Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-18 / 38. szám
2 tolnaváemecte. A gyász. Városunkba szombaton este '/8 9 órakor érkezett szerkesztőségünkhöz az eKő távirat, a mely imádott királynénkat ért tragikus szerencsétlenséget hiriil hozta. Csakhamar széles körökben elterjedt a megdöbbentő és eleinte hihetetlennek talált rémületes hir, melyet egy későbbi éjjeli táviratunk megertisit- vén, másnap kora reggel rendes lapunkkal egyidejűleg megjelent rendkívüli kiadásban adtuk tudtul a borzasztó hirt és csapást, mely hazánkat érte. Kézről-kézre járt lapunk s csakhamar elfogytak az összes példányok. A középületekre azonnal kitűzték a gyászlobogót és az emberek nagy csoportokban izgatottan foglalkoztak a megrendítő halálesettel. Wosinsky plébános kedden gyászmisét tartott, ma van a református templomban, szerdán délután V, 5 órakor pedig lesz az izraelita templomban a gyász istenitisztelet. Ha eddig nem is történt még, nem szenvedhet kétséget, hogy vármegyénk iörvétiyhatósága leg- közelébb lendkivüli közgyűlést fog tartani, a mint azt úgyszólván kivétel nélkül az összes törvény- hatóságok, kezdve Pestmegyétől Brassómegyéig, már megtették, avagy legközelébb megteszik. A szegzárdi nöegylet tegnap tartott gyászmisét a belvárosi templomban, a melyre a nőegylet elnöke a következő meghívót küldötte szét: Az egyesült szegzárd-tolnamegyei nőegylet 0 Felsége megboldogult ERZSÉBET KIRÁLYNÉ lelki üdvéért folyó hó 17-én délelőtt lü órakor a szegzárdi belvárosi templomban tartandó gyászmisére, a nőegyleti tagtársat tisztelettel meghivja. A testületileg leendő felvsnulás végett alulírott lakásán délelőtt 9'/a órára megjelenni szíveskedjék. Szegzárdon, 1898. évi szeptember hó 13-án. BORSODY LAJOSNÉ, elnök. A nőegylet gyászbaöltözött tagjai Dóry Pálné és Borsody Lajosné vezetése alatt vonultak a templomba, mely zsúfolva volt gyászoló közönséggel. A gyászravatalt a nőegylet ízlésesen dekorálta, gyertyákkal, virágokkal teljesen be volt borítva a katafalk, melynek tetején gyászfátyollal bevont magyar korona volt elhelyezve. Az első padok gyászszövettel voltak bevonva, s a templom főbejárását kívül is fekete függöny borította. — A gyászisteni tiszteleten a főgimnázium, polgári fiú- és leányiskola növendékei tanáraikkal, a törvényszék és selyemgyár hivatalnokai testületileg vettek részt. A főgimnáziumban tegnap, a temetés napján, délelőtt volt a tanuló ifjúság részére rendezett gyászünnepély, a mely alkalommal Wigand János igazgató szép beszédben méltatta az elhunyt nagy királyné halhatatlan érdemeit. Mint lapunk zártakor értesülünk, vármegyénk törvényhatósága a nagy nemzeti gyász alkalmából folyó hó 24-én rendkívüli közgyűlést tart, melyen a vármegye részvétének kifejezése iránti intézkedéseket fogják elhatározni. E tárgyban gróf Széchenyi Sándor főispán a következő meghívót intézte a vármegyei bizottsági tagokhoz : Tolnavármegye főispánjától. __302. ~ I f. i. 1898. Imádva szeretett királynénk ERZSÉBET Ő császári és királyi felségének megrendítő elhunyta alkalmából, felkérem a törvényhatósági bizottság ■ t- c. tagjait, hogy az elárvult király és nemzet : í