Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-16 / 7. szám
1896. február 16. TOLNAVARMEGYS. 8. rozat elleni fölebbezósót elutasították s a Il-od fokú határozatot a közigazgatási bizottság III. fokulag jóváhagyta. Barakovits Ferenc és Gyimóthy János ügyében hozott I. fokú alispáni határozatot indokainál fogva helybenhagyták. Szánthó, Bedegh, Tót-Kér és Szemcse-Osehi községek elöljáróinak ut- megnyitás tárgyában hozott határozat ellen beadott fölebbezésüket elutasították. A X. izr. községkerület közgyűlése. A X. izr. községkerület folyó hó 10-ón Bony- hádon tartotta alakuló közgyűlését. A tagok majdnem teljes számban megjelentek. Leopold Sándor elnök rövid üdvözlő beszéde után Nikolsburger Sámuel korelnök vezetése mellett megejtették a tisztujitást. Dr. Flesch Ármin mohácsi rabbi indítványára, ki ékes szavakban emelte ki Leopold Sándornak a kerület érdekei körül szerzett érdemeit, a közgyűlés egyhangúlag nagy lelkesedéssel újra Leopold Sándort választotta elnökéül. Erre Leopold Sándor éljenzések s helyeslésektől gyakran megszakított beszédet tartott, melynek a recepcióra vonatkozó részéből a következőket közöljük: „Bennünket, mint zsidókat speciálisán „az izraelita vallásról“ szóló 1895. évi XLII. t.-cz. érdekel közvetlenül és minthogy a törvény életbeléptetése óta ma először tart ezen községkerületi képviselet ülést, ezen első alkalmat megragadva, hálásan kell megemlékeznünk azon fenkölt szellemű államférfiakról, kik ezen törvényt kezdeményezték, valamint azokról, kik annak törvénybe iktatását keresztül vitték. A zsidó vallás recipiálása által az igazságos magyar nemzet az összes positiv vallások szülőanyját. hogy úgy mondjam, „törvényesítette“ és a már régebben törvényesen bevett keresztény vallásokkal egyenjoguvá tette. Tette ezt pedig oly időben, midőn a Iajthán- túli szomszéd államban a legdühösebb antiszemitizmus ülte legvadabb origiáit. S ha éppen most azon tanakodnak a hazafiak, állíttassanak e fel az ország határszélén sorompók, bátran mondhatjuk, a fajgyűlölet ezen rút kinövése sorompók nélkül sem bir áthatolni édes hazánk határán. Őrt áll ott a magyar szabadságszeretet, a magyar jogórzet, a magyar hazafiság és — mit tán először kellett volna mondanom — a magyar józan ész. Magyar talaj nem alkalmas ily baktériumok tenyésztésére, a szabadságittas magyar légkör annak terjesztését lehetetlenné teszi. S ha sikerült is a 80-as évek elején ezen fekélyt egy pillanatra hazánkba becsempészni, a magyar nemzet egészséges testén ólősködni nem bírván, csakhamar önmagától elenyészett. Hálát érte a Mindenhatónak, hogy ilyen nemzetnek egyenjogú polgárai vagyunk, „áldjon vagy verjen sors keze“, vele együtt érzünk. Hisz mind övé vagyunk és ő mindnyájunké, Ezen imádott, szeretett Haza. Hála istennek, ifjúságom ábrándját, mely szerint a hazai zsidóság gondolkodásban, nyelvben és tettben magyarnak érezze magát, most, hogy őszül hajam, különösen, ha az ifjabb nemzedék felé irányítom tekintetemet, megvalósulva látom. Magyar a zsidó iskola, magyarul hirdeti Isten igéjét a zsidó pap, magyarul érez a nemzeti célokra mindig áldozatkész hazai zsidóság.“ Szűnni nem akaró éljenzés követte a beszédet, melyet dr. Partos Sámuel dunafóldvári rabbi inditványára a közgyűlés egész terjedelmében kinyomatni s a kerület községeinek megküldeni határozott. Ezután megválasztották alelnökül Wolf Zsig- raondot Mohácsról; dr. Pirnitzer Bélát jegyzőnek s végül megalakították a kér. elöljáróságot s a különféle bizottságokat. A kerületi biróság elnökei dr. Kohn Lajos (Siklós) s Engeld. Sándor (Bonyhád) lettek. Elnök előterjesztésére egyhangúlag elhatároztatott, hogy a kerület Wekerle, Csáky, Szilágyi, Bánjfy, Wlassics és Perezelhsi hálafeliratot intéz a szabadelvű törvények megalkotása s törvényre emelése körül kifejtett hazafias tevékenységükért. Lelkesedéssel fogadta a közgyűlés elnöknek az orsz. izr. közalap létesítéséről szóló jelentését, az ügyet magáévá tette s egy, a kerülethez szóló a községkerület összes képviselői által aláirt lelkes felhívást intéz, felszólítva a községeket és egyeseket, hogy a magyar kultúra emelését célzó közalaphoz adományaikkal hozzájáró|:~nak. Elnök ezután benr,'Áíai • égkerületi elnökök gyülés'ébőha vá* ~ szervezet érdekében benyújtóit m^íí,tz ^ . ay nlcS" " i nigztorol* közgyűlés csatlakozik a memorandumban _ ^ jezettekhez. Az egyházpolitikai reformok következtében szükségessé vált közs. intézkedések tárgyalásánál a gyűlés kimondta, hogy a hitközségek felekezeti anyakönyveket vezetnek, a beírások díjtalanok, a hirdetések is fentartatnak, de a rabbi a feleket a hirdetés alól felmentheti. Egyébként felhívja a községek figyelmét a congreszusi statútum 47. §-ára, mely kimondja, hogy vallási kérdésekben a hitközség csak a rabbival egyetórtőleg hozhat uj határozatokat. A legközelebbi gyűlés Siklóson lesz. A kaszinó rendkívüli közgyűlése. Múlt vasárnap délután folyt le a kaszinó rendkívüli közgyűlése, melyet mindenki nagy érdeklődéssel várt, mert azt hitték, hogy a huszonhármas kérvényre élénk vita fog megindulni. A kaszinó tagok majdnem oly nagy számmal jelentek meg, mint a tisztújító közgyűlésen, s igy 5 óra után P ö r d ő s Vilmos, a kaszinó elnöke, megnyitotta az ülést. Üdvözölte a tagokat és előadta, hogy dr. Mayer Gyula és 22 társa kérvényt adtak be a választmányhoz rendkívüli közgyűlés összehívása végett, s azt kérik, hogy ez a közgyűlés a legközelebb megejtett tisztujitáskor Vargha Lajosra, mint kaszinói igazgatóra és mint választmányi tagra beadott kettős szavazatok be nem számításából eredt állítólagos szabálytalanságot orvosolja, esetleg a tisztújító közgyűlés ellen a kérvónynyel egyidejűleg beadott föllebbezésüket Il-od fokú elbírálás végett az alispáni hivatalhoz fölterjeszteni kérik. Elnök előadja, hogy ebben a kérdésben, melyet a választmány minden oldalról alaposan megvitatott, B i r ó y Béla választmányi tag indítványának elfogadásával a következő választmányi határozat érvényre juttatását ajánlja a közgyűlésnek: „A kaszinó tisztújító közgyűlése a választás eredményének kihirdetésével az alapszabályok 11. §-a értelmében véget ér s mivel a múlt tisztújító közgyűlés az eredmény kihirdetését tudomásul vette, azt a maga részéről ez által már mintegy sanctio- nálta is, a választás szabálytalansága miatt beadott panaszok elbírálására többé illetékes nem lehet. A választmány tehát azon javaslatot terjeszti elő, hogy a közgyűlés a jelen kérvényt, mint hatáskörébe nem tartozót, érdemileg tárgyalás alá ne vegye — s ne vegye különösen azért, mert a 24. vál. tagsági hely a szavazetszedő bizottság előterjesztése 1 tah'*í7}^JpMt tisztújító közgyűlés által már be- utta! is a kaszmtrhen felh^zotíaá esetleges figyeiv ___ —. A.. ^ la sztmányt tag szerzett jogának élvezésében ét, gyakorlásában akadályoztatnék, holott a megválasztott a választás után azonnal illetékes jogainak gyakorlására, mert az alapszabályok arról egyáltalán nem tartalmaznak semminemű intézkedést is, hogy valamelyik megválasztott szerzett jogainak életbe lépését még az esetleges felebbezés is felfüggeszthetné, avagy hátráltathatná. Világos tehát mindebből, hogy a közgyűlés egy saját maga által helyeslőleg tudomásul vett vagy elfogadott, teljesen befejezett választási tényt saját körében többé meg nem változtathat, mert ezáltal önbíráskodásba Elbusul. Keze hanyatlik, — nem kész a cipellő, — sarok hiányzik, eug is kéne még ... Jó volna a kezdet, de a vége ime fucscs — s a cipellő helyett készült kis papucs 1 És Ádám szeme most könnyárba vész ; nem látja az Urat, a jót, kegyelmest; nem az angyalokat, nem az édenkertet. — Angyali zsolozsmák zűrzavarként hangzanak fülébe ! — Csak Évát látja omló könnyeivel, lengő hajával, égszínkék szemével, hó vállaival, gömbölyű karokkal . . . nem hall semmit, csak Éva sóhaját, mely őt óhajtja, mely ót hívja vissza. És szólott Ádám : — Légy megáldva Uram kegyelmedért! De engedd meg, hogy visszamenjek újra a zord kietlen tájra, a hol Éva van ! Mit ér nekem a lomb árnyas rejtekével, ha nincs mellettem, a ki átkaroljon ? Mi a madárdal, ha Évám nincs jelen ? Csörgő pataknak lassú csörrenését hogyan hallgassam ón azt egyedül ? Virágot — rétem himes szőnyegéről — miért szakítsak , ha nincs kinek hajába tűzzem azt, s a tó tükre unottá lesz, ha vállamra hajló Évám nyájas arca belőle vissza nem mosolyog reám ! Aztán meg Uram azt is láthatod, hogy eny- nyi sok szelíddel s vaddal én egyedül nem bírhatok. Tigris, oroszlán, kis és nagy kígyó, cet, cápa, két pupu teve, majom, lúd, róka, jérce, fájd, tyuk és kakas ... S ki tudná még mi! . . . Ezekkel perelni I . , . Asszony kell ide 1 . . . Hagyj engem mennem a kietlen tájra 1 Madárdal lesz ott, mit Évám ajka zeng; lombsátorom aranyszínű haja ; két szép szeme a napsugár nekem; csermely csörrenése csókja csat- tanása ; a langy szellő szerelmes sóhaja; — s himes pázsitom édes kebele I . . . Igaz, hogy majd perelni is fogunk; de hát a dörgés s villámlás után, szivárványt is adsz még nekünk Uram! — Hagyj bókén mennem Évám mellé 1 — Lesz még lantosod Teneked oh Uram, a ki eldanolja széles e világon : „A szerelem mindect pótol, — S a szerelmet nem pótolja semmi. —“ — Jól van ! — szólott az Ur — Menj 1 Az édenkertet elpusztítom. Minden, a mi benne van, menjen széles e világgá; és te, jó fiam, próbálj meg széles e világon uralkodni asszonyoddal együtt! Adok napsugárt, esőt, harmatot, vágyat, reményt, szerelmes hő szivet, nehéz munkát, de áldást is reá! De vigyázz! Én mondom azt neked, ki oldalbordádból asszonyt alkotók : könnyebb^ kormányozni az óriási űrnek minden csillagát — mint egy asszonyt! . . . Meglátod ezt fiam 1 De Ádám nem hallott már semmit 1 Nem, mert jött elébe Éva kis papucskákkal formás lábain. — Nagyon sietett, lelkendezve jött. Meghallotta a kerítésen át, hogy ott bent mi történt! — Édes öröm futotta át szivét. De csakhamar nagy aggály szállta meg. Igaz, hogy Ádám visszajön ; de hátha az Urnák eszébe jut, hogy Ádám oldalán van még több borda is, s kerülhet onnét még több asszony is! . . . Szögszin, vagy barna . . . lenge termetű . . . megtelt, izomzatos . . . erős dobbanásu! .... És akkor aztán minden újra fucscs . . . híjába’ készült sásból kis papucs . . . Sietett aztán, hogy az ítélet jogerőre lépjen. Már mint, hogy Ádám kívül legyen a paradicsom kerítésén. És Ádám künn volt. — Éva tapsikolt. Egymást ölelve mentek haza, a kis kunyhóba, a hol Ádámot várta a csendes tűzhely, s várta mellette a kicsiny papucs. Hát bizony igy kerültünk a papucs alá 1 * * * És az óta ott van a papucs mindenütt. A nagy Napoleon azt mondotta, hogy minden közkatona tarsolyában hordja a marsali pálcát ! Én meg azt mondom, hogy minden kis leánykának már szültósekor rózsás kacsóiban — ott van a papucs. Ez olyan biztos hozomány, hogy még a telekkönyvben sem szükséges utána nézni. Az Éifju szól: Szerelmem drága gyöngye 1 Szeretsz-e úgy, miként ón tégedet? És a leányka szemlesütve szól: Igen, oh igen ! És ez „igen“-ben már ott van a papucs !
