Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-11 / 37. szám

Vili. évfolyam. 3T. szám. Szegzárd, 1898. szeptember 11. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 írt - kr. 3 * — » I > 50 » . . 12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kívül elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KOHíTÉL. SZÉKELY FEBEäTC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető kAz- | lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. . Hir.letz—tt mérsékelVn megállapított J árszabály szerint számíttatnak. j Iskoláinkról. A szegzárdi tanintézetekben már be­végezték a tanulók beiratását s megkezdték az uj iskolai évet. Az eredinénynyel mindegyik iskolánk teljesen meg lehet elégedve, mert nem re­mélt számban jelentkeztek tudnivágyó tanu­lók úgy a polgári iskolában, mint a gimná­ziumban. A gimnázium látogatottságáról min­denki előre meg volt győződve, mert eivitat- hatlan tény gyanánt jelentkezett az, hogy gimnáziumra Szegzárdon égető szükség van. Az tehát nem lephet meg senkit, hogy ez- idén már a gimnázium négy osztályába 134 tanuló iratkozott s igy az egy kezdő vidéki középiskola normális létszámát teljesen el­érte. Ennyi növendék éppen elég arra, hogy a tanításnak meglegyen a kívánt sikere; egy-egy osztályra átlag 35 tanuló esik, ami lehetővé teszi azt, hogy a tanárok minden egyes tanulóval kellőleg s eredményt Ígé­rőén foglalkozhassanak. Néhány év múlva a szegzárdi teljes főgimnázium bizonyára a Dunántúl hasonló tanintézetei közt nemcsak a népesebbek közé fog tartozni, a mi tulajdonképeu nem is szerfölött kívánatos, hanem a kor igényei­nek minden tekintetben kiválóképen megfelelő berendezésénél fogva (természetesen nem­csak a technikai berendezését értjük ez alatt, hanem az intézetben uralkodó szellemet, modern tanítási módszert, fegyelmet stb.) is kimagaslik majd. Annál inkább csodálkoznak sokan azon, hogy a főgimnázium mellett a polgári iskola tanulóinak létszáma nem csökken, sőt évről- évre fokozódik ! Ez az örvendetes és elvi- tathatlan tény pedig szintén természetes és előre látható volt. Már évekkel ezelőtt lapunk hasábjain mi említettük meg legelőször azt, hogy a gim- n izium mellett is szükség van a polgári iskola további fentartására. Sokak előtt in- I dokolatlannak tűnt tel ezen állításunk ; pe­dig akhor is eléggé megokolt érvekkel fej­tettük ki nézetünket s ime az idő igazat adott állításunknak. A gimnázium megnyitásának első évé­ben a polgári iskola addigi létszáma ter­mészetszerűleg csökkent, mert a kezdettől fogva tudományos pályára készülő nővén- | dékek nem iratkoztak többé a polgári is­kolába. A második évben már a polgári is­kola növendékeinek száma növekedett, az idén pedig már 190-re emelkedett, s re­mény van rá, hogy ily előzmények után néhány év múlva ismét eléri azt a létszá­mot, melyet a gimnázium megnyitása előtt föl tudott mutatni. Ez a jelenség a felületesen gondolkodó előtt első tekintetre szinte megfejthetetlen- nek látszik; pedig mélyebben vizsgálva a dolgot, nagyon is természetes. Egyik magyarázata az, hogy a műve­lődés évről-évre és szemmel láthatólag ter­jed még a kisebb vidéki városokban is. Manap már az iparos és földművesszülők jó része is belátja azt, hogy gyermekeit isko­láztatnia kell, hogy az élet nagy küzdel­mében és erős versenyében magának cxis- tencziát alkothasson; tanulás, bizonyos fokú műveltség megszerzése nélkül mai kulturális viszonyaink mellett a szegény néposztály gyermeke sem boldogul az élet viharai kö­zött. Ez a tudat és meggyőződés sarkalja tehát az egyszerű, csekély műveltségű szü­lőket is arra, hogy gyermekeiket az elemi iskolán túl is taníttassák. Másik oka a polgári iskola kellő né­pességének az, hogy sok szülő megelég­szik azzal is, ha gyermeke szerényebb élet­pályákra képesittetik, mert az elég drága és nehéz gimnáziumi taníttatást szerény anyagi viszonyai között nyolc éven át ki nem bírná. A szülők némelyik része pedig reális pályákra óhajtja előkészíteni gyermekét, s erre a polgári iskolai képzettség elégséges­nek mutatkozik. Nagyjában fölsorolva ezek az okai annak, hogy a polgári iskola tanulóinak létszáma nem csökken, hanem néhány évig még min dig emelkedik. Országszerte észlelhetjük ezt a jelen­séget mindenütt, ahol polgári iskola és gim­názium együtt szolgálják a közoktatás ügyét. A főreáliskolák növendékeinek száma ellen­ben fogy, mert ezek tanulói a gimnázium osztályaiban is elérhetik a felsőbb taninté­zetekhez szükséges képesítést. A szegzárdi polgári iskola életrevaló­ságán kételkedni a pesssimizmusuuk sem le­TÁRCA. —+88+— A „Laura dalokéból. I. Lábadhoz borultam Könyörögve, kérve, Lángoló szivemért Szived add cserébe. Kacagva azt mondtad: Neked szived nincsen! — Ne is verjen soha Meg vele az isten! II. Kérdezd a madártól: Hogy kell hűnek lenni ? Kérdezd a szivemtől: Hogyan kell szeretni ? Én a lepkét kérdém: Hogyan kell feledni ? Tanitson meg, hogy kell Csapodárnak lenni? 111. Boldogságról tudtam egy dalt, Elfeledtem régen én! S tudtam egy dalt szenvedésről, Ez még most is cseng felém, Azt egy lányka énekelte, Ezt egy asszony, halavány . . . Csak lehetnél lány még egyszer! Boldog lány, mint hajdanán! IV. Hogyha néha a szivemnek Dobogását hallgatom, Biztatgatom: Csitt szivem! csitt! Nyugalom kell, nyugalom! S ez a bolond, ugráló szív Feleselni mer velem, — Dobogása egyre fájóbb: Szerelem kell! szerelem! V. Kicsiny leánykád jött elébem, Talán te kiildéd hírnökül?! Megszólítottam, s ő elfordult Közönynyel, ismeretlenül. — Egész az apja! — azt gondoltam, De szeme kék, de szeme nagy! . . . S hogy visszafordult mosolyogva, — Nem! nem! — kiálték — ez te vagy! VT. Rágalmaznak te előtted, Költik a rossz hiremet, Dehogy hagyják megpihenni A te síró lelkedet! Lesik, várják az arcodon, Mily hatást tesz a nevem ? . . . S te mosolyogsz, de a szived Azt dobogja: szeretem! VII. Megremeg a szivem belé, Ha jöttödet sejtem, Hullámzik az emlék árja, S itt is, ott is egy virágra Bukkan rá a lelkem S mikor látlak, a szivem már Túláradó tenger, Múlt vihara szántogatja, S a te képed rózsa rajta, Mit kidobni nem mer. ERDÉLYI ZOLTÁN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom