Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-04 / 36. szám

2. A túlnépesedés megakadályozására, mint a statisztikusok rég kimutatták, nem alkalmas a háború, mert e téren a termé­szet mindig rögtönösen helyrepótolja a had­viselés pusztításait. Azonban a modern ember legjellemzőbb tulajdonsága: a kételkedés. A csataleirások borzalmai összefacsarják szivünket, Veres- csagin képei előtt nem bírjuk palástolni meghatottságunkat és a sociologusok meg­döbbentő bizonyságai előtt kénytelenek va­gyunk fejet hajtani. Mindazáltal marad a meggyökeresedett emberi kétkedés számára egy utolsó mene­dék, mely e szóban fejeződik ki: »utópia.» Valóban, — az örök béke barátai jól ismerik e szót, mint gyakorta legyőzött, de újra fel-feltámadó ellenüket. De hát a mit a társadalom, művészet, irodalom, tudomány hirdettek, nem tetszett-e az eleinte mindig utópiának ? A fanatikus tömeg nem égette-e el a legelső gőzhajót és nem szaggatta-e izekre az első léghajót ? A múlt század végén történt a magyar országgyűlésen hosszú idő múltával újólag az első félénk kísérlet a jobbágyok felsza­badítására s akkor felállott Hontmegye kö- » t vete kijelentvén, hogy »mivel már úristen úgy akarta, hogy egyesek nemesi, mások jobbágyi rendben szülessenek, azért a job­bágyok felszabadítása a keresztényi szeretet sérelme nélkül (1) nem lehetséges.» És mi történt félszázaddal utóbb? Az elérhetetlen­nek látszó délibáb teljes mértékben valóra vált. Azért is ne fogadjuk a Miklós cár gyö­nyörű szózatát kétkedő bizalmatlansággal. A tévelygések éjszakájába biztatóan világit be az éjszaki fény. A civilisaciótól, a mun­kától, a dolgos, fáradó emberektől elvont óriási erők felszabadítására megtört az első határozott lépés. Akár követi a többi, akár nem, a bé­keegyesületek törekvései óriási haladást tettek. lyet a sziklás, talaj kitűnő minőségben terem. Foly­ton jönnek a hegyekből a kecskebőrből készült tömlőkkel megrakott öszvérek, melyek a kitűnő bort tartalmazzák. Vittünk is magunkkal több literrel a tüzes «lissai»-bői, mely este a vacsoránál oly hangulatba hozta az egész társaságot, hogy indítványomra be­hivatták a salonba a cigánybakákat, kik tüzes nó­táik által a horvát társaságot egészen elragadták, úgy hogy az urak kijelentették, hogy ők most már kibékülnek Magyarországgal, sőt engem — mint egyedüli magyart, egyre éljeneztek. Másnap reggel 7-kor már ott feketélettek előttünk a ragusai vár hatalmas sziklafalai, mig oldalt Lacrima babérligetei hívogatnak. Ragusa a tenger felől óriási várfalakkal és tornyokkal van elzárva, úgy, hogy a tenger felől semmit sem lehet látni a városból. A hajó egy igen keskeny bejáraton keresztül az egészen kicsi kikötőbe jut, hol nagyszámú montenegrói' munkás és teherhordó a testői viseletűkben várják; itt-ott már a görög szoknyaszerü viselet is feltűnik. A kikötő szűk volta miatt e legnagyobb része a hajóknak az 5 klmnyire levő gravosai kikötőben állomásoznak, hova Ragusából közvetlen a tenger körülbelül 100 méter magas sziklapartján egy pom­pás országút vezet. Itt már az ut melletti falak alján óriási alóe és kaktuscsoportok tenyésznek, a kertekből min­denfelől pálmák, narancs és citromfák integetnek és bár csak március 5 ike van, a mandolaták már , Es a mi II. Miklóst illeti, soha el nem múló fény övezi az ó alakját, a ki a kien­gesztelés szent művét már régebben meg­kezdette az által, hogy a magyar nemzet iránt érzett tisztelete jeléül nekünk ajándé- kozá Rakóczy ősi kardját, ő, kinek őse negyvenkilenc év előtt elvette kardunkat. Minden országok és minden népek gazdag­jai és proletárjai áldjátok a fenkölt fejede­lem nevét, kinek nagy tette a véletlen sze­szélye folytán nyomon követi a fegyveres * béke legmarkansabb képviselőjének — Bis- marknak halálát.