Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-04-18 / 16. szám
5. 1897. április 18. A bátai szivattyú-telep átadása. A szegzárd-bátai dunavédgál-társulat által épített nagy szivattyútelep ideiglenes átadása és átvétele múlt csütörtökön ment végbe. Az átadásnál a társulat részéről megjelentek Kelecsétiyi Ambó igazgató, loth Károly mérnök, az érdekelt községek elöljáróságai és ártéri birtokosai közül többen, Mitt- weg Henrik, bátaszéki uradalmi főtiszt, a szivattyútelep elkészítője: Rock István budapesti gyáros és lapunk képviseletében Székely Ferenc segédszerkesztő. A szivattyú telep a Báta és Pecze vizek összefolyásánál a zsilipek előtt fekszik, két impozáns, tetszetős kinézésű épület, melyen nemzeti szinü lobogót lengetett a szél. A fütőház bejárata fölött egyszerű, de igen Ízléses kivitelű fekete márvány táblán a következő aranyba vésett sorok olvashatók: j » Belvizeinek eltávolítására építette a szegzárd-bátai ' dunavédgát társulat Magyarország fönnállásának ezredik évében.« A gépházban működik a három hatalmas szivattyú, mely óriási tömeg vizet emel ki s az ott összegyülemlő legnagyobb vízmennyiség eltávolítására is teljesen elégséges. A gépek kifogástalanul működtek, s a Röck-gyár jóhirnevének megfelelőleg a legszilárdabb és szolidabb készítmények közé tartoznak; a színes terrakotta alapzattal kirakott gépház oly tágas, hogy a szivattyúk körül a közlekedés teljesen kényelmes és akadálytalan. A megjelentek teljes elismerésüket és megelégedésüket fejezték ki a gépek sikeres üzeme fölött és szemmel láthatták az óriás munkát, melyet ezen gépkolosszusok játszva végeznek. Kelecsenyi Ambró igazgató teljes megelégedését fejezte ki Rock István gépgyárosnak a lelkiismeretes és pontos munkáért, mely a magyar gépipar egy újabb diadaláról tanúskodik. A szivattyú-telep fölállítása, üzembe hozása tisztán magyar munkások műve, kik tanúságot tesznek arról, hogy a magyar szakember a technika terén is megállja a versenyt a külföldivel szemben. Rock. István gyáros viszont megköszönte Ke- lecsényi Ambró és Tóth Károly társulati mérnök odaadó támogatását, mely a mű sikerének megvalósításában az ő feladatát oly könnyűvé' tette. — A bátai és szomszédközségbeli lakosság hálás szavakkal áldja a nagyszabású mű megalkotóit, mert a szivattyú működése óta, eddig vizzel borított földjeiken, vígan szántják a pihent és dús termőképes- ségü rögöt, mely eddig hasznavehetetlen területként állott szemeik előtt. A dunavédgát társulat ezen hatalmas telepének létesítése kiszámithatlan közgazdasági hasznára szolgál ennek a vidéknek, mely eddig a vízkárokkal szemben tehetetlenül állott s legszebb földjeit nem hasznosíthatta. A mű létesitése körül az érdem oroszlánrésze Kelecsényi Ambrót, a társulat lelkiismeretes és ügybuzgó igazgatóját, valamint Tóth Károlyt, a társulat agilis és fáradhatatlan mérnökét illeti, ki évek óta fáradozott azon, hogy eme nagy fontosságú telep megvalósittassék. Most már csak a belvizeket levezető csatorna elkészítése van hátra, melyet a folyó évben szintén megkezdenek, s a jövő tavaszra a vizmentesités nagy műve egész mérvben érvényesülni fog a sárközi községek eddig elhanyagolt területén. A szivattyútelep és levezető csatorna megalkotása uj köz- gazdasági aerát jelent a sárközi községek életében, a vidéküket átszelő vasúttal egyetemben a gazdasági átalakulás és fejlődés előmozdítójaként kell üdvözölnünk a nagy mű létrehozóit. Az épületeket és gépeket Ferdinand Lajos, mérnökjelölt, ki a védgáttársulati mérnöknek segédkezik, az átadás alkalmával lefényképezte, hogy az emlékezetes mozzanat képben is meg legyen örökítve. A szegzárd-bátai dunavédgát társulat árterülete 40480-5 kataszteri holdra terjed, s ennek rendesen 10%-át, nedves években pedig, mint a ta- vali és harmadévi, az árterület felét is belvíz borította. Ennek eltávolítására emeltetett a bátai szivattyú telep, azért hogy a rétek viz alatt ne álljanak, s hogy a tavaszi vetések és ültetmények idejekorán foganatosíthatók legyenek. A szivattyúhoz a vizet a belvizcsatornahálozat volna hivatva oda szállítani, ennek azonban csak a terve van még készen, a jövő év tavaszára azonban ez is ki lesz építve, mivel a tervek legközelebb a földmivelés- ügyi miniszter által is jóváhagyást fognak nyerni. Most még csak a régi Sárvíz eliszaposodott medre szállítja oda a viz mennyiséget, mely azonban lassan gyülemlik ott össze s ez a közülmény gátolja a gépeket folytonos működésükben. A tervezett főcsatorna mintegy 40 kim. hosszú vonalban szeli át az árteret s a mellékcsatornák által bővítve a szivattyú előtt 6 m. fenék szélességben fogja a szükséges vízmennyiséget szállítani. ( ' A három, egyenként 160 inducált lóerejü gőzgéppel működő szivattyúk másodpercenkint 50 hektoliter vizet emelnek ki a legkedvezőtlenebb vízállás mellett. A gőzgépeket 3 kazán táplálja, a gépház kéménye 36 méter magasságra emelkedik.^ Rendes viszonyok között a szükséges vízmennyiség kiemelését két gőzgép és kazán is meggyőzné a harmadik gép és kazán rendkivüli viszonyok esetén tartalék gyanánt szerepel, s igy az üzem minden eshetőségnél biztosítva van. Ez a nagy méretű szivattyútelep nem egészen 8 hónap alatt emelkedett ki a pocsolyából s adaTOLNAVÁRMEC 2*. tott át az üzemnek ; létesitése pedig 130000 írtba került. A tavali rendkivüli nedves időjárás mellett igazán küzdeni kellett az elemekkel, hogy ez a nagy mű a kitűzött időre működésbe helyeztessék, holott az építkezés csak múlt évi szeptember 7-én kezdődött, s -november végén már szerelték a gépeket. Fővárosi divatlevél. A tavaszi napsugár melegére ébredő, fűt, fát, virágot termő föld nem lehet nagyobb forrongásban, mint az ezerféle divatos lim-lom és divatos csecsebecsék és a formák ezerféleségét termelő és meghatározó elemek vannak ilyenkor, a mikor végre sutba kerül a sötét, nehéz téli ruha és előkerül a a tavasz virágpompáját megszégyenítő divatos tavaszi és nyári ruhapompa. Fájdalom, van a sokfélében egy ujjitás, a melylyel, kivált nyárra, nagyon nehéz, hanem ha lehetetlen megbékülni, értem a vállig érő, karra tapadó szűk ujjat. Mit ér nekem, hogy a vállat kiszélesítő puffokat és dupla tripla fodrokat ezekre a kényelmetlen szűk ujjakra is rávarrják. Nekem nem a látszat kell, hanem az igazi, a kényelmes, szellős, hűvös, tág ruha ujja, a melyben a kar könnyen mozoghat és teljesen jól érzi magát, nem zsibbad el, nincsen a válltól a csuklóig, de sőt az ujjak hegyéig egy szűk, szoros, hosszú tapadós hüvelybe huzva. Az ember szinte szánalommal nézi máson és irtózattal ölti fel maga — ha ugyan felölti azt a középkori kínzó eszközt. Ha ez a fura divat néhány évig tartja magát, a szép asszonyoknak nem lesz többé gömbölyű szép karjuk, mert a levegő és szabad mozgás hiányától okvetlen soványra és sá- padtra, szögletesre sorvad. Nem is akarom hinni, hogy a nyárra legalább vissza ne térjünk a csak könyékig érő könnyű dudoros ujjakhoz. A színes, kellemes könnyű szoknyát is kezdik nemcsak disziteni, de agyon terhelni. Egy fodor vagy kettő — ez csak a kezdet. Van már olyan is, hogy bokától csípőig az egész szoknyát két-ha- rom vagy öt fodorba osztják. De ez még csak a nyárra szól. A szép tavaszi, angol szöveteken ezt az általános hajlandóságot a díszítés iránt még csak zsinór diszszel elégítik ki. Hanem abból aztán jócskán tesznek a ruhára. Néha a szoknya még csak, csak — mint Erdélyben mondják — de már a derék az ugyancsak nyakig van diszitve. No de hagyjuk a perlést. Minden ujj divatot eleinte tulságba visznek, ebbe bele kell nyugodnunk. Lassan, lassan fejlődik ki a tuldiszitett ruhából az elegáns, éppen eléggé díszes, de nem terhelt. Arról is beszélnek, hogy nyárra, az eddig divatos esernyőformáju szoknya helyett az egyenes lapokból álló, úgynevezett paraszt szoknya legyen a divatos. Már az ujjitáshoz szükséges kelme is meg van határozva. Egy egy skót kockás vagy fehér pettyes bordűrrel szövött nyári kelme. A bordűrt levágják és övező ujja és derék-diszitésre használják. No de ezekről még tán korai is beszélni, jobb megemliteni, hogy a tavasz uralkodó szine az idén a zöld. Zöld a ruha, kabát és kalap, zöld a szalag, a virág. Csoda, hogy a cipő és keztyü is nem zöld szinü. A kalapokon annyi a virág, hogy az utca és sétatér valóságos virágos, de eleven virágos kertnek látszik. Ha fehérnemű üzleteink pazar fényű kirakatait nézzük, a sok csipkével diszitett selyemholtni, a divat legújabb szeszélyei szerint szabott lenge batiszt- és siffonból készült fehérnemű csaknem arra enged következtetnünk, hogy a vászon teljesen leszorult a verseny küzdőteréről. Másrészt meg azt tapasztaljuk, hogy az érdekelt körök figyelme fokozottabb mérvben fordul a házi ipar szövészeti ága felé. Szívesen díszítjük ebédlőnket kalotaszegi, békés-csabai és szepesi szőttesekkel; szívesen helyetesitjük nehéz szövet-függönyeinket szebbnél-szebb hazai efféle iparcikkekkel s igy — bár testhez simuló alsó ruháinkhoz a selyem- és gyapotféle igen kedvelt anyagot nyújt, a vászonnak is meg van a maga szerepe minden szolid alapokon nyugvó háztartásban. Az az igénytelen kinézésű növény, melynek szárából szorgalmas kezek a len- és kerderfonalat készítik, nem hiába ringatja kék virágait! Ha visszagondolunk aula garmadára^ gyűjtött vászonkészletre, melyet szép anyáink tulipántos ládáikban vagy azokban a termetes, széles homlokzatú almáriumokban helyeztek el, minőket a történeti kiállításon láttunk és tágas lakásokkal rendelkező vidéki családaink sok helyütt ereklyeként megőriztek: be kell vallanunk, hogy a vagyongyűjtés ezen módja iránt korunk «kegyeletiét elvesztette. Nem tartjuk már észszerű dolognak, hogy eladó leányainkat oly tulgazdag kelengyével lássuk el, melynek kincsei szinte kifogyhatatatlanok. A divat, ugyanis, e téren is polgárjogot vívott ki magának és talán első sorban ez az oka, hogy a sokkal olcsóbb siffon a vásznat kiszorította. Az urak mintha konzervatívabb hajlamokat árulnának el! Az ő fényűzésük leginkább az ingmelleken látható hímzéseken nyilvánul, egyébként fehérneműjük elegánciája a vászon kiváló finomságában és patyolat fehérségében érvényesül. Vászongyárosaink versenyeznek is a szövet fehérítésében és az angol fehérítés hódit leginkább tért, mert kellő levegő és öntözés mellett legtöbb eredményt mutat. A szépen terített asztal oly esztétikai élvezetet nyújt a lakmározás prózai örömei- mellett, mely minden ambiciózus háziasszonyt büszkeséggel tölt el, a miért is az asztalnemű megválasztása egyik kedves gondját képezi. Pompás damaszt-szőtteseink, melyek kézzel és lábbal mozgatott szövőszéken, nem pedig gőzzel hajtott gépeken készülnek, tulipántos, hagymás és szegfüves magyar motívumokat mutatnak, de mintájuk állhat elszórt nagyobb, avagy szétkuszó ágakon elhelyezkedő kisebb virágokból is. Emellett figyelmet érdemelnek a gépmunkával készült, áttört mintájú és géphimzésü abroszok. Mindenesetre nagyobb