Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-12 / 24. szám

TOLNA VABCT^TO. ^ — Mi h'ányzott a szobor leleplezésnél? Nem más, mint Szegzárd nagy község koszorúja! Pécs sz. kír. város törvényhatósága kivette részét a szomszéd vármegye székvárosának ünnepéből, mert egyik bizottsági tagja, Bolgár Kálmán által a város színét viselő gyönyörű szalagokkal ellátott babér koszorút helyezett a költő szobrára. A mi nagy községünk elöljárósága pedig a város halha- la lan szülöttének, kit nem csak mi, hanem az egész ország ünnepelt: elfelejtette koszorúval le­róni kegyelete és hálája adóját. Pedig a községet a szobor fölállítása a mozsarazáson kívül nem igen terhelte semmi költség, mert hiszen az uj kutat is a szoboralapból készítette a bizottság s azonkívül az alsó sétateret is a szobor alapból vették meg 1200 írtért, nehogy a város ezen egyetlen tértől is megfosztassék, mert az uradalom házhelyeknek akarta azt felosztani. Annál inkább konstatálnunk kell ezeket, mert a szegzárdi polgárság között alá­való bujtogatók azt a hirt terjesztik, hogy a kutat is meg a szobrot is a község pénzéből csinálták az »urak« s most a szegény nép majd adóban fizeti meg ezeknek az árát! Jó volna tehát felvilágosí­tani a népet arról, hogy a község terhére még egy koszorút sem vettek a szoborra, nemhogy annak fölállítása akármikép is terhelné a község költség- vetését. — Papi korona. Elénk érdeklődés mellett folyt a tavaszi papi korona Bátán. A szegzárdi es- peresi kerület plébánosai csaknem teljes számmal jelentek meg s két szomszédos esperesi kerület is képviselve volt Jelen \oltak: Pártos Zsigmond es­peres, inözsi plébános elnöklete alatt, Wosinsky Mór esperes plébános, Éberling Mátyás babarci es peres-plébános, Holndonner Ferenc bátaszéki, Seal- ezer Sándor bátai, Szandiner Antal dunaszekcsői, Herr Ágoston véméndi, Fischer Lipót agárdi, Gólz Sándor szegzárdi s Gyórk'á Ferenc várdombi plébá­nosok ; Kopári Gyula tolnai, Kuhl József harci és Reiner Ferenc baari administrátorok s Frei János bátaszéki káplán. — Távollétét kimentette Zányi György faddi plébános. Fél 11 órakor Szálezer Sán­dor plébános misét mondott. Mise után, pontban 11 órakor megkezdődött a tanácskozás s 1 órakor vég­ződött. A tárgysorozatból megemlítjük, hogy Hetyey Sándor megyéspüspökünk még a folyó év őszén, szeptember hóban bérmálni fog a szegzárdi ke­rületben. — A szegzárdi egyetemi ifjak a rektornál. A szegzárdon tartózkodó egyetemi hallgatók a Ga­ray János emlékszobrának leleplezési ünnepélyére vendégül hozzánk érkezett dr. Herczegh Mihály nép­szerű egyetemi rektornál múlt vasárnap délelőtt tisztelegtek, kiknek nevében ifj. Steineker Ferenc IV-ed éves joghallgató üdvözölte az egyetem nagy- tudományu és közszeretetben álló rectorát, ki haza­fias beszédben melegen megköszönte az egyetemi ifjúság tisztelgését. — Záróünnepély. A helybeli polg. leányiskola záróünnepélye ez évben a gimnázium torna- csarnokában fog folyó Jió 15-én délelőtt 10 órakor megtartatni. Az ünnepélyen a szülőket, tan­ügy barátokat, érdeklődőket szívesen látja az iskola tantestülete. Külön meghívók nem bocsájtatnak ki. — A Garay-szobor leleplezése alkalmából lapunk múlt számában emlitést tettünk arról a hang­versenyről, melyet 1857-ben rendeztek Szegzárdon a szoboralap megteremtése érdekében, s melyen özv. Irajber Józsefné is közreműködött. Mint utó­lag örömmel értesülünk, ezen a Garay-szobor alap­ját megvető hangversenyen Ujfalusy Imre ügyvéd, városunk köztiszteletben és becsülésben álló, érde­mekben gazdag tagja is részt vett egy ének kvar­tettben, s igy még ők ketten vannak élők, kik sze­rencsések voltak a szobor létesítésére megindult aktuson részt vehetni, s megérték a szobor ünne­pélyes leleplezését is. — Hymen. Kohn Antal székesfehérvári ke­reskedő eljegyezte Hirsckfeld Mina kisasszonyt, Hirschfeld Mór, szegzárdi iparos leányát. — Selyemszalaggyár Szegzárdon Egyik fő­városi lap hire szerint egy osztrák gyáros Szeg­zárdon selyemszalaggyárat szándékozik fölállítani s most tárgyal a kereskedelmi minisztériummal állami támogatás miatt. 4______________________________________ — A szobor leleplezési fényes ünnepélyek, mint szép álom tűnnek föl még most szemeink előtt. Szegzárdnak nem volt, s kitudja, lesz-e valaha még ily pompás, a legkényesebb igényeket is teljesen kielégítő ünnepélye. A rendező bizottság szellemi vezérlőjéről, ki a rendezés részleteit tervszerint el­készítette s a legaprólékosabb pontokban is előre |. megállapította, s a kivitelről gondoskodott, Simont- sits Elemérről és az ő kiváló érdemeiről lapunk muH hétfőn megjelent rendkivüli számában már kö- telességszerüen s a valódi érdem kellő méltánylá­sául, megemlékeztünk. A lap előállításához szüksé­ges rövid idő azonban nem volt elégséges arra, hogy a szép ünnepély rendezésében szintén följegy­zésre méltó érdemeket szerzett bizottsági tagokról is megemlékezzünk. Krammer János polg. iskolai igazgató, az elszállásolási bizottság elnöke, Máthis Kálmán kaszinói igazgató és R'ácz József megyei könyvelő szintén fáradhatlan buzgósággal és önzet­len odaadással közreműködtek azon, hogy az ünne­pély sikere teljesen biztosítva legyen. A tribünök és emelvény Ízléses földiszitésének érdeme pedig Franek Jánosé, ki készséggel ajánlotta fel ismét ügyességét és a rendezés körül szerzett tapasztala­tait ezen ünnepély alkalmával is. — Gyaszhir I)r. váradi Beöthy Károlyt, a szegzárdi ügyvédi kar mindenki által tisztelt, be­csült, fedhetlen jellemű tagját, súlyos családi gyász érte édes atyjának, váradi Beöthy Lajos földbirto­kosnak 84 éves korában történt elhunytával. A köz- tiszteletben álló agastyánt, kit tekintélyes állásokban levő nagyszámú fiai és előkelő rokonai meleg sze- retete övezett hosszú életén át, s ki a régi magyar patriarchális birtokosok erényekben gazdag, s ma már ritkuló alakja volt: igaz, őszinte részvéttel ki­sérték utolsó útjára a család gyászba borult tagjai és nagy számú tisztelői. — T. Nyitray Lajos, szeg - zárdi polgári iskolai tanárnak édes atyja, táncosi Nyitray Antal volt 48-as honvéd elhunyt Érdén 78 éves korábon. — A boldogult testvére volt T. Nyitray József honvédalezredesnek, ki fivérével együtt a világosi katasztrófáig végig küzdötte a szabadságharcot. — A szegzárdi tüzultó zenekar a lefolyt szo­borleleplezési ünnepélyeken, úgy a bevonulásnál, mint másnap délután az alsósétatérnél oly szabato­san és a kényesebb zenei érzéket is kielégítően ját­szott, hogy a közönség minden körében teljes elis­meréssé1 nyilatkoztak Müller karmesterről, ki rövid egy hónap alatt a zenekart ily szép sikerrel tanította be. Tűzoltó zenekarunk most már bátran közreműködhetik bármely kerti mulatságnál is, mert precíz játékukat szívesen hallgatja a közönség. A főparancsnok pedig elismerést érdemel azért, hogy sikerült neki megnyerni a jóhirnevü bátaszéki kar­mestert, Müllert, ki maga is ambíciót helyezett ab­ba, hogy tűzoltó zenekarunk jó anyagát kiváló szakképzettségével érvényesítse. — Elfelejtett koszorú Lapunk múlt hétfőn megjelent rendkivüli számában a szoborra helyezett koszorúkat is fölsoroltuk, de a lázasan gyors mun­kában, sajnálatunkra, hiba csúszott be a tudósítás­ba. U. i. Garay Antal, a költő testvéröcscse is egy igen szép babérkoszorút pálmaággal helyezett a szoborra és a szalagokon a következő felirat volt: iA költő emlékének — a Garay-család.« Ezen ko­szorúról laptársunk, a »Tolnamegyei Közlöny« sem emlékezett meg s igy csakis sajnálatos tévedésnek róható föl, hogy a koszorú fölemlitése a tudósítás­ból véletlenül- kimaradt. — Tankötelesek összeírása, A tankötelesek és óvodakötelesek összeírása bevégződvén, ez sze­rint az 1848/99. tanévre van összesen 711 ovoda- köteles, ebből 351 fiú, 360 leány, még pedig 584 rom. kath., 81 ev. ref., 1 ág. ev., 43 izraelita és 2 nazarénus. Tanköteles van 1353, ebből 640 fiú, 713 leány, még pedig 1041 rom. kath. 206 ev. . ref., 4 ág. ev, 3 unitárius, 95 izraelita és 4 naza- renus. Ismétlő iskolás van 842, ebből 95 rom. kath., 116 ev. ref., 2 ág. ev., 1 unitárius, 56 izraelita és 2 nazarénus. Összesen van 2936 ovoda és tankö­teles, ebből 2919 magyar, 15 német és 2 galíciai. — Letiltott lap. A budapesti kir. főügyész megkeresésére a budapesti kir. büntető törvényszék vizsgáló