Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-03 / 27. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD HOHN'iiL. SZÉKELY FERENC. Vili. évfolyam. 27. szám. Szegzárd, 1898. julius 3. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 3 » — I > 50 . . 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Kramraer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Aratáskor. Peng a kasza és az arany kalászokkal boritott magyar íöldön megkezdődött az aratás. Egy hosszú év verejtékes munkájának és súlyos fáradalmainak gyümölcsét hozza meg az aratás. A jó termés életföltétele hazánknak. Az utóbbi rossz évek és a mindenféle elemi csapás után csak jó termés segíthet Magyarországon és népén, a melynek nagy része anyagilag ki van merülve és közel áll a teljes elszegényedéshez. Földmívelő államban, minő Magyar- ország, a termés eredményétől függ első sorban az ország helyzete és boldogulása. Sem iparunk, sem kereskedelmünk nem áll azon a színvonalon, a melynek keresetet nyújtó forrásai kárpótolhatnák a rossz terméssel járó veszteségeket és bajokat. A lakosság %h0~eá része mezőgazdasággal foglalkozik nálunk, nem csoda tehát, ha az utóbbi rossz évek után kétszeres aggodalommal és visszafojtott lélekzettel várja a magyar gazdaközönség az aratás eredményét. Az ország számos részében már hiábavaló minden aggodalom és reménykedés, a múlt hét borzasztó jégzivatarjai irtózatos pusztítást vittek véghez, elseperve és eltemetve ezreknek és ezreknek egy esztendei reménységét, munkáját és mindennapi ele- ségét. A Gondviselés keze, mely a Dunántúl legnagyobb részét iszonyatos csapással sújtotta, percek alatt elcsépelve az idei év termését és megsemmisítve a szépen virágzó és nagy áldozatokkal létesített uj szóllőket — a mi sorssujtóttá vármegyénket ezúttal megkímélte és megóvta a veszedelemtől. Isten irgalmas volt hozzánk és jóságosán őrködött fölöttünk, midőn a Dunántúl többi részében, Fehér, Zala, Vas, Veszprém, Győr, Komárom stb. vármegyék területén a jégvihar tönkre tette a vetéseket, agyontaposta a duzzadó kalászokat. Az aratás Péter és Pál után következő napon megkezdődött vármegyénkben és azóta zavartalanul folyik a nagy munka. Általában véve kielégítő középtermés várható, jóllehet a kövérebb földeken a júniusi esőzések kárt okoztak, mert ezeken a helyeken megdőlt a gabona és a rozsda is tett kárt, viszont más soványabb területeken és főleg a homokos vidéken inkább hasznot hajtott a sok eső és ezen helyeken kitűnő termés várható. A szállók is szépen állanak, bár az amerikai telepítés még mindig nem vált be nálunk annyira, hogy bizalmat keltene és nagyobb arányokban terjedne, főleg — sajnos — Szegzárdon az amerikai szőlővesz- szőkkel beültetett területeken alig tapasztalható fejlődés. A gabonaárakban az utóbbi hónapokban nagy ugyan a hanyatlás, de azért az előző évekhez viszonyítva még mindig eléggé kedvezőek és minden valószínűség szerint a kedvező árviszonyok megmaradnak és inkább még javulni, mint hanyatlani fognak. A túlságosan magas gabonaárak, mint a 15 —16 forintos búza, minő áprilisban és május hónap elején volt, épenséggel nem is óhajtandó, mert a földbirtokos osztálynak általunk nagyjelentőségűnek elismert érdeke mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a szegényebb néposztálynak, a napszámosoknak, kisiparosnak és a termeléssel nem foglalkozó értelmiségnek érdekét, mely szükségletét a piacról- fedezi, ennek abnormális drágasága pedig már napról-napra mindinkább volt tapasztalható. A szocialisták is, mintha csak elnyelte volna őket a föld, annyira elcsendesültek és letűntek a látóhatárról. Most egy éve csaknem az egész országban csendőrséget és katonaságot kellett mozgósítani, hogy az aratási munkának vakmerőén ellenszegülő, lelketlen izgatok által felbujtatott munkások elvállalt kötelességeiket teljesítsék. Hamar bekövetkezett a kiábrándulás és a középszerű termés mellett jó keresetet biztositó aratási munkát minden fennakadás nélkül megkezdették. Nagy része van ebben a munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyt szabályozó és az idén már életbe léptetett törvénynek, a mely a munkaadónak jogait teljes mértékben biztosítja és érdekeit a méltányosság elvei szeTÁRCA. —*38+— JVCa.rh.auLS er Imre.' Közli: Beks Andor. Sokszor találkozunk iskolánk évkönyveiben e névvel, azért örömmel szentelünk most neki külön lapot, midőn a íentartóság a tanári testülettel és nagyszámú tanítványaival működésének 25 éves évfordulóját ünnepeli. Az ő élete, ifjúkori küzdelmei és hasznos munkássága élő példa gyanánt szolgálhat a tanuló ifjúságnak, mire képes a kitartó, lankadatlan szorgalom, mivé válhatik a jó Istentől ajándékozott tehetség, ha erős akarattal csak a jó, szép és nemes dolgok befogadására irányítjuk és mily áldásos tevékenységet fejthet ki férfikorában, ki lelkét megtöltötte nemes eszmékkel és kellően megedzette azon munkásságra, mely az élet küzdelmeiben mindenkire vár. Marhauser Imre sz. 1847. januáris hó 27-én Börzsönyben, Tolnamegyében, németajkú, szegény- sorsú iparos szülőktől. Szülőfalujában még azon időben iskola nem lévén, az elemi osztályokat Bony- hádon végezte. A középiskolai tanulmányokat az esperesség algimnáziumában kezdte meg, mely akkor még Sár-Szent-Lőrinczen volt. Ernyedetlen szorgalmával csakhamar elsajátította a magyar nyelvet és rövid idő alatt az iskola első tanulói közé küz* Megjelent a bonyhádi algimnázium értesítőjében. dötte fel magát. Tanárai felismervén tehetségét, mindent elkövettek, hogy a szegénysorsu szorgalmas fiút a tanulói pályán megtartsák, azért vagyonosabb fiuk mellé correpetitorul rendelték és a maguk részéről is tőlük telhetőleg támogatták. A négy alsó osztály elvégzése után csaknem krajcár nélkül egy pálcával a kezében, gyalog szerrel ment át a szarvasi főgimnáziumba, hol már az első évben any nyira megkedvelték tanárai, a hires Tatay, a mostani közokt. államtitkár: Zsilinszky Mihály és Benke Gyula, a szarvasi főgymnasium jelenlegi igazgatója, hogy nemcsak taníttatásáról gondoskodtak teljesen, hanem oly keresetforrásokhoz juttatták, melyből szegénysorsu, sok gyermekkel megáldott szüleit is segélyezhette. Így végezhette előbb egy évig Szarvason, majd később Sopronban a theologiai tanfolyamot, ennek befejezése után pedig Báselbcn az egyetemet, hol különösen a természettudományokat hallgatta. — Az 1871. év nyarán tért vissza Básel- ből és még ugyanez évben pappá szentelték. A papi pályán mint activ lelkész nem működött, hanem követte lelke vonzalmát, mely a tanitás terén kivánta szolgálni evangyéliumi protestáns egyházunkat és hazánkat. A tanári pályát nevelösködéssel kezdette. Fel- szenteltetése után két évig működött a régi protestáns Ostfy-családnál Ostfy Asszonyfán, honnan az 1873/4-iki tanévre hivta el esperességi algymná- ziumunk fentartó testületé. Az ifjú, ambiciózus tanár itt is csakhamar kiérdemelte a fentartóság elismerését és megnyerte j tanítványainak szeretetét. A fentartóság már egy évi működése után oly bizalommal volt iránta, hogy az éveken át deficittel küzdő tápintézet vezetését a kezdő tanár kezébe tette le. És Marhauser Imre nem riadt vissza a nehéz feladattól, melyet a veszteséggel dolgozó intézet átvételével az akkori évek nagy drágasága mellett magára vállalt. Fényesen beigazolta koszorús költőnknek, Arany Jánosnak e szavait: »És tudod az erő micsoda? Akarat, mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.« Nyolcszáz forint deficittel vette át 1874-ben a tápintézetet s a folyó tanév végével közel 19 ezer forint vagyonnal zárja le a számodásokat, melyből időközönként 12 ezer forintot adott kölcsönképpen a fen- tartóságnak a gimnázium fejlesztésének céljaira és építkezésekre. — Nem szükséges apró részletességgel elmondani, mily buzgóságot fejtett ki ez áldásos intézménynek felvirágoztatása körül, hiszen látták kortársai, miként járt az első években az iskola szolgával házról-házra könyöradományokat gyűjteni »éhes diákjai« számára, tapasztalták az esperességi gyűlések alkalmával, miként szedi ösz- sze filléreiket az »öreg,« — mert komolysága miatt már régen ezt a diszes jelzőt kapta — és halljuk ma is elégszer, hogyan alkuszik heti piacok alkalmával az »öreg mester« (igy nevezik a Bácskából átjáró zöldségárusok); de jellemzéséül annak, hogy mennyire szivén feküdt azoknak sorsa, kik éheznek és szomjuhozzúk a tudást, elmondjuk a következő magában véve mulatságosnak látszó, de végeredményében az ő nemeslelküségét és önfeláldozó ügyHátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
