Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-01 / 9. szám
VI. évfolyam. 9. szám. Szegzárd, 1896. március 1. Előfizetési ár : I Égési évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » I Negyed évre . . I » 50 » j Egy szám ....................12» ■ é l hirdetőieket a kiadóI hiratalon kirül elfogad Krammer Vil- mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Megyénk millenniumi bandériuma. Az ezerév nagy ünnepén, a legalkotmányosabb magyar király előtt elvonuló hódoló bandériumban, dicső nemzeti múltúnkhoz méltó ősi fénynyel fog megjelenni a mi vármegyénk is. A legnagyobb magyar ünnepen, vósz- szel, viharral küzdött hazánk fönállásának és önállóságának ezeréves ünnepén, Szent István koronáját méltón és dicsőséggel viselő uralkodónk, előtt, a régi magyar ősidők daliáinak utódai fényben, pompában ragyogva jelennek meg, hogy visszavarázsolják azt az időt, midőn a magyar dicsőség és hatalom hírneve két tenger határáig elhatolt. Ezen az emlékezetes s a magyar dicsőséget Europa szerte hirdető magasztos üuiiopeu, a mi sok vihart átélt vármegyénk is az ősök dicső hírnevéhez méltó fényben lesz képviselve. A bandérium megalakítása tárgyában a mi közszeretet- és tiszteletben álló főispánunk, gróf Széchenyi Sándor, elnöklete alatt megtartott első értekezlet már fényesen igazolta azt, hogy megyénk illustris tagjai a nagy ünnephez méltó lelkesedéssel és buzgalommal karolták föl az ügyet, s a kivitel módozatait a legszerencsésebb alakban fogják megyalósitani. A bandérium szervezőbizottságának első ülésén az elnöklő főispán és Döry Pál, alispán alelnökön kívül részt vettek : Vizso- lyi Ákos, Kovács S. Endre, Nagy István, Wosinszky Mór, Perczel József, Szeniczey Géza, Döry Jenő, Bernrieder János bizottsági tagok és Simontsits Elemér, vármegyei főjegyző, mint a bizottság jegyzője. Elmaradásukat kimentették : gróf Széchenyi Bertalan és Domokos, Csapó Dániel, Bern- rieder József, Döry Ödön és Fördős Mihály bizottsági tagok. Az értekezleten, beható megvitatás után, a központi rendező bizottság körlevelének megfelelőleg is, azon meggyőződés jutott érvényre, hogy a népies elemet tulajdonké- pen csak oly helyen lehet bevonni a bandériumba, a hol azt kívánatossá teszi az éppen rendelkezésre álló alkalmas néptypus és pedig olyan, mely valamely jellegzetes népviselet, vagy ruházat felhasználásával, az ünnepély fényének és magasztos komolyságának megfelelni is képes. S a szervező bizottság bár kiváló előszeretettel foglalkozott a népies elem bevonásának tetszetős eszméjével, annak megvalósításáról mégis le kellett mondania, mert megyénknek nincsen sem valami különös néptypusa, sem oly jellegzetes népviselete, mely a hódoló menetben méltóan bemutatható lenne ; e tekintetben pedig a hódoló menet rendezésével megbízott központi bizottságnak az egész országra nézve megállapított, fentebb vázolt irányelvei mellőzhetők nem voltak; de le kellett mondani a kívánatos eszme megvalósításáról a mi megyénk banderális bizottságának még azért is, mert a törvényhatóság által a bandérium költségeire megszavazott 5000 frt nem bizonyult elégnek arra, hogy a népies elemnek aránylag mégis nagyobb számban bevonandó képviselői valamely régibb kornak jelmezében a kellő csínnal és diszszel jelenhessenek meg; annál is inkább, mert a megye bandériális költségeiből még a zászlótartó lófölszerelését is fedezni kell. E címen pedig a törvényhatóságnak több költséget okozni, s az adózó közönség terheit még inkább szaporítani, különösen akkor, amidőn megyénk közönsége a magasztos nemzeti ünnepen — e költségek igénybe vétele nélkül is — nemcsak méltón, hanem fényesen lesz képviselve: — a szervező bizottság sem helyesnek, sem megengedhetőnek nem találta. A bizottság eme helyes szempontok által vezéreltetve kimondotta tehát, hogy a bandériumban csak azok vesznek részt, a kik erre saját költségükön vállalkozván, a csatlakozásra a bizottság által fel kéretnek. Az eddigi megállapodások szerint a bandériumban részt fognak venni: Szeniczey Ákos, Szeniczey Géza, Szeniczey Ödön, Vi- zsolyi Ákos, Nagy István, Döry Jenő, br. TÁRCZA. +$n*w— Egy kacér leányhoz. le csak nevetsz, inig én keseregve Csalódott szívvel könnyezem. Dalolsz vígan, ügyet se vetsz rám S zokogva mellem verdesem. Futok előled, s úgy szeretlek, A szivem ügy fáj, úgy sajog: le meg kacagsz, mulatva rajtam, Hogy milyen sült bolond vagyok. Igen, kacagsz. Hisz kacagásod — Mondják — oly édes, dallamos, Meg oszt' tudod, hogy az szivemnek Fájdalmat, bánatot okoz — — — Udvarlód is van annyi, annyi . . . is csapják hévvel a szelet, Körötted zsong egyszerre tiz is, Dehogy hiányzóm én nekedl Hisz én, én csak szeretni tudlak Oszt' arcom, alkatom se szép, Hízelgő bókkal nem dicsérlek, Neked én hogy is tetszenék, — Ha más nem volt ott néha éppen S talán eluntad már magad, Nohát akkor jó voltain én is: Mulatni bárkivel szabad. Játékszei■ voltam én kezedben Dobtál csak úgy ide-oda: Hogy összetörhetik a játék, Nem is gondoltad von' soha. Nem, nem gondoltad volna sok'se, Hogy lesz valaki oly bohó, Ki érted úgy epedne, égne .... Ez igazán kacagtató Kacagj tehát, nevess, vigadj csak, Mulatva rajtam könnyedén, Mig én csalódásom sebével Bús elvonulta!i könnyezém. Dalolj vígan, ügyet se vess re ám Hisz olyan sült bolond vagyok : Kacér leányt minek szerettem f Tudhattam, csalódni fogok. Kacagj, mulass1. Jő majd idő még, Ki voltam én, megösmered, Udvar lód lesz egyszerre tiz is, De egy se. ki híven szeret. Akkor majd visszahívsz magadhoz, Mosoly sugárzik ajkadon — És én — no én — eléd borulva, Bolondulok utánad újra, Én édes, csalfa angyalom. (Psotcfe éffiiyc. legyei nemesi seregünk a múlt században. Közli: SZÉKELY FERENC. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Mária Terézia mindjárt uralkodása kezdetén, mivel trónját mindenfelől veszély fenyegette, lelkes fölhívást intézett a megyékhez, hogy a „vitára et sangvinem“ — történeti nevezetességű felkiáltásnak a harcmezőn is érvényt szerezzenek hű magyarjai. 1741. december 14-én kelt legfelső parancsban rendelte el a Dunántúl két gyalog-regement fölállítását, a portális és insurgens katonaság fölszerelését és megindítását. Megyénkben az 1742-ik év elején kezdték szervezni a nemesi felkelő sereget, mely ugyanezen év végén vonult föl Pozsony megye határszélére a vészesen fenyegető Nagy Frigyes porosz király hadai elé. Az első nemesi insurrectió 1742. december 1-től 1748. december 15-ig tartott, amikor visszaérkeztek megyénkbe. Elindulásuk előtt készíttették a megye „fölszentelt zászlóját“, mely a mostani millenniumi bandériumban is szerepelni fog. Ez a meggyszinselyem zászló, melynek egyik felére Magyarország címere, a másik felére pedig Szűz Mária képe van föstve, gróf Berényi Zsigmond, pécsi püspök s akkori tolnamegyei főispán kormányzata alatt készült. A zászló egyik sarkában a megye címere, a másik sarkában pedig a gróf Berényi címerből
