Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-11 / 50. szám
1898. december 11. TOLNA VÁRMEGYE. 3. nek és csak a postai, csomagolási és kézbesítési díj fejében számítunk fel negyedévenként egy koronát. Azon t. előfizetőinket, kik eképen az „Otthont“ is járatni óhajtják, kérjük, hogy 1899. évi január hó 1-től kezdve a lapunkért járó előfizetési díjhoz az „Otthoniért negyedévenként fizetendő egy koronát nekünk egyidejűleg beküldeni szíveskedjenek. Az „Otthon“ a hires „Magyar Szabijának egy külön kiadása (évi előfizetési díja 10 frt), telve legkitűnőbb Íróink dolgozataival, elsőrangú festőink illusztrációval. Közöl elbeszéléseket, költeményeket, társadalmi és kritikai cikkeket, népszerű tudományos ismertetéseket. Divatot (illusztrálva); azonkívül szebbnél szebb aktuális illusztrációkat és úgy a hazai, mint a külföldi festőművészek legújabb alkotásait. Az „Otthon“ minden hó elsején egy vastag kötetben jelenik meg. És ilyenformán a „Tolnavármegye“ előfizetői tizenkét vastag kötetet kapnak ingyen és mindössze évnegyedenként egy koronányi költségdijat számítunk fel csupán. Hisszük, hogy olvasóink szívesen fogadják a „Tolnavármegye“ ezen meglepetését, melyet mi csak nagy áldozatok árán voltunk képesek megszerezni. Azoknak, a kik eddig beküldték az „Otthon“-ra az 1 korona előfizetési díjat, jövő évi január hó folyamán küldjük meg az „Otthonit. Előfizetési feltételek: A „Tolnavármegyó“-re: Egész évre ... 6 frt — kr. Fél „ . . . 3 « — « Negyed évre . . 1 „ 50 „ A „Tolnavármegyé“-re és „Otthonira: Egész évre ... 8 frt — kr. Fél „ ... 4 * — » Negyed évre . . 2 » — » A „TOLNAV ÁRME&TE“ politikai hetilap Kiadóhivatala Szegzardon. Hírek. — A tolnavármegyei muzeum egyesület folyó hó 15-én délután 4 órakor a vármegyeház dísztermében tartja meg első rendes közgyűlését, melyre az egyesület tagjai tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. A ministerium által jóváhagyott alapszabályok bemutatása. 2. A tisztikar és választmány megválasztása. 3. Jelentés a museum egyesület állapotáról. 4. Előterjesztés az 1898. évi tagdíjak hováforditása ügyében. 5. Indítványok. Szegzárd, 1898. évi deczember hó 7-én. Gróf Széchenyi Sándor, id. elnök. Az ülés napján a muzeum gyűjteményei megtekinthetők. — Alapítványi hely. A bécsi Theresianium- ban megüresedett Mária Terézia-féle bátaszéki alapítványi helyet Ó Felsége prileszi Prileszky Eli- márnak adományozta. — A Baja Bátaszék között tervezett Duna- hid ügyében Dániel Ernő báró, kereskedelmi miniszter az érdekelt vidékek monstre-küldöttsége által átnyújtott emlékirat alapján elrendelte az előmunkálatokat foganatbavetelét, a melyek vezetésével Lakatos Aladárt bízta meg. Hogy most már tényleg komolyan látnak a kereskedelemügyi minisztériumban ezen vasúti hidépités megvalósításához, kitűnik abból a körülményből is, hogy a m. kir. államvasutak igazgatósága utasította a szeg- zárdi osztálymérnökséget, hogy készitse el a bátaszék—dotnbovári vonalnak elsőrendű vonallá való átalakulását. — A bíróság köréből. Selcz József kir. törvényszéki elnök a központi járásbíróság ügymenetét folyó hó 6-tól 10-ig vizsgálta meg, ez évben már másodszor. A jövő hét folyamán pedig a bonyhádi kir. járásbíróságot fogja megvizsgálni. — Ifjú Boda Vilmos kir. törvényszéki joggyakornok hivatalos esküjét folyó hó 4-én tette le a kir. törvényszék elnökénék kezébe. — A nőegylet szilveszteri mulatsága. A nőegylet fáradhatatlan vezetői minden kioálkozó alkalmat megragadnak, hogy a szilveszteri estély teljes sikerű legyen. A napokban már a mdghivókat is szétküldik. Mint halljuk, a programra teljesen készen van és annyira érdekes, hogy felülmúlja az összes eddigit. — Esküvő. Dr. Sterk József tamásti körorvos ma, folyó hó 11 én esküszik örök hűséget Krausz Margit kisasszonynak, dr. Krausz József sárbogárdi járásorvos leányával Budapesten, a dohányutcai zsinagógában. — Orvos választás. Dr. Berde Mózes bonyhádi gyakorló-orvos, a szegzárdi kér. betegsegélyző- pénztár ottani orvosa, egyhangúlag választatott meg Bonyhád község orvosává, két pályázó ellenében. — De kérem ! — szólottám én. — Ne kérjen 1 — felelte ő. — Most engem kér, akkor őt kérte, hitegette, tele szőtte a lelkét rózsás álmokkal, bóditó képekkel és a gyermek hitt, hitt vakon, Isten embert megtagadva, rohant az örvénybe, a szerelem sötét poklába ! Óh, hogy ily nyomorult a világ, nyomorult emberekkel 1 — De asszonyom, bocsánat! . . . — Nem bocsájtok! Az Isten sem bocsájt ! Még bocsánatot mer kérni, még itt mer állani előttem, közönyös arccal (ez épen nem volt igaz) teteti az ártatlant! Mért nem állt igy az én egyetlen szépséges gyermekem előtt, a kit úgy szerettem, mint az Istent, övé volt minden célom, minden küzdelmem és most boldogtalanná tette örök életére, szerelmet hazudott neki, pedig nem szerette, nem szerette soha, soha ... Az asszonyság megállt egy pillanatra. Zseb- jéből egy nagy sárga kendőt vett elő és azzal tö- rülgette szemeit. Én pedig ezalatt félesztendőre valót izzadtam. Gondolataimat nem tudtam rendbe szedni, csak vártam, vártam, hogy voltaképen mi lesz ennek a vége. Mit akar velem ez az asszony ? Soha e világi életemben még csak egy harmadéves polgáriskolai leányt sem csábítottam el, ártatlan voltam mindig, tele istenes gondolatokkal és most nekem tartanak itt perorációt a nőcsábitóról. Pár pillanatnyi kínos csend után egy koppanás ébresztett fel gondolataimból. Az asszonyság kiejtette izeiből a paraplit. És csudák csudája, látva a Mimi mamájának | üres kezeit, visszajö t a bátorságom. Kis durvasággal vegyes stentori hangon szólottám hozzá: — Asszonyom, ezt én tovább nem tűröm ! Mondja meg elvégre is, mit akar tőlem, mert ne| kém fogalmam sincs arról, a mit ön itt beszél! — Mit akarok ? Adja vissza elvesztett boldogságomat, ha már nyugalmas életemtől megfosztott. — És sirt, sirt, tele sirta a sárga zsebkendőjét. — De asszonyom, én ... én nem adhatom vissza az ön elvesztett boldogságát; én nem va1 gyök üzletember, én nem vagyok boldogságkereskedő ! — De ön adhatja vissza, a ki elvette az én édes egyetlen Mimimet! — De asszonyom, isten bizony nem vettem el a Mimit, nézze meg a kulferemet, nézze meg a zongorám tetejét, nincs sehol, én nem is ismerem ; a Mimit! — Nem ismeri ? — Nem hát! — Hiszen a Tubákné azt mondta, hogy zon- j gorista és itt lakik hátul az utolsó ajtóban! — Az ám, egy emelettel lejebb lakik a zongorista, aztán maga asszonyom, nekem tart itt szónoklatot a nőcsábitásról! — Bocsánat, bocsánat, édes jó uram ! — Fogta a családi parapliját és lejebb ment egy emelettel. Svengáli. — A cikádori apát fölszentelése. A hercegprímás budavári plébániájában múlt kedden szentelték föl dr. Várady Árpád kultuszminiszteri osztály- tanácsost, a kit a király nemrég tüntetett ki a ci- kadori apáti címmel. A cikádori apátság tudvalevőleg Bátaszék közelében volt, de manap már a nyoma sem található s nem is lehet megállapítani a valódi helyét. — Adomány a múzeumnak. Dóry Dénes főrendiházi tag a vármegyei múzeumnak egy Dány- pusztán talált nagy heltakori urnát, dr. léry Emil hőgyészi ügyvéd pedig a Kapós-mederben talált 417 drb heltakori borostyángyöngyöt ajándékozott; ez utóbbiak valószínűleg áldozati tárgyak voltak. — Orvosi jubileum. Dombovárott fényes bankettel ünnepelték meg Neuman János dr. körorvos 25 éves jubileumát. Folyó hó 4-én több küldöttség és egyesek tisztelegtek az orvos lakásán, este pedig több mint százan gyűltek össze lakomára a «Korona« vendéglő termeiben. Együtt volt itt, nemcsak a dombóvári társadalom minden rétege, hanem a környékbeli községek hatóságai is képviselve voltak, a kaposvári orvosi kar képviseletében pedig Szigeti Gábor korházi főorvos jelent meg az ünnepélyen. Az első hivatalos felköszöntőt Rolf Aladár dr. tartotta, utána Nagy István főszolgabíró méltatta a jubiláris érdemeit. A később elhangzott tósztok közül különösen kiemelkedett Dóry Jenő és Szigeti Gábor dr. felköszöntője. Rimer Adolf a távol levő Dóry Józsefet, Paál József az ünnepelt nejét és a jelenlevőknek otthon maradt nejeiket éltette. Vacsorabontás után a jubiláns gyönyörű he- gedüjátékával mulattatta a társaságot. A kedélyes lakomának csak a késő hajnali óra vetett véget. — A vármegyei muzeum egyesületbe újabban rendes tagokul beléptek Veszelei Károly, jeles költő s lapunk munkatársa, továbbá Kálmán Károly szegzárdi tanító. — Falb jóslatai. A nagy viharpróféta: Falb Rudolf a legközelebbi napokon a a következőket jósolja: December 13-án és 14-én a csapadék növekszik, a következő napokon ismét szárazság uralkodik. December 24-ike másodrendű kritikus nap, de ennek aliglesz más következménye, minthogy 26-án újból nagyobb lesz a csapadék. 27-ike körül hó várható, utána ismét szárazság következik. Ha ezen jóslatai is hűek maradnak a régiekhez, akkor ép az ellenkezőjét kell hinni. — A tejgazdaság terjedése. Tolna vármegye minden vidékén terjed a tejgazdaság. — Legutóbb Alsó-Nánán alakult tejszövetkezet, amely a mellett, hogy községi hitelszövetkezet, céljául a tejtenyésztés előmozdítását is feladatául tűzte ki. Ez a szövetkezet az 50-dik a vármegye területén. * — Halálozás. Nagy Vince, országos tejfelügyelő, Kovács Dávidné szegzárdi polg. leányisk. igazg. fivére, Polgárdiban szivszélhüdésben elhunyt; holttestét Budapestre szállították. A tevékeny, köz- kedveltségü, javakorban levő férfiút rokonai és nagy számú tisztelői gyászolják. A fővárosi irói és művészi körökben, melyeknek kedvelt tagja, szintén mély megdöbbenést keltett a köztiszteletben álló férfi váratlan halálesete. Temetése nagy részvét mellett ment végbe Budapesten ; miniszterek, a közélet legelső kapacitásai, irók, művészek kisértéjc el a boldogultat utolsó útjára, sírjánál többen .gyászbeszédet mondottak, köztük Pósa Lajos jeles költő is. Haláláról a következő gyászjelentést vettük: «Alulírottak úgy a maguk, valamint az egész kiterjedt rokonság nevében is a legmélyebb fájdalommal tudatják, hogy szeretett fia, illetőleg testvérük ifj. losonczi Nagy Vince országos tejgazdasági felügyelő, folyó hó 4-én délután 5 órakor, munkás életének 42-ik évében, Polgárdiban szivhűdés következtében váratlanul elhunyt. A megboldogult hült tetemei Budapestre szállíttatván, tolyó hó 7-én délután 3 órakor fognak a kerepes! úti tenjető halottas házában a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és ugyanezen temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Budapesten, 1898. december 6-án. Nyugodjék békében ! Áldott legyen emléke ! Édesatyja : idősb L. Nagy Vince. Testvérei-,: L. Nagy Elek és neje Kiss Ilona gyermekeikkel, L. Nagy Mariska és férje Vetter Ambrus gyermekeikkel, L. Nagy Lujza és férje Kovács Dávid gyermekeikkel, L. Nagy Lajos és neje Kiss Emma gyermekeikkel, L. Nagy Ilona és férje Aczél Ferenc, L. Nagy Gyula.« — Tanitói korpólókok. A közoktatásügyi miniszter Engel Mór bátaszéki izr., Ürógdi József gyönki ref., Gergits György, Bencse Sándor és Molnár Gyula bölcskei r. kath, Patay Pál bátai ref. tanitók ötödéves korpótlékát államsegélyként utalványozta.
