Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-02-14 / 7. szám

4. TOLNAV árme gye. 1897. február 14. — Küldöttség a miniszternél. A szeg- zárdi főgimnázium végrehajtó-bizottság egy küldöttségé tegnap — szombaton — dél­előtt tisztelgett Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternél azon célból, hogy ő nagyméltósagát felkérje, hogy az idei tanévben a főgimnázium 3-ik és 4-ik osztályát együttesen léptesse életbe, a mi városunk es vidéke lakosságának igen fon­tos érdekét képezi. A küldöttség tagjai voltak : Dory Pal elnök, Wosinsky Mór, dr. Hangéi Ignác, Urjfy Lajos, Boda Vilmos, Aiódiy László, dr. Hirlmg Ádám és Zsig- mond Ferenc községi biró bizottsági tagok. Wlassics miniszter a küldöttséget szomba­ton délelőtt 11 orakor a közoktatásügyi mi­nisztériumban fogadta. — A küldöttséghez Kämmerer Ernő és Rátkay László képvi­selők is csatlakoztak. A miniszter, minta kül­döttség egyk tagja lapunknak sürgönyzi, igen szívesen fogadta a küldöttséget és a következőket felelte : Ügyük iránt őszinte jó akarattal viseltetem, kérelmüket megfontolás tárgyává teszem, akadály csak a tanerő hi­ányban rejlik. Mostani kérelmük azonban kevesebb akadályba ütközik, mint a múlt évi, midőn az ötödik osztály megnyitását ké­relmezték. A miniszter a főgimnázium meg­nyitására megjelenését kilátásba helyezte. A küldöttség a minisztert lelkesen megéljenezte. — A kaszinabál igen sikerültnek ígérkezik, s az eddigi készülődések szerint nagy népes mu­latság lesz. A farsang ezen elitvigalma érdekében a buzgó rendezőség nagyban fáradozik, s az óhaj­tott siker bizonyára nem fog elmaradni. A bálnak, amint halljuk, vendége lesz Pichler Győző, kölesdi képviselő személyében, ki nővérével együtt meg­ígérte, hogy a kaszinóbálou reszt fognak venni. — A szegzárdi főgimnáziumra meg­ajánlott összegekből Módly László varme­gyei főpénztárnoknál a következő befizeté­sek történtek: özv. Theodrovits Lajosné 600 frt., Förtner Károlyné 5 frt. Schnei­derbauer József 130 irtot. — A tolnai selyemfonoda létesítése már a megvalósulás stádiuma felé közeleg. A községháza mellett a Duna partra fogják épiteni, a gyár üze­méhez szükséges vizet a Dunából emelik ki. A. község elöljárósága most folyamodott a földmive- lésügyi miniszterhez, hogy a tolnai eliszaposodott Dunaágat egy régebbi megállapodáshoz képest tisztittassa ki, hogy élő viz legyen állandóan a Dunaágban, mert különben a gyár fönállása is veszélyeztetve lesz, s a büzhödő iszapos viz a köz­egészségre is ártalmas miazmákkal telíti meg az egész környéket. Mert igy sokkal tetszetősebb a fiatal ember. Már maga az, hogy a ki lovon ül, mindenkivel lóhátról beszélhet, bizonyos tekintélyt kölcsönöz a lovag­nak, a mivel a gyalogjáró istenteremtés nem ren­delkezhetik. Aztán meg az asszonynép is teljes vi­lági életében mindig jobban bomlott a lovaskato­náért, mint a bakáért. — És igy van ez a civil életben is. — Igaz ugyan, hogy a paripázás sok pénzébe került Osókos Pistának, mert mig akárme­lyik patymári fuvaros elvitte volna Sáraijára há­rom forint naponkénti fuvarért, addig Goldbaum re­gale bérlő minden napra hat forint árendát kért azért a kiérdemelt honvédhuszár paripáért, amely rendes körülmények között a földművelés nemes szakmájában érvényesítette alapos tanalmányait — de hát Osókos Pista tudta, hogy mit csinál 1 . . . Megtörtént végre a nagy lakzi. — Aztán lett Osókos Pistából igazi boldog ember. Most már a patymári szép menyecskék ismét csak Csókás Ist­vánnak nevezték, sőt akadt közöttük olyan is, aki nem átallotta kálvinista varjúnak csúfolni. Hanem az a szemrevaló gyönyörű kis feleség — saját ta­pasztalatai nyomán — folyvást Osókos Pistának titulálja, pedig már négy kis apró csóka csipog körülöttük. Most a nyáron voltam nálunk Szent-István napkor. Osókos Pista öcsénk ilyenkor szokta a ne- venapját tartani. — Még boldogult legónykorában vette fel ezt a szokást, pedig a valóságos neve- napja december 26-ra esik, mert akkor hozta a gólya krisztkindlinek. — A mig legény vagyok, addig István ki­rály vagyok — majd akkor leszek István mártír, — Adományok a szegzárdi népkonyhára. A szegzárdi népkonyhára adakoztam: Egy névtelen ügyoarát 2 frt, Dory Denes 1 zsák bab, és 4 zsák burgonya, Kovács Janos gyapa-puszta 4 zsák bur­gonya, Perczel Tivadar Szegzárd 4 zsák burgonya, 4 fogas hagyma, özv. Papai Istvánnó Szegzárd 4 liter mák, 3 liter búza dara, és 10 drb vörösrépa, Leopold Sándor Szegzárd 1 darab birka, dr. Leopold Kornél egy darab birkát, Geisz Lászlóné Heucse puszta 5 frt, Sehlosz Lajos Szegz írd 5 frt, Seiner Lipót Szegzárd 10 kiló árpakása. Ezen kegyes adományokat számos szegényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szegzárd 1897. február Iá. Bezerédj Pál s. k. — Színészek készülődnek Szegzárdra. Pe­terdi Sándor színigazgató Lúgosról egy kérvényt nyújtott be Szegzard község elöljáróságához, mely­ben április 18-ától egy havi időtartamra 45 tagú színtársulata részére üelyhatósági engedélyért fo­lyamodik. — A bábakepző intézet megnyitása. Dr. la­nárky Árpád, kórházi igazgató főorvos bejele itette rármegyeuk alispáojának, kogy a szegzárdi Ferenc közkórüázuál a közdktatásügyi mmisterium által szervezett szülészeti osztáty atalakitása és beren­dezése e hóban befejezést nyer s a szülésznői tan­folyam folyó évi március hó i-én megkezdődik. Az atispáu tehát felhívta a járási foszolgabirákat, hogy a járási orvos és a községi elöljáróságok meghall­gatásával az egyes községek által a tanfolyamra beküldetni szándékolt cédulás bábák névjegyzékét hozzá folyó hó áO-ig terjesszék be. A tanfolyamra Iá ily hallgató lesz felvéve, akik az intézetben fognak lakni s ellátásukat a kórház havi 8 írtért vállalja el. Minthogy pedig a bába tanítás annál tökéletesebb, minél több szülési eset fordul elő az osztályon, az alispán felhívta továbbá a főszolga­bírókat, még arra is, hogy a járások területén lévő községekben tétesse azonnal közhírré, hogy a szü­lészeti osztály március elsejével megnyílik s oda szüiőnők a terhesség előrehaladottabb állapotában bármikor felvétetnek s kellő titoktartás mellett ápol­tatnak, még pedig a szegények teljesen ingyen sőt a csekélyebb vagyonnal bírók ingyenes ápolta- tása is kilátásba vau helyezve. — Jegy'zőszigorlók figyelmébe. A belügy­miniszter elrendelte, hogy ezentúl a jegyző szigor­latoknak a tiszti főorvos is vizsgáló tagja lesz s a közegészségügyre vonatkozó törvények és rendele­tek körébe tartozó tárgyakból fogja a szigorlókat megvizsgálni. — Pótvásár Tolnán. A kereskedelemügyi miniszter Jakobovits József vásárbérlőnek Tolna község által is pártolt kérelmére megengedte, hogy ott a múlt évi uovember hó 5 re esett, de elma­radt országos vásár helyett folyó évi március hó 22-én fóívásár tartassák. — A szegzárdi kath. legényegylet alapsza­bályait a belügyminiszter a szabályszerű bemutatási záradékkal ellátta azon megjegyzéssel, hogy az elnöknek a felvételt megtagadó, vagy a kizárást kimondó határozatai fokozatosan a választmányhoz és a közgyűléshez föllebbezhetők.-L ..... ha megházasodom — szokta mondogatni. A szép Klárika azonban más nézetre bírta az ő csókos társát, mert Pista öcsénk azt állitá magáról, hogy ő az igazi boldog István király. A vig poharazás közben egyszer csak meg­szólal a patymári szentatya. — Ugyan kedves uramöcsém mondja meg nekem, miért járt maga ezelőtt hat esztendővel, vőlegény korában lóháton Sáraijára ? Hogy nem sajnálta azt a rengeteg pénzt! Mindennapra hat' flórest! Sokkal gazdaságosabb lett volna fuvarost fogadni. Osókos Pista egyet mosolygott a bajsza alatt — és mélységesen hallgatott. — Majd megmondom én mindjárt — szólt most egy őszfürtü tisztes matróna, a helybeli ura­sági ispán édesanyja — majd megmondom én, csak figyeljenek. — Hát úgy van az. édes leikeim, hogy a fiatal ember, ha idegenbe megy házasodni, hogy a lángvérü ifiur miféle fán termett ? Józan életü-e ? Nem iszákos-e ? Nem kártyás-e ? Nem szokott-e cigánynak nagy bankóval fizetni, — vagy bankó hiányában csókkal ? Nem bolonditotta-e el már sok leány fejét? Nincsenek-e holmi szivviszo- nyai ? Nincsenek-e nagy adósságai, a melyeket az hozományból akar kifizetni ? A násznagyokat hí­jába kérdezzük : azok az egekig dicsérik, a mint­hogy egyebet nem is tehetnek; a kóidezősködő le­velekre is mindenki csak jót válaszol, mert senki sem akar sem pletykába keveredni, sem házasság­rontó lenni. —• így nem megyünk semmire. Ha­nem mikor a tisztelt ipsze el-ellátogat, mint vő­legény, hát akkor mig ő ott bent az asztal mellett — Halál a kupéban. Wagner Erzsébet, 60 éves anyóka Tibapasztorkodott a kajdacsí pusztán. De e könnyű foglalkozása mellett is gyakran gyengélkedett a szegény öreg, és utolsó napjait szeretett családja körében óhajtván tölteni, magához kérette Mocsolá- don lakó leányát, ki férjével, Májer József­fel el is jött a beteges anyáért. Szerdán délelőtt a nagydoroghi állomáson szállt vo­natra a kis társaság, de a beteges öreget csak (Jjdornbovárig szállíthatták, mert útköz­ben, Döbrököz és Uj-Dombovár között az öreg anyóka örökre elszenderült. A dombó­vári állomás főnöksége az esetről nyomban értesítette a helyi hatóságot, ki a hullának a halottas kamrába leendő átszállítása vé­gett a kellő intézkedéseket azounal megtette. — Kelta régiségek. A csatári völgyben, ahol a Krisztus születose előtti 4—5. században virágzó kelta város állott, ismét érdekes régiségeket talál­tak és szolgáltattak be Wosinsky Mór espereshez, a régiségtudjmáuy lelkes bajnokához. A lelet egy kelta vár maradványa, és pedig egy vas kard hü- velylyel, 2 vas lándzsa, vas kés, vas olló. vas fibula; azonkívül egy bronzedéay, továbbá egy facsóbör vas fogantyúja és abroncs maradéka és egy egész ép kereszt alakú vasmacska. A talált tárgyak egészen jó állapötban vannak, csak a kelták temetkezési szokása szerint összehajiitva, hogy azokat többé más ne használhassa, vagy pedig a gyász jeléül. A csatári völgyben sok ilyen keltaleletet találtak már, s Wosinsky Mór esperes is több érdekes tár­gyat ásatott ki, melyeknek rajzai „Tolna vármegye története“ cimü nagybecsű munkájában láthatók. A mostani leletek egy hullatemetkezési sir marad­ványai, de a csatári völgyben gyakran találni ugyan­csak a kejták idejéből égetési temetkezési sírokat is. — Uj polka a kiszinóbalon. Sust Viktor a szegzárdi társasélet uuiversális talentumu tagja, a kaszinóbálra egy sikerült polkát szerzett -„Kacér­kodások“ címmel, melyet Garai Lajos zenekara fog előadni. Zeneértők igen dicsérik Sust ur szer­zeményét, mely a tánckedv fokozására fog szolgálni. A terem díszítése is meglepetés számba fog menni, mert a díszítést művész kezek intézik s a legké­nyesebb ízlés kielégítésére* is számítanak. — Kivételes nősülési engedély. A honvé­delmi miniszter a védkötelezettsóg föntartása mel­lett kivételes nősülési engedélyt adott Máié Mihály és ifj. Kis G. János bátai lakosoknak. — Katonasorozás. A szegzárdi sorozó kerü­letben a községek az egyes sorozási napokra a következőkép osztattak ki: Március 12-én Báta és Bátaszék. 13-án Agárd, Harc, Őcsény, Decs, Pilis, Alsó-Nyék, Mözs, Várdomb, Alsó-Nána. 15-én Tolna, Szedres, Simonmajor. 16-án Szegzárd. A sorozás mindenkor reggel 8 órakor kezdődik. Az 1876,- 75,- 74-ben született legények kerülnek mérték alá. a leendő ipa urával barátságosan pityizál s alapos szakavatottsággal beszól az európai sulyegyenről, közbe-közbe pedig bókokat mond a varróasztal mel­lett dolgozó, szende leendőbelijének : — addig mi asszonyok künn a konyhában szép csöndes, óvatos politikával körülhálózzuk a nagyreményű házasu­landó fuvarosát. — Egyék, igyák kigyelmed. Az­tán elkezdünk tőle szép lassan kérdezősködni. A bácsi először mosolyog és . . . hallgat. Panni még egy litert bort a János bácsinak! ha ez sem hasz­nál, jön a többi. Végre aztán egyszer csak meg­nyílik a zsilip, s mire a János bácsi már csak a házbeli kocsis segítségével tudja megabrakoltatni a lovakat: akkorra már mi tudjuk, hogy a bent pi- tyizáló ur olyan drágalátos mákvirág, akinek egy­szeri felakasztás még nagyon enyhe büntetés lenne. — Kész is a kosár azonnal, s ha csupa udvarias­ságból nem is akasztjuk rögtön a nyakába, más­nap már levélben bizonyosan megkapja. — Hanem egynémely furfangos csélcsap túl jár a körülte­kintő, óvatos anyák eszén. — Lóháton jár az ind- dottjához. A ló pedig nem, beszél. — A minthogy Goldbaura paripája sem beszólt . . . Mindnyájan elálmélkodtunk erre az asszonyi mély bölcsességre. A szép háziasszony pedig körülkarolva göm­bölyű karjaival Pista öcsénket: csöndesen belesó­hajtott a nagy hallgatásba: — De jó is, hogy nem beszólt. * A mint mondják Goldbaum patymári regale bérlő egy idő óta négy hátas lovat tart folyton kész­letben ... ez a kereslet folyton növekszik . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom