Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-01-31 / 5. szám

Vll. évfolyam. 5. szám. Szegzárd, 1897. január 31. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGVES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KOHUÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer-i kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitotti árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — > Negyed évre . . 1 » 50 > Egy szám. . . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kiről elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. Az állami tei<i:iz!>;il;ís. ö o —ik. Szives örömmel jegyezzük fel, hogy a belügyi költségvetés tárgyalása mindvégig tárgyilagos, szakszerű, e mellett előkelő szín­vonalon maradt. Elvégre is legfőbb ideje annak, hogy az országgyűlésen ne a sze­mélyes viták és kérdések uralkodjanak és hogy a pártok ne találják a parlamenti bot­rányok hajhászásában főcéljukat, hanem hogy a vitának komoly tartalma is legyen, mely­nek eszméi és eredményei irányt szabnak a közvéleménynek. A belügyi költségvetés során számos fontos és nagyérdekü kérdés lön megvi­tatva, melyek egytől egyig a legközvetle­nebbül érintik közállapotainkat. A közegészségügy, a nemzetiségi kérdés és az aqrár-szociálizmus nagy problémája gazdag és hasznos eszmecserére adtak al­kalmat. De mindezen kérdések megoldása szoros összefüggésben áll az állami köz- igazgatás behozatalával, melynek mielőbbi megvalósítása elodázhatat'an állami érdek és parancsoló társadalmi szükség egyaránt. Tévednek a municipálizmus független­ségi párt hivei, kik a jelenlegi közigazgatás bajaiért és hibáiért azokat teszik felelősekké, kik a közigazgatást a gyakorlatban alkalmazik és a panaszok és vádak özönét zúdítják a főispánok, alispánok, föszolgabirák ártatlan fejeire, pedig magában az intézményben rejlik a hiba és az szorul gyökeres átalakításra. Maga a közigazgatás láncolata az állam s egyesek közötti érintkezésnek, a nagy közön­ség lépésröl-lépésre, óráról-órára össze van forrva a mindennapi közigazgatással, az egyesek jogai és szabadsága pedig könnyen ellentétbe jutnak a közérdekkel. A jogállam csak abban az esetben fe­lelhet meg hivatásának és feladata nagy­ságát csak úgy teljesítheti, ha akaratának minden téren érvényt tud szerezni. Ezt a célt máskép, mintáz állami köz- igazgatással elérni nem lehet. Ez azonban nem jelenti a vidéki önkormányzati életnek megsemmisítését, sőt ez olyan összhangzásba hozható az állami közigazgatási szervezettel, hogy az állami közigazgatás az önkormány­zati élet számos ágára élénkítő hatással leend. Az állami közigazgatásnak előfeltételét, ennek a reformnak gerincét a tisztviselők kinevezése képezi. Kik illetékesebbek a mai állapotok felől hivatott bírálatot gyakorolni, mint azok a férfiak, kik évtizedeken át állottak egy-egy törvényhatóság élén és a választás utján be­töltendő tiszti állomások betöltésénél, mint a kijelölő választmány elnökei a legjobban ismerik a mai választási rendszert, összes előnyeivel és fogyatkozásaival. Pé'daul Kardos Kálmán a volt baranyai főispán a képviselőház minapi ülésén a mai választási rendszerről odanyilatkozott, hogy manapság a „közigazgatási tisztviselő előme­netele lefeljebb szerencsés véletlentől, széles­körű rokonság, pajtásság és a törvényhatóság vezető férfiai kegtjének a támogatásától függ s a nélkül el van veszve az illető Hasonlóképen nyilatkozott a választási rendszerről egy másik tapasztalt főispán: Tallián Béla még azzal a hozzáadással, hogy olyan egyének jönnek be a várme­gyék tisztikarába, kik tehetségüknél fogva annak díszei lehetnének, mivel azonban nem elölről kezdték a közigazgatási szol- .gálatot, hanem már a választás alkalmával jóval magasabb állásba jöttek be, a nélkül hogy a közigazgatás alapelemeit ismerték volna, bizonyos hiányt mindig érezni fognak. Az állami kinevezés mindezen hibákat és bajokat orvosolni fogja. A mint a törvénykezésnél még csak a bírói vizsga elé sem léphet az, a ki az el­méleti tanulmányok befejezése után a bíró­ságnál eltöltött legalább 8 évi gyakorlatot ki nem mutat, úgy a törvényhatósági köz­igazgatási tisztviselőnél is a 3 évi előzetes gyakorlat lesz előreláthatólag a nagyobb állásokba való kinevezés előföltétele. S az államnak fogja gondját képezni, hogy annak a közigazgatási tisztviselőnek, kihez a modern élet annyi igényt támaszt, a mostani nyomorúságos anyagi helyzetét jelentékenyen megjavítsa, egyúttal pedig állásának tekin­télye és a közszolgálat érdekében függet­T ARCA. —-Kf»+— Elveszett a. szivem. Elveszett a szivem Nem lelem, Ellopta a tolvaj Szerelem. Eg3T-kettő! kicsente A bűvész, A sok asszony s lány közt Nyoma vész. Meg sem is lelem tán Soha sem, Vagy nem ott, a kinél Keresem. Pompás város. Pompás város ez a város! Tündérkert a homokon. Hozzátok visz minden utca A bal és jobb partokon. Be csúf város ez a város! Nagy. sötét ház-rengeteg. Mig rózsámtól haza ér* k. Százszor is eltévedek. áLtélc_ Gyerekké tudnék lenni újra! Játszanánk a földre lec.sucsúlva. Kapnék lekváros kenyeret, Azt is megosztanám veled. Elkölt ve a jó eleséget, J-itszanánk férj- és feleséget. Egymás fülébe megfogóznánk, Lekváros szájjal csókolózuáuk. A mamák persze észre vennék, A bűnösöket haza vinnék. S a porb.n játszó amorettek, Szenvednének, mivel szerettek. JVEi forralja.? Mi forralja borecetté, Must ha erjed ? Mi forralja gyiilcfletté A szerelmet? Egy parányi belehintett Kenyérmo/sa; Csak egy zokszó, egy tekintet Szivünk sorsa. Av bomba _ El merülve tompa nyugalomba, Poros zugban szundikál a bomba, Körülötte ó fegyverek, tőrök Meg unalmas, vén muzeum-őrök. Keservesen eltűnődik néha, Szólaua is, de nincs nyelve, néma; Tenne is már, de tagokat sem lel; Óriási fej, de nincs hozzá ember. Kelue csak föl az a régi Sámson, Kinek vállán nagy dolgokhoz lásson! Szándék, erő, együtt lenne, egyben. Mint az arany s a kőszál a hegyben ! Nem kellene akkor, csak egy szikra, S kiröpülne a diadal-sikra, Ott szeretne, kinn a harci pusztán Ölni, dúlni és elveszni aztán. .A. kézcsók. A kó/.csók semmi áron Még nem szerelmi jel, Vészjelző a határon, Hogy itt vigyázni kell. Egy elhallgatott bók az, Kór éltet vagy halált; Egy elhibázott csók az, Mely ajkat nem talált.

Next

/
Oldalképek
Tartalom