Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-03-21 / 12. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik, minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORJSTÉL. SZÉKELY FEfiENC. VII- évfolyam. __________________________ 12. szám. Szegzárd, 1897. március 21. Ké ziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előflze- j tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított I árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 • — » Negyed évre . . 1 » 50 » Egy szám ára . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Yilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Erkölcsi hanyatlás. Böjtbe való théma; de nemcsak azért időszerű, hanem főkép azért, mert az utóbbi hónapok a társadalmi és az ethikai élet olyan ziláltságát és a morális fölfogás ellazulását tárják elénk, aminőkről elmélkedni, s azok okai után kutatni, nemcsak helyesnek, hanem szükségesnek is mutatkozik. A kor haladásával az emberek igényei is növekedtek. Az élet materiális fölfogásával a vagyonszerzés láza lepte el a közpályán szereplő embereket, kik hogy a rohamosan fejlődő társadalmi élet magas követelményeinek megfelelhessenek, a könnyű meggazdagodás és vagyonszerzés lejtőjén a morális bázist igen könnyen elvesztették maguk alatt. Ebből magyarázhatók azok a simpto- mák, melyek a- parlamenti és magánélet egyes alakjait kellemetlen és visszás helyzetbe sodorták, s melyek majd minden héten áldozatot követelnek az erkölcsi bukás molochjának. Hogy az érdekhajhászat és önzés már vakmerő módon duskálódott a köz- és magánélet számottevő több alakjánál, az az előttünk fekvő szomorú példákból eléggé nyilvánvaló ; de azért ezekből a szórványos és minden modern állam körében jelentkező esetekből a morális elzüllésre következtetni nem lehet! Tisztitó tüzek ezek, melyek a társadalmi élet fülledt levegőjét, mint a nyári átfutó villámok, könnyebbé, egészségesebbé teszik. Utánuk megkönynyebbülten lélekzik föl mindenki, akit az erkölcsi világrend meg- bántása elkedvetlenített, és pesszimisztikus lethargiába süllyesztett közállapotaink veszedelmes tünetei miatt. A hős tragikus bukása kiengeszteli, megbékíti a szemlélőt, mert a nemezis igazságot osztó ujját látja a sorssal vakmerőén szembeszálló ember bünhődésében. A legközelebb fölmerült botrányos esetekből nem szabad könnyelműen elitélnünk a közélet összes szereplőit és egy színvonalra állítanunk azokkal, kiket a kapzsi pénzvágy, vagy tehetetlen meggazdagodás in- corect cselekedetekre sodort. A parlamentben a vezérszerepet oly tisztelt és közbecsülésben álló alakok töltik be, akik a legszigorúbb morális alapon állva, sohasem nyújtanak segédkezet arra, hogy egy-két meghibbant alakot az erkölcsi bün- hődés megtorlásától álhumanizmussal megmenteni igyekezzenek. A sors szeszélye és büntető keze kéretlenül is lesújt arra, ki kihívja magával szemben a végzetet; s aki egy bizonyos társadalmi polcon megfeledkezik az ethikai szabályok követelményeiről, az magára vessen követ, ha a fejére zúduló ár eltemeti a társadalmi bukás örvényébe. Magyarország társadalmi és politikai élete még nem romlott meg annyira, hogy egyes sajnálatra méltó jelenségekből az erkölcsi elzüllés jeremiádjait kelljen hangoztatnunk az egész közélet fölött. A gazdaságilag óriási lépésekben haladt ország közéletébe az erkölcsi bajok is elég nagy mértékbe beszivódtak; de azért rosz- akarat és nagyon fekete szemüveg kell ahhoz, hogy az erkölcsi élet mélységes süllyedéséről prédikáljanak a társadalom mentő Cassandra-jóslatok. A civilizáció rohamos haladása salakot is hoz a fölszinre, mely, mint a hatalmas Nílus iszapja megtermékenyíti az életerős talajt, melyen Magyarország szabad társadalma még ezentúl fogja kifejleszteni a haladás életerős tölgyeit. A csöndesen fejlődő vidék társadalmi élete pedig még az aggasztó tünetektől is jobbára mentes, s nem mutatkoznak olyan morális hanyatlások, melyek aggodalomba ejtsék az itteni közélet szereplőit és kedvűket vegyék a becsületes, önzetlen munka további nehéz küzdelmétől. Szerény körben mozgó, vidéki társadalmi életünk, még nincs inííciálva a rohamos haladás veszélyes bacillusai által ; a romlatlan, optimisztikus fölfogás, a közélet munkásainak közvetlen érintkezése, működésük nyilvánossága megmenti még őket attól, hogy a morális félrelépés veszélyeinek könnyen kitéve legyenek. A vidék erkölcsi hanyatlásának hangoztatása csak könynyelmü frázis, aminek alapja csak peszimisztikus világnézlet. A civilizáció TÁRCA. ' —-Kf»+— Asszony, te csak hallgass! — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Irta, s a gyönki ref. gymnázium javára rendezett hangversenyen felolvasta : KÁLMÁN DEZSŐ. Hát már ismét az asszonyokról ? Igen! oh igen ! Mert hát kérem ez a thema kimeríthetetlen ! Meg aztán nékem természetem, hogy arról szeretek beszélni, ahhoz vonzódom, ami kedves, szép jó és elbájoló. — El veletek ti cigarettázó, csibukozó, szivarozó, kvaterkázó férfiak! Mit is tudnék rólatok mondani. Jót keveset, csak rosszat, mint jó magam- rol. — És ha a vádlottak padjára helyeznélek benneteket sokféle bűneitekért, s az esküdtszék asszonyokból állana : Istenengem megnyerném a pert! Ha elmondanám, hogy mig a táncteremben az imádott hölgy lenge termetét átkarolva, vigan valcerez- lek s szemetek a bájos szép leánykát oly sóvá- r°n, oly epedve nézi : addig eszetek a telekkönyvnek rubrikáin jár! Vidám szarvasként lejünk a tótat — pedig csak eztán lesztek igazi szarvasok; majd deli párducként udvaroltok, ígérve hetet és havat, örök szerelmet, lemondást cigarette- 1'°1, szivarról, körről, kaszinóról, sörről, kvaterkáról es a Terkáról — szívre tett kézzel esküdözve igy: — Angyal ! lm láss lábaidnál! — Szeretlek, mint a Bül-bül énekét az esti lanyha szellő, — mint a rezgő harmatot a vágyó napsugár, — mely alig várja a hajnal hasadtát, hogy csókolhassa szivének drága gyöngyét ! ... Ha meg nem hallgatsz oh mi lesz belőlem ! A lányka hallgat, — mert most még nem asz- szony — hallgat és elgondolkodik, mert már olvasta valahol valami regényben — no meg aztán a mamától is hallotta, hogy az az esti lanyha szellő sokfelé szokott ellebegni, — s a játszi napsugár sok harmat gyöngyöt szokott megcsókolni! . . . Az ifjú megremeg. — Félti a szivet, a kezet és a hozományt. Jól van — szól most elszántan az ifjú — te hallgatsz — hát beszélek én! Itt a revolver! Tudd meg leánykám, hogy én »k. u. k.« vagyok ! Már minthogy kaiserliche, und königliche tartalékos hadnagy, beim infanterie Regiment von Jellasich, — numero 69. Depo Stuhlweisenburg! — Én tudok csinálni szerelmi tragöediát, akár az »Orient«-ben,. akár a »Hungáriádban! Egyesben vagy kettősben! Mir ist es tout egal! — A lányka megrebben. — Dobban szivetája. Rágondol, hogy mit mondott mamája. — De hát mikor az a »k. u. k.« oly snáj- dig. — »Elhalványul arca, szivével van harca!« — Eszébe jut, hogy a »Pesti Hírlap« — az »Egyetértés« — a »Budapesti Hírlap« — no meg a »rikkancsok« egy krajcáros újságai milyen rettenetes dolgokat beszélnek a szerelmükben csalódott, elszánt »kukkok«-ról! — Aztán megemlékezik arra is, hogy ott künn az erdőben, tavaszkor, rügy fa- kadáskor megkérdő, hogy hány évig élek én, oh mond meg szép kukukk f — És a kukukk hallgatott. — Bizonyosan másutt volt dolga. — Kukukk hallgatása, szerelmes »k u. k.« beszéde megfájdit- ják dobogó kis szivét, s hogy ne legyen szerelmi tragöedia se egyesben, se kettősben, se az »Orient«- ben, se a »Hungáriá«-ban : elsóhajtja, »hogy igen, oh igen« s az omló könnyek drága gyöngyei, rá hullanak a »Tiller Mór és Testvére« — ragyogó arany paszomantjára! — Az erdőben nem szólt a kukukk, — igy győzött a lánykán a szerelmes i>k. u. k.i Aztán, aztán, — no mi lesz aztán ? A szerelmes szarvas, a deli párduc és a snajdig j>k. ?/. k.i a polgárilag beanyakönyvezett tény után átváltoznak járásbiróvá, jegyzővé, telekkönyvvezetővé, törvényszéki bíróvá, professorrá, uram bocsá! még prókátorrá is, s aztán lesz belőlük mormogó házi medve, aki sáros tappancsaival kakas-kukuroláskor bandukol haza a kaszinóból, a körből, s több más ilyen bel- ügyminiszterileg engedélyezett, és meg nem engedélyezett helyekről. És amikor már jól besározta a teppichet: — »Neki megy a falnak, — Nagyot koppan akkor« — de azért nem hallgat ! — — a mikor feldöntögette a lámpát; érint-
