Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-28 / 35. szám
TOLNAVÁEME&m lamnak politikai, gazdasági és nagyhatalmi előrehaladását. Harmincegyévnek elvitázha- tatlan haladása, mindkét államnak konszolidálása, kulturális és anyagi fejlődése hirdeti a kiegyezés nagy művének sikereit. Az osztrák belső zavarokkal szemben ma kimagaslik Magyarország ereje, egysége, hegemóniája. Ha a kiegyezésen rést ütünk, ezzel csak közös bajt okozunk magunknak is, Ausztriának is. Lassanként omladozni fog az a sokat emlegetett, hatalmasnak tartott bástya, a melyet a monarchia nagyhatalmi állásának elnevezése alatt ismerünk. Még azok is, kik az önálló vámterületnek föltétien hívei, elismerik azt, hogy a jelenlegi viszonyból való átmenet csak súlyos anyagi megpróbáltatások és gazdasági válság árán volna csak megvalósítható. Igaz, ez Ausztriára is káros, vészthozó lehetne. Ámde érdekünkben állhat-e nekünk az, hogy a hozzánk továbbra is annyi érdek- közösség által csatolt és a közös vedelem folytán velünk továbbra is szövetséges Ausztriát mi, a magunk kárával egyetemben, károsítsuk, anyagilag tönkre tegyük ? Mi azt óhajtjuk, hogy a kiegyezés Magyarország közjogi különállásának, a törvényben biztosított jogainak és az alkotmányos szempontoknak föltétien érvénvesülése mellett létesüljön aképen, hogy abban, mint a múltban, úgy a jövőben is, Magyarország és Ausztria gazdasági érdekei egyaránt érvényesüljenek és kielégítést nyerjenek. VÁRMEGYE. — A vármegyei tisztviselők mozgalma. Nyári rendes közgyűlésünk után Dóry Pál alispán elnöklete alatt a vármegyei tisztikar értekezletet tartott, melyen a mostoha fizetési viszonyok méltányos rendezésének kiviteli módozatait tárgyalták, s több vármegyének e végett hozzánk is intézett átiratait vitatták meg. Az értekezlet megállapodásának megfelelőleg vármegyénk részéről a társtörvényhatóságok tisztikarához a következő körlevelet intézték: »A vármegyei tisztviselők javadalmazásának javítását célzó országos mozgalomhoz elvben csatlakozván, mai napon tartott tiszti értekezletünkön elhatároztuk, hogy a Hont vármegyei javaslathoz járulunk hozzá. Felkértük tehát Dóry Pál alis2 pán, Simmtsiis Elemér főjegyző és Kurs Vilmos árvaszéki elnök urakat, hogy képviseletünkben az összes vármegyei tiszti karok megbizottaiból alakuló országos értekezleten megjelenjenek s nevünkben a közös értekezlet megállapodásaiba befolyanak. Ezt azon értesítés k ípcsán van szerencsénk közölni, hogy mivel a mozgalom lebonyolítását feltétlenül egy központból kell irányítani, nézetünk szerint az értekezlet összehívására Pest-Pilis-Solt-Kis Kun vármegye alispánja minden vármegye tisztikara részéről sürgősen felkérendő lenne s hogy a magunk részéről ezt a lépést, ezzel egyidejűleg már meg is tettük. Ezen megállapodásunkat valamennyi vármegye tiszti karával közöltük. Kelt Szegzárdon1 Tolnavármegye tiszti karának 1898. évi augusztus hó 13 án tartott értekezletéből. Szívélyes üdvözlettel a tiszti kar nevében : Dóry Pál alispán. — Hirdetmény. A törvényhatósági közutak építési, kezelési és fentartási kiadásairól s másrészt az érintett kiadások fedezésére szükséges bevételekről 1899—1900. évekre készített, s a közigazgatási bizottság által is tárgyalt és elfogadott költségvetés az 1890. évi 1. t. c. 22. §-a értelmében a vármegye levéltár helyiségében folyó évi szeptember hó 15 ig bezárólag közszemlére fog kitétetni. Egyesek az előirányzat ellen, a kitételi idő tartamának lejárta napjáig, vagyis szeptember hó 15 ig bezárólag a törvény értelmében Írásban felszólalhatnak. A felszólalások az alispánhoz nyújtandók be. Szegzárdon, 1898. évi augusztus hó 17-én. Dóry Pál Tolnavármegye alispánja. A tolnavármegyei tűzoltó- szövetség nagygyűlése. A «Tolnavánnegyei tűzoltó-szövetség» ez évi nagygyűlését Szent István napján tartotta meg Szegzárdon méltó fénynyel és ünnepséggel, összekapcsolva a szegzárdi tűzoltóság 25 éves jubileumával. Már 19-én délután 6 órakor a szegzárdi tűzoltó zenekar Müller János karmester vezetése alatt a Garay-szobor előtt térzenét adott, mely tovább tartott egy óránál. Innen a zenekar a szegzárdi tűzoltósággal levonult a pályaudvarba, hol úgy a Sár- bogárd, mint Dombóvár felől érkező megyei tüz- oltóegyleteket fogadta bajtársi üdvözlettel; s innen zeneszó kíséretében a polgári olvasókör nyári helyiségébe kisérte őket, hol az ismerkedési estély folyt le baráti poharazás közt, mely a legkellemesebb hangulatban jóval éjfél után ért véget. Szent István napján kora hajnalban ős Bartina hegyéről megszólaltak az ünnepi mozsarak, melyek jelezték az első koronás apostoli magyar király általános nagy nemzeti ünnepét. Majd nemsokára a tűzoltó kürtösök riadói keltették föl városunk lakóit, jelezvén az ünnepség kettős voltát: mire csakhamar összegyűltek a városháza udvarán tűzoltóink, hogy a reggeli kettős vasúti érkezés alkalmával fogadhassák az utólag érkező megyei tűzoltó-egyletek képviselőit. Ekkor már körülbelül 300-an, különféle megyei tűzoltók vonultak fel katonás rendben a városházához, hon- nét a szokott jelentések megtétele után felvonultak egyletenként a belvárosi r. k. plébánia-templomba hálaadó isteni tiszteletre, melynek végeztével ugyanazon katonás rendben vonultak vissza a városháza nagytermébe, hol impozáns módon folyt le a Dísz-közgyűlés Boda Vilmos szövetségi eluök elnöklete alatt. Bejelentette az elnök, hogy a közgyűlésen 14 egylet van képviselve, ezzel az alapszabály szerint megkívánt l/s rész jelenlévőn, a közgyűlést megnyitja. Vázolta ezután a szövetkezet célját; majd nagy dicsérettel szól a tüzfelügyelői intéz- ; ményről, a mely kitünően bevált, s hathatós működésével a tüzfelügyelet körül történt eddigi botrányos állapotokat megszünteti. Kiemeli, hogy a vármegyében eddig 22 egyesület van, s hogy Decsen \ szintén mozgalom indult meg tűzoltó egyesület megalakulása végett. Miután még a szövetség vagyoni állását ismerteti, megemlékezik a szegzárdi tűzoltó egylet 25 éves fenállásáról. Indítványozna, hogy a szövetség fejezze ki üdvözletét a szegzárdi tűzoltó egyletnél, a mit a szövetség elfogad. Ezután Téry Emil üdvözlő táviratát olvasta föl, mire a közgyűlés áttér a tárgysorozatra. A tárgysorozat 1. pontja | volt: a tüzfelügyelők jelentése. Az elnök indítványára kiadják a jelentéseket az elnökségnek, hogy azokból meggyőződvén a szükséges tennivalókról, a közigazgatási hatóságot ez irányban keresse meg. Ezután következett a pénztárnok jelentése. Elnök indítványára a számadásokat megvizsgálás végett kiadták Lény Ignác, Boschan Samu és Érmet János tagoknak. Ezután a legközelebbi közgyűlés megtartásának helyét tárgyalták. Parragh Béla a tamásii tűzoltó egylet elnöke kijelenti, hogy bírja már a szövetség ígéretét, hogy a jövő évben a közgyűlés lamásiban fog megtartatni. Kéri ezt annál is inkább, mert a tamásii tűzoltó egylet a jövő évben fogja megünnepelni fenállásának 25 éves jubileumát. Elnök bejelenti, hogy Pakstól is kapott a szövetség meghívást, nehogy tehát szavazással kelljen eldönteni, hogy hol legyen a legközelebbi közgyűlés, kéri, hogy a paksiak vonják vissza a meghívást. Ez megtörténvén, elnök kimondja, hogy a közgyűlés a jövő évben lamásiban fog megtartaná. Ezután Konkoly Gábor indítványozza, hogy a | szövetség lépjen be az országos tűzoltó szövetség j kebeléből alakult tűzoltó segitő szövetségbe. Indit1898. augusztus 28. Kérem ne méltóztassék kinevetni, legkevésbé sem kis dolog az, dühöngő siroccoban útra kelni március elsején, a tengerek egyik legkellemetlenebbjén : a Quarneron, hol normális időben is többnyire jól meg lesz kinozva az utas a hullámok által és utóbbi időben is több hajótörés volt. A «Budapest» egy középnagyságú hajója a magyar-horvát tengerhajózási társaságnak. A berendezése igen kényelmes. Szép nagy ebédlő és társalgó terem, kényelmes nagy kabinok, villamos világítás, kitűnő ágyak, a legnagyobb tisztaság, a személyzet részéről pedig figyelem és előzékenység egyesülnek arra, hogy az utas jól érezze magát. A társalgó terem asztalán a magyar, német, horvát és olasz lapok legújabb példányai, utazási munkák és almanachok állnak rendelkezésre. Az étkezés kitűnő és aránylag nagyon olcsó. A hajó kapitánya: Lovrich Lodovics, egy előkelő modorú, kedves úri ember, a ki szeretetreméltó módon teljesiti a házigazda kötelességeit. — Tíz óra van. A hajó sipja bánatos bömbö- léssel jelt ad az indulásra és nemsokára künn vagyunk a háborgó sivatagon. Előttünk koromsötét éjjel, a háttérben Fiume villamlámpái lassan el- sülyednek a hullámokban. Félelmünk oktalannak bizonyult, a vihar időközben felhagyott és csakhamar türhetővé vált a hajózás. Hatkor reggel Zárában vetünk horgonyt. A menetrend szerbit két órára van szabva a tartózkodás, mely idő éppen elegendő arra, hogy Dalmácia fővárosát megtekintsük. Álom-e vagy valóság ? Hisz Velenczében vagyunk. Szűk sikátorok, l : bűz, fülsiketítő lárma, sok koldus az érdekes dóm előtt, nagy gránitoszlop kövezet, egy oszlop sza kasztott mása a Piazetta oszlopának Velence oroszlánjával, hosszú keskeny utca, a velencei «mercerin» másolata, szóval minden lépés azon illúziót kelti bennünk, hogy a dogék városában vagyunk. E jelenség magyarázata az, hogy hosszú ideig a Velencei köztársaság uralma alatt állott ! Dalmácia, és azért Velence jellege minden dalmát városban szembetűnik. És ez nemcsak az építkezésben, de a nép nyelvében és szokásaiban is nyilvánul. Ha a feketesárga színek és az osztrák kétfejű sas lépten nyomon nem tűnnének szembe, az illusió teljes volna. Zára kikötőjét elhagyva, a tenger egészen megszűnik az lenni, mert belejutunk a dalmát ar- chipelágusba, minden oldalon hegyes partok zárják el a kilátást, úgy hogy egy svájci tavon véljük magunkat. Ez igy marad majdnem mindvégig, csak itt- ott szűnik meg a szigetek hosszú láncolata és érjük el a nyílt tengert. Bármennyire nagyszerű is ennek látványa, mégis kellemes ismét a szigetek közé jutni, mert a nyilt tenger hullámai igen kellemetlenül táncoltatják a hajót, mig a szigetek közt a viz egész csendes. Ez okból sokkal előnyösebb és kellemesebb a Dalmáciába utazóknak Fiúméból a magyar-horvát hajózási társaság hajóin tenni meg az utat, mint Triesztből a Lloyd hajóin, mert innét nyilt tengeren kell utazni és sokkal nagyobb mérvben vannak kitéve, különösen a téli bóra és siroccó kellemetlenségeinek, mint a nagy hegyekkel biró szigetek által védett parti utón, melyet az «ungaro- kroata» hajói tesznek meg. Ezen körülmény, valamint a fent már elősorolt előnyöknek köszönhető, hogy lassanként a dalmát- országi parthajózás személyforgalmát a magyar- horvát tengerhajózási társaság elhódítja a Lloydtól. Ennek bizonyitékát találtam a hajón lévő utasokban is. Ezek közt volt Dr. Zwiedinek, a bécsi igaz- ságügyminiszterium egy osztálytanácsosa, a ki a dalmát törvényszékek megvizsgálására volt kiküldve; továbbá Makarska város képviselője; mindketten Triestből mentek Fiúméba vonattal, hogy itt üljenek hajóra, noha a Lloyd gőzösök Triestből indulnak Dalmáciába. Időközben kisüt végre a már rég nem látott nap; sugarai már oly melegek, hogy a felöltő is feleslegessé válik.
