Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-31 / 22. szám

Paks.

A paksi csendőrőrs vezetője, Wolf Mózes már évek óta kivívta Pakson a közbecsülést, mert ott, hol azelőtt betörések és lólopások napirenden voltak, s késszuráisg menő veszekedés, sót emberölés sem ment ritkaság számba az újvárosi cégéres gazemberek között, ma a csendőrőrs vezetőjének erélyes és elismerést érdemlő buzgólkodása folytán teljes rend uralkodik s a közbiztonsági állapotok kitűnők. Wolf őrsvezetőnek ezen működését méltatta P a n a j o 11 i Sándor, a VI. számú c s e n d ó r k e r ü 1 e t parancsnoka, ki a napokban itt járván, a csendőrőrsön észlelt nagy rend és a tapasztalt kitűnő közbiztonsági állapotok felett való megelégedését meleg szavakban kifejezve, az őrsvezetőt őrmesterré nevezte ki. Wolf Mózes három évvel ezelőtt egy pénzhamisító banda leleplezése és elfogatása körül szerzett érdemeiért arany érdemkeresztet is kapott.

Sár-Szentlőrinc.

Az ezredéves ünnepet nagy lelkesedéssel ülte meg Sár-Szent-Lőrinc.

Május 9-én volt az iskolaünnep a templomban, szavalat-, felolvasás-, a Szózat és Hymnus éneklésével.

Diebold tanitó szakavatott vezetése mellett a gyermekek gyönyörűen énekeltek. Az ünnepélyt Sántha lelkész alkalmi imája nyitotta meg és fejezte be.

Május 10-ón volt a templom ünnep. Mozsárlövés, harangzúgás jelezte az istentisztelet kezdetét. A zöld fenyőgalylyal díszített templom zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel,

Szép látváuy volt az uzdborjádiak bevonulása. Zászlók alatt gyalog jöttek a templomba a hívek a földbirtokos urakkal együtt; a hölgyek pedig hosszú kocsisorral vonultak a templomig. A templomban felhangzott az „Erős várunk“ felségesének, utána Sántha alkalmi éneke és ugyanannak pályakoszoruzott ünnepi beszéde. Az istenitiszteletet a Szózat eléneklóse zárta be.

Délután F ö r d ő s Dezső földbirtokos elnöklete mellett Szentlőrinc és Uzdborjád együtt tartotta a népünnepélyt, az uzdborjádi és szentlőriuci hölgyek részvételével. Volt karómászás, zsákban- futás stb. Este gyönyörű tűzijáték s tánc fejezte be az ünnepélyt. Szép látvány volt a P ö r d ő s Dezső szőlőhegyén égő hét máglya.

Templom, papiak, községháza, iskola és számos ház nemzeti zászlóval volt és van feldiszitve. A templom tornyára az ünnep emlékéül a magyar címer és korona tétetett fel.

Volt faültetés is az u. n. kishalmon. Ez derék jegyzőnk, Győré Pál érdeme.

HALÁLOZÁSOK.

Kisfaludy Imre, pécsi kir. Ítélőtáblái biró elhunyt Pécsett 52 éves korában.

Horváth Pál, nyugalmazott adóhivatali ellenőr, évek óta tartó kínos betegség után elhunyt Szegzárdon; özvegye és három kiskorú gyermek maradt a boldogult után.

Báter János szegzárdi nyomdatulajdonos- nak egyetlen fiacskája, T i b o r k a, e hó 23-án elhunyt. Haláláról vettük a következő gyászjelentést: „Báter János és neje szül. Mehrwerth Etelka a maguk úgy gyermekeik : Margit, Józsa és Kornélia nevében is szomorodott szívvel jelentik szeretett egyetlen fiuknak, illetve testvérüknek Uborkának folyó évi május hó 28-án, délután fél 1 órakor hosszas szenvedés után élete 8-ik hónapjában történt elhunytat. A szeretett gyermek hült tetemei folyó hó 24-én délután 4 órakor fognak az alsó-sirkertbeu örök nyugalomra helyeztetni. Szegzárdon, 1896. május hó 22. Áldás és béke a fe- lejthetlen hamvaira!“

Vettük a következő gyászjelentéseket:

— „Alulírottak mély szomorúsággal tudatják, hogy a hű és gondos feleség, a legjobb anya, szerető leány és jó nővér doppler Józsefné szül. jfagicza Ida folyó évi május hó 24-én hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. A boldogult hült tetemei folyó hó 25-én délután 5 órakor fognak a halottas házban (Orvos-utca, Szilvek-féle ház) beszenteltetni és az alsóvárosi temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 26-án reggeli 8 órakor fog a belvárosi templomban az egek urának bemutattatni. Kelt Szegzárdon, 1895. május hó 24-én. Áldás és béke a megboldogult hamvai felett! Toppler József férje. Irmus és Pisti gyermekei. Özv. Jagica Károlynó, édesanyja. Jagica Róza, férj. Tornka Sándorné és Jagica Erzsiké, nővérei.

6.

___________________________________

„L

engyel Pál és neje szül. Csizik Aloyzia a maguk, úgy gyermekük Vilma nevében mély fájdalommal tudatják, hogy szeretett kedves kis leánykájuk, illetve hugocskája Lengyel Irénke folyó évi május hó 29-én reggel fél 8 órakor, életének második havaban jobblétre szenderült. A menybeszállt kis angyal íöldi maradványai folyó hó 30-án délután 4 órakor fognak a róm kath. egyház szertartásai szerint a szegzárdi felső temetőben örök nyugalomra tétetni; az angyali szentmise-áldozat pedig junius hó i-én reggeli 8 órakor fog a helybeli belvárosi templomban a Mindenhatónak bemu- taitatni. S/.egzárdon, 1896. évi május hó 29-én. Imádkozzál érettünk I“

„Bien Ármin úgy saj it, valamint az elhunyt szülei és az összes rokonság nevében fajdalomtól megtört szívvel jelenti forrón szeretett nejének Bien Árminná szül. Reich 7ereznek életének 41-ik és boldog házasságának 21-ik évében történt gyászos eihunytát. A megboldogult hült tetemei folyó hó 28-án délelőtt 10 órakor fognak az ujtemetői izr. halottas házból örök nyugalomra helyeztetni. Budapest, 1896. május hó 27-én. Legyen áldott emléke !“

— „Egészen megtörve a fájdalomtól, úgy a magunk, mint nagyszámú rokonaink nevében szomorodott szívvel jelentjük Hirschfeld Mórnak, életének 62-ik évében hosszas szenvedés után folyó hó 24-én este 1/210 órakor történt gyászos elhunyták A drága halott hült tetemei folyó hó 26-án délután 4 órakor fognak a bonyhádi izr. sirketben örök nyugalomra helyeztetni. Kelt Bonyhádon, 1896. május 25-én. áldás és béke poraira 1 Hirschfeld Flóra, férj. Pollák Bernátné, Hirschfeld Róza, férj. Kuu Mórné, Hirschfeld Emma, férj. Hofbauer Si- monné, Hirschfeld Giza, Hirschfeld Tera, Hirschfeld Ozeza, Hirschfeld Sarolta, leányai. Pollák Bernát, Kuu Mór. Hofbauer Simon, mint vejei. Pollák Oszkár, Pollák Bella, Pollák Andor, Pollák Róbert, Pollák Elemér, Pollák Ilma, mint unokái. Mautner Adolf, mint sógor. Mautner Adolfné, szül. Sehwavcz Lina, Özv Hirschfeld Hermánné, szül. Boskovitz, mint sógornői.

TÖRVÉNYKEZÉS.

A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra ki- tüzött bűnügyek:

I8t6. évi junius ho 2 án.

Schneveisz József ellen rágalmazás miatt.

Rosta Zsigmond Rosta István, Novák Dér József és Schvarc Sándor Simon ellen lopás miatt. 1896. évi junius hó 5-én.

Krausz György és Ródeubucher Mihály ellen erőszakos nemi közösülés miatt.

Horváth István, Hegedűs István, Tóth Ke- resztély, Schneider János, Czéh János, Illés Pál és Móth János ellen lopás miatt.

Ajaky Jenő ellen házassági jog elleni vétség

miatt.

TOLNA VÁRMEGYE.

„Ezt a szerelem tévé“...

Szegény Vájer Ferencet világgá űzte rengeteg búja, keserves bánata. Kicsi lett neki Paks városa, de az egész világ sem elég nagy, hogy abban az ő nagy fájdalma elférjen. Elbujdosik ő, hogy hová, tudja a jó Isten.

Előbb azonban még egyszer betér a korcsmába, hogy ott, a literes üvegektől, az ő legjobb barátaitól is búcsút vegyen. Ott, ha kitör is belőle a nagy keserűség, legfeljebb azt hiszik róla, hogy a bor ártott meg neki.

Hej pedig dehogy is részeg ő 1 Vagy ha igen, akkor sem a bortól, hanem a — szerelemtől mámoros.

Bánatosan hajtja fejét két kezére s magában sóhajtozik:

— Hej, Bach Mariska, Bach Mariska! mit csináltál te én velem? Mivé tettél- te engem? Mivé lettem ? Mivé leszek?

A kik hallják az el-elcsukló monologizáfásf, azt hiszik, hogy részeg fővel mindjárt lefordul a lócáról s elalszik.

Pedig a boros üveg még érintetlenül áll előtte.

Egyszer nagyot üt öklével az asztalra.

— Ejh!

Aztán megiut csak visszaesik előbbi melan- choliáiába.

Valóságos festeni való színpadi jelenet.

— Persze, persze — mormogja — ón szegény legény vagyok, az meg gazdag. Könnyű volt

I neki a választás !

Hosszú szünet.

— S milyen könnyen hajlott a szive a másik felé. Milyen könnyen elhalászta előlem ez a hitvány Fink.

Nem, nem! ez,ennyiben nem maradhat! Itt valamit tenni kell! Én elbujdosom a nagy világba, kauern eióbb valamit meg tennem kéne ezzel.

De mit ?

Agyonüssem? Becsuknak, vagy felakasztanak és a lány mégis másé lesz.

A lányt löjjein agyon? Arra nem visz rá a lelkem.

S szövögette tovább a terv szálait.

Talán még egyszer el kellene menni hozzá hátha vissza tudnám terelni a szivét hozzám.

De hátha kinevet? vagy éppen ott éréin azt a másikat ?

S vér futotta el a szemét.

Kutyateremtette, nem megyek ón sehová! Itt maradok ! De azt a gazembert, a ki az ón egyetlen Mariskám szivét ellopta tőlem, ha agyon nem ütöm is, de megbélyegzein egész életére. Nyomorékká teszem, ha addig élek is!

De hogyan? Magam nem kezdhetek ki vele, mert erősebb, mint ón.

No hát, azért vannak az embernek jó barát- jai, segítsenek azok ! S azalatt, mig az majd betegen fekszik, ki tudja, mi történik. Majd ütöm a vasat, ügy lesz!

Mi bajod. Ferkó? Azt hittük, részeg vagy, hogy ott folyton morogsz magadban. De hát hiszen nem is iszol! Mi bánt?

Nagy szemeket mereszt erre Vájer Ferkó, mert eddig úgy el volt foglalva saját gondolataival, hogy nem is látta a másik asztalnál csendesen borozó Girst testvéreket, Ádáinot és Antalt. De most hirtelen felkapta a fejét s hozzáiuk futott.

— Hát ti itt vagytok? mért nem szóltok? Gyertek az én asztalomhoz és igyatok.

És ittak.

Jobb szolgálatot nem is tehetett volna a véletlen, minthogy ép most hozta a korcsmába ezt a két, verekedéseiről hires testvért.

Vájer bor közben előadta nekik buját, baját és hogy ő földönfutóvá akar lenni, hanem előbb boszut akar állni a boldogsága megrablóján.

— Helyes, helyes! no tovább !

— S ebben épen ti tehettek nekem legjobb szolgálatot.

— ? ? ?

Aztán elmondta hirtelen megfogamzott tervét. Fink késő este jön el a lányos háztól, most nincsen holdvilág, tehát a sötétben megverik úgy, de úgy . . .

— De hátha baj lesz?

'— Semmi baj se lesz. Különben mindent magamra veszek. A sötétben úgy sem ismer meg; aztán a végzett munka után fizetek — két liter bort.

— Hja, az már más!

S magukhoz véve még Niki Antalt és Vájer Antalt, csakugyan úgy megverték a szegény Fink Antalt, hogy két hónapig nyomta az ágyat.

A végzett munka után visszatértek a korcsmába s vígan fegyasztotlák el a —két liter bort.

Két dologban azonban tévedett Vájer Ferenc. Először is Fink a sötétség dacára is megismerte nemcsak őt, hanem az ejjész díszes társaságot. Másodszor pedig a leány naponkint eljárt a beteghez és mihelyt felgyógyult, megtartották a kézfogót, úgy hogy a kitűzött végtárgyaláson a szegzárdi királyi törvényszék előtt már mint férj s feleség jelentek meg.

A kir. törvényszék pedig nem tekintve a csalódott szerelmes bánatát, Vájer Ferencet 10 havi, Nikl_ Anta t és Girst Adámot 8—8 havi börtönre, Vájer ^Antalt és Girst Antalt 5—5 havi fogházra s 5 5 frt pénzbüntetésre ítélte, ügy az ügyész, valamint a vádlottak felebbezést jelenteitek be.

— A bizalom. Rudolf Pált a bizalom helyezte a bátaszóki ipartestület elnöki székébe. De Rudolf Pál ezzel a bizalommal rúlul visszaélt. Mi* kor egy-egy iparostanonc szerződést kötött a gazdájával, az erre szükséges bélyegdijat beszedegette ugyan az érdemes elnök, de azt zsebre vágogatta, a szerződésekre pedig a régi szerződésekről leszedett bélyegeket ragasztott, de nehogy ezt észrevegyék, a bélyegeket, ott a hol arra szükség volt, a híva- ta os pecséttel háromszor, négyszer is megpecsételte. S azt tette évekig. De látva, hogy mily könyÍgy pénzre szert tenni és hogy soha senki sem néz az ő körmeire, mert megbíztak a becsületességében, tehát tovább ment egy lépéssel és — va- lami 89 frt készpénzről sem tudott felvilágosítást adni, hogy hová tette. Mert végre lejárván ismét egy év s többen észrevették egyetmást, nem aján1896. május 3l.