Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)

1897-09-19 / 38. szám

Ezután feleskették Müller János uj tanács- birót, S z é k y Géza egyházmegyei aljegyzőt, to­vábbá M á t h i s Kálmán és Bodnár István tb. aljegyzőket, úgyszintén az eskütételre jelentkezett tanítókat is. S z i 1 a s s y Aladár gondnok a megválasztott tisztviselőket lelkes szavakban üdvözölte. Erre a közgyűlés levonult a városházához és ennek nagytermében folytatta tanácskozását, a me­lyen jobbára belügyeket intéztek el. Dömötör Lajos tanácsbiró indítványára a közgyűlés C s e k e y István távozó esperesnél — kiváló érdemeire való tekintetből az esperesi címet örökre meghagyta. Nagyobb vitát csak a szegzárdi harmadik ta-» nitóság ügye okozott. Dömötör László presbiter ugyanis megfelebbezte özv. V á r k o n y i Endréné oki. kisdedovónő megválasztását. A közgyűlés azon­ban nem tárgyalta a felebbezést, mivel a miniszter fentartotta magának az államsegéllyel rendszeresített tanítói állásra nézve a megerősítés jogát s az ügy közigazgatási utón jelenleg az ő elbírálása alatt áll. Délben banket volt a kaszinó helyiségében, a mely derült, vidám hangulatban folyt le. — S z i- 1 a s s y Aladár szellemes szavakban éltette a két esperest, C s e k e y Istvánt és D ö m ő k Pétert, a a fogyó és most kelő-holdat. Pap István a meg­választott uj tisztviselőket, dr. Müller János ta- nácsbirót, S z é k y Géza egyházi, M á t h i s Kál­mán és Bodnár István világi tb. aljegyzőket él­tette, kiknek nevében M á t h i s Kálmán mondott köszönetét. Délután a gyűlést folytatták s este 8 órakor ért véget. KÖZSÉGI ÉLET. Meghívó. Tolnavármegye községi- és körjegyzőinek egy­lete által 1897. évi szeptember hó 23-án dél­előtt 10 órakor Szegzárdon a vármegyeház nagytermében tartandó rendes közgyűlésre és az ezt megelőző napon vagyis szeptember hó 22 én délután 6 órakor a »Szegzárd szálló« 5. számú szobájában megtartandó választmányi gyűlésre. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki jelentés, 2. Az 1895. évi számadások megvizsgálásáról szóló bizottsági jelentés és ennek alapján a pénz­tárnok felmentése. 3. Az 1896-ik évi egyleti számadás megvizs­gálása. 4. Az 1897. évi költségvetés megállapítása. 5. Pápay István mözsi jegyző s egyleti tag indítványa a pénztár kezelés és számvitelről szóló szabályrendelet 21-ik §-ának módosítása iránt. 6. A »Millennium« segély-alap létesítésére és kezelésére vonatkozó szabályzat tervezet bemutatása. 7. Az országos központi jegyzői egylet által véleményezés végett kiadott indítványok neve­zetesen : a) a hagyatéki leltározási dijak felemelése tár­gyában ; b) az átvonuló katonaság részére kiszolgálta­tandó előfogatok dijainak felemelése tárgyában; c) a községeknek, illetőleg a községi és kör­jegyzőknek mindennemű köztartozások behajtásának kötelezettsége aluli felmentése tárgyában. 8. A dunántúli közművelődési egyesület meg- keresvénye tagok gyűjtése iránt. 9. Simon István volt harci jegyzőnek az egy- letbőli kilépése. 10. Az országos központi jegyző-egylet mó­dosított alapszabályainak tervezete. 11. Jelentés arról, hogy a »Millennáris« év­nek a jegyzők nyágdijazásánál háromszorosan leendő számítását a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszté­rium nem engedélyezte. 12. Az országos központi jegyző-egyleti köz­gyűlésre képviselők küldése. 13. Időközben beérkezett tárgyak. Regölyön, 1897. szeptember 7-én. Kerbolt István, egyleti elnök. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél véglárgyalásra ki­tűzött bűnügyek: 1897. évi szeptember hó 21 én. Bodenbücher Györgyné és Csada Rozália el­len hatóság elleni erőszak miatt. Angyal József ellen súlyos testi sértés miatt. Beda Sándor ellen lopás miatt. Törő István és Gyenei Gyula ellen sikkasztás miatt. Reiter Józsefné ellen lopás miatt. 1897. szeptember 19. TOLNA VÁRMEGYE. 1897. évi szeptember hó 23-án. Zselezen Ferenc ellen lopás miatt. Bogár András allen hamis vád miatt. _ Szántó János és Szántó Jánosné ellen hatóság elleni erőszak miatt. — Gyilkosság — szerelemből. Julius havában történt az a szomorú eset, a melyben a folyó hó 14-én megtartott végtárgyaláson kérte szá­mon az^ emberi igazságszolgáltatás egy gyilkos bűneit. lötíösi Istvánnak hívták. Gyenge, vézna és bágyadt alak; ki hitte volna, hogy embert is képes ölni? Együtt ittak a nagydoroghi korcsmában sze­retőjének a férjével, egész délután. Szívesen be­szélgettek, csak ott szunyadt mindkettőjük lelke mélységes fenekén a vad gyűlölet, a féltékenység átkos érzése. 7óttósi István Hanari István feleségé­vel élt tiltott viszonyban. Az asszony csalta az urát, csalta a szeretőjét és legjobban önmagát. Amikor megunta férjét, mást választott, amidőn ráunt erre is, Töttösihez szegődött. És amikor feldúlta ennek a lélek nyugalmát, vissza akart menni újra a férjé­hez, hogy élőről kezdje bűnös játékát. Ily érzelmek között ivogattak együtt a vetély»társak: a férj és az asszony szeretője. És ahogy elhagyták a korcs­mát, szóváltás támadt közöttük, Hauari felrúgta Töttösit, és ez kést szúrt Hanariba, hogy pár pilla­nat múlva kilehelte életét. Szánalmas eset! Az em­ber képzelete megáll, amikor kutatja a cselekvés rugóit. Egy bágyadt, bárgyú alak, szemeiben a ki­fejezéstelen ürességgel, látszólag azzal az apathi- ával, amely még cselekvése fontosságát sem fogja fel, —■ megöl egy délceg óriást. A modern Dávid és Góliáth harca, de nem a népek dicsősége, ha­nem egy asszony miatt. Részegséggel menti magát. És van e hatalmasabb igazság? Vagy az asszony által felzaklatott szenvedély, a lélekben összeütköző érzelmek, a vetélytárs megszégyenítő rugdosása ott a falu közepén nem részegit-e ? Az asszony, akinek élete becstelen, célja a mások boldogtalanitása, aki csal férjet és szeretőt, játszik az izzó szenvedélyek­kel, nem mámorit-e? És ki kéri számon a daemo- nok játékát? Eljön-e az igazság országa, amikor a bűnök szülőanyja éri el a megérdemelt büntetést . . . A törvényszék — elnök Selcz József, birak: Závody Albin és Aldor Ödön, jegyző Sándor József — dr. Sirsich György vád- és dr. Beöthy Károly védő­beszéde után a vádlottat hét évi fegyházra, öt évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítélte. A vádlott, aki az egész vég­tárgyalás folyamán csendesen ült, csak a közvádló végső szavaira rezzen össze, mintha csak akkor tudta volna, hogy embert ölt. Amikor az Ítéletet kihirdetik, kapkod, fuldokol, percekig tusázik ön­magával, könnyei között vezeti a két fegyveres fogházőr vissza a cellájába. — A jó kedvű adakozó. Drinóczy Nihály 1896. december 20-án reggel a dr. S t r a s- s e r Imre által bérelt gróf A p p o n y i Sándor-féle uradalomhoz tartozó felsőrácegresi pusztán futóho­mok megkötése végett beültetett 8 drb fenyőfát 80 frt értékben kivágott, azokat elvitte Pálfára, 4-et közülök elrejtett 7urcár Mihály tanító házában — en­nek tudta nélkül — a másik 4 drbot pedig a köz­ségbeli gyermekek között karácsonyfa gyanánt széj­jel osztotta. A beismerésben levő jókedvű adakozót a törvényszék 1 havi fogházra ítélte, miben vádlott meg is nyugodott. — Egy csutora borért. R a f a j 1 o v i t s Mihály, ki Imre Lajos medinai korcsmáros szol­gálatában állott, úgy K r s z t i c s László, ki egy ideig napszámosként volt nála alkalmazva, a folyó hó 14-én tartott végtárgyaláson beismerték, hogy Rafajlovits Mihály a présház tetejének felemelése után bemászott káros présházába s 'onnan — mi­alatt Krsztics László a présházon kivül várakozott — egy csutora bort hozott, mit aztán közösen meg­ittak. Imre Lajos azonban a tárgyaláson nem jelent meg és igy a tulajdonképeni bünszerző a magán­vádra üldözendő bűncselekmény következménye alól, vád nein létében, szabadult; Krsztics pedig kapott az egy csutora borért, amelynek csak felét ha meg­itta, 6 havi börtönt s 3 évi hivatalvesztést. IRODALOM. — Szalay Fruzina *Egy marék Virág« c. költeményre előfizetési felhivás jelent meg, me­lyet az «Athenaeum« irodalmi társulat könyvkiadó­hivatala tesz közzé. Szalay Fruzina költeményeinek ezen 20 ivre terjedő sorozata a folyó év őszén je­lenik meg rendkívül diszes kiállításban — Ára disz- kötésben 3 forint. — Budapesti Napló, az újságírók lapja. Élénken emlékszik még a magyar közönség annak a tizennyolc magyar újságírónak az esetére, akik, hogy függetlenítsék magukat minden politikai be­folyás és vállalkozó tőke nyűge alól, megalapítot­ták a maguk erejéből, minden vállalat mellőzésével a szerkesztőség saját tulajdona gyanánt a Buda­pesti Napi ó-t. A lelkes kis csapat most, egy esztendő leforgása után a szabadelvű magyar kö­zönségnek legkedveltebb ujságszolgáltatója lett. Ma­gával hozván fényes és jóhirü irói neveket, bámu­5. latos szorgalommal és kitartással gyüjtvén minden­nap össze mindazt, a mi e szerkesztőség, e lap szabadelvű és feltétlenül minden irányban független politikájának, nemzeti érzületének és magas Ízlésé­nek minden huszonnégy órájában ismétlődő bizony­ságát adja : — a Budapesti Napló ma már nemcsak keletkezésének történetében uj és eredeti, de a közönség szimpátiáinak gyors felköltésében is eddig nem látott példát mutat. És minden szám arra vall, hogy a Budapesti Napló alapitói meg­érdemlik ezt a támogatást. A Budapesti Napló-nak friss és megbizható értesülései, komoly, tartalmas politikai cikkei, a melyek nyomatékossá teszik a fiatal, de politikai súlyra máris döntő jelentőségű újság véleményét, tárcarovatának magas irodalmi színvonala, gazdag informativ anyaga, kitűnő érte­sülései, kimerítő ötletes, változatos, eleven rovatai, és mindenrendü közleményeinek . változatossága és folyton gyarapodó bősége: napról-napra ékesszólóan tanúskodnak arról, hogy a Budapesti Napló fénye­sen megfelelt a legvérmesebb várakozásnak is, amely megjelenését megelőzte. A Budapesti Napló szerkesztősége és olvasóközönsége közt páratlanul meleg és szives viszony fejlődött ki, Naponkint je­lentkezik ez a Szerkesztői üzenetek rovatában. A magyar közönség nekünk családunk. A Budapesti Napló szerkesztősége, amely csakis addigi mun­kásságára, hirlapirói sikereire hivatkozva és a kö­zönség szimpátiáira appellálva fogott hozzá bátor vállalkozásához, nem csalódott önbizalmában és nem csalódott a közönségben, amely nagy szeretettel karolta fel az ügyét az első perctől fogva. És hogy a közönség se csalódjék benne, arra vállvetve, sza­kadatlan buzgósággal és lelkesedéssel törekszik. A szerkesztőség, amelynek belső tagjai: Vészi József főszerkesztő, Braun Sándor felelős szerkesztő, Áb­rányi Emil, Clair Vilmos, Cerri Gyula, Erős Gyula, Fái Béla, Gergely István, Holló Márton, Horváth Elemér, Janovics Pál, dr. Kovács Jenő, Lyka Károly, Márkus József, dr. Merkl Adolf, dr. Márton Miksa, Molnár Éerenc, Papp Dániel, Pékár Gyula, dr. Sol­tész Adolf, Sváb Tivadar, Thury Zoltán napról- napra egész erejét, -egész lelkesedését, összes hir­lapirói kvalitásait viszi a harcba. Hűséges szövet­ségese ebben a külső munkatársak diszes serege, amelyből csak Ágai Adolf, Balogh Pál, Beksics Gusztáv, Bessenyey Ferencz, Békéd Antal, Eöt­vös Károly, Feszi Géza, Géczy István, dr. Há­gára Viktor, dr. Halász Ignác, Kupa Árpád, Len­gyel Laura, Malonyay Dezső, Munkácsy Kálmán, Szabóné-Nogáll Janka, Szana Tamás, dr. Szántó Kálmán, Tömörkény István és Tutsek Anna neveit említjük most. Ez rugója a Budapesti Napló eddigi példátlan nagy sikerének és biztosítéka jövendő szilárd exisztenciájának. És még egy. Annak az új­ságnak, amely senkié másé, csak a szerkesztőségé és a közönségé, amely semmiféle idegen tőke szol­gálatában nem áll és csak a maga munkálkodó em­bereinek, meg a magyar közönségnek, a magyar hazának, a magyar nemzeti ügynek és a magyar szabadelvüségnek az érdekeit szolgálja: ebben a függetlenségben semmihez sem hasonlítható, hatal­mas erőforrása van. Olvasóink figyelmét újból is felhívjuk a Budapesti Naplóra és ismételve a legmelegebben ajánljuk ez újságot. Olvasásra az újdonságok iránt érdeklődőknek és valóságos lelki épülésükre azoknak, akiknek a magyar hírlapiroda­lom magas színvonalában és magyar irók és újság­írók hangyaszorgalmában kedvük telik. Meghaltak Szegzárdon: f. évi szeptember hó 12—19-ig: László Ferenc, 54 éves, májsorvadás. Strott Irén, 5 hónapos, gyermekaszály. Simon Ilona, 7 hónapos, bélhurut. Ferger Ferenc, 2 éves, agyhártyagyulladás. KÖZGAZDASÁG. — Állategészségügyi kimutatás. A föld- mivelésügyi miniszter a vármegyénk területén előfor­dult ragadós állati betegségek szept. 8-án constatált állásáról következő kimutatást tette közzé. Lépfene: Szálka 1 udvar. Veszettség: Szegzárd 1 u. Udvari 1 udvar, összesen 2 község, 2 udvar. Takonykor és berféreg: Kajdacs 1 udvar. Kis-Székely 1 u., Nagy-Dorogh 1 udvar. Tótkeszi 1 u., összesen 4 község 4 udvar. Ragadós száj és körömfájás: N.- Szokoly 28 u. Juhhimlő: Gyönk 1 u. Sertésor- bánc: Gindli-Család 1., Györköny 3 u., Ocsény 1 u,, puszta Szemcse-Csehi 1 u., Tótkeszi 1 u. ösz- szesen 5 község 7 udvar. Sertésvész: Agárd, A.- Nyék, Apáti, Alsó-Nána, Báttaszék, Belac, Bonyhád, Bölcske, Börzsöny, Decs, D.-Földvár, Duna-Szent- György, Fadd, Felső-Nána, Gindli-Család, Gerjen, Gyönk, Grábóc, Kónyi, Madocsa, Majsa, Medina, Mőcsény, Mucsi, Nagy-Dorogh, Nagy-Kajdacs, N.- Szokoly, Ó-Dombóvár, Paks, Pálfa, Pilis, Simon- tornya, Szedres, Szemcse-Csehi, Szegzárd, Tamási, Udvari, Uj-Dombóvár, Váralja, összesen 39 község.

Next

/
Oldalképek
Tartalom