Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-23 / 4. szám

2. __________________________________________ min ek nem csekély a jelentősége, kivált ha figyelembe vesszük, hogy a mindinkább ter­jedő szocializmusnak olyan helyzet, mint a I mostani, a legalkalmasabb talaj a terjedésre. j A közvetlen anyagi segítség nyújtása a másik feladata az államnak. Ebben a tekin­tetben csak egy szempont adhat direktívát: egy léleknek sem szabad éhen halni ebben az országban. Az államnak tehát minden kor- ; látozás nélkül kell rendelkezésre bocsátania annyit, a mennyi éppen szükséges; majdnem azt lehetne mondani, hogy ebben a tekintet­ben bőkezűséggel kell eljárni. A kormány tehát tegyen meg haladék­talanul minden intézkedést. Talán oly for­mák között, mely hasonló esetekben már bevált: kormánybiztos és külön bizottság kinevezésével állapíttassa meg a fenyegető veszedelem elhárítására szükséges eszközök mérvét s azután — de ezt is a legrövidebb idő alatt — kérjen felhatalmazást a tör­vényhozástól az eszközök előteremtésére. A kormányzat minden ágának külön- külön is közre kell működnie a nagyfontos- ságu akcióban ; vetőmag kiosztás, közmun­kák végeztetése, házi foglalkozások segé­lyezése s általában a nép keresetének le­hetővé tétele a legkülönbözőbb formában kell, hogy érvényesíttessenek, mert csakis igy válik lehetővé az a nagyon kívánatos eredmény, hogy országos éhínség nélkül jus­sunk a jövő aratásig, mely — az ország , sorsa érdekében kívánjuk és reméljük! — talán leveszi rólunk azt a gondot, hogy miként jut ki Magyarország a gazdasági helyzeteknek legsulyosabbikából. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság január havi ülését folyó hó 15 én kezdte meg Döry Pál alispán elnöklete alatt s hétfőn délután fejezte be, mert egyes ügyek hosszabb tárgyalást igényeltek. A bi­zottság tagjai közül jelen voltak: Simontsits Ele­mér, Kurz Vilmos, dr. Hangéi Ignác, Tihanyi Do­mokos, Szilágyi Gyula, Perszina Alfréd, Fördos Vilmos, Krcsmarik Pál, Boda Vilmos, dr. Kramo- lin Emil, Döry Dénes, Bernrieder József, Őrjfy — No, ha nem hiszed, hát eredj haza. Bizo­nyosan most is ott ölelgeti az asszonyodat az a vörös majom. Mondott még többet is, de én nem hallgat­tam reá. Mint a félbolond rohantam haza, hogy meg­győződjem a valóságról. Bár ne mentem volna . . . Inkább hitettem volna el magammal, hogy csak egy ittas ember beszél nekem összefüggéstelen szavakat. De nem lehetett. Azok a kíméletlen szavak úgy égették, mardosták az én lelkemet, hogy majd megőrül­tem belé. Néhány perc múlva otthon voltam. Mint az őrült ráztam meg a kilincset. Nem engedett. Dühösen neki támasztottam váltamat az ajtónak és csakhamar kiemeltem sarkából. Aztán berohantam a szobába. A félig lecsavart lámpa halvány fénye vilá­gította be a helyet. Egy gyönge sugár oda tévedt két ártatlan gyermekemre, amint kezüket szépen összefonve, boldogan aludták az igazak álmát. Pillanatra megdöbbenve állottam meg az ajtó küszöbén. Az isteni látomány lenyűgözte reszkető tagjaimat. Ekkor hirteleu a másik oldalra néztem. Fele­ségem ágya üres volt. — Hát az asszony hol van? — kiáltottam vadul. Hol van ilyenkor, midőn ártatlan kicsinyei alusznak? 