Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-23 / 4. szám

5. azért mégis többen, mint Sylveszterkor) és annak a bizonyos tomboló jókedvnek, tüzes táncnak, röpke, magasan csapkodó jó hangulatnak, melynek a bálte­remben ellenállhatatlan erővel kell uratkodnia, meg volt a maga tisztes határa, az a bizonyos józan közép­mérték, melynek nagy hasznát vesszük az életben, de a bálteremben nem szívesen látjuk. Maga Szegzárd hátul cammogott saját bálitermében, szép lányaink koszorújából csak 3—4 szál volt látható a díszes bálteremben és bizon, ha Dombóvár, Tamási, Tolna és Paks ki nem segítenek bennünket, megbukik a bál olyan gyér számban volt képviselve maga a »székhely« : Szegzárd. Mi lesz a világból, ha a jó­kedv és derű elpusztul s mindenki annyira kijóza­nodik- . . . Pedig a bálokon, a sima parketten, a tánc és zene bűvös birodalmában, a szép hölgyek bájos gárdája körében, a midőn a mulató jókedv és pajzán boldogság csilláma tűnik fel az arcokon és a kedély világának vig hullámait hozza rezgésbe s szerteárad a szivekben — csupán a szép kultu­szának hódolunk, ez pedig eszményi foglalkozás . . És minél inkább távolodunk az ideáloktól, annál ri­degebb, sivárabb lesz az élet .... De nem böl- cselkedünk tovább, bármennyire is jól esik ez a kis eszmefuttatás, mi gyengék vagyunk ahhoz, hogy megváltoztassuk azt a közönyt, melynek jegyében az idei farsang nálunk megszületett és félő, hogy már bele is halt ... A megjelent közönség szép és disztingvált volt; 10 órakor kezdődött a tánc és tartott hajnalig. A táncosok kitettek magukért, a miből az következik, hogy a hölgyek sokat táncol­tak ezen a — meiiyecskebálon. A rendezőség az ; ovoda nagyérdemű elnökét: D ö r y Pálné úrnőt ér­kezése alkalmával pompás csokorral lepte meg. — Jelen voltak, asszonyok: Bodnár Istvánná (rózsaszín selyem szalag és csipkedisz), Döry Jenőné Tüs­kéről (pensé brokát point lace disz), Döry Pálné (halvány zöld selyem, rózsaszín hímzés és bársony- diszszel), Dicenty Gyuláné, Eisenbart Gyuláné (Tolna), Fejős Károlyné, Forster Zoltánná (tehér duchesse, csillám hímzéssel), Gebhardt Imréné (Paks), Haidek- ker Károlyné Cserepespuszta (rózsaszín merveilleux), Hoffman Sándorné (kék merveilleux), Kiss Adolfné (Tamási), dr. Leopold Kornélné (vieux rose Liberty skungs prémezéssel), Lexa Zenóné Dombóvárról (halvány kék ottoman bársonydiszszel), Nagy Ist­vánná Dombóvárról (fehér merveilleux csipkével), Nits Istvánná (kék brokát, szalag és csipkével), Parragh Béláné Tamásiból (lila ottoman), Reich Oszkárné (fekete duchesse), Rubinstein Adolfné (fehér selyem ibolyával), Szeghy Sándorné (changeant selyem ró- zsaszindiszszel), Szondy Istvánná (rózsaszín, csipke- és virágdiszszel), Tekus Vilmosné (sárga mintás tafota mouslin de sóival). Leányok: (kivétel nélkül gaze toilettekben) Benes Mila, Dicenty Paula, Döry Margit (Tüske), Eisenbarth Ilonka (Tolna), Fejős Emma, Gebhardt Mariska (Paks), Kiss Ilona és El­vira (Tamási), Parragh Ilonka (Tamási), Rubinstein Berta (Budapest), Szilly Ilonka (Tolna). Triebler Ilma és Wittinger Paula (Tolna). — A tolnai ifjúság január hó 30-án a «Tolnai Kör« nagytermében az ottani önkéntes tűzoltó- egyesület javára tánccal egybekötött műkedvelő elő­adást rendez. A rendező-bizottság tagjai: Wittinger Sándor, elnök, Gauzer Lujza, pénztáros, Lambert Ede, ellenőr, Berger Sándor, Danoczy Géza, Indrák Antal, Kaiser József, Molnár István, Molnár Gyula, Pápay István, Paskusz Emil, Smoll Dezső, Schön József, Taubner Ármin, Wittinger Károly. Belépti dij: 1—3. sor 1 frt 20 kr, a többi sor ülőhely 80 kr, állóhely 60 kr. Kezdete pont fél 8 órakor. — Jegyek előre válthatók Maixner János és Taubner S. és fia urak üzleteiben és este a pénztárnál. Fe- lülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Műsor: »A czigány» eredeti népszínmű 3 felvonás­ban, irta: Szigligeti Ede. Rendezik: Antal István és Roth Ja­kab urak. Az eredeti népdalokat betanította Lengyel Ferenc ur. A dalokat kisérő zenekarban közreműködnek Parti Ferenc és Lengyel Ferenc urak is. Személyek: Várszegi, gazdag földesur Strasser Dezső ur. Kurta, nagygazda agglegény Pollák Oszkár ur. Gyúr', unokaöcscse Antal István ur. Márton pa­rasztgazda Rechnitzer Miksa ur. Rebeka, felesége Kányi Anna k. a. Évi, ennek leánya első férjétől Stoll Józsa k. a. Zsiga, cigány Roth Jakab ur. Peti, gyermeke Knipl Flórián ur. Rózsi, gyermeke Gauzer Etelka k. a. Ferke, urasági gazdahajdu Pusz- tay József ur. Kisbiró Spitz Mór ur. Kondomé Hanusch Juliska k. a. Sári, Panni, Erzsi, parasztleányok Bien Teréz k. a. Szi- kora Helén k. a. Czerna Gizella k. a. Egy öreg ,% Násznagy Gauzer József ur. Vőfély Kányi Lajos ur. — Goldfahn Alfréd súgó. Lakodalmas nép. Történik 1840-ben; a két utolsó fel­vonás néhány hónappal később: Várszegi jószágán. 1898. január 23. _________________ — Dombóvárott 1898. évi február hó 12-én az utca világítási alap javára a «Korona« szálloda összes termeiben zártkörű táncvigalmat rendeznek Döry Jenő b. elnök, Bajó János, Döry Ödön, Jeszenszky Andor, br. Jeszenszky László, Lexa Zenó, Nagy István, Paál József, dr. Rolf Aladár, Szallós János, Ternyei Armin és Wessel Zsigmond bizott­sági tagok. Személyjegy 3 frt. Felülfizetések a jó­tékonycél érdekében köszönettel fogadtatnak és hir­lapilag nyugtáztatnak. Ezen meghívó másra át nem ruházható és a belépésnél felmutatandó. Kezdete este 9 órakor. — A «Bonyhádi izr. nöegylet« 1898. évi január hó 29 én az «Arany Oroszlán« nagytermé­ben zártkörű táncestélyt rendez. Belépti dij : sze- mélyjegy 1 frt, családiegy (3 személy) 2 frt 50 kr. Kezdete 8 órakor. Jegyek előre vállható: Kun Mór|és Goldfinger Ármin uraknál, valamint este a pénztár­nál. Felülfizetéseket köszönettel fogadnak és hirla­pilag nyugtatnak. — A dunafóldvári önkéntes tűzoltó-egylet 1898. évi február hó 5-én az egyenlőségi kör he­lyiségeiben zártkörű táncvigalmat rendez. Belépti dij: 1 személyre 1 frt 20 kr. Családjegy 2 sze­mélyre 2 frt, 3 és több személyre 3 frt 50 kr. — Kezdete 8 órakor. — A befolyó tiszta jövedelmet tüzifecskendő vételére forditják. Felülfizetéseket kö­szönettel fogadnak és hirlapilag nyugtáznak. TÖRVÉNYKEZÉS. 4 szegzárdi l»ir. törvény széknél végtárgjalásra l*i- lüzöll bűnügyek: 1898. évi január hó 25-én. ld. Hosnyanszky András, ifj. Hosnyanszky András, Szuprits Vendel, Hosnyanszky József és Hászeg József ellen súlyos testi sértés miatt. Baumgarten Viktor ellen sikkasztás miatt. Goda Éva ellen lopás miatt. 1898. évi január hó 27-én. Lengyel Árpád ellen sikkasztás miatt. P. Tóth János ellen sikkasztás miatt. Diickert Henrik ellen lopás miatt. Szemes Dávid ellen sikkasztás miatt. Kiss József és Kiss Antal ellen súlyos testi sértés miatt. EGYLETEK. INTÉZETEK. — A «Gyönki kaszinó-egyesület,« saját könyv­tára javára Gyönkön 1898. évi február hó 1-én a kaszinó termeiben táncmulatsággal egybekötött thea- estélyt rendez. Az egyesületnek főtörekvése, hogy ezen mulatsággal otthonos, vidám estét szerezzen nagyra becsült vendégeinek, mi végből háziasszo­nyokat és házikisasszonyokat kért föl és éjfélkor confetti ünnepélyt is rendez. Háziasszo­nyok : özv. dr. Grosch Pálné és Muraközy Lászlóné úrnők, a kik a thea készítését, — házikisasszonyok: (Irosch Bözsike, Grosch Vilma, Gutrung Mariska, Hesz Stella, Honig Ilonka, Klein Jolánka, Lorschy Jelánka és Muraközy Lenke urhölgyek, akik a thea elárusitását vállalták magukra. — Belépti dij : sze­mélyjegy 1 frt. Családjegy 2 frt. Egy thea 20 kr. Kezdete pont esti 8 órakor. — A rendezőség tagjai: llabay Géza, Busbach István, Csukly Béla, Eifert István, Engel József, Erdődi József, Fidler Gyula, Glöckner János, lfj. Grosch József, Grosch György, Grünwald Gyula, llesz Lajos, dr. Holn- donner Adolf, Horváth Kálmán, Ilölczl Antal, Huszár János, dr. Illyefalvi V. Aladár, Irring Vilmos, Kaiser Sándor, Ifj. Kálmán Dezső, Klimes Antal, Konkolyi Thege László, Kovács Béla. dr. Kővágó Sándor, Kreutz Ernő, Laki László, Lorschy Benő, Lorschy Béla, Lorschy Lajos, Lorschy Manó, Megyery Dezső, Molnár Nándor, Mucsler József, Nagy Sándor, Orávszky László, Óvári Ferenc, Pesthy Ferenc, Pesthy László, Pichler Győző, Quittner Bertalan, Ritter Béla, Rottmann Adolf, dr. Rothauser Izidor, br. Rudnyánszky István, dr. Sántha Gyula, dr. Schall Kálmán, Schlesinger Sámuel, Tóth József, Wanyek Gyula. T A N Ü G Y. — Kereskedelmi főiskola. Varasdy Lajos, nyug. tanfelügyelő a «Pesti Napló »-ban a kereske­delmi főiskola" tervére vonatkozó vita tárgyában ugyanott a következő figyelemre méltó sorokat írja: Mai közléseink közül az elsőben egy kiérde­mesült pedagógus mondja el nézeteit a főiskola ügyéről ekként: Mivel nyílt tárgyaláson van a kérdés s rend­kívüli fontosságú minden szempontból: ez oknál TOLNA VÁRMEGYE. fogva bátorkodom én is beállani Merkátor és dr. Schack Béla urak szellemi tornájába harmadik dár­davezetőnek, mint olyan, aki sem kereskedő, sem kereskedelmi iskolai tanár. Társadalmi szempontból ha tekintjük a keres­kedői osztályt, még most sem áll oly magaslaton, noha demokratikus a fejlődési áramlat, mint aminő az ország közvéleményében méltán megilletné. Ezt igazolja az a körülmény, hogy a legmagasabb és legműveltebb osztályokból nálunk nem igen adja magát valaki a kereskedelmi pályára. Tudok keres­kedőkből magyar főurrá lett egyéneket megnevezni, de hogy magyar főurból kereskedő lett volna, egyet sem ismerek. Közkormányzati tekintetből a keres­kedői osztály szinte igen nagy hátrányban szenved. A kamarai rendszer s ebben az autonómiai joggya­korlás nagymérvű tekintély emelkedést adott^ ugyan a kereskedőségnek, véleményét meg is kérdezik, sőt figyelembe is veszik ; de a kereskedelmi minisz­tériumban, a konzulátusoknál, követségeknél, bár jogosan megkövetelhető volna, kereskedőket nem neveznek ki. Pedig ez is oly tér, a mit a magyar kereskedelemnek meg kell hódítania^ A kereskedelmi iskolai tanárokat eddig főleg a polgári iskolai, majd középiskolai tanárképző szol­gáltatta, tehát mind olyan embereket, a kik közül egy se volt szakértő a kereskedelem terén. Az át­meneti nehézségek bár eddig áthidalódtak ugyan ; de hogy a nehézségek jövőre teljesen megszüntet- hetők legyenek s a nevelési és tanítási eredmény kifogástalan lehessen, s az iskolai szakképzés kellő mértékben versenyezhessen a régi divatu inaskodás négy, öt évig terjedő ügyesitésével: okvetetlenül szükséges, miként szakértők által vezetett valamely főiskolában oktattassanak ki az alantasabb taninté­zetek tanárai. A hazai és a világkereskedelmi érdekek elbí­rálása, a viszonyok, összeköttetések, áralakulások biztos megítélése, a forgalmi és szállítási utak, esz­közök, tarifák, idegen népek, sőt földrészek szoká­sainak, Ízlésének, szükségleteinek, életmódjának, ke­reskedelmi törvényeinek, vámszabályzatainak, poli­tikai és igazságszolgáltatási intézményeinek, hitel­és pénzügyi állapotainak stb. stb. megismerése oly magas elmebeli kiművelést föltételez, hogy azt nem­csak a gyakornokoskodás, de még a felső kereske­delmi iskolák sem adhatják meg azoknak, a kik a kereskedelemben vezérszerepre hivatvák. Ezt a fo­gyatékosságot is meg kell mielőbb szüntetni, mert az életiskolában való csupán gyakorlati tanulás leg- többnyire oly hosszú, hogy az egyén legtöbbnyire belehal, mielőtt a célt elérné. A demokrácia elve is azt követeli, hogy oly nagy és fontos társadalmi érdekeket vállain hordozó osztály, mint a kereskedőké, szintén képviseltetést és kielégítést találjon az ország legmagasabb tan­intézetei sorában. Ha van a jogászoknak, orvosok­nak, papoknak, erdészeknek, bányászoknak az egye­temeken, vagy azokon kívül főintézete, akadémiája : akkor az egyenlőség [elvénél fogva kétségbevonha­tatlan joga van a kereskedőknek is, hogy az ő szakmájuknak megfelelő legmagasabb tanintézet szintén annyival is inkább felállittassék, mivel a kereskedelem érdekeinek ápolása egyszersmind az országnak is épp oly érdeke, mint az igazságszol­gáltatás, közoktatás, közegészség, honvédelem, er­dészet, bányászat, gazdászat stb. Minthogy az itt felsorolt hiányokat csakis a vitatott kereskedelmi főiskola felállításával lehet hat­hatósan megorvosolni: ez oknál fogva én nemcsak szükségesnek Ítélem a kérdéses tanintézet létesíté­sét ; hanem amiatt, mivel a létesítés és szervezkedés szintén nemcsak időt, de tetemes pénzt is igényel, sürgősnek is avégből nyilvánítom, hogy legyenek elegendő szakképzett s az uj idők szellemétől föl­lelkesített embereink, akik a világforgalom és ke­reskedelem terén méltóképpen és tökéletes sikerrel fölléphessenek s gyümölcsözővé tegyék azon igen nagymérvű áldozatokat, amiket az ország éppen a hazai kereskedelem kifejlesztése okából hozott meg. Nézetem tehát az, hogy ily nagy, sőt kimond­hatatlan fontosságú érdekek szempontjából ítélve meg a vitás kérdést, nem volna helyes nagyobb súlyt helyezni a Merkátor ur azon érveire, amelye­ket a középkereskedelmi iskolák némely végzett tanulóinak kenyérkérdése és társadalmi alkalmaz­tatása tekintetéből felemlített, mivel ezek a bajok — miként más szakoknál is történik — önmaguk- tól fognak megorvosoltatni az embeii élet múlan­dósága, az uj munkaerő szükséglet s az ujabbkori szellemirány mindnagyobb mértékben leendő kifej­lődése által. Ezek után tehát, hazafiui tisztelettel és biza­lommal kérem Merkátor urat, hogy az idők jeleit s a kor intő szellemirányát s a külömben minden uj eszménél feltorlódni szokott nehézségeket figyelmére méltatni és odahatni szíveskedjék, miként a hazai kereskedelmi kamarák kérelmezzék a kormánynál, hogy egy kereskedelmi főiskolának, a keleti keres­kedelmi akadémia beolvasztásával leendő létesítése és szervezése iránt tegye meg a kezdeményező in­tézkedést. Szegzárd. Varasdy Lajos, nyug. királyi tanfelügyelő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom