Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-02-21 / 8. szám
Évek során a tudomány iránti lelkesült- séggel, nagy áldozatokkal, műszeretettel, fáradtsággal és műértelemmel gyűjtötték össze ezen emlékeket, melyektől megválniok bizony- nyára nem kis önmegtagadásukba került. Annál nagyobb elismeréssel és hálával fogadhatta tehát vármegyénk közönsége az ő nagy értékű ajándékukat, mert nemes lelkök önzetlenségének egyik legszebb tanú- jele az, hogy a nekik olyannyira becses gyűjteményről nagylelkűen lemondottak a megye közönségének javára. Az ő gyűjteményükkel a mi vármegyénk múzeuma az ország hasonló vidéki intézetei között az elsők között fog helyet foglalni már a felállítás alkalmával, mig más megyék évek hosszú során át áldozatok, fáradságos gyűjtések, utánjárások után úgyszólván da- rabról-darabra tudták csak megvetni múzeumuk alapját, vármegyénk pedig egyszerre kész, rendszeresen összeállított s tudományos műérzékkel kiválasztott ritka becsű gyűjtemény birtokába jutott! A vármegyei muzeum létesítésének most már a megvalósulás stádiumába kell jutni, mert közgyűlési határozat szerint a megyeházban levő régi fogházhelyiség egy részét erre a célra kell átalakítani. Igaz ugyan, hogy a megye rendelkezésére álló nagy értékű gyűjtemény méltán megérdemelné, hogy külön célszerű épületbe helyeztessék el, amint azt más vármegyék csekélyebb gyűjteményeik részére már meg is tették, de nálunk a viszonyok kényszere egyelőre más megoldást most nem enged; s igy az átalakítandó fogház helyiségben is ideiglenesen el lehet helyezni az összegyűjtött anyagot, melynek később úgyis okvetlenül önálló és a célnak teljesen megfelelő épületet kell emelni. A muzeum létesítését tovább halasztani nem szabad; mert eltekintve attól, hogy megyénk több régiség gyűjtőjének birtokában eddig is igen becses leletek vannak, 2. ______________________________________ me lyek idővel az elkallódás veszélyének lehetnek kitéve, főleg sürgetővé teszi a muzeum fölállítását az a körülmény, hogy a szőlők felújításának megkezdése következtében a föld gyomrában nyugvó érdekes és a tudományra nagy becsű régiségek most már mind sűrűbben kezdenek napfényre kerülni; s ha ezek megmentéséről eleve nem gondoskodunk, s nem adunk módot és alkalmat arra, hogy azok célszerű helyiségben az enyészettől megmentessenek, akkor azok a tudomány végtelen kárára, avatatlan kezek által megsemmisittetnek, s megyénk értékes közkincstől fosztatik meg, melyet többé helyrepótolni sohasem lesz módunkban. A múzeumok hasznáról, azok kulturális hatásáról a mai kor ha adásával lépé-t tartó intelligens közönség előtt bővebb értekezésekbe fogni, azt hiszszük, fölösleges dolog vol a. A kormány is készséggel és örömmel támogat minden olyan mozgalmat, mely a vidéki múzeumok létesítésére van irányozva. Meg van győződve azok kulturális hasznáról az egész civilizált Europa, melynek minden valamirevaló városában igyekeztek régtől fogva hasonló irányú intézeteket létesíteni, mert a tudományos műveltség, a tudásvágy, az ismeretek terjesztésének egyik legfőbb, szemmel oktató eszköze és tere a gyűjtemények rendszeres összeállítása. Éppen azért évről-évre terjednek a múzeumok a nagyobb intelligenciájú városokban; tudományos, szép művészeti, régészeti, ipari, kereskedelmi, technikai múzeumokat alkotnak világszerte, mert a szemléltető oktatásnak, a műveltségnek szélesebb körökben való terjesztésére ezek bizonyultak leggyakorlatibb és leghasznosabb eszközöknek. Végre tehát itt van előttünk a kínálkozó alkalom, hogy vármegyénk területén mi is megalkossuk az első múzeumot, melynek létesítését már évekkel ezelőtt elhatározta a törvényhatóság bizottsága. TOLNA VÁRMEGYE. szonyi szép erényeidért — akkor szégyenletes dolog volna, ha te szóba állnál is vele. Hanem neked megvallom, — megvallom, hogy tőrbe ejtette vén, elkoptatott, kiégett, annyira megcsalatott szivemet; ez az üres báb 1 Kinek a szive, ----------hol is van a szive ? — Nincs ? — Bizony nem is volt. Megvallom neked, hogy ha ez a szó „szerelem“, nem volna előttem, meg a nagyvilág előtt is, olyan sablonos, üres, léha fogalom — ha megtudnám neked magyarázni az „azrák“ mórhetlen szerelmét — és ha te ezt megértetted teljes édes borzasztóságában — akkor azt mondanám néked, te édes, te százszorszép, aranyos jó asszony: — Én, asszonyom 1 imádlak ! De attól félek, — hogy te, daczára minden magyarázatomnak — piros, pici ajkaddal, ezüst haugu kacajoddal — elkacagnád a feleletet. Te nem tudod azt, hisz még édesen alszol, mélyen — hókarjaiddal férjedet még álmodban is ölelve — te nem tudod azt, hogy egy szegény „azra“-beli a portád előtt térdelt — éjnek idején. A szomszéd királyi tanácsosék nyitott ablakából pedig czimbalom sirás szegődött zokogó szivemhez : „Sír a madár, sír a száraz ágon, Csak egyedül vagyok a világon ; Őszi szellő lengeti a fákat, De szivemet megtöri a bánat 1“ Nem töri meg, mert meg semmi sem törte meg a szivemet. Felugrottam térdelő helyzetemből, — vissza, vissza, gyorsan a kelyhekhez — a borhoz, az alkoholhoz ! Imádtalak egyszer, régen ; te voltál nagy fájdalmaimban megváltóm, te vontad gyengéd kezekkel elmém körül a feledés fátyolét. Te voltál becsületes alkohol ! Vérzett, sajgott a szivem. Lelkem a visszaemlékezés viharjából soha napsütötte, vigasztaló virányra nem talált. Elmém, szivem, keblem, egész énem téged szomjazott, téged, istenadta könyörületes-alkohol 1 Azóta, hogy magam is egyik leghívebb hívód valék — nem fog el az undor és megvetés, ha egy alaposan berúgott polgártárssal találkozom. Mindennek a világon van oka, van lótjoga. így van ez beiktatva a világrendszerbe. Ha van alkohol, úgy megemésztőnek is kell lenni. Ha van vas és óleuy, kell rozsdának is lennie ; ha van nő és abban szív — úgy szerelemnek is, ha pedig több szív van — akkor bánatnak is kell lenni. Ne Ítéld el azt, ki mint Noé apánk a szőlőmusttól, a leforrt bortól állattá aljasult! — szánd őt inkább — sajnáld. — Hisz te nem kutatod, nem tudod mi kény- szeritette kezébe a kelyhet ? — Az öröm ? a bánat ? Mindkettő öl; a nagy öröm is, meg a nagy bánat is. Visszaszaladni a megmaradt jó baráthoz a borhoz, az alkoholhoz. Vadul zabolátlanul szivni téged aranyszínű szőlőnedv. A cigányt csókolni, ki vigasztaló angyalként teszi keresztbe hegedűjén a vonót — és az eléje sirt nótát megilletödve kíséri: A haladó kor követelményének teszünk tehát eleget, midőn egyrészt a régészeti és történelmi muzeum fölállításával egy hasznos kultur intézménynek vetjük meg alapját, másrészt pedig a megyének nagylelkűen fölajánlott ritka becsű gyűjtemény részére megfelelő helyiségről gondoskodunk. A muzeum fölállítása után bizton hiszszük, hogy azt a megyében levő egyes gyűjtők is gazdagítani fogják a tulajdonukban levő tárgyakkal, mert azok igy meg lesznek óva az elkallódástól és biztos helyen fognak megőriztetni a jövő századoknak. Tolnavármegye régészeti és történelmi múzeuma bizonyára a vidék egyik legelső kulturális intézményévé fog fejlődni rövid idő alatt, ha a muzeum részére szükséges helyiség még ideje korán létesittetik, mert az ezentúl fölszinre kerülő tárgyak is gazdag anyagot szolgáltatnak a régi korok emlékeinek teljességéhez. Reméljük tehát, hogy a törvényhatósági bizottság erre vonatkozó határozatának a legközelebb foganata is lesz, s megyénk, valamint székvárosa a tudomány és kultúra egy nagy fontosságú intézetével gazdagodni fog. VÁRMEGYE. — A rabfelügyelő bizottság tagjává a február havi közigazgatási bizottsági ülésen Tihanyi Domokos tanfelügyelő választatott meg. — A budapest-cszéki állatni közúton 1897. évben előforduló munkák biztosítására megtartandó versenytárgyalásokon való részvételre a közigazgatási bizottság dr. Szigeih Gábor és 7otth Ödön bizottsági tagokat kérte föl. — Közigazgatási ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok. Magy. kir. belügyminiszternek 1896. évi 106.126. sz. Országgyűlési képviselőválasztási névjegyzékbe való felvételre irányuló elkésett felszólalások figyelembe nem vehetők. — Belügyminiszter 1896. évi 104.356. szám. Az esküdti állás az ital mérési üzletvezetősóggel összeférhetlen. — Belügyminiszter 1896. évi 90.184. sz. Külön vadászterületet képező, nem egy folyto1897. február 21. »Gyengéd volt az én szerelmem, Selyemkendő volt a lelkem ; Kedvesemet e kendővel csititgattam, legyezgettem : E kendővel törültem le homlokát, ha elborongott; Szegény kendő, selyemkendő ! Úgy eldobtak, mint egy rongyot, Széjjeltéptek, mint egy rongyot!» És akkor, mikor az a léha, órzóstelen üres báb, kinek gőgje csak ürességével mérkőzhetve — jutott eszembe ; akkor borközi állapotban (de csakis akkor) — megszólaltatom a czimbalmot: »Alvégi ház, felvégi ház, csak csalogat integet, Szakítsátok, ha bírjátok kétfelé a szivemet.« Hát akkor ő — és te beszéltek belőlem ? Nem, hanem az alkohol. Es te tudod, mikor átviharzott éjszakán — reggel, bánatos szívvel — haldokló lélekkel a férjedhez jövök, és te szívesen, lágyan, vigasztalódva fogadsz; hisz tudod bánatomat! Nem jöhetek hozzád, — nem, nem ! Nem szerethetlek hisz van férjed. De bárhol is vagyok — egy láthatatlan hatalom — lágyan, szendén lakástok felé fordítja fejemet. Ez az ón imádságom 1 Mint az igazhivő müzülmánnak Mekka felé, úgy nekem feléd kell tekintenem, ha lelki megnyugvást akarok találni. De mégsem találtam meg még. Ne mondj annak a gyűlölt leánynak semmit; — vagy ha akarsz mondani valamit neki, — úgy mond meg neki, hogy----------hogy — hogy mást, nem őt 1 — — hanem — ugyan, hát megtudnád-e neki mondani, hogy kit imádok, kit szeretek most?
