Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-02-07 / 6. szám
2. tolnavarkegte. 1897. február 7. 2. A szénkéneggel való gyéritő eljárás a tavaszi ültetésnél a következő öszszel, vagyis fóv") tivaszszal, az őszi ültetésnél a jövö év őszén foganatosítandó. A földmivelésügyi minisztériumban, a mint látjuk, igen komolyan foglalkoznak a rekonstrukcziónál követendő eljárással és az 189ó. éviV. törvénycikk végrehajtásával, úgyszintén a kölcsönök engedélyezése is már nagyban foglalkoztatja az azzal megbízott pénzintézetet. — Szemesnek áll a világ — tartja a példabeszéd. Kövessünk el mindent, hogy ama kedvezményekből, melyeket az állam a szőlők felújítására szánt, minél több és minél előbb jusson a mi vármegyénk szűkölködő és a felújításhoz szükséges eszközökkel épen- séggel nem rendelkező szőlőrnivelő lakosságának. Az állami segély a körülbelül 300.000 hold kiterjedésű elpusztult hegyvidéki szőlőterülettel szemben vajmi csekély. Ne késsenek tehát szőlőbirtokosaink, — talán legcélszerűbben a törvényhatóság közbenjárásának igénybevételével — az ő méltányos és jogos kérelmüket az állami kedvezmények és segély kieszközlése iránt mielőbb illetékes helyre juttatni, hogy a szőlők felújítása végre nagyobb mértékben tért foglaljon. = A belügyi költségvetés. Higgadt, tárgyilagos és érdekes a belügyi költségvetésnek most napirenden levő tárgyalása. Alig van tárea, melynek körébe annyiféle nagyfontosságu ügy és kérdés tartozik, mint épen a belügyi tárca. A nemzetiségek, választások, főispánok, vármegyék, városok, községek, a színművészeti, közegészségügyi, lelenc, kórházi, tébolydái, közjótékonysági, rendőrségi, csendőrsógi és toloncügyek, anyakönyvi ügyek és kérdések mind a belügyi tárca keretébe tartoznak. Az egész vitát természetszerűleg Perczel Dezső belügyminiszter uralja, kinek a vita minden mozzanatára és legaprólékosabb részleteire is kiterjedő kimentő, alapos és szakszerű nyilatkozatait a képviselők pártkülönbség nélkül általános helyesléssel és megnyugvással fogadták. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság február havi ülését folyó hó 9-kén, kedden fogja megtartani. — A községjegyzői nyugdíj-alap felügyelő választmányába az 1897—99. évek tartamára beválasztaltak: Erdős Gábor decsi, Küknél Ferenc bonyhádi, Knsztmkovich János faddi, Ludvig József nagyszékelyi, Kerbolt István regölvi és Kiss Pál gyulajováncű községi jegyzők. — A felekezeten kívül állók nyilvántartása tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletet adott ki az összes törvényhatóságokhoz, mely szerint a felekezeten kívül állók számáról a főszolgabirák és polgármesterek a statisztikai hivatalokhoz, a megküldött minta szerint évenkint február hó végéig a vonatkozó kimutatásokat küldjék föl. — Anyakönyvi ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok. Belügyminiszter 1896. 107388. sz. A községi elöljáróságnak nem szabad bizonyítványt kiállítani arról, hogy valamely magyar honos külföldön kötendő házassága a hazai törvények szempontjából akadályokba nem ütközik. — Budapesti kir. Ítélőtábla 1896. évi 191. számú ítélete. Az 1894. XXXIII. t. c. életbeléptének napja előtt történt születések, a mennyiben e napig felekezeti anyaköáyvekbe még be nem jegyeztettek, az állami anyakönyvekbe bejelenteudők, illetve bejegyzendők. Ennek elmulasztása épugy a törvény 80. §-a alá esik, mint a törvény életbelépte után tör tént születések bejelentésének elmulasztása. — M. kir. belügyminiszter 1896. 115487. sz. Az a magyarországi községi illetőségű magyar honos házasuló, ki külföldön vagy Horvái-Szlavonorzságokban köt házasságot, büntetésnek teszi ki magát, ha házasságának Magyarország való kihirdetését elmulasztja. Az 1894. évi XXXIII. t. cikk 59. §-ához kiállított igazságügyminiszteri tanúsítvány megszerzésének elmulasztása nem büntethető és a házasság érvényességére nincs befolyással. — Vízügyekben hozott elvijelentőségii határozatok. Földmivelésügyi m. kir. miniszter 1895. 69351. A malom üzlet nem tekinthető a viz folytonosságát igénylő oly ipar vállalatnak, mely a vasárnapi kártalanítás nélküli öntözést akadályoz hatná. — Fűldmivelésögyi miniszter 1896. 78236. Halászati érdekből teljesített vizi munkálatok létesítésénél a vízjogi törvény rendelkezései irány adók. — Földmivelésügyi miniszter 1896. 61987. Oly esetekben midőn a viziművek fentartásának közössége megállapittatik, megállapítandó a közös kötelezettségben való részvétel aránya is. — Pénzügyi elvi jelentőségű határozatok. Pénzügyminiszter 1896. évi 24927. sz. A törvényhatósági közutakon visszamaradt anyagok eladására vonatkozó árverési jegyzőkönyvek, ha vevők által aláíratnak, adásvételi illeték alá esnek. — Pénzügyminiszter 1896. évi 16,054. sz. Szemleivvel nem biró fél, ha a községbe mustot hoz be, a mustnak megfelő boritaladót köteles fizetni. Pénzügyminiszter 1896 évi 72,063. A társulatok és egyletek alapszabályai bélyegmentesek. — Pénzügyminiszter 1895. évi 73176. sz A regálóbérlő által lefoglalt ital, ha a rendes jövedéki büntető eljárás megszüntetteuk, tulajdonosának visszaadandó, illetve annak értéke részére megtérítendő. Pénzügyminiszter 1896. évi 79.177. sz. Ha tanárok és tanítók állami szolgálatba lépnek, uj fizetésüknek csak ama része után tartoznak szolgálati dijat fizetni, mely után még nyugdíj járulékot nem fizettek. = Közgazdasági ügyekben hozott el- vijelentőségü határozatok. Kereskedelemügyi miniszter 1896. 71866. sz. Az útadó kivetési kulcsnak 10%-on felüli emelése csupán közúti célokra vehető igénybe. Az ebből befolyó jövedelem helyi érdekű vasutak segélyezésére nem fordítható. — Kereskedelemügy miniszter 1896. 69796. sz. Az utadómentessóggel biró egyének cselédjeik I. oszt. kereseti adója után útadóval feltétlenül megrovan- dók s az alól nem mentesíthetők. Az 1890. évi I. t. c. 26. §-ábaa foglalt kedvezmény csakis oly útadó köteles egyének részesíthetők, kiket súlyosabb elemi csapás ért, avagy önhibájukon kívül oly nyomasztó vagyoni viszonyok között vannak, hogy a kivetett útadó behajtása a méltányossággal össze nem férne. — Földmivelésügyi miniszter 1896. 52360. sz. A nyomásos gazdálkodás alól kivett birtoktestek tulajdonosai kötelesek a szükséges intézkedéseket megtenni az iránt, hogy földeiken a le geló marha kárt ne tehessen. — Földmivelésügyi miniszter 1896. 52988. sz. Azon birtokosok, akiknek földtulajdona csak egy dűlőben fekszik a nyomásos gazdálkodás elfogadására nem kötelezhetők. — Felsőbb hatóságok elvi jelentőségű határozatai. M. kir. minisztertanács 1896. Előre meg nem határozott időn át teljesítendő szolgálatok fejében kitűzött jutalom iránt indított követelés elbírálása nem a közigazgatási hatóságok, hanem a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. — Pénzügy- miniszter 1895. évi 25.466: Az osztrák birodalomban lakó magyar honos hadmentességi díjhátraléka után késedelmi kamatot is tartozik fizetni — Pénzügyminiszter 1896. évi 8350 : Csak azoknak a községeknek van italmérési engedélyre törvényes igényük, melyek az ital és italmérési adókat bórbe- vettók, nem pedig váltották. — Belügyminiszter * * fodros ágyat, a sok cifra tányért a fogason és a menyecske vágyakozásban csillogó szemeit a fényes kis üvegtáblák mögött. — A Bori „jó útra“ tért! Mondogatták a falubeliek, mikor úgy összegyülekeztek vasárnap délután valahol . . . Nem várja már a szeretőjét, nem támasztja az ablakot ójfélutánig, be van huzva a függönye, nem süt be rajt’ a holdvilág, mint eddig . . . * A menyecske nem hallotta, mit beszélnek róla a faluban ! De mit is bánta, akármit beszélnek, ha jót, ha rosszat, mindegy volt az neki ! . . . Visszajött a legény, a kit szeretett, meg volt a bo'dogsága, az öröme, mi kellett volna egyéb ? A mint beesteledett, szépen behúzta az ajtót, az ablakot befüggönyözte, rávette a legszebb ünneplőjét s várta a legényt. Mikor aztán megérkezett, rájuk szakadt a boldogság estétől kora hajnalig . . . * Fehér karácsony táján járt az idő, midőn egyszer a kútra menőben, megállította az öreg Csaláné a karcsú, halaváuy menyecskét. — Te Bori, mondotta olyan félszemmel rá hunyorgatva, milyen a te areád ? Akár a somfavirág, olyan sárga, pedig piros vala azelőtt mint a kerti tulipán, mi a te bajod? Épen olyan szint mutatsz, mint a ki valami nagy fogyó betegségbe esik, vagy mint az isten bocsássa meg a bűnöm, a kihez a „rossz“ jár ! — Erre ment el . . . erre kell neki visszatérni hozzám — hajtogatta magában csöndes, bánatos hangon. Egyik nap, egyik este mult a másik után, de az állhatatos várakozás csak hiába esett. Magános, csöndes maradt a széles országút, rásütött a fehér holdvilág, befényesitette, megvilágította egész hosszában, de nem járt, nem vetődött arra senki . . . Lassankint lehullogatta zörgő leveleit a sok szép karcsú jegenyefa, szállingózó hó takargatott be mindent, csillogó fehér szemfödél borult a keményre fagyott halott földre . . . A menyecske hiába várakozott a tisztára mosott, fényesre törült kis ablaknál. Nem látott mást, mint a fehér csillogó havat, melyen itt-ott meg- jibbentette nagy sötét szárnyát valami éhes varjú. Ez volt az egész. * Egyszer azonban olyan szép fehér, havas éjszakán mégis történt valami a csöndbe borult országúton,a miről a falubeliek nem tudtak semmit. Ki is tudott volna ? ! Aludt már olyankor mindenki, még a fonóházban is vége szakadt dalnak, mesének, kialudt a gerendára akasztott olajmécses, pihentek a fürge kerekű rokkák a sarokban, a szép leányok, menyecskék pedig álmodtak az „orsóadogató“, fekete szemű legényekről, a kik már szintén pihenőre tértek rég valahol a „kéreg-jászol“ illatos takarmánya között. Ilyenkor történt. Gondos Bori szemeit azon az éjszakán különösen kerülte az álom ! El nem mozdult az ablaktól egyetlen percre sem, a fejét oda támasztotta a jó hideg üvegtáblához, melyre lassan-lassan cifra jégvirágok rajzolódtak. — Erre ment el, erre kell neki visszajönni hozzám, számlálgatta magában, mint valami megszokott imádságot s lehunyta a szemeit a fehér, káprázatos világosságban. Ebben a pillanatban halkan megkopogiatták az ablakát s valami csöndes, könyörgő hang szólott, be nyomban. — Ismersz-e még Bori? A menyecske összerázkódott, hirtelen felkapta e fejét a jól ismert, megsiratott édes hangra. Majd elszédült, mikor az ablakon át ráragyogott a legény nagy fekete szeme tele szenvedély lyel, tele édes biztatással .... Tántorogva, szédületes mámorban érte el az ajtót. Egy szót sem szóltak egymáshoz az első pillanatban, a menyecske odaborult a legény deli vállára, melyen ott függött a cifra tulipános suba, pirosló virágaival, elárasztotta csókjaival . . . csak - azután ültette le az asztalhoz. Azon az egy éjszakán ráborult a két síin - gölt szélű kis függöny a Gondos Bori ablakára még is. De ráborult azontúl minden este, nem látott * be azon többé senki, nem látták a magasra vetett