------Messze délről, Szent-Ilona szi­getéről jött meg most a hir, hogy az a pálmafa, a mely alatt Napoleon, a véres harci dicsőség elbukott bálványképe szám­űzetésében legszivesebbeu megpihent, a »Napóleon pálmájáé, elfonnyadt, kiszáradt. Vá jjon nem intő jel-e ez az emberiség­nek, hogy immár elhervadt a véres harcok pálmája és hogy a küzdő, fáradó, kétkedő milliók pihenjenek meg végre-valahára annak a másik, soha el nein hervadó pálmának az árnyékában, melynek neve: Örök Béke?! VARMEGYE. — A vármegyei közigazgatási bi­zottság folyó hó 13-án tartja rendes havi ülését. ' — A központi választmány a jövő évi képviselőválasztók névjegyzékére beérkezett felszó­lamlások elintézése céljából folyó 12 én ülést tart. — Mezőrendőri kihágási ügyben ügy­véd által közbevetett felebbezés esetén a feleb- bezés az ügyvédi meghatalmazás nem csatolása miatt vissza nem utasítható, hanem a meghatalma­zásnak záros határidőben való bemutatása rende­I lendő el. (M. kir. földmivelésügyi miniszter 1897. évi 76.739. sz. határozata.) — A községek nincsenek korlátozva ab­ban, hogy a községi vadászterület bérbeadása al­kalmával a vadászat gyakorlását illetőleg a helyi viszonyoknak s közgazdászati érdekeknek megfelelő, a vadászati törvénynyel ellentétben nem álló meg­j szorító feltételeket kössenek ki. (M. kir. közigazg?- tási bíróság közig, osztály 1898. évi 753. sz. alatt hozott határozata.) TOLNA VARMEGYE. elvirágoztak és a nyitott kocsiban kénytelen va­gyok levetni felöltőmet, oly melegen tűz a nap és az isteni szép kék Adria fölött egy felhőtlen ég­boltozat mint egy Iazur üvegkorong borul. Ragusa jellege, ép úgy, mint a többi dalmát városé, egészen olasz, csakhogy már kissé monte­negrói és görög színek is vegyülnek a képében. Egyetlen egy széles nagy utcája van, a «Stradone», ebbe lépünk a kikötőből egy nagy kapun és az j utca túlsó végén ismét egy kapun hagyjuk el a várost, és «Pille» elővárosába jutunk, melynek ele- | jén emelkedik egy remek szálloda, a «Hotel Im- periál». Ezt télen át sok előkelő vendég lakja, kik élvezni akarják a francia Riviéra bájait, a nagy­világi zaj és minden luxustól mentesen. Nem képzelhetek kellemesebb üdülő helyet e városnál és valóban csodálatos, hogy ezt még ma is úgy szólván fel kell fedezni. Mig Abbázia mes- terséges parkjában didereg az oda tóduló közön­ség a hidegtől, mig ott valóságos harc folyik a legkényelmetlenebb lakásért, sőt soknak Fiúméba | kell menni, mert ott nem kap lakást, addig Ragusa ! fényes szállodája kong az ürességtől, pedig itt iga- i zán még januárban is májusi az időjárás. Sokkal kevesebb költséggel és fáradsággal érhető el,, mint a Riviéra. Budapestről a luxusvonat 12 óra alatt van Fiúméban, innét a Magyar-Horvát tengerhajózási társaság újonnan épült gyorshajója, a «Pannónia» 22 óra alatt viszi az utast Ragusába. És mily utazás! A «Pannónia» egy úszó palota. Az első osztály a legraíináltabb luxussal van el­látva, még zongora is van a pompás ebédlőben. — Szegénységi bizonyítványért benyúj­tott kérvény bélyegmentes. (Pénzügyi közigazgatási bíróság 1897. évi 18.483. számú határozat.) — Életbiztonságot és egészséget veszé­lyeztető kihágás iránt indított ügy elbírálására nem a közigazgatási hatóság, hanem a kir. bíróság ha­táskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanács 1898. évi május hó 25-én hozott határozata.) — Az erősen felhígított, romlott bor ihatatlanná tétele után technikai célokra felhasznál­ható. (M. kir. belügyminiszter 1897. évi 4534. sz. határozata.) H i r e k. — Miniszterek Szegzárdon. Ritka il- lustris vendégei voltak a múlt hó 29-én Szegzárdnak. Erdélyi Sándor igazságügyi miniszter Novak Pál nyugalmazott kir. Íté­lőtáblái biró, volt birótársa meglátogatására 28-án Paksra érkezett és ezen alkalmat fel­használta arra, hogy meglátogassa a szeg- zárdi kir. törvényszéket. — 29-én a dél­előtti órákban érkezett meg Rassovszky Ju­lián paksi főszolgabíró kíséretében és mivel i a Bonyhádon időző Perczel Dezső belügy­miniszternél is bejelentette látogatását, az udvarias belügyminiszter kedves kollegája és barátjának elé jött Szegzárdra. Az igazság ügyi minisztert Selcz József kir. törvényszéki elnök, Ágoston István kir. ítélőtáblái biró, Szendrődy Károly kir. járásbiró, Krcsmarik Pál kir. ügyész, úgyszintén Nunkovich Fe­renc főszolgabíró kint a vámháznál fogato­kon várták és vele együtt érkeztek a főis- páni lakosztályba, az igazságügyi miniszter szállás helyére. Itt az igazságügyminiszter Döry Pál alispán vezetése alatt megjelenő vármegyei tisztikarnak együttes tisztelgését fogadta és szives szavakban mondott köszö­netét e figyelemért. Rövid itt idézése után megérkezett Perczel Dezső belügyminiszter is négyes fogatán Bonyhádról s mig a bel- 1 ügyminiszter alispánunk családjánál tett lá­togatást, ezalatt az igazságügyi miniszter Selcz József kir. törvényszéki elnökkel át- | ment a törvényszékhez. Itt mindenek előtt a kir. törvényszék bírói és jegyzői karának tisztelgését fogadta. Az elnök a megjelen­teket egyenként bemutatta a miniszternek, aki mindenkivel egy-egy barátságos szót váltott. Ezután a kir. ügyészség tisztelgett nála Krcsmarik Pál kir. ügyész vezetése alatt, a kir. járásbíróság Szendrődy Károly 1898. szeptember 4. Az ebédnél — mely kitűnő étsoránál fogva valóságos bankettnek illik be, — az előkelő mo­dorú fiatal kapitány, Prossen Tomislav elnököl és csakhamar kedélyes hangulat uralkodik és sokszor valóságos táncestély fejlődik. És mint fentebb emlitém, nagy előnye ezen hajónak az, hogy az utasok nincsenek kitéve a tengeri utazás kellemetlenségeinek, mert folyton szigetek zárják el a nyílt tengertől az utat, úgy hogy a 22 órai ut Ragusába maga egy üdülés. Én is a Pannónián utazom és ennek társalgó termében irom e sorokat. A hajón igen előkelő társaság van. Többek közt Godel Lenoix báró, a volt lissaboni nagykö­vetünk és neje Battyányi grófnő. Velük van leányuk, a bájos Helene baronesse. Itt van Mixich bárónő leányával, gróf Caboge stb., kik mind együtt töl­tötték a telet Ragusában. Igen üdvös volna, ha példájuk követőkre találna és sikerülne egy dalmát «Riviérát» teremteni, melynek «Nizzá»-ja Ragusa lehetne. Midőn elvonul előttem a szinházi decoratio- ként a dalmát tengerpart, képzeletemben a kopár sziklákat rózsa és pálmaligetektől látom borítva, a a kis szurtos házikók helyén fényes villákat és nagy vendéglőket látok, a szomorúan ballagó ösz­vérek helyett fényes úri fogatok robognak el. Ez a magyar Riviéra. Dalmátország vissza­csatolása után majd megvalósul az imént festett államkép is. így legyen ! DR. SCHEFFER SÁNDOR.

Next

/
Oldalképek
Tartalom