Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-02-21 / 8. szám

1897. február 21. tolna vármegye. 5. FARSANG. A szegzárdi kaszinó bálja. Midőn e sorok napvilágot látnak még a bol­tok édes álmát aluszszák azok, kik az éjjel le­zajlott kaszinói bálon részt vettek. Bizon nem cse­kélység a sok tánccal járó fáradságot kipihenni. — És ezúttal a táncolás a szokottnál is nagyobb fáradsággal járt, mert a nagy terem zsúfolá­sig megtelt közönséggel. Közel nyolcvan rendező járt elől nagy hévvel és odaadással a táncban. — A terem gyönyörűen és sok ízléssel volt diszitve. Mondhatjuk, hogy a mi nagy termünket még nem láttuk hasonló pompában. Az egész terem körös­körül bordó drapériákkal volt bevonva. A tükrök fölött díszes baldachin. A teremben számos csoport­ban elhelyezett élő virágok kellemes illatot árasz­tottak. A világítás valóban fényes volt, kétszerese a rendesen alkalmazott lámpa és gyertyalángoknak. A terem felső része elegáns szalonná volt átalakítva és a kaszinói szalon berendezés kitünően illett a piros drapériákhoz. Művészileg megrajzolt hatalmas tánczrend, mely Auerbach tanár ügyességét hirdeti, volt a terem felső részében elhelyezve. Az udvarias és előzékeny rendezőség a hölgyeket remek kivitelű tánczrendekkel ajándékozta meg. A tánczrend (a hírneves Seefehlner cég készítménye) drapeszinü szarvas bőrből készült elegáns könyvecske szép rokokó rajzzal, mely selyem bojttal fűzte át höl­gyeink karcsú derekát. A táncot rezgővel nyitották meg és e sorok Írásakor nagy animóval folyik a tánc. Nem kell hozzá jóstehetség, ha azt mondjuk, hogy ez a bál volt a farsang nemcsak legszebb hanem legsikerültebb mulatsága is. Ezért az érdem első sorban a rendező bizottságot illeti meg, buzgó elnökével: Biróy Béla és a fáradhatlan igazgatók: Vargha és Máthis urakkal az élén. Az első né­gyest 68 pár táncolta két kolonneban. A jelen volt hölgyek a következők: Asszonyok : Antal Ferencné, Bodnár Istvánná, Biróy Béláné, Breitenecker Alfrédné (Tolna), Dicenty Gyuláné, özv. Ferdinand Gyuláné, Fejős Károlyné, Fördős Vilmosné, Hilbert Istvánná, Hoffmann Sán- dorné, Kovács Dávidné, Keplinger Gézáné, Kardos Ignácné, özv. Kramer Árminná, Komáromy Gyuláné, Lauschmann Ödönné, Dr. Leopold Kornélné, özv. Laky Józsefné, László Lajosné, Molnár Istvánná, özv. Mayrné (Dunaföldvár), Mathis Kálmánné, Nits Istvánné, Örffy Lajosné, Dr. Pápé Dénesné, Pirnit- zer Manóné, Rácz Józsefné, Reich Oszkárné, Reichl Sándorné, Simontsits Elemérné, Steinekker Ferencné, Szigeth Nándorné, Sáfáry Lászlóné, Schlosz La­josné, Török Béláné, Tóth Károlyné, Tóth Hen- rikné, Tóth Gyuláné, Trinkel Rezsőné (Budapest), Wigand Jánosné, Wéber Jánosné (Nádasd), Wit- tinger Károlyné (Tolna), Vilcek Sándorné. Leányok: Antal Mariska, Benes Milla, Bör­zsönyi Irén (Dunaföldvár), Dicenty Paula, Dömötör Ilona, Fejős Emma, Fördős Emma, Hauke Elvira, Jasek Anna (Himesháza), Komáromy Mariska, Kréth Sárika (Bonyhád), Kramer Erna, Martin Emma (Bu­dapest), Mayr Melanie és Mariska (Dunaföldvár), Mátis Mariska (Kaposvár), Obláth Evelin (Bonyhád), Perlaky nővérek (Apáthi), Pleszky Gizella (Fadd), Pirnitzer Ida, Stepke Mircl, Szendrődy Sarolta, Tö­rök Blanka, Wittinger Paula (Tolna), Wéber Mariska (Nádasd). Műkedvelői előadás. A szegzárdi általános ipartestület, szövetkezve a helybeli kath. legényegylettel, e hó 18-án igen sikerült műkedvelői előadást rendezett a „Szegzárd- szálló“ dísztermében. Előadták Bodnár Gáspár 4 felvonásos alkalmi színművét: „Vissza a műhelybe“. A női szerepköröket Kiss Mariska k. a. mint Ömbölyinó, és ennek leánya Ilonka, Hübner Mariska k. a. pom­pásan töltöték be; mint kezdők olyan ügyesen mo­zogtak a színpadon, mintha routinirozott színész­nők lettek volna. A férfi szereplők közül különö­sen kitűntek Maus Rezső, mint Ömbölyi Mátyás Bzijgyártómester; Osepreghy Dániel öreg iparos szerepében Fusz Ferenc, és Dalnoki Alfréd fize- tósnólküli másoló írnok szerepében Kremnitzky István, a ki minden egyes jelenetében általános derültséget keltett a közönség soraiban. Továbbá Reizinger Béla, Joö Vilmos és Král Lajos kisebb szerepkörüket, a többi műkedvelővel együtt, dere­kasan betöltötték. — Végül említést kell tennünk Virág Ferenc legényegyleti elnök érdemeiről is, a ki mint igazgató és rendező nagyban hozzájárult az est sikeréhez. Előadás után következett a kedélyes táncmu­latság, mely kivilágos kivirradtig tartott. A négye­seket 120 pár táncolta, két hatalmas oszlopban. A műkedvelői előadás bevétele volt 300 írt 30 kr, kiadás 161 frt 24 kr, s igy a tiszta jövedelem ki­tett 139 frt 6 krt, mely összegen az általános ipar­testület és a kath. legényegylet osztozott. Az estélyen jelen voltak: Asszonyok: Almásy Lajosáé, André Istvánná, Bartha Istvánná,' Boros Endréné, Bogovits Istvánné, Bölcsök Józsefné, Becsky jánosné, Bogovits Jánosné, Csikós Mihályné, özv. Oliráky Jánosné, Debulay Imrónó, özv. Doór Jánosné, Darázsi Jánosné, Ferenc Gyuláné, Ferner Mihályné, Franek Jánosné, Geisz Zsigmondné, Greszbauer Vencelné, Hahn Ferencné, Hidasy Má- tyásné, Hiverth Ignácné, Haudinger Gyuláné, Ho- norits Józsefné, Horváth Vincóné, Hradek Károlyné, Jagica Jánosné, Kuncer Jánosné, Kiss Mórnó, Ka- puváry Antalne, Kapitány Ferencné és Jánosné, Kazaraór Istvánná, Král Ignácné, Korch Jánosné, Mózer Istvánná (Hőgyész), Németh Antalne, Né­meth Gyuláné, Németh Józsefné, Olló Mihályné, Petries Gottfridnó, Petries Antalné, Pernitz Józsefné, Plank Ferencné, Pozsgay Jánosné, Rencz Ferencné, Ráhm Ferencné, Róth Sándorné, Stanu Istvánná, Stokinger Jánosné, Schwertecky Józsefné, Szegedy Józsefné, Székelyi Józsefné, Szlankai Mihályné, Tolnai Jánosné, ifj. Tóth Pálnó, Tóth Józsefné, özv Török Istvánná, Theisz Lőrincné, Tucsni Pálné, Vidák Jánosné, özv. Walcher Jánosné, Wilhelm Ferencné, Vidács Antalne, Vörös Ignácné, Végh Mártonná, özv. Vátzek Lászlóné és Vátzek Lász- lóné stb. stb. Leányok: Beucze nővérek, Bartha Mariska, Brieglovics Mariska (Mohács), Bogovics nővérek, Bogovics Juliska, Oserna nővérek (Tolna), Darázsi nővérek, Erdélyi nővérek, Ferner Ilonka, Ifusz Er­zsiké (Tolna), Gebhardt Mariska, Grószbuuer Juliska, Gyüszü Anna, Hiverth nővérek, Hübner nővérek, Horváth Erzsiké, Jagica Ilonka, Kiss Mariska és Iduska, Kapitány Juliska, Kazamér Anna, Kapuváry nővérek, König Anna, Markovics Mariska, Mechtl Mariska. Petries Teréz, Plank nővérek. Petries nő- vőrek, Reich Erzsiké, Rencz Lenke (Tolna), Re- gölyi Mariska, Ráhm nővérek, Szegedy Erzsiké, Szeredy Paulin, Stirling Eleonora, Stann Anna, Szegedy Anna. Thorn Margit, Tolnai Juliska. Vi­dács Mariska, Vidák nővérek, Végh Tériké, Vörös Gizella, Wilhelm Mariska, stb. stb. Örült vagy szélhámos. Barcelonából, Spanyolország ezen szép váro­sából, az elmúlt héten Juan Basanta névaláírásá­val levél érkezett városunkba, a melyben a jó spa­nyol egy nevetséges mese közlése mellett arról ér­tesítette a címzettet, hogy a mi vidékünkön ezelőit 4 hónappal 650.000 frankot ásott el és hogy ez segítsen neki a pénzt visszaszerezni. — A levél annyira telve van naivitásokkal, hogy az zsarolásra nem alkalmas, azért inkább valamilyen elmebajos, mint szédelgő Írhatta. A korrekt németséggel meg­irt, Szegzárdra ajánlottan érkezett levél szószerint a következőképen hangzik : Barcelona, 1897. 30./I. Tisztelt Uram I Ama kedvező értesülések, amelyeket önről az önök országában való tartózkodásom alatt egy föl­dijétől, a kivel az ön vidékén találkoztam, hallot­tam, arra késztetnek, hogy önnek egy nagy fon­tosságú üzletet bizalommal teljesen ajánljak. Erre csakis azon sajátságos helyzet kényszerít, amely­ben most vagyok, a midőn mindent, minden ellen kockára teszek. Soha nem hittem, hogy ezt valaha valakire rábizom, azonban a bánat, s szenvedéseim a börtönben és mindenek fölött szeretetem 17 éves drága leányom iránt, kit Joledo városában pensio- natusban helyeztem el és a ki utolsó ivadéka ki­halt családomnak, — mert én özvegy vagyok, — ezek azok az okok, a melyek engem feltét­lenül arra bírtak, hogy csak is önhöz forduljak s hogy önt hivatkozva becsületességére, bizalommal megkérdezzem, vájjon ön tisztelt uram, hajlandó-e nekem segédkezet nyújtani arra nézve, hogy ismét birtokába jussak ama arany és francia bankjegyek­ből álló 650.000 franknak, a melyet körülbelül négy hónap előtt egy kis dobozban, az önök vidé­kén elásni voltam kénytelen. Ezen eljárásom okait a következőkkel közlöm önnel:, Én kapitány és pénztárnok voltam az itteni helyőrség egy lovassági ezredénél, a midőn a köz- társasági központi választmány elnöke, mely párt­hoz tartozám, fölszólított, hogy szökjem meg és vigyem magammal az ezred pénztárát, melyben 400.000 frank volt, Az említett bizottság ezen összeget 700.000 francra egészítette ki, azzal az utasítással, hogy külföldre menjek és fegyverek és hadiszerelvényeket vásároljak, azon célból, hogy katonai fölkelést szer­vezve, egy és ugyanazon napon egész Spanyolor­szágban a köztársaságot proklamáljuk. Én Marseillebe utaztam, a hol csakhamar ér­tesítettek, hogy az összeesküvést egy aljas áruló felfedezte, hogy társaim közül többen elzárattak, a többiek menekültek és nekem is ezt ajánlották, mert a spanyol kormány kiadatásomat kérte és intézke­dett elfogatásom végett. Ekópen üldöztetvén, az önök országába utaztam, a hol ama rémhírt kö­zölték velem, hogy szegény leányom súlyos bete­gen fekszik a pensionatusban. Mit volt mit tennem ? Sem gyermekemet elhagyni nem akartam, sem pe­dig ilyen nagy összeggel hozzá nem utazhattam. Azt sem tartottam tanácsosnak, hogy a pénzt va­lamely banknál helyezzem el, mert a spanyol kor­mány azt hamar kinyomozta volna. Fölindulásom­ban és aggodalmamban a következőt tettem: A pénzt egy vas dobozba tettem és az ön vidékén, a hol tartózkodtam, egy biztos, félreeső helyet ke­restem és minden eshetőség ellen magamat bizto­sítandó elástam a dobozt, a melyben 650.000 frank volt. Ezután erről a helyről pontos topográfiái ter­vet készítettem, a méreteket egy mérő szalaggal kimértem, és egy zseb compass segélyével meg­állapítottam a napállást, azonkívül jegyzeteket ké­szítettem a különlegesebb magas pontokról és je­lekről és a térképet s jegyzeteimet elrejtettem úti kofferem egy titkos fiókjában. Erre elutaztam, hogy leányomat meglátogassam és őt, hacsak lehet, az önök vidékére vigyem, ahol szebb napokat remél­tem. Minden elővigyázat dacára 'Ioledoban elfogt ak és ott a hadbíróság íj évi várfogházra Ítélt, mely büntetést Cuba szigetén keilend kiszenvednem. — Mielőtt oda utazván, szeretném az elrejtett össze­get visszakapni, hogy egyetlen drága leányomnak ' biztos jövőjéről gondoskodhassam. ígérem tehát önnek, hogy ha segédkezik nekem, az összeg har­madrészét átengedem a következő föltételek mellett. 1. Ön köteles bebizonyítani, hogy méltó bi­zalmamra és a titkot szive mélyében fogja őrizni. 2. Ön, vagy pedig egy föltétien hiteltórdemlő megbízottja, eljön Spanyolországba, hogy leányo­mat és az említett koffert elvigye magával az ön hazájába, mert akarom, hogy leányom a pénz föl­vételénél jelen legyen. Ebből is láthatja, hogy a dolgot biztosra veszem, különben nem engedném, hogy leányom ilyen hosszú és nehéz utazásra vál­lalkozzék. 3. Egyelőre ön tartozik leányom utazási költ­ségeit és az egyéb kiadásokat előlegezni, mert mos­tani szomorú helyzetemben nincsen pénzem, bará­taim elhagytak, társaim szintén a fogházban, és családom után nem maradt más, mint leányom. Ismétlem, hogy az iratokat tartalmazó kofferre föl­tétlenül szüksége lesz, mert a nélkül a pénzt föl­venni lehetetlenség. A térképpel, vázlatokkal és jegyzeteimmel könnyen megtalálja a pénzt, de a nélkül minden kutatás hiábavaló maradna és csak feltűnést keltene az ön vidékén, ha ön különböző helyeken az ásást megkísérelné. Ha a pénzt — leányom jelenlétében kiemelendi, fáradságáért és szolgálataiért bő kárpótlást nyerend. Azután ön szives lesz leányomat a spanyol határig vissza kí­sérni, a hol egy bizalmas emberem őt várni fogja. Reményiem, hogy leányommal mindenkor, mint saját gyermekével fog bánni. Ha ezen ajánlatomat elfogadja, tudassa ké­rem azt velem, postafordultával az ide mellékelt ám alatt. Ezen férfiú bár szegény, hű emberein és teljes bizalmamra méltó. O a levelet vétele után azonnal át fogja nekem adni szomorú fogságomban. Miután a fogházba direkte nem irhát, a legnagyobb elővigyázatra van szükség, miért is kérem, hogy hozzám intézendő leveleit kettős borítékba helyezze el, a külső borítékra, amely a postának szól, szí­veskedjék az ide csatolt kártyán leirt címet it ni, a belső borítékra pedig a következő szavakat: Átadandó Juan Basanta-nak 10. sz. cellába. Még mellékelve küldöm ezt az újságból kivá­gott kis közleményt, mely az elitéItetésemről szóló közleményt tartalmazza. Nagybecsű értesítését a legnagyobb türelmet­lenséggel várva, vagyok kiváló tiszteletem kifejezése mellett J. Basanta. A levélhez mellékelt névjegy : ANTONIO BERTOLINI Calle Constitunor Nro 49. Saus Barcelona. A levélhez csatolt spanyol újság magyar szö­vege a következő : — A hadbiróság. Összeülvén a katonai tanács Juan Basanta ex kapitány ellen, a ki, mint olva­sóink emlékezni fognak, megszökvén a hadseregtől, 400 ezer pesetát sikkasztott, mely, mint élelmezési kapitányra, az ő őrizetére volt bízva és ezért a fönt említett tanács 15 évi fogságra ítélte. Ugyanaz ez a kapitány, a ki, mint olvasóink emlékezni fog­nak, ezen a pénzen fegyvereket vásárolt a külföldön és visszatérvén, nyomban elfogatott Toledó városá­ban. Az exkapitány mindig kitűnt köztársasági érzelmeivel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom