Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

VI. évfolyam. If. szám. Szegzárd, 1896. március 15. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » I Negyed évre . . I » 50 » Egy szám......................12 > I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KŐÉNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. 1848—49-diki események Tolnamegyében. ZECözli: SZÉKELY FEZR-ZELLTC!. Az 1848-iki március 15-én végbement s uj korszakot alkotó átalakulás és a szabadság hajnal­hasadásának hire megyénkben is azonnal elterjedt mindenfelé s hazafiul lelkesedésre lobbantotta úgy a megye vezérfiait, mint az egész lakosságot. Eme lelkesedés hatása alatt tartották meg március 21-én a megyei közgyűlést Augusz Antal elsőalispán elnöklete alatt, melyen a megye összes tisztviselői és nagyszámú bizottsági tagjai vettek részt, köztük Ujváry József, szegzárdi apátplébános és Vizsolyi Gusztáv táblabiró is. Augusz Antal a gyűlés megnyitása után elő­adta, hogy a „közelebbi időben felmerült nagy­szerű események azon rendkívüli visszahatásánál fogva, melyet a magyar hazával szomszédos Auszt­riai tartományokban, s különösen Becs fővárosában idéztek elő, honunk viszonyaiban is eldöntő, a nem­zet kivonatainak megoldását siettető fordulat állván be, szükségesnek tartják a Karok és Rendek, min­den balhirek terjesztésének megelőzése végett — a megyei lakosságot értesíteni, miszerint 0 felsége koronás királyunk, az egybegyült országgyűlés egy­hangú kivánatát teljesíteni és Magyarország kor­mányát egyéb örökös tartományai status tanácsától független, felelős minisztériumra átruházni, ennek alakításával pedig miniszterelnöknek nevezett gróf Batthyány Lajost megbízni kegyeskedett, melynek vezérlete alatt fognak átalakulásunk főkérdései a lehető legrövidebb idő alatt megoldatni.“ S ezután utalt arra is, hogy az országgyűlés egyhangú ha­tározata folytán ezentúl az ország közterheit min­den rendű lakos vagyonához aránylag egyformán fogja viselni, s hogy az úrbéri tartozások teljes megszüntetéséért a földes urak kárpótoltatnak. Felszólították tehát a megye lakosait, „hogy a csend és békesség fentartására kezet fogjanak, a fenálló törvényes viszonyokat tiszteletben tartsák és éppen az által adják legkitűnőbb jelét annak, hogy az örök gondviselés által békés utón nyújtott át­alakulás nagyszerű jótéteményének elnyerésére ér­demesek.“ A megyének lelkes hangú határozatát, mely rosszabban fejtegeti az uj állapotokat, az elöljárók és lelkészek utján közőltettók a néppel. Szegzárdon március 25-én népgyűlést tartot­tak a Béla-téren az iskolaház élőit, melyen leírha­tatlan öröm és lelkesedés közt hirdették ki az or­szág kormányzásában beállott örvendetes változá­sokat, s a rend és béke föntartása érdekében köz­ponti és járási választmányokat alakítottak ; a mi­niszterelnököt a nópgyülós határozatából üdvözölték, neki bizalmat szavaztak, s nemzeti őrsereg felállí­tását határozták el. April 3-án a megye ismét közgyűlést tartott Augusz Antal alispán elnöklete alatt, melyen je­len volt Döry Frigyes Il-od alispán, Bezerédj Ist­ván, Simon Rudolf, Förd'ós István, Perezel Béla, Perezel Gyula és Vizsolyi Gusztáv is. Az akkori megyegyülési jegyzőkönyv a kö­vetkező érdekes és jellemző szavakkal kezdődik : „.Augusz Antal Elnöklő Alispán Ur szives éljenkiáltások közt elnöki székét elfoglalván,— be­szédében előadá, hogy soha oly magasztos érzet­tel nem üdvözölte a megyei gyülekezetei, mint e pillanatban, midőn szabad földön, egy független Magyar király, egy bizodalom teljes Nádor, egy szabad alkotmány, egy független Ministerium, tör­vényes egyenlőség, és egyenlő polgárok, mint az átalakulás dicső és roppant eredményei közt tisz­telheti a közönséget, — és azonnal előadá az or­szággyűlési követeknek folyó évi ápril 1-ső napján 14. sz. alatt költ hivatalos tudósítását, mely mel­lett 0 Felségének a nemzet minden kivánatai si- keresitését tartalmazó múlt évi márczius 31-én kelt kegyelmes királyi leiratát közlik, miután pedig ez kitörő örömkiáltások közt felolvastatott volna ; Barthal György tiszteletbeli főjegyző ur emelt szót, előadta, mikóp nem látja helyét itt bővebben fejte­getni, mily részletekben és mi mód elégíti ki a felolvasott leirat a nemzet kivánatait — vegyük mindkét táblának megelégedését jeléül annak, hogy a nemzet kivánatait 0 Felsége teljesité, s hogy ez által a magyar Nemzetnek azon szerencse biztosít­tatott, miszerint békésen érte el azt, miért más nemzeteknél polgári vér folyt. — Ha valamely nemzet, úgymond, érdemeket hozhat fel erre, úgy bizonyosan a magyar az, ki 300 esztendei szenve­désekre és a nemességnek minden külső erősza­kolástól ment több országgyűlési erélyes törek­véseire hivatkozhatik a világ szine előtt, melyek­kel szabad kifejlését gátló privilegiális bilincseiből kibontakozni igyekezett. Nem kétlem ugyan, hogy elég erősek lettünk volna az eredményt kivívni, mi azonban erős harczba kerülendett vala; ne felejt­kezzünk pedig el, hogy most — midőn testvériség, emberi szabadság, méltóság, a népek jelszava, egy ember élet is drága váltság még a népek jogaiért is. Illő tehát, hogy legmélyebb hálával viseltessék a nemzet az iránt, kinek a békés kibontakozást egyedül köszönheti: István nádor iránt. És Tolna- megye első népképviseletü megyei gyűlése hozzá méltóbb első végzést nem hozhat, mint az általa ezennel indítványozott legőszintóbb hála felírását 0 Felségéhez, — ki alig félévi nádori működésé­vel magának sziveinkben örök emléket állitott. — Ezen előadást közlelkesedéssel fogadva a megyei közönség, mely Ő Felségének a hű magyar Nem­zet iránti szeretete újabb jeléül tekintette az általa kibocsájtott és itt is mindenki által lelkesedéssel és folytonos öröm kitörések közt fogadott leiratát, ugyan ezen indítvány következtében Nádor Is­pán 0Főherczegségéhez a nemzeti roppant gátokra akadt kivánatoknak erélyes fellépése általi szeren­csés kieszközléséért hála-, a Miniszter Elnök Gróf Battyány Lajos úrhoz pedig teljes bizalmát a me­gye részéről kijelentő felírások intéztetni rendel­tettek.“ A nagy nemzeli lelkesedést azonban, mint tudjuk, hamar keserű kiábrándulás követte, mert a király gonosz tanácsadói a szabadságharc véres küzdelmébe űzték a nemzetet. Megyénk területén a szabadságharc alatt leg­nevezetesebb mozzanat az ozorai diadal volt, amidőn Roth és Phillipovics horvátjai, Perczel Mór serege és a lolnamegyei nemzetőrök előtt letették a fegyvert. Csapó Vilmos őrnagy az ozorai győze­lem alkalmával tett érdemei elismeréséül ezredessé léptettetett elő. A horvát hadseregtől elvett nagy csomó katonai iratok most is meg vannak megyénk levéltárában. Az ozorai diadal nagy lelkesedést keltett me­gyénkben s az október 19-én tartott megyegyü- lósen Szlankovánszky Imre, főispán bejelentette, hogy „a honvédelmi bizottmány az ozorai fényes győzedelemben magokat kitüntetett egyéneknek há­lás köszönetét és elismerését nyilvánítja, ezek koszo­rújába Órft'y Imre mérnök, Heribán János ügyvéd és Csákány nyug kapitány urakat tartozóknak ki­jelentvén, ez utóbbinak némi megjutalmazása gya­nánt évi nyugdíján felül pótlékdíj fejében 120 pengő forintokat adat, Csapó Vilmos ezredesnek pedig 40 drb aranyat a vitézül viselt nemzetőrök közti kiosztás végett; a fényes diadal örök emlékül a tolnai nemzetőrségnek három 3 fontos ágyút küld s ezt az ágyukra reá is metszeti, s azonkívül egy a zászlóra csatolandó szalaggal ajándékozza meg őket. A Roth horvát tábornok által Pinczehely községből kizsarolt 2000 fői intőt a községnek visz- szaadatja.“ Elhatározták, hogy a inegyegyülóst követő vasárnap fogják behozni az ágyukat Tolnáról, a hová gőzhajón fogják szállítani ; Szegzárdra pedig Csapó Vilmos ezredes vezetése alatt a nemzetőrök kíséretében nagy ünnepségek között kísérik be az ozorai diadal jelvényeit. Az ágyuk mellé, közgyűlési határozat folytán, Csapó Vilmos ezredes ajánlatára Tilkovszky Béla, Ágoston Károly és Pap Áron tüzérekül kijelöl­tettek, kiket betanítás végett Pestre küldtek 2 frt napidij és úti költség megtérítése mellett. Megyénk szabadságharci történetéből kiemel­jük még, hogy az október 24-én tartott bizottmányi ülés jegyzőkönyvében a következő megörökítésre érdemes bejegyzés található : „A veszélyeztetett haza megmentése végett önkéntesen katonává lett, s jelenleg a 8-ik zászló­aljban hadi szolgálatot teljesítő megyebeli ifjak közül a következők, u. m. Angyal Dániel (a kápol­nai csatában esett el), Angyal Imre, Beregh Ist­ván, Budai István, Dobroczky István, Duzs József, Fonyó Lász ó, Grabarith János, Gyimóthy János, Horváth Dezső, Illyés Sándor, Késmárky László, Kórnis Károly, Kramolin József, Kristófok László, Lendvai János (Szent-Tamásnál esett el) Makav Antal, Nagy Ferenc, Nagy Miklós, Paczolay An­tal, Pesthy Károly, Petrits János, Salamon Kál­mán, Sass Józ-ef Schvarczbpf (most Hollós) Ala­jos, Stancsics József. Szécsey János, Szépligeti (Schöner) Imre, Szigeti Mihály, Tiborcz Károly, Tiborcz Lajos, Treiber Antal és Vangel Mihály az országos nemzetőrségi Tanács kegyes figyelmébe oly kéréssel ajánltattak, hogy mint jelesb tulajdon­ságú egyéneknek a honvódi zászlóaljak alakítása alkalmával tiszti rangra leendő emeltetését eszkö­zölni móltóztassék. Továbbá Nagy János, (a mostani közjegyző) Csapó Vilmos nemzetőrségi pzredes segédtisztje, a veszélyeztetett haza jelen nyomasztó körülmónjei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom