 tanuló, az év végén maradt 166, vallásra nézve : 140 r. kath., 10 ev. ref., 7 ág. ev., 31 izraelita; helybeli 105, vidéki 83. A latin nyelvet csak 7 növendék tanulta a 4-dik osztályban 36 tanuló közül. Az intézetnél a múlt évben 38-an tettek magánvizsgálatot; ezt az uzust kellene szigo- ruabban venni. A tanítás eredménye kedvező az intézetben, a hat osztályban csak 20 tanulót utasítottak ismétlésre, vagy javitó vizsgára ; 80 tanulót mentettek föl a rendes tandíj fizetése alól. Az intézetben a hitoktatókkal együtt 12 tanár működött. A jövő iskolai évben a fölvétel szeptember első négy napján történik, — ugyanekkor délután ejtet- nek meg a fölvételi és javitó vizsgák, szeptember 5-én pedig a magán vizsgák, Beiratási díj 1 frt, tandíj 4 frt, könyvtár illetmény 50 kr, nyomtatványok díja 50 kr, hittanitási díj 2 frt, francia oktatásért félévenkint 5 frt. A jövő tanévben már megszűnik a latinnyelv tanítása a polgári iskolában s igy kívánatos volna felső kereskedelmi vagy más szakiskolával egybekötni a két felső osztályt ; igy még nagyobb hivatása volna a virágzó tanintézetnek. — Tauárok és tanítók gyermekeinek tandíjmentessége ügyében a közoktatásügyi miniszter a következő körrendeletét bocsátotta ki a tanfelügyelőkhöz: Az állami elemi, telső-, nép-, polgári-, közép- és felső kereskedelmi iskolában a tanügyi pályán működő szülők, tanítók, tanítónők és tanárok gyermekeinek tandíjmentessége ügyében 1892. évi november hó 10-én 43.072. sz. alatt kelt rendeletet azzal egészítem ki, hogy az idézett rendeletben megnevezett tanítók és tanárok gyermekei, ha magán tanulásuk indokolt és ha jó előmenetelt tanúsítanak, a tandíj fizetése alól szegénységi bizonyítvány bemutatása nélkül abban az esetben is felmentendők, ha mint magán tanulók tesznek vizsgálatot az elemi iskolánál. EGYLETEK. INTÉZETEK. — A szegzárdi temetkezési egylet, örvendetes módon gyarapszik ; a lakosság közt is mind szélesebb körben meggyőződnek ennek jótékony és áldásos voltáról, s ennélfogva a tagok száma folyton szaporodik, s az egylet tőkéje is emelkedik. Az egylet ügyeinek vezetése, pénzeinek kezelése és ellenőrzése lelkiismeretes kezekre van bízva, s igy az egylet fokozatos fejlődése el nem maradhat. Az egyesületnek jelenleg a tolnamegyei hitelbanknál és a szegzárdi takarékpénztárnál elhelyezett alaptőkéje junius 30 án 16 637 frt 92 krt tett ki; a félévi tőkeszaporodís 16+2 Irt 92 kr. Az egyletnek folyó évi junius 30 án 1602 tagja volt, ebből számfeletti, vagyis aki mír nem fizet járulékot, van 759 s igy a fizető tagok száma 83o. Az idén 180 uj tag iratkozott te, s meghalt az első félévben 21 tag, kiknek jogosultjai összesen 1+70 frt segélyt kaptak. Az egylet áldásos működésére legnyomósabb adat az, hogy fenállása, va gyis 1884. augusztus óta, 493 elhalt tag jogosultjainak összesen 34057 frt 89 krt juttatott temetkezési segélyképpen. Az egyesület számvizsgáló bizottsága a félév alkalmával átvizsgálta az összes kezelési könyveket és a pénztárt, s mindent teljes rendben , talált. Zarubay Ferenc, az egylet ügybuzgó pénztárnoka, önzetlen fáradozással és lelkiismeretesen működik az egylet érdekében, számba sem jöhető csekély tiszteletdijért igen nehéz és sok idejét igénybe vevő munkát végez, amiért nagyobb méltánylást érdemelne. Az egylet szilárd alapokon fejlődik, vezetése jó kezekben van s igy a közönség teljes bizalommal léphet be a humánus egyletbe. Nagyon kívánatos volna, hogy az úri osztály is nagyobb számban iratkozzék be ezen praktikus célú egyesületbe, mert a 10 kros heti betétek révén igen szép összeg jut a család birtokába, haláleset alkalmával; a kisebb fizetésű hivatalnokoknak különösen önmaguk és családjuk iránti kötelességük volna beiratkozni, hogy esetlege' halálesetük alkalmával a családnak ne kelljen idegenek segélyét vagy terhes kölcsönt igénybe venni. VADÁSZAT. — Kihaló félben lévő ősvad Lapunk múlt számában a magyar ősfoglalkozások párisi kiállításáról szólva, a cikk végső soraiban a bölény- vadászatra utaltam. Hogy a régmúlt idők ezen állat óriása hazánkban tényleg nagy mennyiségben élt s főóráink kedvenc lovagi kedvtelése volt ily szörnyeteg ellenféllel szembeszállni erre vonatkozólag néhány adatot gyűjtöttem, s ezekből, jelen rovat keretét túl nem lépve, kívánok egyetmást közölni — Említettem a fentjelzett közleményben, hogy a bölény ma már csak Oroszország egy erdejében fordul elő, Europa többi löszeiben teljesen kipusztult. A Lithvániábuu fekvő Grodno tartomány, mely legnagyobb részben erdőnélkllli síkság, belsejében érdekes kincset őriz, ez a bialovici erdő kétezernógyzet kilometer terjedelemmel. Ezen őserdő ma is még magában rejti Europa legnagyobb emlősét, a bölényt, mely az egész világon csupán itt és a Kaukázus nehány helyén található. Szigorú törvények őrzik itt ezen erdőben, s ha e csodálatos vadas változó tulajdonosai több évszázad óta nem oltalmazták volna, a bölény bizonyára megszüld volna európai állat lenni. Hajdan e hatalmas ! vad .majdnem egész Európában előfordult s mostani menedékhelyét kivéve legtovább hazánkban, j különösen Erdély rengetegeiben tartotta fenn magát, ma is számos erdő, forrás és helység neve őrzi emlékét. Sok magyar nemesi család címere, bizonyítja, hogy őseink a bölényt ismerték; a Vas grófok címerét eredetileg nem ököl-, hanem böléuyfej ékesítette, a Lázár grófokét nyíllal átlőtt bölény, nem pedig szarvas. A 7 JiurocyÍt\Q krónika cikoruyés kezdőbetűi akkori magyar szokásökat tüntetnek fel, ezek egyikében egy magyar király képe látható, a m;nl koronával a fején, lóháton magasra emelt kopjával iizi a bölényt. Be van igazolva, hogy 1729-ben Magyarországon, sőt Erdélyben még a múlt század végén léteztek bölények, legutóbb a székely Füle község közelében. Számos hagyomány szól a in agyar urak bö- lényvadászatairól. így egy régi kézirat körülbelül a következőket mondja : „Azon időben (1534) a vad marha, a mely a Székelységben Gvergyó táján se- rrgi-sen tanyázik, sok kárt lett, sót embereket és asszonyokat is, kik az erdőbe mentek, megöltek, lábaikkal agyontaposva őket. Azért Majlálh István Fábián napján a régi vajdák szokása szerint nagy vadászat tartatott, melyre sok ur és nemes jött össze s a mikor is sokat és derekasan áldomásoz- tak.“ I. Rákccy Ferenc 1643-ban Bornemissza Pálnak ilyenformán ir: „Isten segélyével és kegyelméből létrejött a szövetség a svéd és francia királyokkal szeretett hazánk üdvére. Hogy uevezett szövetséges hatalmak követeinek jóakaratunk tanujelét adjuk, elrendeltük, hogy tisztelőtökre egy nálunk szokásos bölény vadászat tartassák folyó hó 27-én csíki és gyergyói hegységeinkben. Kegyes kívánságunk, hogy ezen vadászaton Kegyelmed is részt vegyen, miért is azon megbízást adjuk Kegyelmednek, hogy folyó hó 23-án gyergyói várunkban, mint általunk meghatározott gyülekező helyen, hová Mi is el fogunk jönni a követekkel és számos magasrangu fóurral, pontosan jelenjen meg nagyszámú vadászkisérettel, különösen a bölényvadászathoz szükséges veremásókkal, hajtókkal, kutyákkal és fegyverekkel.'1 Az ilyen nagyszabású vadászatok Europaszerte divatoztak, de valószínűleg elsőrendű oka ezen vad pusztulásának csekély szaporasága. A bialovici erdőben tapasztalták, hogy a tehenek csak minden harmadik esztendőben fogamzanak, s ha bizonyos kort elértek, sokszor éveken át meddők maradnak. 1829-ben 258 tehén közül csak 93 borjazott, a többi 165 legnagyobb része terméktelen volt, csak kis része még fiatal. Az ottani bölényállomány jelenleg körülbelül 800 darabból áll. Még olyan magyar four is akadt, a ki e szörnyetegeket meg tudta szelídíteni. A Lázár grófi családban élő szájhagyomány szerint Lázár Ferenc gróf 1740-ben egy Brassón tartott országgyűlés alkalmával bölényfogatu kocsin jelent meg. Az állatokat gyergyói erdeiben fogtak s megszelídítették. Szarvaik különféle díszítéssel és aranyozással úgy fel voltak ékesítve, hogy a különös fogat általános bámulatot keltett. — A sokkal kisebb amerikai bölény is nemsokára követni fogja európai rokona sorsát a kultúra által kiirtva. Ma még százezernyi csordákban jár, de százszor több megölt bölény koponyája fehérük a prairieken! K. — Az első. Azt beszélik, hogy egy szenvedélyes nyu'vadász augusztus 14-én este kiment az j erdőbe s ott órával a kezében leste az éjfélt. Éjfél felé egy nyúl bóklázott előtte s kutyája nyugtalankodni kezdett. „Kusch dich Káró! még 3 perc hiányzik !“ szólt rá az ép oly lelkiismeretes, mint szenvedélyes vadász. — Úgy látszik ilyen formán tett a szálkai orvvadász is, mert szálkai a erdőben julius 1-én reggel egy még meleg, szép tizenkettes szarvasbikát találtak. Az agancsok már tiszták voltak, csupán az ágak hegyén voltak kis szőrpa- inatok, az agancs ép úgy mint a hús használható volt. A bika kis kaliberű golyóval, valószínűleg Werndl-fegyverrel lett lőve, a mi a megindított vizsgálatot határozo't irányba tereli. IRODALOM. — A „Magyar Könyvtár“ fennállásának rövid ideje alatt, úgy látszik tökéletesen megoldotta azt a problémát, hogyan lehet egy magyar irodalmi vállalatot igazán népszerűvé tenni. Kivált most, az utazó időszak beköszöntével tapasztalható ez: vasúton vagy hajón lépten-nyomon találkozik az ember utasokkal, kik elindulás előtt megrakják zsebeiket ezekkel a pompás tizenöt krajcáros füzetekkel, melyeknek folyószáma immár túl van az ötvenen. Ha a *M. K.* igy halad, még ez évben kiadhatja századikfüzetét! A most megjelent 48—52. füzetek ismét számos értékes olvasmányt nyújtanak. A sort egy kis olasz regény nyitja meg: «Az erkölcstelen», melynek szerzőjét E. A. Buttit, éppen most kezdik fordítani és ünnepelni Párisban is. A rendkívül érdekíeszitő meséjü és remekül megirt munkát Tóth Béla mintaszerű fordításában veszi a közönség. A következő füzet irodalmi csemege számba mehet: Petőfi nejének Szendrey Júliának, abban az időben irt naplóját, a mikor megismerkedett és jegyet váltott Petőfivel. A kis füzet előtt Jókai előszava, végén pedig függelékül, Szendrey Julia néhány \erse olvasható. Az 50. füzet a világ- irodalom egyik legszebb és leghíresebb költői elbeszélését, Tennyson «Arden Enoch»-ját nyújtja. A nagy angol poéta gyönyörű verseit Lőrinci (Lehr) Zsigmond fordította le, a «Lalla Roukh» neves át- ültetője, a ki a magyar Shak-'pere kiadásában is részt vett. Az elhunyt műfordító hagyatékából adta ki ezt a munkát fia, Tolnai Vilmos. Az idegen epika e remeke után a magyar drámai költészet egyik kiváló munkája következik: Murai Károly minden izében magyaros, jóizü vigjátéka a «Huszárszerelem» mely szinrekerülte óta állandóan megmaradt a nemzeti színház műsorán és melyet a vidéki műkedvelői színpadokon is egyre előadnak. Végre az 52. füzetben a legszebb magyar népballadákat köti bokrétába Morvái Győző, felhasználva az összes e téren eddig megjelent gyűjteményeket és különös figyelmet fordítva az iskolák szükségletére. Tartalmas bezezetést is irt a füzet elé, melyet a magyar nép- költészet minden barátja örömmel fog üdvözölni. Mindezek, mint az előbb megjelent füzetek, melyek jegyzékével minden könyvárus szolgál, egyenként 15 krajcárjával vehetők meg a Lampel R. (Wodianer F. és Fiai) cégnél Budapest, Andrássy-ut 21 ; a könyvkereskedésekben és Budapesten a nagyobb dohánytőzsdékben is.
