Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-30 / 5. szám

TOLNA VÁRMEGYE. 1898. január 30. 3. * mély vallásos érzéséről és nemes, igazán főpász­torhoz illő gondolkodásmódjáról, valamint kiváló emberbaráti érzéséről, melynek koronája az ember­baráti szeretet. Ezek az elvek bizonyságot tesznek róla, hogy Hetyey Sámuel igazi atyja, pásztora lesz híveinek, a kinek célja, hogy megfeleljen az apos­tol ama nagyjelentőségű intésének : «Mindenre nézve légy magad jó cselekedetek példája, a tanításban, feddhetetlenségben, méltóságban.« Pásztorlevelének bevezető soraiban a püspökség terhességéről és a püspök kötelességeiről elmélkedik igen szépen, majd azután alaposan kifejti, hogy már első püspöki szó­zata által is miért kívánja a három isteni erényt: a hitet, reményt és seeretetet hívei szivében fejlesz­teni. A hitről a többek között igy nyilatkozott: «A hit az üdvösségnek kezdete, az örök dicsőségnek gyökere. Hit nélkül nincs megigazulás, nincs Isten felé vezető ut.» Majd tovább: «Vigyázzatok, hogy a hitben hajótörést ne szenvedjetek. Nagy kisértés­nek vagytok manapság kitéve. Az emberi nemnek ős ellensége minden eszközt megragad, hogy e cso­dálatos világosságot kioltsa. Felhasználja a tudo­mányt, a művészetet és irodalmat, hogy a hit fé­nyességét elhomályosítsa. Nem irtózik gúny, hazug­ság és rágalomtól, hogy az erőseket hitükben meg­ingassa, a gyengébbeket megejtse. És sajnos mun­kája nem sikertelen.« Áttérve a remény fejtegeté­sére, a következőket mondja : «Valamint a fagyö­keréből a törzs, úgy nő ki a hitből a remény. «Az úgynevezett szociális kérdés a keresztény remény megfogyatkozásában birja egyik főforrását. A hon- hét a remény égi tündérét száműzik, ott felszaba­dulnak az emberi szív féken tartott szenvedélyei és romboló viharként dúlják fel a békés társadalom életét.» De a legszebben nyilatkozik meg mégis a szeretetről. «Valamint a gyümölcsben összpontosul a fának egész ereje, úgy a szeretet is a hit és a remény tökéletessége, koronája. Minden elmúlik. Megszűnik a hit, mikor az örökkévalóságban Istent látjuk szinről-szinre. Megszűnik a remény, mikor az örök boldogság honában Isten látásának gyönyörű­sége tölti el a lelket. A szeretet azonban nem mú­lik el; időn s örökkévalóságon át lángol tovább.» Isten szeretete nélkül — mondja továbbá — csak hideg önzés uralkodhatik a szivekben. Isten szere­tete nélkül «mindnyájan a magukét keresik, nem a mi Jézus Krisztusé.» Isten szeretete az egyedüli for­rás, melyből minden egyéb valódi szeretet fakad s a honnan összes erejét, melegét, mélységét meríti. Isten szeretete nélkül minden ellankad, elenyészik vagy elfajul. Ha Isten szeretete nem hatja át egész valónkat, akkor a szülők iránt való szeretetet érdek- közösségé, a hitvesi szeretet szerződéssé, a fele­baráti szeretet számítássá, a hazaszeretet haszon­leséssé sülyed. Az igaz keresztény katolikus ember hogy miként szakadt vége a séták alatti pincézés- nek, a melyet beavatott gólyák s tapasztaltabb sze­niorok vezetésével rendeztek. Ennek Hetyey nagyon hamar radikális intézkedésekkel vetett véget. Szóval, iránta a tanítványok szeretete a meg­lett férfiak tiszteletére változott. S ha nem csekély érdem, arra rászolgálni, nem kisebb dicsőség, azt, mikor már világosodni kezd az ifjúság rózsaszínű szemüvege, osztatlan tiszteletté fokozni s a meg­győződéssé, a melyet érett észszel mondhatunk ki, hogy kevés, nagyon kevés tanárunk ért föl He- tyeyvel. * Irodaigazgató korában vádolták őt basásko- dással. Ez az aukszézis prózába áttéve azt jelenti, hogy Hetyey erős, nagyon erős akaratú ember, a ki magán kezdte az akarat diszciplínáját s ezért másokkal is tud fegyelmet tartani. Saját magán bá­mulatosan tud uralkodni. A ki pedig ezzel a ritka erénynyel dicsekedhetik, az nem tud szeszélyes lenni, a pillanat fölháborodásának nem áldozza föl eszét és nyugodt óráinak meggyőződését és az soha sem lesz szeretetlen, igazságtalan. Hetyey tud rokonszenvezni, tud becsülni, tud kitüntetni; ezek közül pedig egyik sem szokott a basák tulajdon­sága lenni, s fogja tudni a rejtett érdemet is föl- födözni. A pécsi püspöki szék tetőtől-talpig hazafit és kitűnő papot nyert benne. igazán szereti hazáját, liszteljed atyádat és anyádat, ez a parancsolat éppen úgy vonatkozik test szerint való szüléinkre, mint arra a másik édes anyára, a hazára, mely ölében fölnevelt, mert erkölcsi és anyagi erőink és tökéletesedésünk fejlesztéséhez minden szükséges eszközt rendelkezésünkre bocsát, mely szorgosan őrködik jólétünk fölött és vigasztal, segít viszontagságainkban. És mivel a hazaszeretet igazi és legszilárdabb alapja az Isten iránt való szeretet, mely nem a külső fölszinen, hanem a szív­ben gyökerezik, azért a katolikus polgár nem is elégedhetik meg a haza iránt való kötelességének pusztán külső teljesítésével, az apostoli király, a törvények és hatóságok iránt tanúsított külső en­gedelmességgel, hanem szívből fakadó tisztelettel kell meghajolnia minden előtt, a mi a haza igaz érdekeivel azonos. Az Isten iránt való szeretet igy tisztítja meg a hazaszeretetei minden érdek salak­jától, igy emeli föl a vallásos erény magaslatára. Végül felhívja papjait, hogy munkájában támogas­sák és híveit, hogy csatlakozásukkal segitsék elő a keresztény élet nagy művének létrehozását. Hírek. — A püspöki beiktási ünnepélyekről, melyek során az uj püspök fenkölt gondol­kozása és kitűnő egyénisége kiválóan ki­domborodott, a napi lapok már részletes tudósításokat közöltek, mi itt csak néhány mozzanatot említünk fel, melyekről bennün­ket pécsi tudósítónk lapunk zárta előtt ér­tesít. — A püspökhöz Perezd Dezső belügy­miniszter a következő táviratot intézte; »Be­iktatása alkalmával szívélyesen üdvözli és működéséhez sok szerencsét kíván Perczel Dezső belügyminiszter.« Tolnavármegye kül­döttségének Ddry Pál alispán által tolmá­csolt üdvözlő szavaira a püspök a következők­ben válaszolt; »Kérem önöket, hogy azt a kapcsot, a mely Tolnavármegyét Báránya- vármegyével eddig összekötötte, tartsák fenn és ápolják továbbra is. Házam és szivem nyitva van mindenki előtt. Ha bajban van­nak, keressenek fel bármikor.* * Vármegyénk küldöttségének tagjai: Ddry Pál alispán, Kämmerer Ernő, Sztankovánszky János, gróf Apponyi Géza, Nagy István, Szévald Mór és Perczel Béla a püspöki rezidenciában meg­tartott diszebédhez (más öt helyen is volt diszebéd) voltak hivatalosak. A 4-ik pohár­köszöntőt Döry Pál alispán mondotta, Tol­navármegye közönsége nevében éltetvén a püspököt és őt biztosítván arról, hogy a zászlójára irt nemes célokért vármegyénk közönsége őszintén lelkesül és szívesen tö­mörül ezen zászló alatt. Hetyey püspöknek főleg második felköszöntője, annak erőtel­jesen hazafias szelleme óriási hatást keltett. E beszédből kiemeljük a következő gyö­nyörű részletet: Mi a nemzet testéből valók vagyuuk, mi e földdarabnak fiai vagyunk; megérdemli ez a nemzet, hogy érte küzdjünk, megérdemli ez a föld, hogy rajta fáradozva munkálkodjunk. En és papságom mindent megteszünk e nemzet boldogitása, e föld­darab fölvirágoztatása érdekében. A király iránt hódolattal viseltetem, a törvény iránt tisztelettel és a szeretetet s békét hirdetem s tanítom mindenkor. Kérem, hogy törekvé­semben támogassanak. Hadd gazdagodjék e föld, hadd erősödjék e nemzet s akkor a haza fölvirul. Áldja meg az Isten e föld­darabot, e nemzetet; áldjon meg az Isten mindnyájunkat.« Az ebéd menüje a követ­kező volt: DINER Du 27 Janvier 1898 Potage aux oeufs á l'empereur Buisson de homards sauce á la Cardinal Jambon au vin de Madeira Sec aux purée de pois nouveaux Fői d'oir aux champignons Pain de mouton á la Duchesse Faisans roties á la Moderne Saladé á la Macedóné Compote d’ananas Asperges en branche Créme á la Plombiere Fruits Pattisseries Frontage. — A csendőrség köréből. Szilágyi Ödön szé­kesfehérvári csendőrszárny-parancsnok folyó hó 27. és 28-án vizsgálta meg a szegzárdi csendőrszakaszt. — Áthelyezés, Az igazságügyminiszter Kar­dos Kálmán zombori kir. ügyészt, ki néhány év előtt Szegzárdon volt alügyész, — a szegedi kir. ügyészséghoz helyezte át. — Postai mizériák cim alatt lapunk utolsó számában megjelent közleményre Op- ris Péter úrtól, a pécsi posta és távira igaz­gatójától a következő értesítést vettük: 2144/III. A »Tolnavármegye« hírlap tekin­tetes szerkesztőségének Szegzárd. A »Tol- vármegye« folyó hó 23-án megjelent szá­mában »Postai mizériák« címen közölt cikkre értesítem a tek. szerkesztőséget, hogy a Budapestről este indított postai anyagnak a Dombóvár—Bátaszék—Szegzárd irányá­ban közlekedő vasúti menetek utján való közvetítését előkészítő tárgyalásokat már korábban folyamatba hoztam és a még hiányzó adatok beérkezése után, ami még körülbelül néhány napot vehet igénybe, a kereskedelemügyi magy. kir. minisztériumhoz azonnal meg fogom tenni előterjesztésemet, a mi — előreláthatólag — a kívánt kedvező elintézéssel fog végződni. — A mi az állító­lag késedelmes kézbesítést illeti, értesítem, hogy a délutáni 4 óra 24 perckor érkező vonat posta anyaga a postahivatalba 4 ó. 45 perckor érkezik, ott azonnal földolgoz- tatik s 6 óra felé a kézbesítő postai köze­gek széjjel hordják. Ha egyszer-máskor 6 óra után kézbesittetnek a küldemények, az csakis a vonat késedelme miatt történik, a minek a postahivatal nem oka. Pécs, 1898. január 26. Opris. Opris igazgató urnák értesítését kö­szönjük és ürömmel vesszük tudomásul, hogy a lapunkban annyiszor sürgetett gyorsabb postai összeköttetést: Budapesttel már leg­közelebbi időben megkapjuk. A mi a dél­utáni késedelmes kézbesítést illeti, azért mi nem az itteni postai közegeket okoztuk, ha­nem egyedül a rossz vasúti összekötteté­sünket, mért a legtöbb esetben délután 4 óra 24 perckor ide érkező vonat anyaga igen természetesen csak esti 6 és 7 óra között, tekintve pedig a gyakori vonat ké­séseket, igen gyakran csak 7 óra után kéz­besíthető. — Vasúti előmunkálati engedély. A keres­kedelemügyi miniszter Strasser Henrik inámpusztai bérlőnek a m. kir. államvasutak Uj-Dombovár állo­másától Mászlony, Alsó-Hetény és Inam puszták, továbbá Gölle, Nak és Szili községek irányában Igáiig vezetendő rendes nyomtávú, gőzüzemű helyi érdekű vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. — Gróf Apponyi Sándornó gyásza. Megyénk tudós főurának, gróf Apponyi Sándor val. bel. titk. tanácsos nejének édes anyja gróf Esterházy Ernőné szül. Tegoborska Emilia, 72 éves korában elhunyt Abbáziában. A főrendiház liberális érzelmű tagjá­nak, gróf Esterházy Ernőnek neje gróf Tegoborska orosz államtanácsosnak volt leánya, 1854-ben ment férjhez. Az elhunyt grófnő régóta betegeskedett s a te­let férjével évek óta abbáziai villájában töltötte. Az idei szezont a grófné csaknem állandóan betegeskedve ágyban töltötte. Férjén kívül hetek óta körülötte voltak veje, gróf Apponyi Sándor, leánya, gróf Ap­ponyi né Alexandrám és menye, az ifjan elhunyt gr. Esterházy Miklós Ernőnek fiatal özvegye, herceg Borghese Camilla. — Az elhunyt grófné halá­láról a következő gyászjelentést vettük : «Galanthai és fraknói gróf Esterházy Ernő saját valamint le­ánya, gróf Apponyi Sándorné, Esterházy Alexandrám i grófnő, továbbá veje, nagyapponyi gróf Apponyi , Sándor és menye, özv. gróf Esterházy Miklós Er­nőné, Borghese Camilla nevében mélyen elszomo­rodott szívvel jelenti hőn szeretett nejének, illetve anyjának és anyósuknak galanthai és fraknói gróf Esterházy Ernőné szül. Tegoborska Eufémiának mai napon délelőtt fél 10 órakor, hosszú szenve­dés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után bekövetkezett gyászos kimultát. — A drága halott hült tetemei folyó hó 26-án, a halottas házban tör­tént beszentelés után, ideiglenesen a helybeli sir- kertben fognak elhelyeztetni, mig később a családi sírboltban, -Felső-Szeliben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozatok szerdán folyó hó 27-én a helybeli plébánia templomban, valamint a i kegyúri templomokban fognak az Urnák bemutat- 1 tatai. Áldás és béke poraira !«

Next

/
Oldalképek
Tartalom