Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-06 / 6. szám

4. TOLNA VÁRMEGYE. 1898. február 6. — Nagy váltóhamisítás cim alatt jónak látta a »Magyarország« szegzárdi levelezője a Döry Andor féle, már két hónap óta köztudomású okirathamisitásokat a ne­vezett lap szombati számában távirati utón közölni. Miután ezen közlemény számos téves adatat tartalmaz, főleg a helybeli pénzintéze­teket illetőleg, kénytelenek vagyunk mi is ezen ügygyei foglalkozni. Valótlan, hogy Dory Andor közel százezer forint erejéig károsította meg a szegzárdi takarékpénztárt és a szegzárdi hitelbankot, és különösen va­lótlan, hogy a tolnamegyei takarék és hitel­bankot hatvanezer forint erejéig károsította meg. A szegzárdi takarékpénztár egy a Döry Andorné által kiállított és bekebelezett biz­tosítási okirat alapján 40,000 frt erejéig folyószámla hitelt nyitott Döry Andornénak, a pénzeket egy, ugyancsak Döry Andorné által kiállított meghatalmazás alapján Döry Andornak szolgáltatta ki. Ezen követelés peresittetvén, Döry Andorné kijelentette, hogy úgy a betáblázott biztosítási okirat, 1 mint a meghatalmazáson levő aláírás hamis, hogy ő ezen tartozásról mit sem tud, az aláírással, vagy a pénz fölvételével férjét meg nem bizta. Ezen ügyben a szegzárdi kir. járásbíróság előtt folyik aperes eljárás és miután a per még 1. foknlag sincs el­döntve, ez időszerűit az az állítás, mintha a nevezett összeggel a szegzárdi takarékpénz­tár tényleg már meg károsodott volna, nem igaz- — A tolnamegyei takarék- és hitelbank ösz- szesen ötezerölszáz forinttal, tehát hazugság, hogy 60 ezer forinttal, van ezen Döry ügy­ben érdekelve. Ezen 5500 forintból 3300 forint teljesen biztosítva, — 2200 forintra nézve a váltóper még folyamatban van ; ha Döry Andorné leteszi a szegzárdi kir. tör­vényszék által neki 'megítélt esküt arra, hogy ezen váltókon levő aláírás nem tőle származik és az aláírással férjét sem bizta meg, ezen esetben a tolnaniegyei takarék­os hitelbank Döry Andorné elleni keresetével el lesz utasítva. Az eskü letételére nézve még nincsen kitűzve a határidő. A tolna- megyei takarék- és hitelbankra háramolható károsodás tehát a legrosszabb esetben is 2200 forint, nem pedig 60 ezer forint.---­A helyett tehát, hogy a »Magyarország* itteni levelezője dobálódzik a tizezerekkel, csakhogy minél szenzácziósabb híreket küld- hessen lapjának, a mint azt már tőle meg­szoktuk, helyesebben és okosabban járt volna el, ha ilyen könnyelmű híresztelések helyett előbb a pozitív tényállásról magának illetékes helyen meggyőződést szerez, a mi . azon két hónap óta, hogy ezen ügy fölme­rült, módjában is állott volna. A nevezett szegzárdi két pénzintézeten kívül több elő­kelő budapesti pénzintézet, úgyszintén ma­gánosok is hasonló módon vannak érdekelve a Döry Andor által állítólag elkövetett ok- irathamisitások folytán. Tényleg hire jár, hogy Döry Andor ismeretlen helyre távozott. Neje szül. Tóinóry Irma és egyetlen fia a zombai birtokon, Andor majoron tartóz- ' kodnak. — Adomány. A pécsi káptalan a szegzárdi róm. kath. óvodának 25 frt adományt küldött. — Menházvezetőnő. A faddi gyerinekmenház vezetőnőjévé Szelte Margit oki. menházvezetőnőt választották meg. — Uj postahivatal. Tolnavármegyében a győr- veszprém ujdombovári h. é. vasút Fürgéd állomásán 1 1898. évi február hó i-én «Fürgéd» elnevezéssel uj postahivatal lépett életbe, melynek kézbesítési kerületébe a pincehelyi posta és távirda hivatal forgalmi körébe tartozó Belfürged község, Dorog, Károly és Betel majorok, valamint a városhidvégi postahivatal kézbesítő kerületébe tartozó Külfürged község, Horhi és Fulia majorok, valamint Korlát és ! Aladár puszták osztattak be. Ezen uj postahivatal, ! mely a postatakaréktári teendők közvetítésével is fog foglalkozni, a Belfürged községbe magán teleknek szóló ajánlott leveleket és posta utalványo­kat díjtalanul a címzettek lakásán, a magán felek­nek szóló pénzésleveleket és csomagokat pedig az aláirt értesítők alapján két krajcár értesítési díj sze- ; dése mellett kézbesíti, —- A németkéri r. kath. temetkezési egylet alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta. , — Adomány a nemzed múzeumnak. Wosinsky Mór, esperes-plebános, hírneves régiségtudósunk a hivatalos lap közlése szerint, a budapesti magyar nemzeti múzeumnak ajándékozott népvándorlási sí­rokból kiemelt 3 csontvázat. — Névmagyarosítás. Moravek Gábor, szeg­zárdi kir. ügyészségi irodavezető vezetéknevét bel­ügyminiszteri engedélylyel «Mátrait-ra változtatta. — Letartóztatott szociálista izgató. Ocsényben néhány nap óta egy gutorföldi Nyakas Sándor nevű cipészlegény munka nélkül csavargóit és a szocialisztikus masz- lagos igéket hirdette az őcsényiek között; jó barátságot kötött egy ottani szociálista érzelmű kovácsmesterrel és napról-napra bujtogatta a békés lakosságot. Az őcsényi biró és jegyző végtére is letartóztatta a ve­szedelmes izgatót és bekisértette a főszol- gabirósághoz, hol Bajó Pál főszolgabíró helyettes kihallgatás alá vette, de a nevét magán viselő Nyakas szociálista nagy han­gon beszélt és azzal fenyegetőzött, hogy ha nem hagyják békével: fölakasztja magát. További kihallgatását tegnapra halasztották; szombatra virradólag azonban a városház börtönében minden ruháját levette és el­égette, úgy, hogy ruhát kellett szerezni ré­szére. A közveszélyes csavargónak úgy lát­szik eszét vették a szociálizinus népbóditó tanai. — Táncmulatság plébánián, A belügyminis- ter 1897. évi 511. számú elvi jelentőségű határoza­tában egy concrét esetből kifolyólag kimondotta, hogy a lelkész által a községbeli fiatalság részére vasárnap délután a plébánián rendezett táncmulat­ságnak hatósági engedély nélküli tartása kihágást nem képez. — Szörnyet halt. Ktonsik Ferenc szegzárdi szöllősgazda, midőn ásóval és kapával a vállán a szöllőbe akart menni, hirtelen összeesett és szivszél- hüdés folytán szörnyet halt. — Hatóság elleni erőszak és kihágás miatt a szegzárdi kir. törvényszék 4+70/1897. sz. alatt hozott Ítéletével Fülöp Lajos szegzárdi lakost 10 frt pénzbírságra, nem fizetés esetén 2 napi elzá­rásra Ítélte. — Öngyilkosság. Rács Jánosné Rózsa Mária érzékenyszivü szegzárdi menyecske amiatti bujában, hogy a férje reggel vetődött haza a korcsmából, marólúgot ivott; s most iszonyú kínok közt élet­halállal vivődik. — Lóelárverezés. A szegzárdi főszolgabírói hivatal közhírré teszi, hogy folyó évi február hó 16-án délelőtt 9 órakor Szegzárd községházánál Kohut Gyula budapesti lakostól elkobzott 1 drb 40 frt értékű ló nyilvános árverésen el fog adatni. — Kis Vejke, Závod és Lengyel községek szarvasmarha állományában az ivarszervi hólyagos kiütés fellépett. — Sertészárlat feloldása. Duna Szent-Györ- gyön a sertésvész megszűnvén, a zárlatot hatósá­gilag feloldották. — Szerencsóthozó takarékpénztár. A Buda­pesten székelő Magyar Általános Takarékpénztár Részv.-Társaság képviselője 1896. évi julius havá­ban felkereste Schwarz Márkus gyomai lakost, ki­nek egy 3 % -os magy. jelzálog sorsjegynek havi részlettizetésre való megvételét ajánlotta. Hosszas rábeszélés után Schwarz végtére két drb. sorsje­gyet vett, melyek egyikét, a 723 — 17. számút, a múlt hó 25-én tartott húzásban 200.000 koronás főnyereménynyel húzták ki. Képzelhető, mily hatást és izgatottságot idézett elő ezen szerény életviszo­nyok közt élő családban, valamint az egész hely­ségben az éjjel 10 órakor érkező sürgöny, mely a szerenc. és hirt tartalmazta. — Ezen eset bizonyí­tékát adja annak, hogy minden embernek, sőt a kevésbé jó módúnak is meg van adva a lehetőség arra, hogy ilyen részletre vett sorsjegy révén hir­telen vagyonhoz jusson. A szerencsés nyerő nyere­ményét az elismert szolid Magyar Által. Takarék- pénztárnál fel is vette és az alábbi nyilatkozatot ál­lította ki : »Magyar Általános Takarékpénztár Rész­vénytársaságnak, Budapest. Örömmel ngadom meg az alkalmat, hogy az Önöktől az 1896. évi ju­lius hó 22-én részletfizetésenként vásárolt 723. so­rozatú 17. számú 3%-os Magyar Jelzáloghitelbarik sorsjegy alapján elért 200.000, azaz kettőszázezer koronás főnyereményt a mai napon a legelőzéke- nyebb feltételek mellett leszámítolták, melyért ez utón is a leghálásabb köszönetemet nyilvánítom. Budapest, 1898. január Hó 27-én. Kiváló tisztelet­tel Schwarz Márkus gyomai lakos, fakereskedő.« V I D É K. — Hármas családi ünnepély. E hó 16-án tartja Dr. Sümegi Jakab ozorai körorvos orvosi működésének és házasságának 40-ik évfordulója al­kalmából jubileumát. Ugyanakkor adja férjhez le­ányát, Sümegi Józsa kisasszonyt Wertheimer Adolf budapesti kereskedőhöz. Tekintve, hogy dr. Sümegi Jakab 21 évi ozorai működése alatt az ottani in­telligenciának kedveltje, az izr. iskolaszéknek mint­egy 20 év óta, a polgári olvasókörnek több év óta igen kedvelt elnöke és családja is általános köz­kedveltségnek örvend, környékünkön is, de azonkí­vül is igen sokan érdeklődnek e ritka hármas csa­ládi ünnepély iránt. — A bonyhádi izr. nőegylet január hó 29-én tartotta bálját, a mely igen szépen sikerült. A fesztelen jókedvű mulatság reggeli 6 óráig tartott. Felülfizettek: Dr. Ellbogen Fülöp 9 frt, Hirschman Henrik, Honig Albert, Müller Lipót, Dr. Pick Mór 3—3 frt, Eibach Ödön 2 frt 50 kr, Kun Mór, Stern Miksa, Perczel Béla, Mayer Béla, Csik József 2—2 frt, Dr. Oblath Adolf 1 frt 50, Raubitsek Izor, Fleischman L pót, Goldfinger Benő, Holländer Fe­renc, Stein Ferenc, Goldfinger Mór, dr. Rosenthal Tóbiásné, Reich Samu, Lőwy Nanette, Dr. Vámosy Ernő, Dr. Póth Radó, Forberger László, Halász Géza, Goldfinger Ármin 1 — 1 frtot. Kaiser Ede, Schaffer Gyula, Paunz Zsigmond, Mautner József, Fáik Henrik, Wurm (Bikái), Fein Ignátz, Pauncz Zoltán (Keszthely) 50—50 kr. Jegyeiket megváltot­ták : Dr. Stern Adolf (Bécs) 2 frt, Dávidovics Jakab 2 frt," Érmei Adolf 1 frt, Köhler Mihály 1 frt. A szives adakozóknak lapunk utján mond köszönetét a rendezőség. FARSANG. A kath. legényegylet műkedvelői előadása Nemrég egy hideg, nedves novemberi estén a Major-utcában kigyulladt egy kis nádfödeles ház, a lakók rémülve’ menekültek ki, köztük egy feke- tehaju kislány, a kit ugyancsak vigasztaltak a ba­rátnői, — s ezt a kis lányt viszontláttuk mint da­loló, kacagó Örzsikét a »Sárga csikó«-ban! De térjünk a tárgyra s mondjuk meg, hogy a február 2-án a «Szegzárd Szálló» nagytermében a kath. legényegylet által szinrehozott «Sárga csikó« sze­replői nagyon kellemes estét szereztek a nagyszámú közönségnek s mindannyian ugyancsak derekasan megálltak helyüket. Bizony szegzárdi színtársulat nem igen adta még ilyen kedvesen Csepreghinek ezen örök­becsű művét, mint a mi derék műkedvelőink, a kik közül a legtöbb talán nem is látta még a darabot valódi színpadon, legalább jó szülészektől nem, a mi pedig nagy különbséget tesz. Természetesen hi­ányzott a szinész-routin, de kárpótolt bennünket sok minden, a mit szülészeinknél keservesen nél­külözünk. Általános bírálatot mondva kijelentjük, hogy a siker oroszlánrészét a szerepelt hölgyeknek köszönhetjük; a férfiak nem tudtak elég paraszto­sak, duhajok lenni, de ez általános jelenség a ha­sonló körökben rendezett népszínmű előadásoknál, igazi úri dilettánsok mindig jobban tudják a pa­rasztot adni. Ezen általános megjegyzés alól csak a komikus férfi szereplőket vehetjük ki, azok egé­szen élethűen játszottak. De vegyük a szereplőket a szinlap sorrend­jében: ladder Béla elég jó «Bakaj András« volt, meglátszott az igyekezet játékán, a drámai részle­teket elég érzéssel játszotta, csak szenvedélyes ki­törései nem bírtak elég erővel. — Leánya Orzsike (Végh Tériké), kiről jelen soraink elején már meg­emlékeztünk, volt a primadonna, a darab fénypontja. Mikor fellépett, pompás csokrot nyújtottak át neki, a mit nem akart észrevenni, ezzel is mutatva, hogy nem igazi színésznő ! Eleinte kissé zavarban volt s ez énekén is me látszott, de épen ez a csepp za­var, az a szemlesütés, kis pirulás tette bájossá s bele is illett a szerepébe, mert az ilyen kis falusi menyasszony, mikor a násznép közé lép, bizony nem is kacérkodik jobbra-balra, mint a hogy fővá­rosi díváink teszik, — ez tehát csak növelte a ter­mészetességet. Később aztán belemelegedett a já­tékba meg az énekbe s olyan friss, tiszta, csengő hangon énekelt, hogy öröme tellett benne minden­kinek, meg is uj rázták, tapsolták minden nótáját. Meg aztán gyönyörű volt mind a háromféle jelmeze, kár, hogy kis piros csizmája nem volt hozzá. De legyen ennyi elég, nehogy tuldicsérjük a szép kis­asszonyt ! Csikós Mihály «Csorba Márton«-ja jó ala­kítás volt, érthetően és jól hangsúlyozva beszélt, s eltalálta azt a resignált hangot, a mely a szerep­hez illik. — A felesége {Hübner Mari) csekély sze­repét természetesen adta s nagyon jól volt megvá­lasztva a ruhája. »Laci fiuk» {Végh László) minta darab hősének igen jó megjelenése volt, dalait jó hallassál, de kevés erővel énekelte s azután a többi énekesekkel együtt abba a hibába esett, hogy ész­revehetően figyelt a zenekiséretre, pedig annak kell a szereplőhöz alkalmazkodni. A szerelmi jelenetek­ben meglátszott, hogy Orzsike otthon a kis test­vérkéje, mert máskép, mint színpadi vőlegény is

Next

/
Oldalképek
Tartalom