értéket képviselnek a selyemmel vagy pamuttal kézzel hímzett abroszok, a hímzés rajza lehet az asztalkészlet mintájának megfelelő, de készülhet ettől függetlenül bármely ízlésben. Mióta mindenrendü és rangú fehérneműnk selyemből való, azóta legfinomabb asztalneműnknek is ez szolgáltatja anyagát. Persze nem -készül tiszta selyemből, hanem másféle anyaggal átszőve, nem is mindennapi használatra, csak kiváló ünnepi alkalmakra. Az ágynemű készítésénél gyakoribb szerepe jut a selyemnek, első sorban a legkülönbözőbb színekben előforduló paplant és ágydunnát említhetjük. Miért ne egyesitenők ily alkalmazásban az eleganciát a selyemnek egy nagyon is latba eső előnyével, a könynyüséggel? Ida. TÖRVÉNYKEZÉS. \ szegzíirdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1897. évi április hó 21 én. Gombai Tóth István, Vékony György, Gombér József, Gombér Józsefné, Topa Ferenc, Kéri István és Goldner József ellen lopás miatt. Cseh György és Pintér István ellen lopás miatt. 1897. évi április hó 22-én. Varga István és Varga Istvánné ellen sikkasztás miatt. Varga Mihály ellen rágalmazás miatt. Varga József ellen gyújtogatás miatt Jancsó Borbála ellen gyermekülés miatt. IRODALOM. — A müveit magyar családok lapja. Csodálni való dolog, hogy milyen gyorsan tudta egyetlen hetilap maga köré csoportosítani a magyar irodalom és a magyar művészet számottevő mivelőit. Csak Herczeg Ferenc lapjának, az Uj Időknek sikerült ez, meg is szerette azóta minden művelt család, mert az UJ IDŐK hű tükre a magyar ízlésnek és gyűjtő helye a tálentumok legjavának. Regényei, elbeszélései, rajzai legjobb íróink tollából kerülnek ki, képeit a magyar művészek egész gárdája szolgáltatja. Meglátszik ennek a lapnak minden izén, hogy becsületes törekvéssel ápolja a hazai irodalom és művészet minden ágát s azért a mit ad, nemcsak finom, előkelő és magas színvonalon álló, hanem egyúttal igazán magyar is. Az UJ IDŐK minden száma tanúságot tesz erről, elég betekinteni a legutóbbi füzetekbe is, hogy meggyőződjünk róla. Épen most folyik ebben az újságban a szerkesztőnek, Herczegh Ferencnek regénye, azonkívül sürü változatban találunk bennök a lap két főmunkatársától, Bródy Sándortól és Mikszáth Kálmántól cikkeket, hosszabb elbeszélésekkel. A mostani évnegyed kedvező alkalom arra, hogy a magyar családok, a kik még nem járatják ezt a kitűnő folyóiratot, közelebbről megösmerkedjenek vele. A kiadók kérésre mutatványszámot is küldenek belőle, a ki pedig legalább félévre előfizet az UJ IDŐK-re, az díjtalanul megkapja a Gyurkovics-lányok pompás színes nagy képét, a mely rövid idő alatt annyira megnyerte a közönség tetszését, hogy most már az előkelő szalonok legszebb ékességei közt találjuk. Az UJ IDŐK-re, a magyar művelt családok ez egyetlen igazi magas színvonalon álló képes folyóiratára előfizethetni a kiadóknál (Budapest, Singer és Wolf- ner könyvkereskedése, Andrássy ut 10.); az előfizetési dij negyedévre 2 frt, félévre 4 frt, egész évre 8 frt. Melegen ajánljuk ezt a finom hetilapot olvasóink figyelmébe. EGYLETEK. INTÉZETEK. — A szegzárd-vidéki méhész-egylet tagjai örvendetesen szaporodnak. Újabban tagjai lettek: Boda Vilmos, Tihanyi Domokos, Safáry László, Boros Benő, Mutschenbacher Ödön, Mirth Gyula, Krammer József, Dittrich Ferenc, Fent Ká- j roly, Hradek Ferenc, Ludvig Ferenc, Mayer János, Halmai István, Albersz Rezső, Tauszig Adolf, Faragó Dániel, Taksonyi József Szegzárdról és Markovics j Pál harci plébános. Ugyancsak nevezett egyesület ; folyó évi május hó 1-én, délután 5 órakor, a szeg- ] zárdi vasúti állomás I. osztályú várótermében vá- i lasztmányi ülést tart. \