bírája a «Népszava» cimü hírlap folyó hó 1-én megjelent 28-dik számát letiltotta. A költő családja A »Pesti Hírlap« a követ­kezőket irja Garay János özvegyéről és családjá­ról : A most lefolyt szegzárdi Garay-ünnep alatt ál- j talános figyelem tárgya volt két, csodálatosan sze­rény, szinte félénk magaviseletü idősebb nőalak. Gyászba öltözve az ünneplő közönség fényes sorai­ból s kivált a tolnamegyei hölgyek virágos-kertjé­ből élesen kiváltak, már azáltal is, hogy mindig az első hely jutott nekik, egyebekben azonban szíve­sen eltűntek a nagy sokaságban. Az egyik nő Ga­ray János hátramaradt özvegye, született Babocsay Mária, aki 1853. óta, férje halála óta visszavonulva éli immár py éves özvegységét. A 81 éves matró­na fiával, Garay Dezsővel és leányával, Gizellával maradt vissza. (A költő másik fia: Ákos kevéssel apja után halt meg.) Garay Dezső a bírói pályára lépett s nővérével együtt a legteljesebb családi szerétben élt az özvegygyei. Soha meg nem nősült, valamint a költő leánya: Gizella (aki jelenleg 57 éves) soha férjhez nem ment, csak hogy meg ne táguljon koztuk a régi családi viszony. Garay Já­nos szerető lelke élt tovább a családban. Négy év előtt azonban a halál megint közbeszólt. Garay Dezsőt, a ki a pestvidéki kir. törvényszék bírája s a két nő egyetlen támasza volt, elszólitotta. Azóta a költő agg özvegye és leánya egyedül él, egészen visszavonulva a reáltanoda-utcában igen-igen s/űk viszonyok között. Most főképen dr. Ferenety J. ko­lozsvári egy. tanárnak, a költő életirójának támogatása mellett utaztak le Szegzárdra, ahol a két gyermekesen szerény nőt számos kitüntetés érte, — többi közt az is, hogy Perezel Dezső belügyminiszter is meg­látogatta őket. A tisztes agg matróna különben di­csőségének korából úgyszólván mindenre emlékszik s Petőfiről és Vörösmartyról is igen sokat tud be­szélni. Szinte legjobb tanúja a forradalmi kor belső életének. Meggyöngült hallását élénk emlékező te­hetsége pótolja s ami legkülönösebb, a legújabb kor irodalmi mozgalmait is jól ismeri. Fia halála azon­ban oly súlyosan érintette őt is, leányát is, hogy szinte csak lépésről-lépésre élnek s bizony nem tudták beletalálni magukat abba a nagy dicsőségbe, ami Garay János megdicsőüléséből legelőbb is az ő alázatos és szelíd homlokukra esett. Garay János özvegyének csodálatos jó szivét jellemzi ez a kis epizód A hazafelé tartó vonaton leejtett két cukor­kát a padlóra s azután fölvette és azon fáradozott, hogy a nehezen járó ablakot leeressze, hogy azon kidobhassa. De persze kevés volt az ereje hozzá. Egyik irótársunk meg akarta rövidíteni a vállalatot és ezt ajánlotta neki: — Méltóztassék csak bedobni a szivarhamu­tartóba ! Az ősz matróna azonban tiltakozott: — Ne kérem; igy elpiszkolódik, de ha az ab- i lakon kidobom, még valami gyermek megtalálja és ] akkor az örülni fog neki! — Pályázat jegyzői állásra. Kocsola köz­ségben a segédjegyzői állásra Nagy István dom­bóvári járási főszolgabíró 400 frt javadalmazással, ! N a k községben évi 300 frt javadalmazással és ter- | mészetbeni lakással javadalmazott segédjegyzői ál­lásra pályázatot hirdet. —• A tisztviselői kör műkedvelői előadása. Múlt lapunkból a tisztviselői kör folyó évi junius hó 1-én rendezett műkedvelői előadására vonatko­zólag a szereplők közül tévedésből Preinesber- ger és Kovács urakat kihagytuk. E helyütt egészítjük ki tudósításunkat azzal, hogy a fent ne­vezett urak szerepük sikeres előadásával osztoz­kodtak abban a zajos tapsviharban, mely a szerep­lőknek szólt. — Nsm engedélyezett gyógyszertár. Jakabfi Ferenc oki. gyógyszerész Decsen gyógyszertár fel­állítását kérelmezte, a belügyminiszter azonban ezen kérelemnek nem adott helyet. — Korán kezdi. Nagy István 12 esztendős fiú — alig hagyta el az iskola padjait, már is meg­unta a becsületes munkát. Gonosz anyjának buzdí­tására bemászott Marosi Jánosné udvarára és a nyitva lévő ajtón beosonva, összepakolt vadat, ha - lat s mi jó falat és haza vitte. A szomszéd )k ész­revették és a bűnös fiat a csendőrség pártfogásába I ajánlották. 1898. junius 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom