Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-20 / 12. szám

2

tolnavábmegye.

1898. március 20.

— Börtönvizsgáló bizottság. A központban levő börtönöknek 1876. évi VI. t. c. 38. §-ban íoglalt intézkedésekhez képest a folyó évben esz- közlendő időszakonkénti megvizsgálására kiküldendő bizottságba: Dr. Ssigeth Gábor és 7otth Ödön választott közigazgatási bizottsági tagok, továbbá Perszina Alfréd kir. főmérnök és Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő szintén a közigazgatási bizottsági elnöke által kineveztetvén, a járásbirósági börtönöknek a jelen év folyamában egyszer eszközlendő megvizsgálásával pedig: a dunafoldvári és paksi járásbirósági börtönökre nézve: Perczel Lajos, a bonyhádira nézve 7otth Ödön, a tamásiira nézve Jeszenszky Andor, a gyönkire nézve pedig Bernrieder József bizottsági tagok ugyancsak a közigazgatási bizottság elnöke által megbizattak.

— A helyettes alispán és árvaszéki jegyző szavazati jogára vonatkozólag a közigazgatási bíróság 1897. évi 320. számú határozatában kimondó ta, hogy a helyettes alispán ezen minőségében a megyei közgyűlésen szavazati joggal nem bir. Az árvaszéki jegyző a törvényhatósági közgyűlésén szavazati joggal bir.

— Árvapénzek pénzintézeti elhelyezésére vonatkozó közgyűlési határozat hozatalánál szavazott képviselőtestületi tagok érdekeltsége kérdésében — a belügyminiszter 1897. évi 120035. sz. határozata értelmében — a főügygyel kapcsolatosan a belügyminiszter dönt.

— Hirdetmény. A vármegye házi péntárá- ról, valamint az 1 %-os házipénztári pótadóalapról szerkesztett, s az állandó választmány pénztári szakosztálya által is tárgyalt 1897. évi számadás az 1886. évi XXI. t. ez. 17. §-ának rendelkezéséhez képest a számvevői véleménynyel, s a pénzügyi szakosztály előterjesztésével együtt folyó évi március hó i6-túl számított ig nap tartamára a vármegye levéltári helyiségében közszemlére kitétetik. A számadásra vonatkozó netáni észrevételek a folyó év március hóban később meghatározandó és szokásos módon közhírré teendő napon tartandó tavaszi rendes közgyűlést megelőzőleg legalább is 5 nappal az állandó választmányhoz címezve nyújtandók be. — Szegzárdon, 1898. évi március hó 16-án. Döry Pál, alispán.

A dunafoldvári népgyülés.

Jónás István és társai dunafoldvári lakosok kérvényt nyújtottak be a dunafoldvári járás főszol- gabirájához, a melyben engedélyt kértek arra, hogy március hó 13-án a „szabadsajtó megvédése“ érdekében tiltakozó körmenetet tartsanak, mely célból a Kossu/h-téren társuk: Viczai Pál a sajtó védelmére tprogrammbeszédet» fog tartani. Ras- sowszky Julián főszolgabíró ezen kérelem teljesítését megtagadta, mert a tiltakozó körmenet megtartását a mostani szocialistikus áramlat közben célszerűnek nem-találta és mert igen jól tudta, hogy a tervezett kórmenetnek nem annyira a szabad sajtó megvédése, mint más célzatai vannak.

Ezen megtagadó határozat nemcsak a kérvényezőkkel közöltetett, hanem dobszó utján is közzé- tétetett azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha a körmenetet a tilalom ellenére is megtartanák, a résztvevőket a miniszteri rendelet értelmében szigorúan meg fogják büntetni. A körmenetet illetőleg a szállongó hírek között az is elterjedt, hogy ezen a napon a dunafoldvári népbankot megostromolják, a minek hatása alatt már némely betevő előzőleg a pénzét is kérte vissza.

Buday Gyula csendőrfőhadnagy, szegzárdi szakaszparancsnok 32 csendőr összpontosításával jelent meg Dunaföldvárott, hogy a tervezett tüntetéseknek és támadásoknak kellőképen elejét vegye.

Március 13-án mindjárt délután nagy tömeg gyülekezett össze, és az 6—700 főből álló tömeg minden áron meg akarta tartani a népgyülést. Németh községi biró, Rassowszky főszolgabíró és Buday főhadnagy többszörösen szép szavakkal hívták fel, mondhatni kérve kérték a tömeget a szét- oszlásra, de az nem mozdult. A felhívásra.' * megtartjuk >, «nem engedünk», < nem mozdulunk» volt a válasz. Különösen az asszonyok békétlenkedtek. A főszolgabíró és a többi hatósági közegek folyton

csillapították a tömeget, de eredmény nélkül, a szét- oszlásra kijelölt idő alatt a helyzet nem változott.

A tömeg egy részét sikerült a csendőrségnek szuronyt szegezve helyéről visszavonulásra bírni és szétoszlatni, de a csoportnak zöme, körülbelül 500 ember, nem engedelmeskedett semmiféle békés felhívásnak, hanem szocialista munkásdalokat énekelt és féktelen szidalmazás, ököllel való fenyegetés volt a válasz. Közel két órai kísérletezés után délután 4 órakor az est közeledtére és a helyzet veszélyes voltára való tekintettel a főszolgabíró és a szakasz- parancsnok újból és utoljára felhívták a tömeget a szétoszlásra, mert ellenkező esetben szuronyrohamot intéznek ellene.

Ezen harsány hangon, üunepélyesen elhangzott legkomolyabb felhívás is sikertelen maradván, Rassovszky főszolgabíró a tér kiürítésére kérte fel Buday szakaszparancsnokot, ki erre szuronyroham vezényletével hozzá látott a tömeg eltávolításához. A bekövetkezett fegyverhasztndlat elkerülhetetlen voll. Erre a neki vadult tömeg csakugyan visszavonult, lövés nem történt. A tér kiürítése alkalmával 7 sebesülés és két halálozás történt. A halottak nevei : Zerza Mihály 55 éves és Szili József 85 éves munkás, kik szivén találva, rögtön szörnyet haltak. A közrend és biztonság érdekében Rassovszky főszolgabíró egy század lovasság végett táviratozott az alispánnak és Tolnára az ezredparancsnokság- nak, úgyszintén Székes-Fehérvárról 20 csendőrt kérelmezett. Döry Pál alispán távollétében Simontsits Elemér főjegyző a távirat vétele után vasárnap esti 10 órakor a kir. ügyész kíséretében azonnal elindult Duna-Földvárra, akiket csakkamar dr. Szabó Gyula központi vizsgáló biró is követett, Tolnáról a katonaság hétfőn reggel érkezett Duna-Földvárra. Simontsits főjegyző megérkezése után rögtön jegyzőkönyvet vett a tényállásról és a belügyminiszternek sürgönyileg tett jelentést.

A katonaságot Wimpfen százados vezényelte, Buday főhadnagynak Menkina János székesfehérvári csendőr hadnagy segédkezett. Hétfőn délben megérkezett Zgorszky csendőr alezredes egy hadbíróval és Neumann csendőrfőhadnagy Sárbogárdról. Dr. Szabó Gyula vizsgáló biró rögtön erélyesen hozzáfogott a nyomozáshoz és kihallgatáshoz, a miben Báihory dunafoldvári. járásbiró és Roxer albiró szintén közreműködtek. A lázongásban résztvettek kö- között felismertettek utólagosan 66-an, ezek közül 28-án letartóztatlak és szerdán reggel Szegzárdra a kir. ügyészségi fogházba kisértettek. A halottakat törvényszerű boncolás után kedden temették el. A »jogot a népnek« felirásu jelvényekkel tüntető tömeg az erőszakoskodás után úgy látszik megcsöndesiilt, csak az asszonyok szitkozódtak továbbra is. Kedden megjelentek Duna-Földvárott Döry Pál alispán, ki addig a sorozásnál volt elfoglalva és gróf Széchenyi Sándor főispán, ki meglátogatta a letartóztatottakat és megnyugtató szavakat intézett hozzájuk. A letartóztatottak a következők : Mittiner Ferenc, Boglyas István, Jónás Danik István, Molnár Ferenc, Koskai István (gör- gei), Német Somogyi József, Maronyi Márton, Krieger István, Csernyeczky István, Pesz/ényi Ferenc, Viczai Pál, Petányi László, Szakács János, Nagy József, Mestyán István. Körösi György, Szvoboda András, Tintiger Antal, Muró György, Tímár György, Marovicz Lajos, Muricz János, Bumyocki János, Mers István, Mrázenti István, Klopcsik János, Sarai Szabó Sándor és kolozsvári Lajos, az utóbbit azonban, mivel rajta az elmebaj jeleit konstatálták, beszállították a Ferenc közkórházba.

Fejük Viczai Pál, egy értelmes arcú suhanc, aki a Duna-Földvárott létesített önképző általános munkás egylet elnöke és e réven hosszú idő óta élénk összeköttetésben, sürü levelezésben volt Rá- dival, Pfeiferrel és a szociálisták központi irodájával. Innét szállították közéjük a gondolat méte- lyező röpiratokat, amelyek annyira elierditették a józan magyar nép felfogását.

Solt községből több százra menő parasztszo- ciálistákból álló tömeg akart a Dunán átkelni, hogy a vasárnapi körmenetben résztvegyen, de a kom- pos hatósági tilalom folytán nem vitte át őket a Dunán. Hollós Vilmos csendőr őrmester, dunaföld- vári őrsparancsnok jelentése szerint Bölcskéről is

számosán elindultak a népgyülésre, de a hatósági felszólitásra visszavonultak. A_ helyzet a csendőrség működése közben igen veszélyes volt, mert a dühöngő tömegnek egy része a csendőrséget hátulról megkerülve akarta megtámadni, de az utca torkolatánál visszaszorittatott. A tömeg a csendőrség ellen folyton hadonázott, »kutya csendőr* és egyéb szidalmakba tört ki. A gyűlés előtt izgató nyomtatványok és hírlapok érkeztek »Maiithner magvak« felírással ellátott csomagban a főkolomposhoz, igy játszották ki, hogy a lapokat el ne kobozzák, a hatóságot. Duna-Földvárott már egy év óta folyik nagy titokban a szociálista szervezkedés, ezt lapunkban már többször fölemlítettük. Ez idő szerint •teljes a nyugalom. — A vizsgálóbíró pénteken fejezte be a letartóztattak kihallgatását, melynek ered- ményeképen ellenök a vizsgálati fogságot továbbra \s feltartotta. A vallomásokból kitűnik, hogy a du- naföldvári szociálisták a központiakkal szoros ösz- szeköttetésben állottak.

A nagy napok emlékünnepe.

— 1898. március 15. —

Szegzárdon, a megye székhelyén, március 15-ikének történelmi nevezetességű emléknapját — az ötvenedik évforduló alkalmából — a nagy nap jelentőségéhez méltóan ünnepelték meg.

Reggel 8 órakor az ős Bartina ormáról mozsárdurrogások jelezték az ünnepnap kezdetét; a Vár-utca, Széchenyi-utca majd minden házán lobogó lengett; a városháza, r. kath. iskola, izr. iskola, polg. iskola, főgimnázium, selyemgyár, egyletek és intézetek épületei, az izr. templom szintén lobogódiszt öltöttek. Fél kilenckor a tűzoltóság zenekarával végig ment a Szécsenyi- és Budai-utcán s az ipartestület és a r. kath. legényegylet tagjaival együtt tért vissza a belvárosi r. kath. templomba, hol 9 órakor Wosinsky Mór esperesplebános ünnepi misét tartott, melyen az elöljáróság is testületileg vett részt. A templom zsúfolásig telve volt ünneplő közönséggel; a tűzoltóság egyleti zászlójával és egy nagy nemzeti zászlóval jelent meg az isteni tiszteleten; a polgári leányiskola növendékei tanárnőik vezetése alatt jelentek meg, ezenkívül a 48-as honvédek is majdnem mind megjelentek az ünnepélyen. Mise közben a templomi énekkar szép egyházi énekeket adott elő, az isteni tisztelet végén pedig a dalárda elénekelte a Hymnus két versszakát, amit a közönség fölállva és áhítattal hallgatott végig.

Az ünnepi mise után a tűzoltóság zenekara vezetése alatt az elöljáróság és ipartestület nagy közönség kíséretében, mozsárdurrogatások közt vonult föl a református templomba, hol Bor zsák Endre reform, lelkész gyöngéi kedése miatt, ennek ünnepi beszédét Szabó József tanító olvasta föl, s utánna ugyancsak a Borzsák által készített megható imát adta elő. Isteni tisztelet alatt a Rácz Gyula kántor- tanító által betanított reform, énekkar igen szépen ~ énekelt, s a templomi ünnepély utáu a közönség az iskola nagy termébe vonult, hol ismét ünnepi beszéd és ének fejezte be a nagy nap emlékét.

Délután négy órakor az izr. templomban folytatták az ünnepélyt, az elöljáróság, ipartestület tagjai, a tűzoltóság zenekarával és roppant nagy közönség jelenlétében. A templomi énekkar Surányi Viktor gyönyörű fiszharmonium kísérete mellett megható egyházi énekeket adott elő, dr. Ungár Simon rabbi pedig magas szárnyalásu, hazafias beszédben emlékezett meg a nagy nap ötvenéves évfordulójáról; a szépen sikerült ünnepély a Szózat eléuekelésével fejeződött be; aminek végeztével a tűzoltók zenekaruk kíséretében vissza vitték zászlójukat a fő- parancsnok lakására.

Este a kereskedelmi kaszinóban és a szegzárdi polgári olvasókörben ünnepi lakomát tartottak.

A kereskedelmi kaszinóban.

A kereskedelmi kaszinó is kivette részét a sajtószabadság emlékének ünnepléséből. Mintegy kilencven főnyi közönség jött össze a nagy estéjén a nagyvendéglő kistermében, ahol a megnyitó beszédet Udvardi Sándor, a kaszinó elnöke tartotta, rövid, talpraesett szavakban ecsetelte a nagy nap jelentőségét, a ki maga is tagja volt a szabadság- harc küzdőinek. Utána Holub János polgári iskolai