Tolnavármegye, 1898 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-01 / 1. szám

Vili. évfolyam. 1. szám. Szegzárd, 1898. január 1. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 • — * Negyed évre . . 1 > 50 » Egy szám ára . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Krammer Yil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KÖSSÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FEBE2TC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetőnek mőrsőkel'en meg&Uapitott árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhivás! 1898. évi január hó l-vel lapunk lépett. Kérkedés nélkül hivatkozhatunk ama sikerekre, a melyeket lapunkkal fenn­állása alatt elértünk. A sikereknek egyik legfőbb tényezője Tolnavármegyének művelt közönsége, a mely lapunkat támogatásával és rokonszenvével kezdettől fogva megajándékozta. Forró köszönetét mondunk e támogatásért és rokonszenvért, a melyet to­vábbra is kiérdemelni legfőbb törekvésünk leend. Lapunk iránija marad a mi volt, mióta megindult. A közérdek szerény harcosai vagyunk és e harcba a j)á vtatlanséig és igazság szeretet mellett mindenkor csak a jó Ízlés és ildoni által meg­engedett fegyvereket visszük. A politikai téren és minden irányban a tiszta szabddelvüség jelsza­vát irtuk zászlónkra, mert meggyőződésünk, hogy hazánk jólétét, nagyságát és egységét csak szabadelvű intézmények biztosíthatják. Politikai, várni0gyei és községi életünk összes kérdéseit, valamint társadalmi életünk fontosabb eseményeit mindenkor behatóan megvitatjuk és részletesen ismertetjük, mi közben, párt és felekezeti szempontok teljes kizárá­sával, a legszigorúbb tárgyilagosságra törekszünk. Közleményeink igazi zsurnalisztikái színvonalon állanak; gyor­san és alaposan értesült hirrovatunk a hét eseményeit élénken csopor­tosítja. — Van külön szépirodalmi, törvénykezési, icnüyyi és köz- gazdasági rovatunk, a melyek szakszerűségük mellett általános érdekű tarta­lomra törekesznek. Lapunk csinos kiállításban, legkevesebb S oldalnyi terjedelemben, szükség esetén 10, 12, 1G oldalon, hetenként egyszer, vasárnapon, jelenik meg. Előfizetési ár: Egész évre 6 frt. Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Egy hónapra 50 kr. Ajánljuk lapunkat továbbra is Tolnavármegye művelt közönségének szives jóindulatába fs,partéiba. Hazafias tisztelettel: A „TOLNAVÁ RMEGYE“ politikai hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala. SzoDioru uj cszlciidő. Az elmúlt év szép emlékeit borús föl­legek homályositják el az uj esztendő reg­gelén. Alig zajlottak le szemeink előtt az ezeréves .Magyarország lélekemelő ünnep­ségei, s alig örvendtünk annak, hogy a legközelebb múlt fényes napok hazánk ál­lami fölényét a legkedvezőbb színben tün­tették föl Europa hatalmasságai előtt: máris előre nem látott és nem remélt politikai ballépések megingatni alkalmasak a belénk helyezett hitet, mert egy parlamenti kisebb­ség fékevesztett szenvedélye indokolatlanul megakadályozta hazánk alkotmányos kor­mányzásának lehetőségét és egészséges ala­pokon való tovafejlődését. Ki merte volna hinni azt, hogy ennek a szép reményeket nyújtó esztendőnek ily vigasztalan vége legyen ? Hazafiui önérzetünket magas lelkese­désre hangolták a feledhetlen nyári napok eseményei, midőn Budavárában koronás fők vetélkedve a legnagyobb elismerés hang­ján emlegették Magyarország állami supre- mátiáját, és szivünkkel összeforrott nagy királyunk velünk együtt érezve és gondol­kozva oly nagylelkűen emlékezett meg tör­ténelmünk kimagasló alakjairól. S ime most a szép jövőbe helyezett erős bizalom után, néhány heti szánalomra méltó parlamenti szóáradat oly veszélyes hínárba sodorta alkotmányos életünket, mely­TÁRCA. —-+S8+— Uj esztendő? Ne higyjátek, hogy eltűnnek nz óvek, Hogy elmúlandó minden pillanat, Ó az idő számára ninc3 enyészet, Ember! múlandó csak te vagy magad! Aki elvész örökre menthetetlen, ' Itt e földön te vagy csak egyedül, E véghetetlen fájó küzdelemben Csak a te lényed az, mi elmerül Bús avaron uj virágok fakadnak, A tél nyomába jön a kikelet, Meglombosodnak a fák ; de magadnak Újjá születned nem lehet. Toldi lényednek nincsen folytatása, Ahogy érzel nem érez senkisem, És lelkednek egykori üdve, vágya, Másokban fel nem támad sohasem. VESZÉLEI KÁROLY. ' Szent Margit asszony. — A Koczán-díjjal jutalmazott dráma. — Irta: VÁRADY ANTAL. HARMADIK FELVONÁSBÓL. (Stin: A nyulak szigete, hársak, alattuk kőpad. Jobbról a fél színen a klastrom, melynek templom-portáléja a közönséggel szemben van. Őszi tájkép. A háttér sárguló levelű, szálas fáin át, a baloldalon nyílt szinen kilátás a Dunára, az erdős par­tokra ; a függöny felgördültével hajnalodik.) NEGYEDIK JELENET. Margit, Bernát szerzetes, apáca, apród. Marcit. (Kisérőnőjére támaszkodik, kis apródja feketében, kezét fogja s szivéhez szorítja. így vezetik a hársak alatti kőpadig. Eleinte áll, csak később ül le bágyadtan.) A hársak elszállt illatlelkét érzem . . . Tavasz van, azt hiszem, ott túl, a bércen S a lanyha szellő vígan hordja át Friss violáknak üde illatát . . . Ez a verőfény meggyógyít, kibékit . . . Megnyílni látom a menny messzeségit. S a rajta úszó fehér gomolyok Mindegyike egy kép, mely mosolyog . . . Ide ... ide . . . (Leül) A lábamhoz, kicsinykém . . . (Apród lábához ül, fejét a padra hajtva.) I Te menj, — ha még találsz a partok mentén Egy kései virágot, — hozd el kérlek. (Kisérönő meghajlással el.) S te mintaképe áldott, hű testvérnek, Egy harmatcseppnyi kis vigasztalást! . . . Itt, itt vagy, — már mosolygok — ime, lásd! (Bernát mély megindulással közeleg.) Ma bánatos vagy ? Értem aggódol tán ? Bernát. Aggódom, tépelődöm hiú voltán Az emberi erőnek, büszkeségnek . . . Maréit. A szemeid oly benső tűzzel égnek . . . (Bernát kitekint, a merre Edömér s Abigail távoztak, mintha félne hirtelen visszatérésüktől.) Vársz valakit ? Vagy félsz valakitől ? (Bernát tagadólag int, zavarát leplezve.) Múlandó minden ... Ez a hárs kidől, Ez a klastrom leromlik egykoron, S a porba omlott, korhadt gályákon Talán egy új hárs, unokája ébred, Illattal balzsamozza majd a léget S jövendő századok költője tán Szent ihletést merít friss illatán, Bernát. Jövendő századok! . . . Maréit. Igaz . . . Igaz . . . De néha csak jövendőnk a vigasz, — Mikor a múltúnk: kétségbeesés . . . Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom