Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-17 / 16. szám
Vili. évfolyam. 16. szám. Szegzárd, 1898. április 17. Előfizetési ár: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 frt — 3 » — I » 50 . . 12 kr. Előfizetéseket ős hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. I A lap szellemi részét illető köz- j Iemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. A BáníTy ünnepe. ! A függetlenségi és 48-as párthoz tartozó hírlapok és politikusok április tizenegyedikének ünnepét váltig Bdnffy ünnepének nevezték. — Ha ez alatt azt értették, hogy ezen nemzeti ünnepnek fénysugaraiból Bdnffy Dezsőre is háramlik dicsőség, akkor ez az elnevezés megfelelne az igazságnak. De a midőn ezt csakis az ünnep díszének és jelentőségének leszállítása és kicsinyítése végett teszik, nem térhetünk fölötte egyszerűen napirendre. Helytelen okoskodás és törekvés április 11-ikének ünnepét márczius 15-vel minden áron szembe állítani és az egyiknek fényét avagy fontosságát a másiknak rovására emelni és túlhajtani. Balgaság és hazaíiatlanság volna egyaránt a márczius tizenötödikéhez fűződő nemzeti kegyeletet és nimbust megsérteni vagy megtépni akarni. Az ellentétet ezen két nap között nem azok, kik április tizenegyedikének ünnepét rendezték, szították. Elvitázliatatlan, hogy mindkét nap az 1848. év emlékének van szentelve, mindkét nap kegyeletes és hálás visszaemlékezés az 1848. év nagy vívmányaira, dicső alkotásaira; mindkét nap a szabadság szent eszméjének glorifikálása. A különbség egyedül abban nyilvánul, hogy míg az 1848. év emlékezetének szánt márczius idusát eddig egyedül a nemzet ünnepelte, ma már az 1848. év emlékezetének, történeti jelentőségének a nemzet és király együttesen áldozhat. Az 1848. megszűnt hangzatos párlpri- vilegiuma lenni a függetlenségi és 48-as pártnak, hanem ez közös kincse a királynak és a nemzetnek. Épen azért az volna logikus és következetes, hogy azok, kik 1848-at írták eddig zászlójukra, most kétszeres örömmel üdvözölnék április tizenegyedikét, vagyis az annak megörökítésére hivatott törvényt, mert ez a nap oszlatott el minden félreértést és tette lehetővé, hogy 1848. előtt leborulhat az egész nemzet, koronás királyával az élén. Az a nagy történelmi nevezetességű tény, hogy Ö Felsége szentesitette azt a törvényt, a mely az 1848. évi (örvények fél- százados megalkotásának dicsőítését hirdeti örök időkre és hogy Ő Felsége az országgyűlés hódoló feliratára adott válaszában dicsőítve emlékezett meg az 184S. év alkotásairól, 1898 év április 11-t felejthetetlen és eltörölhetetlen nemzeti ünneppé avatta, melynek jelentőségét késő századok is hirdetni fogják. A Bdnffy ünnepe tehát nagy és magasztos nemzeti ünnep volt és minél nagyobb része volt Bánffynak és kormányának ezen lélekemelő, a szabadság eszméjének rajongó dicsőítését megörökitő és a király és nemzet együttérzését biztositó s egybeforrasztó nemzeti ünnepnek létesítésében, annál több érdem és hazafias elismerés illeti meg Bánjffyt és társait. Nemzeti ünnep. Az 1848-diki alaptörvények szentesítésének ötvenéves évfordulóját megyénk székvárosa is a nagyjelentőségű nap emlékéjiez méltóan ünnepelte meg husvét hétfőjén. A kora reggeli órákban a város fölött emelkedő Bartinahegy ormáról ipozsárdurrogások jelezték a nagy nap jelentőségét; a közhivatalok, iskolák, intézetek és sok magánház zászlódiszt öltött. Délelőtt 7,10 órakor gyülekeztek a hivatalok és tanintézetek tagjai a megyeház dísztermének előcsarnokába, hol rövid vártatra megjelent gróf Széchenyi Sándor főispán és deli fa., gr. Széchenyi Domokos, D'óry Jenő, Kovács Sebestyén Endre és Ágoston István kir. táblai biró diszmagyaiban, s az ő vezetésök mellett vonullak a belvárosi templomba, mely ekkor már zsúfolva volt közönséggel; a kath. kör és kath. legényegylet tagjai szintén testületileg vettek részt az ünnepi isteni tiszteleten nemzeti színű zászló elővitele mellett. Az isteni tiszteletet megelőzőleg Wosinsky Mór, a belváros hazafias érzésű, nagy tudományu és fenkölt gondolkodású esperesplebánosa ünnepi szónoklatot tartott ; a szegzárdi 1848. évi apát, Ujváry József, a nemzet egjik vértanújának méltó utódját ismertük meg ez alkalommal is Wosiusky- ban, ki erős hazafias szellemtől áthatott, s az ünnep méltóságához illő, nagy hatasu beszédben emlékezett meg a nemzeti ünnepnap jelentőségéről. Mély áhítattal s a hazaliui lelkesedés magasztos érzetével keblében hallgatta mindenki a jeles szónok remek beszédét, melyben a millenniumi ünnepen mondott szónoklatát is fölülmúlta a szabadság és hazafiasság eszméinek magas szempontból való magyarázatával. Szónoklatában praedominált a húsvéti ünnep s azzal kapcsolatosan szólott a nemzet ünnepéről. Szem előtt tartva a szószék szentségét, melyre soha politikát nem vitt, beszélt a nemzet ünnepe alkalmából annak tárgyát képező szabadságról, a nélkül, hogy politikát vitt volna a szószékre. A szabadság eszméjét az előbbeuiek szemmel tartásával nem politikai, hanem bölcsészeti, vallási s hazafiul szempontból tárgyalta. Miután az összes hatóságokon kívül a népnek ezrei voltak jelen, az eszmét magasabb szempontból fogva fel mégis úgy kellett tárgyalnia, hogy az a népet is lelkesítse. A néppel szemben — mely a mai sociálista áramlatban nagy hajlandóságot mutat a szabadság eszméjének a teljes függetlenséggel való összetévesztésére — szükségesnek tartotta a szabadság eszméjét oly irányban kifejteni, mely a szabadság eszméjéből I kiindulva a polgári kötelesség, az alattvalói hűség s a törvény tiszteletét tüntette s ezen irányát igazolta I az április 11-ikének, a törvény szentesítése aktusá- 1 nak felülemelkedését a március 15 ike fölé. Wosinsky nagyszabású beszédét a következőkben adjuk: Beszédének mottóját a felolvasott húsvéthétfői evangélium e szavaiból vette : * le vagy-e csak egyedül jövevény Jeruzsálemben, ki nem tudtad meg, mi történt e napokban U Beszéde kezdetén az egyházi ünnep tárgyát képező világra szóló eseményről, a Megváltó feltámadásáról szól, mely egykoion lázba hozta Jeruzsálem lakóit. Ez képezte mindenkinek beszéd tárgyát; nem csoda tehát, ha az Emmausba menő tanítványok, e tárgyról szólva bámulattal mondák: »Te vagy-e csak egyedül jövevény Jeruzsálemben, a ki nem tudtad meg, mi történt e napokban.« Az evangélium tárgyáról áttért most azon másik eseményre, melyet a magyar nemzet e mai napon ünnepel s a kinek erről nem volna tudomása, attól ő is méltán kérdezné az Emmausba menő tanítványokkal: »Te vagy-e csak egyedül jövevény Jeruzsálemben?« azaz: csak te ne tudnád saját hazádban, hogy minek ünnepli ma a magyar nemzet télszázados ünnepét ? Alig két éve mullott — úgymond — hogy nemzetünk örök hálával s Istenbe vetett bizalommal ünnepelte honfoglalása ezredéves emlékét s a megszentelt múltnak dicsőségéből uj erőt merített jövendőjére, mig virágzó nemzetek porát szétszórta az idő vihara s világhódító birodalmak roskadtak össze súlyúk alatt. Ma ez ezredév utolsó századának felében lezajlott kimagasló eseményt, szabadságharcunk s a szabadság törvényei szentesítésének 50 éves emlékét ünnepli a nemzet. Azon okok hosz- szu láncolata, melyek birodalmakat alkotnak és döntenek meg, a gondviselés titkos intézkedéseitől függnek. Történelmünk minden lapja elárulja e szent kéz nyomát. Valamint tehát ez ezredévben nem saját erőnk, nem saját gyengeségünk tartott fenn bennünket, hanem egyedül Isten szent akarata,'úgy a ma ünnepelt eseményben is a gondviselés kezét keli látnunk. Megbünhődte rég a múltját e nemzet, megjutalmazta tehát ismét a gondviselés szabadságával, a mint Izrael népének bűneit is Isten az ó- szövetségben szabadságvesztéssel sújtotta legjobban s bünhődése után szabadságának visszanyerése volt legfőbb jutalma. Hisz Babylon fogságában nem a leigázók embertelen bánásmódja fájt nekik legjobban, nem a szenvedett éhség, s szomjúság kínozta őket, hanem hazájuk s szabadságuk vesztét siratták legfájóbban. A szabadság vesztése volt a magyar nemzetnek is büntetése, s szabadságának visszanyerése s szabadságlörvényeinek go évvel ezelőtt a mai napon történt szentesítése volt a gondviselés egyik legfőbb jutalma. Nem tartja összeegye/tethetlennek a nemzet e mai ünnepét a szent helylyel annál kevésbbé, mert a husvét ünnepe épen a szabadság eszméjét juttatja eszünkbe. Hisz ős-szüleinknek a paradicsomban elkövetett bűne kovácsolta a legelső bilincseket, a lélek bilincsét, melytől megváltónknak végtelen sze- retettőj vezérelt hős halála s feltámadása szabadította meg az emberiséget. A husvét ünnepe tehát a kereszténységre úgyszólván a szabadság ünnepét képezi. Nem tartja a nemzet ünnepét e szent helylyel azért sem összeegye/.tethetlennek, mert hisz az egyház tanához tartozik a szabadság úgy, mint a hazaszeretet; mindkettő mindenkor lelkesítette az egyház hű fiait. Hisz épen a szabadságban idtjé- ben, az óiven évvel ezelőtt élt lelkipásztor, — (ez Ujváry szegzárdi apát volt), — ugyané szent helyről hirdette az evangélium tanaival kapcsolatosan nemzete szabadságának essmejct is, s mint jól tudjuk, e magasztos eszmék s honszeretetének lett mányijává, mert fogságban lehelte ki bilincsekbe vert testből nemzete szabadságáért lelkesült nemes lelkét. A mai ünnep alkalmából szóló is a szabadság eszméjét választotta beszéde tárgyául s ez eszmét bölcseleti, vallási és hazafiul szempontból tárgyalja. Van egy szó, — úgy mond — mely minden időben varázshatással volt az emberiségre, egy szó, mely a maga igaz és nemes értelmében az egyén és társadalom legszentebb kincsének fogalmát fejezi ki, de a mely szó félreértve egymagában is elég az erkölcsi és társadalmi rend elveinek felforgatá-
