Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-23 / 43. szám
Vili. évfolyam. 43 szám Szegzárd, 1898. október 23. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I > 50 » Egy szám ára ... 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulujdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL,. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. __ i Hi rdetések mérsékel'en megállapított , árszabály szerint számittatnak. Ellenzéki szószaporitás. A magyar parlamentben már megint szélmalomharcot játszik az önmagával tehetetlen ellenzék. Napirend vita cime alatt fecsérlik a drága időt és az adózó polgárok még drágább pénzét, mert hiszen egy napi szószátyárkodásuk 60,000 írtjába kerül az országnak. Megint magukra öltötték a honmentés hamis jelszavának elnyűtt köpönyegét s ennek sokat eltakaró leple alatt szaporítják a szót hetek óta, s megakasztják a parlament rendes működését. Munka helyett hiábavaló szóáradat, melylyel meg akarják akadályozni az életbe vágó törvényjavaslatok megalkotását. Az ellenzék komoly elemeit is terrorizáló matadorok, kiket a természet, elég igazságtalanul, jó svádával és egészséges tüdővel áldott meg, hetek óta össze-vissza beszélnek tücsköt, bogarat, hogy az indemnity tárgyalását megnehezítsék. Falrengető mondásokkal és hatásvadászó poseokkal dörgik el obstrukciós beszédeiket naponta, hogy a parlamenti rendes tárgyalás menete elé akadályokat gördítsenek ; obstruálnak önmaguknak tetszelegve, s az ország józan, komoly elemét bosszantva ülésről-ülésre, hogy az általuk annyit hánytorgatott quóta és kiegyezés ügyét összezavarják; s ezen áldatlan, céltalan és káros működésük közben — mintegy elkábulva kétes értékű szónoki sikereiktől — nem törődnek azzal, hogy mily sokba kerül az országnak az ö rosszul álcázott parlamenti sáfárkodásuk. Tagadják az obstrukció, rájuk nézve is kompromittáló vádját; de azért minden higgadtan gondolkodó hazafi előtt tisztán áll rosszul pántolt manőverük. Folytatják*!. két évvel ezelőtt megkezdett s azóta minduntalan napirendre kerülő, tenger sok időt és pénzt elpocsékoló agyon- beszélési rendszert, melyből csak ellenségeink húznak hasznot, kik kárörvendve gyönyörködnek azon, hogy a magyar parlamentben az ő előnyükre és javukra az ellenzék izgága része minden rendes munkát s a kiegyezés,, lebonyolítását megakadályozni igyekezik. Lajtántuli szomszédaink az elégtétel bizonyos nemével hivatkoznak arra, hogy nálunk is époly egészségtelen parlamenti viszonyok uralkodnak, mint az ő agyontaktikázott pártköreikben ; örülnek annak, hogy a zavaros politikai viszonyok folytán reményük lehet őket meg nem illető politikai és gazdasági előnyök kicsikarására, mert hiszen a mi bőbeszédű és kemény szavú ellenzéki nagyságaink a kormány legjobb törekvéseinek is gáncsot akarnak vetni, csak azért, hogy a kormány buktatás és politikai zavarok sikeres előidézésében — silány szerepüknek valami jelentőséget tudjanak szerezni hiszékeny és téjékozatlan választóik előtt. Patentirozott hazafisággal övezett tógájukba burkolózva nem törődnek azzal, hogy ilyen parlamenti szélmalomharc mellett ismét bebizonyul az inter duos litigan- tes tertius gaudet mondás igazsága, s a játék végén mi vesztjük el azt is, amit eddig nagy küzdés és kitartás mellett megmenteni képesek voltunk, mert az igazság erejével harcoltunk a magunk igaza mellett. Áldatlan és eléggé nem kárhoztatható ez az obstrukciémális játék, amit az ellenzék turbulens eleme végbe visz az ország javának rovására. Igaztalanul és méltatlanul támadják a kormányt, mely eddig a kiegyezés keresztülvitelének nehéz kérdésében szilárdul megállta helyét s minden ígéretének, kijelentésének érvényt tudott szerezni. A legkritikusabb időben is megtudta védeni a magyar álláspont erejét s az ország érdekéből le nem alkudott semmit, a mi újabb terhekkel nehezítené meg állam- háztartásunk egyensúlyát. Nem tudnak semmi elfogadható vádat vetni a kormány szemére a kiegyezés nehéz harcában ; okosan, önérzetesen s az állam érdekei szigorú megóvásával küzdenek a bonyolult és nehéz kérdések megoldásáért; nincs más fegyvere az ellenzéknek, mint a gyanúsítás, melynek gyönge nyilai a közvélemény előtt eddig még nem sebezték meg a kormány önzetlen és kifogástalan munkásait. Reméljük, hogy a tagadás szelleme és a rombolás munkája az ellenzék részéről ismét eredménytelenül fogja befejezni a parlament rendes működésének megakadályozdT A R C A. —+38*— Csillaghullás. Mintha lángoló gyöngyfüzért szórna A nyár-éjszaka sötét ege ! Csak nézem, nézem, s eszembe jut a Dajkámtól hallott csodás rege . . . Mindig, ha csillag remegve-égve Átrezdül a hüs nyáréj egén, Dicső angyalarc válik sötétre : E láng többé már nem égi fény ! S egyre, egyre hull sok bűnös angyal, Mintha a mennybolt rendülne meg . . . Szemeimből e fénylő esővel, Csillogó könyár versenyt pereg. Valahányszor egy száműzött csillag A bús kárhozat hídjára jut — Emléked, még egy végsőt ragyogva, Megbántott lelkem egén lefut. . . Moluárné Kornis Aranka. Vadrózsa testvér. Irta : C atulla Mendés. A kicsiny, rózsás arcú apáca gyermekes vidámsággal tölti be a klastromot. A nagy zárdában még kisebbnek látszik, mint a milyen valósággal; a családi neve de Signelys kisasszony, apácanéven pedig Dorotheának hívják, de a zárdában senki sem szólítja őt ezen a néven, hanem mindenki csak Vadrózsa testvérnek hívja. A mióta csak él, mindig távol van a világtól; most is ebbe a zárdába van bebörtönözve és mégis vidám, egy csöpp bánata sincs és néha énekel is, mint a fiókkorában kalitba zárt erdei rigó, mely sohasem röpködött az erdőben. Egy napon levágták a haját; vájjon az Úristen igazán ezekből a szűzi aranyhajakból fonja angyalai fejére a dicsfényt ? — Vadrózsának még ezen a napon sem volt könyü a szemében, hanem épp úgy mosolygott, mint máskor és mosolya még az ünnepélyes lemondástól sem lett szomorúbb. Mert ő bizon nem is sejtette, hogy mindenről mondott le. Hogy a fiatal emberek lelkében éppen olyan élet lüktet, mint az ő lelkében, hogy ezeknek a fiatal embereknek a szeméből és szivéből hívogató szózat sugárzik elő, erről neki halovány fogalma se volt; ő odaadta magát az Úristennek és teljesen meg volt elégedve a dolognak ilyetén állapo tavai, mivel nem tudta, hogy másnak is adhatná magát. Most olyan apró lépésekkel jár-kel a zárdá- I ban, mint valami pehelykönnyű egérke, a mely olyan könnyű, mintha szárnyai volnának és bármikor elröpülhetne. így jár és kél és futkos a sötét és sárga és hideg folyosókon, igy szökdel a szép virágos kertben, a hol vidáman kergetődzik a pillangókkal. Kúszónövények futják be a kert falait és ha egy ilyen kúszó indán lecsöppenni akaró viz- I csöpp reszket, akkor Vadrózsa testvér a kezeibe tapsol, nagyokat kacag és hosszan kinyújtott finom nyelvecskéjével estében akarja meginni a hulló har- matcsöppöt. A szünórák alatt nagyon szeretne játszogatni a kis kisasszonykákkal, főképp a legapróbbakkal, a kik benn laknak a zárdában, a mely nevelőintézet is egyúttal. Csakhogy ilyes módon nem meri a kedvét tölteni, mert ő most apáca és nem szabad játszania. De azért a lelkét dagasztó gyermeki jókedv ott rezeg a tiszta szemeiben, ott játszadoz a vérpiros szájacskán és ott leskelődik a rózsaszínű pisze orrocskáján, és ott ingerkedik a rövid bodros aranyfürtjei között. A mikor az istentiszteleten ott térdepel ő a templomban, még akkor sem tud veszteg maradni a helyén ; a refektó- riumban mindig ő az, a ki élénken izeg-mozog és kést, villát kiejt a kezéből; ő a zárda ördöge — olyan ördöge, a ki angyal is egyúttal. Esténkint pedig, mikor az apáca-sereg hosszú sorban, lehor- gasztott fejjel, lassan bevonul a celláiba, akkor a Vadrózsa fején lebegő, egyházi szabású fejdisznek
