Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-12 / 2. szám
VI. évfolyam. 2. szám. Szegzárd, 1896. január 12. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 * — > Negyed évre . . 1 » 50 » Egy szám. . . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Bezerédj Pál. Az állami számvevőszéknek a selyem- tenyésztés 1894. évi üzeméről szóló jelentése szélesebb körben föltünést keltett, mert abban a jelentésben a számadatok akként voltak felsorolva, mintha a selyemtenyésztés ügye könnyelmű és kétes értékű kísérletezések esélyeinek volna kitéve. Akadtak is természetesen hamarjában olyanok, akik ebből magasra vont szemöldökkel és fariseusi szemforgatásokkal azt igyekeztek kiolvasni és a könnyen hívőkkel és rosszul tájékozottakkal elhitetni, hogy nincs minden rendjében a selyemtenyésztés ügyének vezetése körül 1 Ezeket az irányzatos magyarázatokat csakhamar tönkre silányitotta Bezerédj Pál, miniszteri meghatalmazottnak már lapunk múlt számában is jelzett, alant egész terjedelemben közölt fölvilágosító válasza, — melynek figyelmes elolvasása után minden elfogulatlan és jóhiszemű ember meg lehet arról győződve, hogy bizony a selyemtenyésztés ügyénél az állami számvevőszék jelentésében jelzett bajok csak mulékony természetűek és semmiféle mulasztás, köny- nyelmüség, vagy veszély nem fenyegeti a nagy áldozatokkal és küzdelmekkel virágzásra emelt selyemtenyésztést. Bezerédj jelentéséből megértheti mindenki, hogy az 1894-ben fölmerült 144.187 fit üzleti veszteség, mely 15 óv óta először érte az intézetet, a selyem árának 44%-kal való csökkenésében leli magyarázatát. Az árcsökkenésnek pedig leginkább az olasz pénzügyi válság volt az okozója, mert hiszen a világpiac selyemárának eddig ismeretlen depressiója folytán a lyoni piac egymaga 100 miliő frankot veszített. Ily véletlen s ebben a században először előfordult esélyért tehát nem lehet felelős senki és legkevésbbé a mi selyemte- nyésztési vezetőségünk. Ez az egész Európára kiterjedő gazdasági válság egyik mulékony tüneménye, a mit előre látni, a mit megakadályozni a tizenkótpróbás, patentiro- zott hazafiaknak sincs hatalmukban. Kitűnik továbbá Bezerédj felvilágosító soraiból az is, hogy az állami számvevőszék által diffikultált 1891. évi mérleg, ha abba az 1041 klgr. selymérpete készlet értéke is fölvétetett volna, nem passiv, hanem activ eredményt mutatott volna föl, mert egy kilogramm pete értéke általában a külföldön is 240 írttal számittatik ; s hogy ezt a tételt azért nem vette fel a mérlegbe a miniszteri meghatalmazott, mert az intézet összes mérlegeiben nem az értékekre helyezte a súlyt, hanem arra, hogy az intézet az államnak készpénzben mit téritett meg. Az állami számvevőszék számadataira vonatkozólag eléggé érthető magyarázatot ad Bezerédj jelentésének következő paszszusa : „Aki tehát a selyemtenyésztós ügyét csak azon szempontból bírálja el, hogy az 1894. év végével az államnak 1.893.457 frt 98 krral, illetőleg a folyó évben már törlesztett 542,794 frt 72 kr levonásával 850,663 frt 26 krral adósa: az azt kívánja, hogy nemcsak az összes állami előlegeket törlessze, hanem 15 éven 11,666 frt segélyből ezenfelül 706,476 frt 25 kr értéket képviselő leltárt, amelyre az államnak, ha a selyemtenyésztést folytatni akarja, elkerülhetetlen szüksége van, minden ellenszolgáltatás nélkül, díjtalanul bocsássa rendelkezésre és igy egy és ugyanazon összeget két ízben, egyszer készpénzben, egyszer pedig ellenértékben térítse vissza.“ Nem kell tehát félteni a selyemtenyésztés ügyét, inig Bezerédj Pál kezében van annak vezetése; ha nem volna meggyőződve róla ő, ki a mai kor gyermeke előtt majdnem érthetetlen önzetlenséggel és emberi erőt meghaladó munkássággal, a jó úgy diadalába vetett erős hittel a selyem- tenyésztést a .mai virágzására emelte, hogy az általa oly lelkesedéssel fölkarolt iparágnak jövője van s azt a közeljövőben az ország javára, hasznára értékesíteni lehet: akkor nem is küzdene oly szívós kitartással a selyemtenyésztés fokozatos emelésén és fejlesztésén. Legyenek nyugodtan, akik az ellenkezőjét hiszik, a selyemtenyésztós ügye, Bezerédj Pál kezében, nem fogja az országot a deficit mélységes fenekére jutTÁRCZA —i<í®eg*+“ Társaságban. Mélyelmü és széplelkü társaság, Időznöm oly üdv, oly gyönyör körödben. Képzeletem föl a magasba hág, S az édes óra oly sietve röppen. Itt múlt, jelen s jövő ölelkezése, S nagy szellemeknek szárnya-lebbenóse. Tanítanak, ha kétely bánt, emészt. A bölcselettel ők a mélyre hatnak; Győző szavukkal meglógják az észt, S kél a homályból napja virradatnak. S gyermekdeden, a hit karjára dőlve, Mosolygva nézek a mély slrgődőrre. Buzdítanak, szeretni a hazát És ólni-halni érte, tettre készen; Sebét kötözni, védni igazát És átvezetni százezernyi vészen, Hogy a dicsőség magasára érve, Szív feldobogjon szentsóges nevére. Kél vigaszuk, ha szivem fáj, sajog, Bűn, fájdalom és álság özönében! lm, itt a hűek — szólnak — e nagyok Mind megfilröszték leikök’ bú könyében S lön tiszta, fényes: érzelem, szív és tett, Mely ól és máBt is boldogítva éltet. ök lelkesitnek, hogy a föld porát Lelkem lerázva égiórt hevüljek, S hallgatva ott az angyalok karát, Az összhang zengzetébe elmerüljek És ajkaikról a dalt eltanulva, Szivemben e dal megcsendüljön újra. Ti vagytok, a kik lelket s életet Leheltek a kiholt, viselt világba, Ti álltok a zúgó habok lelett, Hajónk, hogy ússzék a jelölt irányba. Oh ti dicsők, ti szépre, nagyra készek, Meghajtok nóktek: költők és művészek! SÁNTHA KÁROLY. A legrosszabb barát. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Irta: Tolnay Lajos. A sertés kiviteli ügyben tartott nagy gyűlést az „Országos fogyasztó első támogató egyesület“. Meg volt győződve mindenki, hogy a kevély Cátónak, az elnöknek buknia kell. Miért?! Elkövette a legnagyobb sértést, védelmére kelt az igazságnak; ki merte mondani, hogy igenis, a ki akár titkon, akár nyíltan, a sertésügyben Ígéretet tesz választóinak, hogy ez által önző céljait előmozdíthassa: hát az isten és ember ember előtt kötelez- tessók az adott szó megtartására. Isten előtt: az lehet, az nem veszélyes, azt mindig el tagadhatja okos ember, de választás előtt lakatot verjen nyelvére. így vélekedett az „Országos fogyasztó első támogató egyesület“ vezérkara: Muzsikus Péter, Püspök Adám, Yarju Pál és az igazgató bizottság szine-virága, — eliteje. Most jönnek a viharos gyűlésből. A Szikszay-vendéglő széles ablakai telve vannak étkező és inkább kiváncsi vendégekkel. Innen, ezekből a nagy ablakokból pompásan lehet látni, amint a méltóságos, excellentiás és nagyságos egyesületi tagok ünnepélyes gőggel sétálnak hazafelé. Csak azt kell nézni, milyen borotvált arcú, daliás termetű elnök járása. Lassú: akkor jól van. Gyors: akkor kutya van a fogyasztó egyesületben. Jönnek magas, fényes cilindereikkel. Amennyire tökfilkók gőgösek tudnak lenni : hát ezek azok. Gőgössé teszi őket az, hogy uralkodnak és egy csomó szegény embernek a sarkára tehetik a cipőjük sarkát. Nagy gyönyör az, mikor a szegényt lehet nyomni büntetlenül. A rókavadászat nem okozhat nagyobb örömet, mint mikor egy kiabáló szegény ördögnek megmarkolhatni a kemény üstökét. Azok a betett méltóságos és nagyságos fogak, hogy vicsorognak ilyenkor. — Ah! ah! nagyszerűen leütöttük. Most valakit megint leütöttek, ügy kell lenni, mert a fényes, magas társaság igen derült hangulatban hömpölyög. — Pajtás, furakodik egy kis csúf arcú ember a deli nagyméltóságu elnökhöz, — ma, megbocsáss kegyelmes ur, de igen nagy bolondot követtél el.
