Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-03-21 / 12. szám

2. TOLNAVÁRMEGYE. romboló munkája csak a selejtes elemet pusz­títja, melynek elmúlásáért nincs okunk bán­kódni. A legutóbbi hetek szenzációs jelensé­gei reméljük, hogy a főváros és parlament életében is múló bajokként fognak jelent­kezni, melyek után egészséges fejlődés és tisztult helyzet fog következni; mert az er­kölcsi világrendet még sohasem tudta ki­mozdítani sarkaiból néhány megtévedt em­ber szánalomra méltó megsemmisülése. Mert »Mi könnyű törvényt írni pamlagon, köny- nyü Ítélni a felületesnek, és mily nehéz, ki a szivet kutatja, méltányolván minden re- dőzetét1« = Az ozorai 1848-diki lefegyverezésről lapunk múlt számában megjelent közlemény kiegé­szítéséül Csapó Vilmos cs. és kir. kamarás ur, az ozo­rai hős fia, szívességéből a család levéltárában őr­zött és Csapó Vilmos ezen sikerűit fegyvertényére vonatkozó három eredeti okirat másolatát a követ­kezőkben közöljük. Az első ezredesi kinevezési okmány s ekként szól: «Kinevezés, melynél fogva Csapó Vilmos, Tol­namegyei nemzetőrségi őrnagy ur, Magyarország ki­rálya Ő Felsége utólagos jóváhagyása reményében, nemzetőrségi Ezredessé kineveztetik. Kelt Budapes­ten 1848. október 30-án. Mészáros Lázár hadügy­miniszter. Csanády.« Ugyanerre vonatkozó második kinevezési ok­mány a következő : »1895. sz. Kinevezés, melynél fogva Csapó Vilmos a folyó évi október 7-én a Roth és Philipo- vics táborának lefegyverzése által az ozorai dicső­séges győzelemért hálájának nyilvánítása és az érde­meknek kellő megjutalmazása tekintetéből, az orszá­gos honvédelmi bizottmány által nemzetőrségi címzetes «ezredessé« ezennel kineveztetik. Budapesten október 15-én 1848. a király s haza nevében az országgyű­lés által választott orsz. honvédelmi bizottmány. Nyáry Pál h. elnök, Szemere b. t., Jósika Miklós h. b. tag. (Ferdinánd király pecsétje.)» A honvédelmi bizottmány ezen felül megen­gedte Csapónak, hogy «az ozorai ménesből tetszése szerint egy paripát választhasson,« az erre vonat­kozó leirat ekként szólott: >1076. e. sz. Az országos honvédelmi bizoíí- mány Csapó Vilmos, tolnai nemzetőrségi ezredes urnák. Midőn önt az országos honvédelmi bizott­mány a f. évi October 7-én Roth és Philipovits tá­borának lefegyverezése által az ozorai dicsőséges győzelemért hálájának nyilvánitása és az érdemnek kellő megjutalmazása tekintetéből ezredessé kinevezte, bizton reménylvén, hogy a haza várakozásának buzgósága és erélyessége által más alkalommal is megfelelend, egyszersmind önt ezennel fölhatalmazza, hogy magának az ozorai ménesből tetszése szerint, egy paripát választhasson, minélfogva is teendő je­lentése után az illető összeg a pénzügyminisztérium­nál utalványoztatni fog, erről mai napon a pénz­ügyminisztérium tudósittatván. Pesten October 15. 1848. A haza és király nevében az országgyűlés által választott országos honvédelmi bizottmány. Kossuth Lajos elnök.» A Csapó-család most is kegyelettel őrzi azt a cserkoszorut, melyet a szegzárdi győzelmi ünnep al­kalmával a hazafias érzelmű szegzárdi hölgyek az ozorai hősnek átnyújtottak, valamint megvan a csa­lád levéltárában az ünnepi költemény egy eredeti példánya. Mint az ünnepélyen részt vett és még élő szemtanuk állítják, ezt a költeményt Merhwerth Ig­nác, Szegzárd város későbbi főjegyzője irta. Lapunk múlt számában megjelent közlemény és az itt reprodukált adatok alkalmából időszerűnek látjuk fölvetni azt a javaslatot, hogy az ozorai di­csőséges lefegyverezés emlékét a helyszínén illő volna valami emlékkővel megörökíteni. Hazafias kötelessége volna ez az utódoknak annál is inkább, mert a szabadságharc egyetlen ki­magasló momentuma volt az ozorai diadal megyénk­ben, s a jövő évben ünnepeljük meg úgyis a sza­badságharc félszázados évfordulóját. Talán leghelyesebb volna, ha Ozora község venné kezébe az ügyet s mozgalmat indiiajiaa ha­zafias terv meg valósítására! Reméljük, hogy megyénk közönsége lelkese­déssel karolná föl ezt az ügyet, mely úgyis egy régi adósság lerovása volna, s a dicső szabadsághar­cosok érdemei iránti hála és kegyelet is kötelez bennünket az emlék fölállítására ! VÁRMEGYE. — A tavaszi rendes közgyűlésre vár­megyénk főispánja következő előzetes meghívót bo­csátotta ki a törvényhatósági bizottság tagjaihoz: »Van szerencsém a törvényhatósági bizottság t. c. tagjait, a vármegyei székház gyüléstermében folyó évi március hó 30-án délelőtt io órakor meg­nyitandó tavaszi rendes közgyűlésre azon figyelmez­tetés mellett meghívni, hogy miután a jelzett köz­gyűlésen a vármegye közigazgatási, árva és gyám- hatósági szükségleteinek fedezése czéljából, a folyó 1897. évre vonatkozólag \% pótadó kivetése fog javaslatba hozatni: a közgyűlésnek első tárgya az 1883. évi XV. t. ez. 10. §-a, illetőleg az i88j. évi 3/rkgy. számú szabályrendelet 3. §-a értelmében, a folyó évi költségvetés lesz. Egyszersmint az állandó választmány t ez. tagjait is értesítem, hogy az ál­landó választmány ülése folyó évi ?nárczius hó 29-én délelőtt 9 órakor veszi kezdetét. Kelt Nagy-Dorog- hon, 1897. évi március hó 14-én. Gróf Széchenyi Sándor, Tolnavármegye főispánja, úgyis mint az állandó választmány elnöke. — Hirdetmény. A vámegye házi pénztá­ráról szerkesztett s az állandó választmány pénz- ügyi szakosztálya által is tárgyalt 1896. évi száma- dás az 1886. évi XXI. t. c. 17. §-ának rendelkezé- séhez képest, a számvevői véleménynyel, s a pénz­ügyi szakosztály előterjesztésével együtt folyó évi március hó 15-től számitott 15 nap tartamára a vármegye levéltári helyiségében közszemlére kité­tetik. A számadásra vonatkozó netáni észrevételek a folyó évi március hóban később meghatározandó és szokásos módon közhírré teendő napon tartandó tavaszi rendes közgyűlést megelőzőleg legalább is 5 nappal az állandó választmányhoz címezve nyúj­tandók be. Szegzárdon, 1897. évi március 15-én Dóry Pál, alispán. Tolnavármegye községi elöljáróinak az 1897—99. évre érvényes névjegyzéke. IV. Tamásii járás. Bedegh. I. biró: Vörös József alsó. II. biró: Horváth Gábor őr. Pénztárnok : Marászi Mihály itj. Közgyám : Marászi János M. Esküdtek : Szalai János Béres József, Őri János ifj., Johann János, Vaskó József, Horváth Ferenc. Értény. I. biró: Cséplő Ignác. II. biró: Dra- vec József Cs. Pénztáros: Bognár György. Köz­gyám: Bebesi Lajos. Esküdtek: Dravec Bertalan, Korpádi Mihály, Völgyi István, Szabó Ferenc. Kör­orvos: dr. Fehér Soma. Felső-Ireg. I. biró: Deák József. II. biró: Szalai József. Pénztárnok: Szántó József K. Köz­gyám : Horváth József. Esküdtek: Tukovics Vendel, Sós László, Pintér János, Pintér István, Török Jó­zsef, Sipos József, Bandi Manó, Deák József ifjú. Orvos: dr. Fehér Soma. Felső-Nyék. I. biró: Egyed Sándor. II. biró: Egyed Lajos. Pénztárnok: Györke István. Közgyám: Tóth P. János. Esküdtek: Bocska János, Földesi János, Balogh József, K. Egyed József, Horváth Já­nos itju, Egyed József ifjú. Fürgéd. I. biró: Tóth Lajos. II. biró: Lamm Pál. Pénztárnok a biró. Közgyám: Orosz Lajos. Esküdtek: Horváth István, Strasser Adolf, Perger János, Szabó Károly, Czettl Vendel, Orbán István. Kánya. I. biró: Takács Mihály R. II. biró: Varga Péter. Pénztárnok: Horváth Mihály. Köz­gyám: Rapai Pál. Esküdtek: Marosi Ferenc, Horváth István, Vörös István (M. fia), Horváth György. Kónyi. I. biró: Horváth Imre. II. biró: Dob­ján Gergely. Pénztárnok: Keszthelyi József. Köz­gyám : Sudár István. Esküdtek: Horváth Ferenc, Bendek Imre, Savanyó Ferenc, Gergály Mihály, Poszpis Ádám. Majsa. I. biró: Hirsch Ignác. II. biró: Lö- vensohn Gáspár. Pénztárnok: Hengl Márton. Köz­gyám: Hóner István. Esküdtek: Áll Ármin, Fekete ___ ______ 1897. március 21. kezésbe te tte magát az etazsérrel, mozgósítván a rajta levő csecse-becséket; — a mikor gyufát ke­resve »nem leli meg nyitját sarka felül az ajtónak« — a mikor neki füttyengetett az alvó kanári ma­dárnak, és meg-meg simogatta az édes szender- gésben álmélkodó szobalányt; — hát akkor aztán, a midőn a szegény asszonyka azt mondja, hogy : — Ugyan édes ! hát már megint ? . . . . . . Akkor a férjem uram a nagy keserve­sen meggyujtott stearin gyertya világánál belenéz a tükörbe, hogy meglássa a borközi állapotot. Meg is látja. — Mert a tükör a kemenesaljai zsidó szerint olyan bolond portéka, hogy : — A millen bele néz, Éppen ollan belőle kinéz .... Hm! De más is néz ám még ki a tükörből. — Ott látszik háttérben a sifonér tetején a szir­mai szilvorium ! Bekap hát egy kupicával »Schlaf - irunknak.« — Akkor aztán ismét a tükör elé áll; megsodorintja a bajszának a két végit. — Az egyik »csára,« a másik »hajszra« áll. — És ha óraciífer- blatt volna a tisztelt illető képes-felén, — s a ba­jusz egyik felét megtennék fertály mutatónak, a másik felét meg óra mutatónak, hát akkor a zóna idő szerént tisztára kijönne, hogy most éppen reg­geli két fertály négyre. De hát se baj ! — Nagy fityekkel oda szól a pityergő asszonykának: — Asszony ! te csak hallgass ! Hallgat is a szegényke. Mert tudja, hogy az okosabbik enged. Reggel aztán következik a színdarab, amely egyszer komédia, máskor tragöedia — persze, hogy mindig az »ember« tragöediája; egyszer néző já­ték, máskor tragikomédia ; egyszer ilyen, máskor sokszor pedig beillik medvetáncoltatásnak is. Mert hát kérem alássan ! — más az elmélet, más a gyakorlat. Mi rólunk, férfiakról, akik a nagy világ szín­padán szereplünk, politizálunk, követet választunk, felolvasunk, cikkeket írunk, lapot szerkesztünk, el­nökök vagyunk, egyszer itt, másszor ott: mi rólunk azt tartja a közvélemény, hogy otthon, a házi szín­padon is valami előkelő szerepet szerepet játszunk. Teszem azt: a hősszerelmest, vagy a kegyetlen fér­jet, a kit nem lágyítanak meg Griseldis könnyei! Pedig hát otthon egészen másként áll a sor! Ott­hon rendszerént csak statiszták vagyunk ! — Igaz, hogy néha el-el kurjantjuk, hogy »asszony te csak hallgass !« De ez csak rövid szerep ! A végszót azonnal átveszi a főszereplő : az asszony! Az aztán tudja mit kell beszélni. Tragika, drá­mai szende, operette-kanári, vagy népszínmű csa­logány mind egy húron pendül, és ha nyelvecskéje perelésre zendül, bennünk a bátorság rettentő meg­rendül, s úgy járunk, mint Bóbele Krautfleck, aki egy »Asszony te csak hallgass «-féle jelenet után kiszaladva az udvarba, azt mondja a kis fiának : — Dalfikám édes fiókám ! Eredj csak be a szobába és hozd ki a kalapomat. Nem merek be­menni, mert megvertem a mamádat. Bizony-bizony a nagy ritkaság számba menő asszonyi hallgatás után következik az asszonyi be­széd, — s ezt már aztán hallgatja a férj uram. — Hát láncos, lobogós tudjuk-e, hogy mi tör­tént az éjjel, hol csavarogtunk ? Ugy-e már nem tetszik emlékezni a feldöntött lámpára? Hát a schlaf- trunkra? Persze, hogy lapítunk, mert érzi a tisztelt ur, hogy bűnös ! Ugy-e dolgozik már az erkölcsi macskajaj ! Hát a pénzünk hová lett ? Még tegnap este csak úgy csókolóztak a koronák, meg az ötös bankók a tárcájában, s uram fia, most alig találok benne annyit, hogy a reggeli kiflire elég legyen! Persze, hogy elmulattuk ! Uram teremtőm, ki hitte volna, hogy az egykori álmadozó ifjú, férj korában álmatlanul dorbézolja keresztül az éjszakát. —-- Vő­legény korodban ugy-e azt kérdezted tőlem. Szép rózsa virág szeretsz-e, szeretsz-e, szeretsz-e ? **" Most már csak a pipacsot kérdezed meg, hogy • sör-e, bor-e, pálinka-e? — Vagy talán még a pe^s' gőt is oda kérdezed ? Rittig ! Látom a szemedből! Oh hogy fájdulna meg a fejed tőle. — Ember, te hallgatsz ? De hallgass is mert tudd meg azt, hogy én szászor megbántam már, hogy szép leánykorom édes álmait felcseréltem a rideg valóval ! Akácvirágos csendes holdas éjről álmodám én, s r tályré- szemül a nagymosás jutott. — A bá’ holló, — s a traccsok, kávé uzsc panaszosak, — öt év óta nem kapta, azt mondod nincs pénz ! Nem tellik ! ked miből tellik a szóda-spricerre meg cig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom