Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-04 / 49. szám
Vili. évfolyam. 49. szám Szegzárd, 1898. december 4. Előfizetési ár: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 frt - kr. 3 » — » I » 50 » . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket s kiadó- hivatalon kirül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉ SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mértékeden megállapított árszabály szerint »zámittatnak. Az ellenzékhez. —lk. Meddig folytatja még az ad hoc egyesült ellenzék kisded játékát ? Nem szólunk arról, hogy az ő koalíciójuk milyen erkölcsi alapon áll, a mikor egy részről a 6y-es alaphoz föltétlenül ragaszkodó nemzeti párt, más részről a 6y-es alapot perhorreskálb, károsnak és megdöntendőnek hirdető függetlenségi és 48-as párt, harmadikul pedig a klerikális és aulikus néppárt benső frigyet kötnek és mint egy test és egy lélek közös akcióban egyesülnek. Nem szólunk arról sem, hogy a függetlenségi és 48-as párt megtévelyedésében mindinkább el-el távolodik nemes hagyományaitól, melyeknek egykori lánglelkü vezérei egy Kossuth Lajos, egy Irányi Dániel voltak. Ezen párt minden időben elvekért és eszmékért, azoknak diadaláért küzdött, lelkesen, hazaszeretettől áthatva, önzetlenül és telve elvhűséggel. Ma a vezér, kinek jóhiszeműségét és gyengeségét majd a nemzeti, majd a néppárt használja ki saját céljaira, a jó Kossuth Ferenc azon jelszó alatt viszi a harcot, hogy ő és pártja nem a gépezet, hanem a egépész■» ellen küzdenek, vagyis, hogy ók nem elvi, hanem személyi harcot folytatnak. Ezt a tant a függetlenségi és 48-as párt soha nem hirdette, soha nem követte. Elvekért küzdött, elvi alapon, de nem személyek ellen. Igaz, akkor Irányi Dániel, Helfy Ignác, Simonyi Ernő, Hennáim Ottó voltak a párt vezérférfiai, kiknek mindegyike tűrhetetlenül ragaszkodott elveihez, de személyes harcot soha nem folytattalak, a 67-es pártokkal, a párt alapelveit mindenben dezavuáló néppárttal és nemzeti párttal a legmelegebb és legszorosabb baráti frigybe össze nem olvadtak. Ma azonban azt látjuk, hogy a Polonyi Gézák, a Sima Ferkók és a kis Kubik ragadták magukhoz az uralmat. A komolyabb, tiszteletreméltó, higgadtabb és régibb elemei a pártnak, Eötvös Károly, Komjáthy Béla, Győry Elek és Thaly Kálmán, miután Po- lonyiék a pártban felülkerekedtek, vagy bús hallgatásba merülnek, mint láttuk a napirend-vitánál, ezek egyike sem vett részt az | obstrukcióban, vagy pedig, ha felszólalnak, mint Komjáthy tette legutóbb, a leghatározottabban elítélik úgy az obstrukciót, mint a többi pártokkal való íegyverbarátságot. A többi közkatonák úsznak az áradattal, melynek élén névlegesen Kossuth Ferenc lavíroz. Úgy odahaza, vagy baráti körben kimondják ők is, hogy helytelenítik, rosszalják ezt a magatartást, de mihelyt megjelennek a porondon, ott várja őket Polonyi Géza és még néhány nagyhangú elvtárs, kik azonnal letorkolják a kis remonstráló- kat, a kik erre engedelmesen alárendelik magukat a vitarendezőségnek. De nem rekriminálunk. Készségesen elhisszük Polonyi Gézának, meg Rakovszkynak, hogy ők urai a parlamentnek és hogy 25-öd magukkal bármely törvényjavaslatnak elfogadását a képviselő- házban megakadályozni képesek. Bebizonyították már bőségesen, hogy virtuozitással kezelik a házszabályoknak nekik kedvező szakaszait és hogy névszerinti szavazásokkal, interpellációkkal, ' napirendvitával, javaslatok és módosítások benyújtásával, valamint a házszabályokhoz való felszólalásokkal ők a képviselőházat működésében bármikor megakaszthatják és bármely törvényjavaslat elfogadását meghiúsíthatják. íme az indemnityre az országnak van szüksége, azt csak az országnak szavazzák meg, és az egész javaslat csupán két szakaszból áll, mégis azt látjuk, hogy 6 hét után most tartanak az általános vita elején. Tehát föltétlenül elismerjük, hogy Polony iék a mostani házszabályok mellett teljesen urai a parlamenti helyzetnek. Mikor pedig azt velünk együtt elismeri az egész ország és a külföld is, összetett kézzel kérjük őket, érjék be ezekkel a babérokkal és hagyják abba romboló munkájukat. Már eddig is elég nagy kárt tettek az országban. iMagyarország, - emlékezzünk csak vissza az osztrák parlamentben körülbelül egy év előtt lefolyt botrányok alkalmával az egész európai sajtóban és közvéleinéuyben megnyilatkozott kritikáról, - mint konszolidált, szi- 1 goruan parlamentáris ország, hatalmasan ! megizmosodva úgy a kulturális, mint az anyagi T A R C A. A vén pásztor. Egész életében Őrizte a nyájat, Hajtotta, terelte De már belefáradt A sok határt, mesgyét Addig addig járta: Maga is eljutott A végső határra. Szabad volt a járás Egész eddig nyitva, Hej de innen többé Nem vezet ut vissza, Nem talál arra a Virágos csapásra, Amely visszavinnő A szép ifjúságba. Szomorúan nézi Az utat mögötte, De szép mezőséget Hagyott el örökre, Selymes a fü arra S térdig érő — térdig, Bár egyetlen egyszer Mehetne ott végig. Még egyszer meritni A fakadó érből, Még egyszer ihatni Csillogó vizéből, öyöngyvirágos réten Csaloganyszó mellett, Ott azon a tájon Dalolhatni egyet. Gyönyörű vidékét Mióta elhagyta Megcsappant kedvéből Úgyse telt a dalra, Még egyszer elfujni A legszebb nótáját, __S letenni örökre Pá sztorfur uly áj át. VESZELEI KÁROLY. Alkonyodás. Harmincöt éves korában egy jó jövedelmű ügyvédi iroda gondjaival a háta mögött Kán házasságra gondolt. De nemcsak gondok, előtte állott, az ujján ott volt már a karika gyűrű. S mikor nézegette ezt a sárga vékony jószágot szerelemre, forró szenvedélyre akart gondolni. Arra gondolt, azon gondolkozott: szereti-e valóban Margitot ? Margit nem volt rút, sőt szépnek lehetett mondani, sőt talán ifjú szív imádni is tudta volna. Kun nem imádta. Szivesen fogadták a háznál, a hol e virágot találta; nem kellett küzdenie semmiért, a doktor cim, s a jó foglalkozás minden akadályt lerombolt. S az út félen, melyen immár oly könnyen haladt, találta meg Margitot. Emlékeinek álma tűnt fel újra a kék szemében, szőke hajában; bátortalan, gyáva gyermeknek képzelte magát újra; avval a szivdobogással közeledett hozzá, a melyben annyi szenvedés, de még több gyönyör van . .. De elfoszlott a fellobbanó gyermek álom, mert bár szivében méltatlannak, nyomorultnak érezte magát Margittal szemben, a hatalom, a mit nem önerejében, lelkében érzett, de a mi neve előtt tündökölt, könnyen és küzdelem nélkül tette részesévé a boldogságnak. Pedig nem így akarta ezt. — Újra kereste a régi álmot, régi gyávaságot, újra szeretett volna reszketni, remegni a lány közelségétől, mint régen; újra szerette volna végig szenvedni azokat a rettenetes fájdalmakat, a melyek nélkül, most érezte, élni nem érdemes . .. Szeretett volna kétkedni, elcsüggedni s a kétkedést édes hitté, a gyötrődést fényes bizonysággal boldogsággá válva látni. Küzdeni szeretett volna Margitért, mert érezte, hogy e küzdelem nélkül nincsen igazi szerelem. S lát!a lassan bizonyosodva, hogy Margit soha sem fogja úgy szeretni, a mint óhajtotta volna. Nem férfiasságával hódítót a meg, nem kellett a leány lelkében ellenszenvet, gyűlöletet leküzdenie; közönyös jóakarattal találkozott mindjárt, a mint bemutatták neki. A küzdelem, az édes küzdelem magva az első találkozásnál megsemmisült . .,
