Tolnavármegye, 1897 (7. évfolyam, 1-44. szám)
1897-01-03 / 1. szám
VII. évfolyam, —^ ___________1. szám.___________Szegzárd, 1897. január 3. Tol navármegye POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár : I Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 • — » | Negyed évre . . 1*50» j Egy szám......................12 » I E l5ficetáaeketés hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kirul elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitottj árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! 1897. évi január hó 1-vel lapunk hetedik évfolyamába lépett. Kérkedés nélkül hivatkozhatunk ama sikerekre, a melyeket lapunkkal fennállása alatt elértünk. A sikereknek egyik legfőbb tényezője Tolnavármegyének művelt közönsége, a mely lapunkat támogatásával és rokonszenvével kezdettől fogva megajándékozta. Forró köszönetét mondunk e támogatásért és rokonszenvért, a melyet továbbra is kiérdemelni legfőbb törekvésünk leend. Lapunk iránya marad a mi volt, mióta megindult. A közérdek szerény harcosai vagyunk és e harcba a pártatlanság és igazságszeretet mellett mindenkor csak a jó ízlés és ildom által megengedett fegyvereket visszük. A politikai téren és minden irányban a tiszta szabadelviiség jelszavát irtuk zászlónkra, mert meggyőződésünk, hogy hazánk jólétét, nagyságát és egységét csak szabadelvű intézmények biztosíthatják. Politikai, vármegyei és községi életünk összes kérdéseit, valamint társadalmi életünk fontosabb eseményeit mindenkor behatóan megvitatjuk és részletesen ismertetjük, mi közben párt és felekezeti szempontok teljes kizárásával, a legszigorúbb tárgyilagosságra törekszünk. Közleményeink igazi zsurnalisztikái színvonalon állanak; gyorsan és alaposan értesült hírrovatunk a hót eseményeit élénken csoportosítja. Van külön szépirodalmi, törvénykezési, tanügyi és közgazdasági rovatunk, a melyek szakszerűségük mellett általános érdekű tartalomra törekesznek. A nagyobb fontosságú közérdekű eseményekről, mint ez évben is számos alkalommal, rendkívüli kiadás utján értesítjük olvasóinkat, a mi által a napilapok tudósításait is megelőzzük. Lapunk csinos kiállításban, legkevesebb 8 oldalnyi terjedelemben, szükség esetén 10, 12, 18 oldalon, hetenként egyszer, minden vasárnapon, jelenik meg. «Előfizetési ár: Eg-ész . vre ... 6 frt — kr. Fél ’-é 3 — Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egy hónapra . . — „ 50 „ Ajánljuk lapunkat továbbra is Tolnavármegye művelt közönségének szives jóindulatába és pártfogásába. Hazafias tisztelettel A „TOL ír A VÁRIÉ GYE“ politikai hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala. Uj ezredév előtt. Magyarország történetében a most kezdődő második ezerév fordulópontot képez. A kiegyezés létrejöttétől háromszor tiz év alatt hazánk az alkotmányos szabadság soká nélkülözött áldásait élvezte; állami életének és jövőt biztositó erőinek fokozatos kifejtésében tellett el e három decen- nium, melynek elég küzdelemmel vegyes ideje alatt a jövő ezredév biztos alapkövét sikerült megvetnie. A magyar nemzeti állam kifejlődésének föltételeit biztosította az alkotmányos kormányzat ezen harminc éves korszaka. A szunnyadó erők fölszabadultak a le- thargikus nyomás alól és szabad szárnyra eresztve, iparkodtak érvényesülni a nemzeti consolidátió nagy munkájában. A magyar állam e harminc év alatt eléggé megerősödött, de még nem eléggé magyar. A jogállam szilárd oszlopának lerakásánál még nem vethettünk elég figyelmet és gondot arra, hogy a magyar nemzeti állam követelményeivel szemben elkövetett százados mulasztásokat helyre pótolják. Most azonban az a'kotmányos szabadság és jog- egyenlőség elveinek nehéz diadalra juttatása után, a második ezredév küszöbén, TÁRCA.-A. „jó "bolond. .“ (Felolvasás versekben.) Irta : Wigand János.- A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — S/,ép hölgyeim és tisztelt jó urak ! Köztünk ne essék bántódás, harag, Ha őszintén és kereken kimondom, — Bár önmagán kezdeni, az se bon ton — Hogy felolvasni itt e dísz-helyen, Csak nagy nehezen adtam rá fejem. Okot — no azt felhozhatnék sokat, Egyet — tudom — mindenki elfogad, — Ha van, ki nem, hát mért nem ül az itt ? — S ez az : Jobb sor, mást hallgatván bírálni, Mint kínos önnön gondolatait Itt szégyenszemre fennen recitálni. De ostromló szó, kérő szép szemek, S a jótékony cél kit nem ejtne meg ? No meg az is eszembe juta bölcsen, Látván, hogy mód a menekvésre nincsen: Ember vigyázz, ha itt nem állsz a rúdnak, Még megesik, hogy az albumba dugnak. Es mi legyen ? Felolvasás, prolog ? Választani mindig nehéz dolog. * Felolvasta a szerző az »Egyesült szegzárd-tolname- gyei nőegylet«: által rendezett Szilveszter-estélyen. Gondolj merészet: hátha mind a kettő . . . Elméd hahogy ép eszmét szülni meddő, Csak vedd elő az idétlen porontyot, Aggass reá színes költői rongyot ; A vers, a rím sok mindenfélét sejtet, Naiv hallgatót illusióba ejthet: Úgy tetszik, van a műben szív is, ész is, S hol eszme nincs, ömöl tán szép poózis. S a tárgy mi légyen ? „Alkalomszerű Lesz, nemde, s benne humoros derű ?“ így szólt a néma, intő kérelem. Hm aktuális ? Azt Ígérhetem. Tárgyért nem szoktam kalandozni messze: Lám itt van esténk punctum saliense, Forditsd: (nem ugró) — ugrató bibéje, Melytől ma ugrik, táncol ifja vénje : A jótékony, az áldott szívű JÓSÁG. Ah bűvös thóma . . . Illatozó rózsák Fakadnak ettől jégszirt tetején, Boldogság támad balvógzet helyén, Szelíddé válnak bősz fenevadak, Es ódennó lesz puszta sivatag. Hol női szív ... De ember, hova tévedsz ? Nem bírja húrod . . . Aztán illik-é ez ? Tudd, helytelen bók erről szólni ma, Hallgasson róla hát a krónika ; Hol hangosan szól a tett, nem hiszed, Hogy a Dunába hordasz csak vizet ? S leszen a tárgyunk akkor: férfi-jóság. Jól hangzik s nem is oly nyilvánvalóság. A tkéma ingerel. Asztalhoz ülök, Kigyúl a lámpás, könyökömre dűlök. Elülök, dűlök mélyen elmerülve, Keresve eszmét — honnan, hogy’ kerülne, — Fordulatot, elméset, humorost . . . És már dereng egy, domborul, no most . . . És ekkor hirtelen belép a szolga. Ördögbe! ép ilyenkor akad dolga . . . Ránézek mordul, — ijedten kifordul, Ajtót becsapva, hogy nem is csikordul, S ész nélkül fut kinn hányva a keresztet. — No lássa ember, vaj’ mi lelte eztet? „Ördög 1“ kiáltja s veri fel a házat, — No szép sor, szolga ellened ha lázad ! Künn összefut asszony, gyerek, cseléd, Hallom szavoknak suttogó szelét; Most jönnek mind s belépnek a szobámba. Én ott ülök, előttem áll a lámpa — S im’ házam uópe egy kacajba tör ki : „A lámpa! lámpa!“ mind egyszerre dörgi. Hát biz’ a lámpás mint egy kémény füstöl, S én ott ülök merő korom a füsttől ! De mint fellegbőh villám-fény ha villan, A füsthomályban fénylő eszme csillan. Felkacagok! Most rajtam állt nevetni: Mert, ámbár csöppnyi csak, de igy esett ni, — Én ám legyek fekete mint a mór — Müvembe, mit kerestem, a humor. És megkerült az elmés fordulat; Pardon tehát! Csűrjünk egyet a thómán, — Hiszen a jóság mindent eltűr némán — Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