1 l-elriadt fiacskám gügyögte félénken: — Anya elment . . . Tóni bácsival . . . — Hazudsz, kölyök, nem ment el 1 — De elment, ugye Piroska? TOLNAVARMEGYE. _______ Lajos, Ma yer F Andor, dr. Szigetit Gábor. Távol maradásukat kimentették: Aovács S. Endre, lered Lajos és Jeszenszky Andor. Az alispán jelentése szerint a közigazgatás menete rendszeres, a közbiztonsági állapot kielégítő volt. Az alispáni hivatal ügyforgalmát és az ezzel szemben kifejtett tevékenységet a következő adatok tárják elő: november hó végével hátralékban ma­radt 281 ügydarab, december hó folyamán beér­kezett 2993, feldolgozandó volt tehát összesen 3274, ebből elintéztetett 2968, közgyűlésre fentartatott 96, elintézetlenül a folyó évre áthozatott 200. Rend- birságolás a múlt hó folyamán 7 esetben alkalmaz­tatott, fegyelmi büntetés 2 esetben. Az árvaszéki elnök jelentése szerint december hó folyamán 2201 ügydarab érkezett, s igy a no­vemberről maradt 605 drb. hátralékkal együtt 2806 ügydarab volt feldolgozandó, melyből 2469 drb. intéztetett el, s igy 337 drb. maradt hátralékul. Az államépitészeti hivatal főnök jelentése sze­rint az állami és törvényhatósági közutak jó álla­potban voltak; a szegzárd-keselyüsi utón a vasúti sorompó gyakori és hosszabb ideig tartó elzárásá­nak megszüntetése iránt a szükséges rendelkezések megtétettek. A szegzárdi állami főgymnázium épü­letének felülvizsgálata a múlt hó egész folyamán át folytattatott. A kir. ügyész jelentése szerint a szegzárdi kir. törvényszék fogházában a múlt hóban 119 egyén volt letartóztatva; kik közül fegyházra 14, börtönre 50, fogházra 33 volt elitélve ; vizsgálati fogoly volt 16, fölebbezés alatt állott 6. A fogházi kórházban ápoltatott 7 rab; felgyógyult 2, tovább gyógykezeltetik 5. A pénzügyigazgato jelentése szerint a múlt december hónapban adóban és illetékekben befolyt 226,320 frt 55 kr; 24,340 frt 84'/* * krral kevesebb, mint az 1896. év december havában, aminek oka a rossz gazdasági viszonyokban és az elemi csapá­sokban keresendő. A tiszti főorvos jelentése szerint az 1897. év december hónapjának közegészségi állapota — bár az előző évinél nem rosszabb — kedvezőnek nem mondható, a légzőszervek különböző bántalmai s a heveny fertőző betegségek még mindig nagy ter­jedelemben befolyásolták az egészségi viszonyokat. A simontornyai járás Murga községében 4 család­nál 6 trachoma eset találtatván, a járási főszolgabíró ezen községben az általános szemvizsgálatot elren­delte, addig is azonban intézkedett, hogy a betegek gyógykezeltessenek s elkülönitessenek. A betegség Budapestről hurcultatott be a nyáron át ott mun­kában levő egyének által. A folyton nagyobb szám­ban fellépő difteria ellen a gyógyszerum most már majd minden esetben használtatik; az állami inté­zetben termelt vérsavóval 1897. évben 200 gyer­mek lett kezelve, kik közül gyógyult 161, elhalt 39, tehát nem egészen 19% ; ezek is jobbára azon esetek, hol a szérummali oltás a betegség 3-ik nap­ján túl lett alkalmazva. Védhimlő oltás szünetel; 1 az 1897-ben teljesített oltások jegyzéke a belügy- | ministeriumhoz fölterjesztetett; első oltásban része- | sült 6195, újra s kényszer oltásban 15375, össze­sen 21570 egyén. A szegzárdi »Ferenc» kórházban november hónapról ápolás alatt maradt o48, decem­berben fölvétetett 183, ápoltatott összesen 531; gyógyult 92, javult 22, gyógyulatlan elbocsájtaíott 5, meghalt 10; összes fogyaték 129. Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő jelentette, hogy az elmúlt hónap alatt 4 iskolát látogatott meg és résztvett a szegzárdi polg. fiú- és leányiskolában tartott magánvizsgálatokon. Nevezetesen a szegzárdi községi polg. fiú, az agárdi vegyes, a szegzárd- belvárosi leány és a szegzárd-ujvárosi rk. iskolákat. A meglátogatott iskolákban a felmutatott eredményt jeles és kielégítő közöttinek minősítette; továbbá jelentette, hogy a szegzárdi polg. fiúiskolában meg­vizsgáltatott 9 tanuló, kik közöl 6 eredménynyel tett vizsgát, 1 teljesen megbukott, 2 pedig 2 — 2 tantárgyból javító vizsgálatra lön utasítva; a szeg­zárdi polg. leányiskolában 3 magántanuló pedig eredménynyel tette le a vizsgálatot. Végül jelentette, hogy az 1897-ik évben 86 nap alatt 111 iskolát, 237 tanteremben, 238 tanitó vezetése alatt, továbbá 7 ovodát, 14 állandó menedékházat látogatott meg és hogy 11-szer elnökölt apóig, iskola magánvizs­gálatán, 1-szer a szőlőképesitő tanfolyam vizsgáján s részt vett 4-szer a rabfelügyelő-bizottság ülésén, 2-szer pedig a fegyelmi ülésen. 1898. január 23. HireL. — Vármegyénk küldöttsége a püspöki installáción. Vármegyénk küldöttségét az uj pécsi püspök folyó hó 27-én végbemenendő installációján Döry Pál alispán fogja ve­zetni, ki a küldöttségben való részvételre fölkérte dr. Kämmerer Ernő országgy. kép­viselőt, Szévald Móric és Perczel Béla fő- szolgabirákat, Csapó Vilmos cs. és kir. ka­marást, Sztankovánszky János, Nagy László és Nagy István földbirtokosokat. A kis leányka, ki szintén felébredt, igent intett. — Adott nekünk cukrot és azt mondta le­gyünk csendesen, mert jön mindjárt. . . . Jött is már. Lábujhegyen, hogy fel ne ébressze őket. Mikor meglátott engem, rémesen sikoltotta : — Jajj végem van 1 Igen, véged van, cudar asszony, meg kell halnod! — kiáltottam reá és hirtelen lekaptam a falról töltött fegyveremet. A két gyermek, mintha sejtette volna, hogy itt egy szörnyű dráma van készülőben, ijedten bujt össze. Az asszony meg térdre esve rimánkodott: — Csak még az egyszer bocsáss meg. En­gedelmes, hű feleséged leszek örökre ! — Nem hiszek többé neked. Az az asszony, aki gáládul megcsalja urát, aki véres verejtékével keresi meg neki a mindennapi kenyerét, rosszabb az utszéli kutyánál. — Esküszöm . . . — Hallgass 1 Ne káromold az istent. Bűnös vagy, meghalsz. Hirtelen ráemeltem a fegyvert. A következő pillanatban hatalmas dörrenés és egy bűnös asszony kétsegbeesett jajkialtasa reszkettette meg a le­vegőt. A lábaimhoz bukót . Egyet sóhajtott bűnös lelke és — meghalt. A gyermekek sirya könyörögtek: — Ne bánts bennünket, apa. Mi jók vol­tunk ... Hát még ezek is.-- Még ezek az apróságok is emlékeztetnek arra, hogy megcsalt férj vagyok? Észnélkül irányítottam feléjük a gyilkos fegy­vert és lőttem. Az elsőre a kis fiam bukott holtan a párnáira. A másikra a leányka vére festette pi­rosra az ágyat. Boszum ki volt elégítve. Másnap elfogtak a rendőrök és bilincsekbe verve hurcoltak a törvény elébe. Azóta itt vagyok. Nincs sem éjjelem, sem nappalom, abban a rideg cellában. Szüntelenül magam előtt látom őket, amint kegyelemért rimánkodnak hozzám. Látom őket, amint vérbe fagyva meresztik reám fénytelen, merev szemeiket, majd mint ijesztő csontváz, rémes kacagással ütik össze fejem felett zörgős csontjaikat. Minden szögletben, a legapróbb tárgyban is az ő lényüket vélem feltalálni és a börtönőr egy­hangú lépteinek zaja is, mely ajtóm előtt felhang­zik, csak reájuk emlékeztet. ... De minek is mondjam tovább? A tekintetes biró ur most már tisztán látja, mit tettem, miért idéztem elő ezt a borzalmas tör­ténetet. Várom az ítéletet . . . * És a közönség, mely az előbb még úgy vélte, hogy Mihók rég megérett az akasztófára, könnyebbül- ten lélekzett fel abban a pillanatban, midőn a bí­róság tagjai hosszú tanácskozás után visszatértek a terembe és a bozontos szemöldökű elnök halotti csendben hirdette ki az ítéletet: — Tizenöt évi fegyház . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom