Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-02 / 31. szám

1896. augusztus 2.

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

1. Zichy József, szolgabiró ugyanazon év augusztus 30-án Szabó Ferenc értényi és Taníts János ireghi hadnagyokkal és sok katonával éjféltájban megjelentek a községben és megtámadták a parochiát, hogy a mestert megkötözve elvigyék. A mester azonban szerencsésen elrejtőzött előlük. Keresték még a padláson is gyertyával, de sehol sem találták.

2. Virradóra aztán megérkezett Komáromy József, bedeghi r. kath. plébános s ez is a paro- chiára rohant, útközben azon bau egy reformátust leszúrtak; megtudva, hogy a mestert nem találják, embereivel levágatta a kálvinisták baranglábját. A harangot azonban a kányái hívek még idejekorán elrejtették előlük. Mivel azt hallotta a plébános, hogy a harang Baksa Mihály, kovácsnál van elrejtve, ennek négy ökrét elhajtatta; aztán a parochiát az oratóriummal együtt a kányái kath. mesterrel lepecsóteltette. Ezt az erőszakoskodást az uraság ispánjai behunyt szemmel nézték.

3 A kányái reformátusok hírét vették annak, hogy mi készül ellenük, azért hárman elmentek Vámra az urasági praefeetushoz, hogy mentse meg őket a pusztulástól; de a praeíectus erősen megparancsolta nekik, hogy szt. Mihály napjára kergessék el a mesterüket, mert különben mindnyájukat vasra vereti és tömlöcbe vetteti. A kányáinknak ezt a panaszát aláírta: Biró István, Tollas János, Biró Péter, Sikosd Dániel és Futó György.

A földesasszony erre az instanciára a következőképen felélt a kányái reformátusoknak.

„Már előre bőven megértitek, hogy az Nemes vármegyével (kinek tudni kölletik, mit tartson Eő Fölsége Parantsolatja) nékem ellenkeznem nem lehet, azért ha mi rövidsógtek vagyon, ott keressétek útját. Hedervár 30. október 1744. Ebergennyi Eszter“.

A kányaiak aztán, mivel földesasszonyuk nem tett semmit érdekükben, 1745.»március 18-án a vármegyéhez fordultak panaszukkal s abban a következőket adták elő :

1. 1744. junius 8-án, midőn mesterük földjét szántották, megrohanta őket Komáromy József, bedeghi róm. kath. plébános, és a szántókat rút káromkodások közt elkergette, pedig Vicái gróínó megengedte nekik, hogy mestert tartsanak s a földjét megszáuthassák.

3. Midőn a bedeghi plébános az ő elrejtett harangjukat kereste a helység kovácsánál, a gyermekágyas asszonyt is kikergette a házból és meg- korbácsoltatta, a kovácsnak pedig négy ökrét elhajtatta.

3. Bíró Jánost és Tollas Jánost, mivel a gyermekeiket a plébános tudta nélkül temették el, keményen megverette.

4. 1745. január 4-éu, nagy éjszaka idején, Futó György házához ment a plébános, és „sok rút mocskos beszéddel illette az egész ház cselédit, kálvinista disznóknak s egyebeknek nevezte őket“.

5. 1745. február 15-én öt bedeghi emberrel rontott a falura a bedeghi r. kath. plébános és az öreg bíróhoz azzal köszöntött be: „hozzatok bort kálvinista disznói!“ Ott napestig ittak bort és pálinkát, s onnan Baksa Mihály kovácshoz mentek, kit hajánál fogva a földhöz vertek és láncos buzogánynyal ütötték, mert nem adta elő a harangot. Innen aztán visszamentek az öreg bíróhoz, Tóth Györgyhöz, kivel megtöltették a puskájukat s ott 48 itce bort és öt itce pálinkát megittak.

6. Midőn a mestgrük visszahozása miatt Baksa Mihály házánál összegyülekeztek és tanácskoztak : a plébános Nyitray Józseffel és más hót bedeghi emberrel rajtuk ütött, tüzet rakatott az utcán, torkaszakadtából kiabálván „üsd, lődd, vágd a kálvinista disznókat, gyújtsd meg a Baksának, a veszett adtának a házát“- Elkezdtek lakmározni, pecsenyét sütöttek, ittak, lövöldöztek; Dávid György feleségét az arcán meglőtték. S midőn Bíró István Protestálni mert az erőszakoskodás miatt, neki rontottak vasvillákkal, csapófákkal s égrekiáltó káromkodások közt, mindenkit ütöttek a kit csak elértek.

S ekként fejezik be panaszos kérelmüket: „s ■gy űd is kénteleníttetünk magunk oltalmára kezeinket felemelni és fejünket s házunk népét védelmezni, puskánk vagy egyéb fegyverünk nem lévén, magunk oltalmára felkelni s vigyázni“.

A vármegye erre a panaszra 1745. szeptember 30-án kiküldte a helyszínére Nagy András szolgabirót és Gaál László esküdtet, kik sok tanút hallgattak ki, kik közül Hegedűs Miklós, tengődi kath. lakos azt vallotta, hogy ő 25 évvel ezelőtt jött Tengődre lakni, s a kányái kálvinistáknak már akkor volt egy Veszprémi nevű mesterük, Gombos János szintén tengődi lakos, kath. 30 éve lakik ott, s ludja, hogy a kányaiaknak kezdettől fogva volt mesterük, eleinte a teugődiekkel együtt tartották, de két-három óv múlva külön fogadtak maguknak mestert, és hogy mindig békességben, zavartala- nult éltek. Orbán Miklós kányái lakos azt vallja, hogy Kövér Pál földesur idejében fogadtak mestert. Az erőszakoskodásról elmondja, hogy a parochiát és az oratóriumot Takács János, a vármegye hadnagya pecsételte le. A bedeghi plébános kezében hosszú puska volt; Nyitray Józsefnél kard és puska, Győré Mihály bedeghi pápista mesternél pedig buzogány A biró házához sípost vittek, ott rogyásig ittak; a plébános elvette a kovács puskáját, kilövöldözte s a harangokat fólreverette. 0 is tudja, hogy azélőtt nyugodtan éltek a kányái reformátusok. Takács János, Varga Mihály kathoíikus, Somogyi István szintén kath., megerősítik az előbbi vallomásokat. Szabó Ferenc, értényi, kath. szerint a kányái kálvinistáknak már 34 éve van tanítójuk, békességben éltek s az uraság sem háborgatta őket. A bedeghi plébános lóháton jött. a faluba az embereivel együtt, s hire ment, hogy Doma Földi Márton pincéjében van elrejtve a harang. A plébános oda ment éjjel és el akarta vitetni, de Balog György egy darab fával megütötte a plébánost és Nyitrayt és hamut szórtak rájuk.

Ugyanezt vallják Takács István, Takács György és Gadányi György kányái kath. lakosok. Biró János kányái ref. lakos szerint a bedeghi pápista mester mikor odaért, azt mondta: „no ilyen adta teremtette kálvinista pogányái, ma térdig járok a véretekben“. A plébános kiabálta: „gyújtsátok föl a Baksa házát“, de ő és a hajdúk kérték, hogy az Istenért, ne lármázzon ilyen éjszaka, mert ember- halál nélkül nem menekül. A plébános azonban dühösen ordított, hogy ma ötvenöt megöl! Midőn Biró János kérdezte, hogy „kitől van igazságuk“. Nyitray a kucsmájára és tarsolyára ütött, hogy itt van la! Doma Földi Mártont kényszeríteni akarták, hogy menjen el velük a pincéjébe és adja ki a harangot; ez azt felelte neki, hogy most éjszaka van, nem megy, nehogy úgy járjon, mint a Kovács Mihály; majd reggel elmegy és kinyitja a pincéjét S ha ott találják a harangot, elvihetik. A plébános erre a házába akart lövetni, hogy felgyújtsa. Ugyanezeket megerősítik Futó Mihály, Könye Ferenc, Légrádi Pál, kányái ref., Bot Mihály tengődi kath. és Patay János tengődi református lakosok.

Egy érdekes könyv.

Magyarország szőlőtermelésének múltja és jelene címmel egy érdekes diszmű hagyja el folyó évi augusztus hó 31-én a sajtót. A művet Baross Káoly a „Borászati Lapok“ szerkesztője szerkeszti és adja ki. A magyar szőlő- és bortermelés teljes egészét öleli fel a munka, melybe legjelesebb szakíróink dolgoztak A mű úgy van összeállítva, hogy nemcsak a szakembert, de a nagyközönséget is érdekli. A millennium alkalmából adatván ki, kiváló gondot fordít az ezredéves kiállítás megfelelő részeire. Bevezetését emlékül szenteli a király látogatásának a borkiállításban. Külön mellékletét képezi ő felsége sikerült arcképe, és egy bájos csoportban azoknak a mágnáshölgyekuek a képei, akik a királyt a kiállítás megnyitása napján fogadták. — Közli annak az ezüst ivókészletnek a sikerült rajzát, amelyet a király látogatása alkalmára készített a budapesti ipariskola Várday Szilárd tanár tervei szerint. Több sikerült fényképben mutatja be Bombay Iíezső magyarázó szövegével a kiállítás bores szőlőgazdasági részét, és közli az összes kiállítók névsorát. Herczegh Mihály egyetemi tanár a „A magyar szőlőtermelés történetét“ irta meg ki- leuc fejezetben a római hódítás előtti időktől napjainkig. Bubinek Gyula az 0. M. G. E. tikárja a

„Magyar szőlőtermelés statistikáját“ nyújtja, kiterjeszkedve e fontos termelési ág nemzetgazdasági jelentőségére. Szilassy Zoltán az 0. M. G. E. titkárja. „A gazdatársadalom működése“ címmel a gazdasági egyesületek szőlészeti és borászati szövetkezetek és társulatok szerepéről ir a szőlőművelés terén. Angyal Dezső, a budai kertészkópző intézet tanára a szőlőmivelés mai gyakorlatát irja le számos ábrával. Mezey Gyula magyaróvári gazd. akadémia tanára a szőlő növényi különösen gombabetegségeit és ellenségeit irja le (lisztharmat, antraknozis, black-rot, white-rot, gyökér-penész), szintén sok ábrával magyarázott munkálatában ; mig Sajó Károly hasonló terjedelemben ismerteti a szőlő rovar ellenségeit, és gommose bacilaire-t (a szőlő raézgabetegsége), szintén egy külön fejezetben. Szilárd Gyula a csákvári földmivesiskola segédtanára a „Peronospora viticola“, a szőlők ez újabb, Magyarországon ma már sajnos mindenütt elterjedt betegséget és az ellene való védekezést ismerteti szintén számos magyarázó rajzzal. Dr. Szilárd Ferenc köz- és váltóügyvéd „A szőlőtermelést érdeklő magyar törvényeket“ magyarázza.

A munka további részét egyszáz magyar szőlőtelepnek a leírása képezi,

Maga ez a nagy rész felette érdekes és meg- becsülhetlen munka. Magyarország legjelesebb szö- lőtelepei vannak itt szakszerűen ismertetve, a telepítés, a művelés részletes leírásával számos rajzzal illusztrálva. Bácz Sándor magy. kir. szőlészeti felügyelő terjedelmes monográfiát irt Jálics Géza szőlős-gyáli 200 holdas szőlőjéről, sok rajzban mutatva be a művelést, a használt eszközöket, az épületek, pincék, présházak terveit és kötségvetósót. Serfőző Géza a pestvármegyei gazd. egyl. titkára több pestvármegyei telepet ir le; mig Biró Géza a kecskeméti „Helvita“ telep igazgatója ezt a nagy vállalatot ismerteti.

Az alábbi tulajdonosok szőlő-telepei vannak a munkában ismertetve:

Almási Tihamér (Kecskemét), Agárdy Jenő (Izsák), Altstoek J. és fiai (Budapest), Balázsi József (Értéktövélyes), Bory Béla (Pa. Bánháza, Szabolcs), Buding Károly (Nagy-Ősz), Brogli Béla (Máza), Bodrog-Szerdahelyi immunis szőlőtelep-r.-t., Blaske László (Győr-Szent-Iván), Bartalos Kálmán (Izsák), Bayer Henrik (Eger), Balaton-Almádii e. a sz.-t., Bátory Antal (Örkény), Borászati Lapok szőlőtelepe, (Pilis-Szántó), Csákvári-gesztesi uradalom, Cseh Mihály (Velencze), Deutsch Sándor, Dienes Barna és Fazekas Sándor (Uj-Léta), Debreceni szőlő- és bortermelők szövetkezete, Dirhan Ede (Budapest), Erdélyi szölőojtványtelep (Medgyes), Érmellóki első szölőojtványtelep (Nagy-Kágya), Fil- loxera ellen védekező első miskolci egyesület (Mis- kolcz), Földváry László (D.-Haraszti), Fashleitner Mihály (Szent-Endre), Forster Géza (Concohát), Gauser János (Nagy-Csengőd), Glevitzky Sándor (Sárospatak), Hangéi Ignácz (Szegzárd), Heinrich József (Királyhalmok), Horváth Ödön báró (Alvinc), Jalics Géza (Szőlős-Gyál), Karácsonyi Gyula (Ko- vasziucz), Kovácsy Miklós (Tasnád-Szántó), Krausz Péter (Nagy-Csengőd), Károlyi Tibor gróf (Nyírbátor), Károlyi Tibor gróf (Karuly), Karácsonyi Camilló gróf (Kamenica), Körmendy Sándor (Moór), Lindmayer Ferenc (Gyón), Liszkai Lajos és társa, Leszlényi Arthur (Györ-Szent-Ivány), Lengyel Arthur (Szolnok), Móczár Andor (K.-K.-Félegyháza), Meísels Vilmos (Beregszász), Majláth Géza gróf, Muhoray Kálmán (Jászberény), Mezey Pál (Nyírbátor). Mayer Ferencz (Tolna-Kéty), Migazzy (Ara- nyos-Maróth), Nagy Ignác (Almád), Nagyvárad szőlőszete, Oppenheim E. és H. (Nagy-Kőrös), Oppenheim Emil, Lajos és Henrik (Izsák), Ormódi Adolf, (Gyöngyös), Pestmegyei gazdasági egylet halasi telepe, Perényi József dr. (Kecskemét), Pa- lóczy Horváth István (Örkény), Pestvármegye szőlőtelepe Bácz György (Kula), Bombay Zsigmond (Pankota), Bombay Zsigmond (Királyhalraok), Stark Adolf (Békés-Csaba), Szigetit Gábor (Paks-Csámpa), Siposs Imre (Sajgó), Szabó Lajos és tsai (Uj-Léta), Szalay Bálint (Gulács), Szécsy Ferenc (Nyitra), Szily László (Gödre-Szent-Márton), Szily Pongrácz (Vázsnok), Steinberger (Kalocsa), Szabó József (Kalocsa), Szarka Mihály (Nagy-Kőrös(, Tschida Arthur (Puks-Gyapa) Taussig Zsigmond (Pécs), Uzo- vics Pál (Izsák), Wardmann V. (Gyón), Volken- steiu Oszvald (B.-Keresztur), Weisz D. H. (Gyöngyös), Weiner Lipót (Budapest), Vass Imre (Sáros-