ezen lesújtó közös gyászában való részvételünknek méltó tolmácsolása céljából, folyó évi szeptember hó 24-én délelőtt 9 '/j órakor vármegyei székházunk nagytermében rendkívüli közgyűlésre egybegyülni méltóztassanak. Kelt Szegzárdon, 1898. évi szeptember 17. ! Gróf Széchenyi Sándor, főispán. Püspöki körlevél. Hctyey Sámuel megyéspüspök a következő emelkedett hangú körlevelet intézte a pécsi egyházmegye papjaihoz : Egyházmegyém ft. Papságának és kedvelt Híveinek. Megdöbbentő, minden emberies, de különösen magyar keblet mélyen megrendítő hirt kell veletek közölnöm Krisztusban szeretett Testvéreim és Híveim. Szent-Istváö koronájára gyász hullott; Mária országa siránkozik ; A magyar nemzet «ünnepnapjai siralomra és keserűségre fordultak;« (Amosz 8. 10.) «Fejedelme bánatba öltözött.» (Ezek. 7. 27.) «A föld népének kezei reszketnek. (Ezek. 7. 27.;) mert «Elvitetett tőlünk a dicsőség,» (I. Kir. 4. 2L) Felséges Asszonyunknak, Erzsébet Császárnénak Szeretve Szeretett Királynénknak a folyó évi szeptember 10-én orgyilkos kéz kioltotta drága életét. Veszteségünk kimérhetlen, mert a felséges Elköltözött hazafiui reményeinknek és törekvéseinknek dajkája, ápolója; nemzeti életünknek és boldogságunknak anyja volt. De szorongattatásunk is kimondhatatlan, mert Felséges Urunkért, áldottlelkü Apostoli Királyunkért aggódunk, a ki miután elvesztette egyetlen Fiát, trónjának örökösét, most elvesztette hűséges nejét, vigasztaló, őrködő angyalát. Mit tegyünk Krisztusban kedveseim? Fájdalomtól sújtott lelkünk alázatosságában, szorongatástól kinzott szivünk törődöttségében. Annál keressünk vigaszt és enyhülést, a ki intézi az egyesek és nemzetek sorsát ; a ki midőn sújt, segít is ; a ki midőn éget, enyhít is; a ki midőn sebesit, gyógyít is; a ki midőn öl, elevenít is (I. Kir. 2. 6.; «az irgalmasság Atyjánál és minden vigasztalás Istenénél.« (II. Kor. I. 3.;) Imádkozzunk Krisztusban Szeretteim, Felséges Urunkért, Apostoli Királyunkért, hogy nagy és erős maradjon lelke, képes elviselni az elviselhetlen csapást. Imádkozzunk elhunyt Felséges Asszonyunkért, hogy aki annyi jósággal és szeretettel viselte Szent István népének e földön gondját: nyerje el a di- psőültek hervadhatlan koronáját (1. Pét. 1. 4.;) a mennyben és a «romolhatlan, fertőzetlen örökségben« (1. Pét I. 4.;) is legyen pátronánk. Hogy pedig gyászunk külső jeleiben egységes és hogy imánk közös s ezáltal foganatosabb legyen, a következőket rendelem : 1. Jelen körrendeletem vétele után egyházmegyém egész területén minden r. kath. templomra, iskolára s intézeti házra kitűzendő a gyászlobogó és a temetés napjáig, illetve a gyászünnepély napjáig, kitűzve marad. 2. Minden plébániai és szerzetes templomban úgyszintén a pécsi székesegyházban folyó szeptember 19-én Erzsébet Királyasszonyunk lelki üdvéért énekes gyászmise »Libera»-val tartandó. 3. A gyászistenitiszteletet megelőző napnak esti óráiban, valamint a gyászistenitisztelet napjának reggelén a templomok összes harangjai meg- huzassanak és egy órán át szóljanak, hogy a hívek imára és gyászmisére fölhivassanak. 4. Gondjuk legyen a lelkipásztoroknak, hogy a hívek a gyászistenitiszteletre lehetőleg nagy számban megjelenjenek, hogy a tanítók a tanuló ifjúságot arra fölvezessék és hogy a hatóságok is meghívást kapjanak. A gyászistentiszteletnek napján egyházmegyém összes rom. kath. iskoláiban a tanítás szünetel; az istentisztelet után pedig minden iskolában gyászünnepély tartandó, a melyen az intézetnek egyik tanára illetve tanítója a nemzeti veszteség nagyságát méltassa, s elhunyt királynénk emlékezetét megfelelő módon kegyeletes szavakkal az ifjúságnak leikébe vésse. 6. Jelen rendeletem vételétől kezdve, folytatva a gyászistenitiszteletet követő 9 napon át ft. papságom minden szt. mise után a hívekkel és tanuló ifjúsággal három Miatyánkat és Üdvözletét imádkozik, kérvén Istent, hogy óvja és erősítse e nehéz órákban Ő Felségét, az Apostoli Királyt. Kelt Pécseit, 1898. évi szeptember hó 11-én. f SÁMUEL m. k. püspök. 1898. szeptember 18. TÁRCA. —-:SSr— FOHÁSZ. Ö Felsége Erzsébet Királyasszonyunk temetésekor. Oh mennybéli Isten, hatalmas, irgalmas, Te hozzád könyörgünk, ránk kegyessen hallgass! Lásd meg ezt a népet, mi gyász borult rája: Elesett fejünknek ékes koronája l Tudjuk, oh Uram, ha viharoddal fölkelsz, Libanus bérezem ezédrusokat tördelsz ; De a gyönge füvet nem bántod, mely ott hajt — Oh hogy angyaliddal nem védted az angyalt! Lelke szép hazánkon végig-végig szállá, Mint ezüsttől fénylő szelid galamb szárnya. Királyi szivével hogy’ szeretett minket, S tőr döfte át szivét, tőr a mi szivünket! Mikor ellenünk tört e világon minden, Őrangyalát mellénk Őt küldötte Isten. Az Ő könnye fénylett, hogy ránk szállt az éjjel, Lánczunkra hullt e könny s úgy olvasztá széjjel. Mikor a magyarnak sirni sem volt szabad, S úgy éreztük, Isten, hogy az Ég ránk szakad, Jók haltak, bujdostak, elmék megbódultak: Királynénk szavára fölkeltek a holtak. S nyelvünk, az elnyomott, a drága magyar szó, Csendült ajakán, mint hajnali harangszó. Hajnali harangként csendült az imára — S átölelte népét magyarok Királya. Édes anyánk volt Ő. S nő — szép, jó, felséges, Mikor drága fián sebe volt mélységes És szivét átjárta a fajdalom tőre, Nagygyá, magasztossá s szentté leve tőle. Könnye omolt titkon, a sirig, örökre, S királyi Férjének könnyeit törölte; Vitte bús keresztjét, meghajolt alatta, S mások terhét, búját emelte, oszlatta. Korona volt fején, gyöngy gyei tündökölve, Honszerelem s jóság vala igaz gyöngye; Töviskoronáját, mely a szivét nyomta, , Istenfélelemmel, megadással hordta. Mily élet! S mily halál! E halál mi gyászos, Vigasztalj meg minket, Isten, te jóságos! Mondd, hogy bár leszáll Ő a sir éjjelébe, A sirból örökké kiragyog a képe! Ragyogjon dicsfényben a szent Királyasszony, Emléke mindenkor könnyeket fakasszon ! Milliók áldása szálljon a porára, A Ki szép hazánkat az égből is áldja! „Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak!“ Legyen Ö áldója e szegény hazának! Könyörögjön vigaszt a Király szivére, Kire karod, Isten, annyi csapást mére! Oh mennybéli Isten, hatalmas, irgalmas, Hozzád könyörögtünk, ránk kegyesen hallgass! Erősítsd a Királyt és a magyar népet, S adj a Dicsőültnek örök üdvösséget! SÁ.ITHA KÁROLY.
